gyerekes

Ma megint orvosnál jártam és ilyenkor kicsit császkálok a városban, most ráadásul Léninek kellett sortokat vennem, mert óriásit nőtt (hízott is sajnos sokat, de állatira kamaszodik, izzad, szőrösödik a hónalja, nő a melle, szóval nyilván a hormonok miatt van, de hihetetlen, hogy ez már ilyen hamar kezdődik) és mivel mostanában online rendelek, elszoktam már a kisméretű gyerekruhák látványától. Nézegettem a kis cuki traktoros pólókat és el is plattyantam hamar, mert rögtön azon kezdtem mélázni, hogy nekem már sose lesz ilyen kis törpetermetűm otthon. 

Ráadásul pont tegnap érdeklődött Léna, hogy nem lehetne-e neki egy kistesója és akkor mondani kellett, hogy bocs, de a mama már öreg, be kell érned az unokatesóval. 

Sokszor nagyon sajnálom, hogy nem lett harmadik gyerekünk, de most meg azért tényleg egyre könnyebb az élet, ma például délig aludtam* (istenem, csodás volt), a gyerekek már lazán csinálnak mindent egyedül és még suttognak is, hogy fel ne verjenek minket. 

Persze azért mindig lesz bennem hiányérzet, hogy két első gyerekem van és sosem tudom meg, milyen egy gyerekre kizárólagosan odafigyelni (jó, egy harmadikra se lehetne kizárólagosan, bár jó nagy volna a korkülönbség, az azért segítene ebben) de hát ez van, ezt dobta a gép. 

* elnézést minden éjszakázó/hajnalozó kisgyerekestől

detox

Fontos feljegyeznem: június 28-án letettem a kávét, szétcseszte a gyomromat, muszáj volt. 

A fene gondolta, hogy az elvonási tünetek ilyen kemények lesznek (terhesen egyszer már leszoktam róla, de akkor amúgy is piszok rosszul voltam és folyton hánytam meg aludtam, úgyhogy annyira nem tűnt fel): tegnap éjfélkor például még nem tudtam aludni a súlyos izületi fájdalmaimtól, esküszöm azon gondolkodtam, hogy gyorsan bedobok egy dupla kávét üresen, én ezt nem bírom tovább, na meg nagy-nagy együttérzéssel gondoltam Mark Rentonra. 

Ma már egy kicsit jobb egy advil után,  de ez kísérletnek is érdekes, mert nem is gondoltam, hogy ennyire függő vagyok, napi két kávét ittam, nagy cucc, erre tessék. 

ahogy a dolgok vannak

Tegnap orvosnál és állásinterjún is jártam, mindkét helyen előkerültek témaként a gyerekeim.
Ezt az ikres dolgot persze változatlanul borzadó pillantások és megjegyzések - ikrek! úristen! - kísérik. Régen ezeken megsértődtem, most már kicsit sem érdekel, úgy látszik, jól haladok a személyiségfejlődés útján (nem).
Szerintem tök jók az ikrek, csak az első három évet kell kibekkelni valahogy, hát igen.
Amúgy mindenkit megdicsérek: a város tele van maszkos emberekkel, teljesen le voltam nyűgözve, hogy ilyen fegyelmezettek a magyarok. Vettem gyorsan magamnak is fekete maszkot a béna kékeszöld helyett, Marcus szerint ezzel egyértelművé vált a nindzsaságom.








PS.: Ha valaki véletlenül ismer holisztikus szemléletű gasztroenterológust, ne tartsa magában, írjon nekem, plíz.

perverz

Iszonyú szexisnek találom Marci online záróvizsgáztatását (nem mintha bármit értenék belőle), folyton hallgatózom.

Mikor megismerkedtünk, akkor is mindig nyaggattam, hogy beszéljen a munkájáról, de kifizetett annyival, hogy számolom a vonalakat. 

Update: A záróvizsga után elduruzsoltam Marcinak, hogy milyen szexi a záróvizsgáztatás, mire azt mondta, az én tanárságom pont annyira szexi, na tessék.

slave to the wage vol.millió

Múlt héten bejártunk az iskolába és azonnal hatalmas, agresszív balhék törtek ki (a szokásosnál is rémesebbek) és megint csak az jutott eszembe, hogy én ezt nem bírom tovább, ilyen légkörben nem tudok/akarok dolgozni. 

