ahogy a dolgok vannak

 Tudom, egy szörnyeteg vagyok, amiért élvezem a karanténokat, de mit csináljak, egyszerűen annyival nyugisabb az élet, ha a gyerekek is itthon vannak: állati jókat alszunk reggel (nekem ma csak 9-től volt órám), nem kell rohanni, meg hazafelé hallgatni a gyerekek hisztijét (amíg felkapaszkodunk a dombra a suliból, általában több dráma is lezajlik, minimum egyvalaki mindig sír és ritkaság, amikor nem veszekszenek megállás nélkül; szerintem olyankor kijön belőlük az egész napi stressz, amit a gyerekek általában szeretnek az anyjukra zúdítani. Ha Marcival jönnek haza kocsival, szó nincs visítva sírásról, erre én kellek), nem kell egy csomót az estéből a táskabepakolás ellenőrzésével, hegyezéssel, uzsonna pakolással tölteni, nem kell folyton ruhát (maszkot!) mosni, szóval nincs a sok iskolával járó izé, amit utálok. 

Tegnap kirándultunk a tesómékkal és bár időnként majd befagyott a fenekünk, azért nagyon király volt. A mostani karanténban - tudom, hivatalosan nincs karantén, de mi online tanítunk, az meg olyan - a sötétség a rossz, azt nehezen viselem, tavasszal este még elmentünk biciklizni, hát most ezt nem lehet. 

tesztes

 Végül 11-re kellett menni, úgyhogy vidám reggeli és fogmosás után megdöfödték az orromat - az volt az össz  kellemetlenség, hogy könnyezni kezdett utána a szemem, mondjuk én ébren végigcsináltam egy mandulaműtétet, hát az klasszisokkal szarabb - és negyed óra múlva kaptam is egy negatív eredményt, majd jól összevitatkoztam az egyik kolléganőmmel, aki nem átallott bejönni és úgy lemondani a tesztről (btw nem értem miért nem kötelező), mondván, ennek semmi értelme, mert bizonytalan az eredmény és csak a kormány zsebét hízlalja és különben is, egy ismerőse belehalt a tesztelésbe (!). Inkább nem részletezem a véleményemet, az emberek totál hülyék, hát mit csináljunk. Mondjuk újfent elgondolkoztam, hogy a társadalom lesújtó véleménye a tanárokról nem jogos-e némileg. 

Utána rohantam haza - kivételesen kiadtam a feladatokat, nem tanítottam; én amúgy folyton gyötröm a diákokat online, pedig nem is kötelező az összes órát megtartani -, mert Marcinak szülinapja volt és ünnepi menüt főztem. Minden nagyon szép és jó volt, heje-huja, dínom-dánom. Ünneplés közben jött a hír, hogy a gyerekeknek hétfőn nem lesz suli és a digitális oktatás ügyében később értesítenek, amit nem annyira értek, mert úgy tudom, hogy két pozitív eredmény született az általánosban, ezért még nem szokták bezárni az iskolát...de azt hiszem az a baj alapvetően, hogy nagyon sokan eleve betegek és egyszerűen már nem tud ilyen kevés tanárral működni a suli. (Nálunk egy pozitív eredmény volt, ő kb tudta is magáról,  mert tünetei is vannak, mondjuk kicsit gáz, hogy bejött megnézetni és sorban állt, meg ilyenek...mondom én, hogy közvetlenül a tesztelés után kapom majd el.)

PS.: Jaj és a kolléganőm ultimate érvét ki is felejtettem: miért lenne pozitív, hiszen nincs semmi tünete...nekem tényleg fáj ez a fajta ostobaság, az ilyentől egyszerűen sírnom kell. 

covidos

 Ma délelőtt jött az e-mail, hogy holnap menjünk be tesztelésre. Oké, gyorsan lemondtam a fogorvost, hát ez már mégis fontosabb most. Jó. Két óra múlva újabb levél, hogy ja, bocs, pénteken lesz a tesztelés. Ez annyira jellemző, eh, na mindegy. Nyolcra kell menni, de előtte három órán át nem szabad enni-inni, fogat mosni, szóval ott állunk majd étlen-szomjan, büdös szájjal, egy csuda lesz, komolyan. A fogyókúrás énemben felötlött ugyan, hogy felkelek ötkor reggelizni, de a lusta énem azonnal leintette. 

Persze rögtön hisztiznek egy csomóan, hogy ők ezt nem akarják (fel nem foghatom miért, tán mert az orrodba túrnak és az fáj?), hát én akarom; itt dübörög ez a szar körülöttünk mindenütt, nem ártana tisztán látni magamat illetően - legalább egy percig (végül is ha negatív, amint kész a teszt, azonnal elkaphatom, mondjuk a tesztre váró kollégáktól, vagy magától a tesztelőtől.) És persze én amilyen marha vagyok, járok be a suliba végzősöket korrepetálni (annyit nyifogtak, hogy online ők nem tudnak tanulni, hogy gondoltam oké, tanuljunk kicsit a suliban ha lehet), ők is potenciális vírushordozók, hogy a gyerekeimről már ne is beszéljünk. 

Btw kb két hete pár napig állatira fájt a lábam (de alig tudtam aludni tőle), na erre több pozitívtól is hallottam a lábfájást, mint tünetet, hát hümm. 

love is all around

 Marcus nagyon aggódik, hogy bezárják az iskolát, mert épp a régi-új szerelme miatt nagyon lelkesen megy minden reggel. (Tavaly már szerelmes volt ebbe a lányba, de a lány valami hatodikosért epekedett.) Idén ez már a harmadik nagy szerelem, kicsit csélcsap a fiú.

"Az emberi élet törlőrongy, amely mindig ugyanazt a felületet sikálja."

 Tegnap bekeveredtem a városba és vettem egy Christmas Orange nevű illatos mécsest. Itthon meggyújtottam, mire Marcus mézeskalács után kezdett sivalkodni, Léni meg követelte, hogy tegyünk be karácsonyi dalokat. 

Ma befejeztem Margaret Mazzantini Újjászületés című könyvét. Nagyon erős, sok rétegű darab, bár az én ízlésemnek kicsit túl sok benne a nagyon szép, nagyon mély kép, mintha helyenként nem tudta volna eldönteni, hogy regényt, vagy monumentális verset írjon-e, de más bajom nincs vele, sőt, teljesen a hatása alá kerültem, van benne sok brutalitás, háború, végzetes szerelem, csalódás, gyerek utáni vágy, erőszak, fordulatok, wow. Sokat markol, de tud is kezdeni vele valamit, kicsit bódult vagyok a befejezés óta. 

Azt még azért hozzátenném, hogy Elena Ferrante regényeihez hasonlóan, ez is nagyon "női" könyv, egy férfinak szerintem bizonyos részei egyenesen érthetetlenek lennének, na meg ez a sok, nagy érzelem, a szép képek...

furious anger

 Csak pislogok