Ilyenkor persze mindig elkezdek állást keresni és bizony lehet, hogy most jön a jó világ, mert rengeteg mindent hirdetnek home office lehetőséggel - mire jó egy vírus? - , ami nekem maga volna a paradicsom; a gyerekek logisztikája miatt mindenképpen. 

Azt gondolom persze, hogy most nagyon nagy a verseny az állásokért - a vírus a munkanélküliségért is sokat tett nyilván -, de azt hiszem próbálkozni fogok, ha valami kicsit is izgalmasat látok. 

A stressz miatt kapásból előjöttek olyan - itt nem részletezendő, de elég kellemetlen - egészségügyi problémáim, amiknek híre-hamva sem volt, amíg nem találkoztam a kollégáimmal, ez azért annyira sokatmondó. 

Knåusgard megint/még mindig

A harmadik Knåusgard könyv (Játék) volt eddig a legnehezebb, mert itt ír részletesen a gyerekkorában elszenvedett súlyos (testi és lelki) bántalmazásról, amit az apjától kellett elviselnie.
Szomorú, hogy kegyetlen rohadék férgek is lehetnek apák, nagyon rossz volt olvasni arról, ahogy rettegett tőle, na meg egyáltalán, nagyon kellemetlen volt olvasni a borzalmas családi dinamikájukról.
Mondom, Daddy issues is lehetne a címe, a Harcom amúgy is több sebből vérzik (nyilván nem véletlenül).

Végre vakáció!

Na tessék, mindkét gyerek kitűnő - ja,bocs, Marci magatartása négyes, bár nemtom mire alapozzák, nem járt iskolába három hónapig -, Léna négy dicséret (az egyik matekból, wow), évfolyam tanulója, dínomdánom, hejehuja.

Feljegyzések a dagadtak házából vol.sokezer

Amíg ti pizzát esztek*, addig én hajdinát rágicsálok.**





* a gyerekek barátai jönnek látogatóba és a menüt tervezgettem
** május eleje óta öt kilót fogytam

Drága Bob

RIP

Covidiot

Rá kellett döbbennem, hogy rettegek  a maszkos emberektől: csütörtökön érettségiztetni voltam, reggel hétre kellett mennem (ennek borzalma még a maszkos embereknél is hatalmasabb volt), az úton senki senki és egyszer csak, ahogy a titkos lépcsőn suhantam lefelé, mögöttem feltűnt egy maszkos ember, hát azt hittem, menten elájulok, meg kellett állnom és elengednem, mert nem bírtam elviselni, hogy mögöttem jöjjön. 

Mondjuk még a maszkos embereknél is rémisztőbb volt az érettségi elnök, aki az összes matek dolgozatot átjavította és egy-egy ponton külön balhézásba kezdett, majd kéjes önelégültséggel külön határozatban értesítette a nyomorult érettségizőket, hogy a dolgozatuk egy ponttal kevesebbet ér. Édesistenem. 

Marcus különkiadás

Imígyen elmélkedett Marcus ma reggel hatkor:

Húha, micsoda köd van! Vagy ez csak a képzeletem bizarr szüleménye?

(És én még attól féltem két éves korában, hogy sosem fog beszélni...)

"Elhull a virág, eliramlik az élet"

A gyerekek már olyan nagyok, hogy kijárnak az utcánkba biciklizni (szigorúan szülők nélkül) és nagy hirtelen új barátokat is szereztek itt, úgyhogy újabban délutánonként nem egymást ölik itthon - hála istennek! -, hanem kint menőznek.
Hihetetlen gyorsan elillant ez a tíz év!

Még mindig Knåusgard

You're a real shit for not knowing how old your daughter is.

Right, filtered through the kaleidoscope of your own daddy issues. 

I do not have daddy issues. 

Please, we all have them. Now, periodically, if you can, take time to reflect on the daddy issues that your daddy had with his daddy and his daddy with his daddy and his daddy before him and every daddy that's been going on daddying before that daddy. 

Leginkább ez a Girls jelenet jut eszembe róla, ebben Jessa rehabon van és az ott összeszedett későbbi átmeneti pasijával beszélget az apákról.
De sok közös pontot találtam amúgy is (az apáink alkoholizmusát nem utolsósorban), időnként kifejezetten lírai, ahogy ír, most olvasom a harmadik kötetet, belejöttem, meg is szerettem, bár néha még mindig ingerültté tesz, de tény, hogy nagy hatással van rám. A szüleimen, meg a viszonyunkon is sokkal többet gondolkodom, mióta elkezdtem olvasni.
Kíváncsi vagyok az ötödik kötet után hogyan érzek majd iránta.

13 reasons why season 4 (OMFG) és SPOILEREK ITT-OTT

Ó, jézusmária. Tudom, minek nézek négy évadot egy tinidrámából, vagy mi ez (mondjuk a legfiatalabb szereplő is igencsak elmúlt 20 éves, ideje is befejezni a sorozatot). 

Szerintem a  negyedik évadról nem is lehet normális kritikát írni, annyira összeszedhetetlenül hatalmas a shitstorm, amit előadnak benne. 

A legfeltűnőbb mondjuk a comingoutok (van egy pár) elképesztő könnyűsége, kb: Anya, apa, ezzel a pasival járok, szeretem, szeret. Ó, nagyszerű, drága kisfiam, sok boldogságot! 

Vagy az se rossz, amikor a teljesen szétesett főhős elárulja kedves - és mindig rendkívül higgadt, megértő és fegyelmezett - szüleinek, hogy disszociatív személyiségzavarban szenved* és sajnos-sajnos felgyújtotta az igazgató kocsiját, de ebből az égvilágon semmire sem emlékszik, nos, akkor még meg is simizik, miközben azt mondják, hogy oh, honey. 

Aztán ahogy a hírhedten homofób  amerikai focijátékosok lelkesen ünneplik a frissen összejött meleg párokat, hát anyám, mer' ez biztos így megy, tényleg. Na meg egyáltalán, nem is kellenek ehhez egybites homofób sportolók: képzelem mennyire lehetsz nyíltan meleg egy amerikai középiskolában és mennyire meghatódik az összes osztálytársad, ha pasi létedre a pasiddal smárolsz a szalagavatódon. 

Az is kibaszott nevetséges, hogy iskolai lövöldözést imitálva tesztelik a diákok reakcióját az ilyesfajta incidensekre, hahaha, na persze; szerintem másnapra a felháborodott szülők teljes joggal felgyújtanák az egész iskolát igazgatóstul, ha ilyesmire sor kerülne. Meg egyáltalán: ahogy az igazgató reagál az őt érő sorozatos inzultusokra és az iskolájában történő bűncselekményekre, hát röhögnöm kell: egy kis ejnyebejnye jár minden súlyos bűncselekményért abban az Amerikában, ahol egy nyamvadt gyorshajtásért is lecsuknak, ha nincs elég jó ügyvéded. 

Meg ez a rengeteg sok trendi téma, amit összehordanak, de túl sokra nem jutnak velük (és a végén úgyis kimondatik, hogy csak a szeretet számít, szem szárazon nem maradhat, naná): a melegség, a bármiféle másság - a bőrszín problematikája vicces módon szinte el is törpül -, az öngyilkosság, a mentális zavarok, a bullying, a drogozás és annak mindenféle következményei, a nők jogai, a nemi erőszak, a szexuális beleegyezés, az iskolai irányítás visszásságai, az iskolai erőszak mindenféle formái (lövöldözés és az ellene való védekezés, legaktuálisabban), a migránsok kitoloncolása, AIDS, anyám, már a felsorolásuktól is elfáradok. 

Csak az nézze meg a negyedik évadot - mondjuk a harmadik szerintem bizonyos értelemben még szánalmasabb volt -, aki valamiért kötődik ezekhez a figurákhoz, mert akkor talán megbocsátó lesz  a végére.



*Maminti aszongya ez marhaság, hát jó. De azért a véleményemen nem változtat.

"I have a dream"

Tudom, naiv vagyok, de Trump már csak belebukik ebbe az egészbe.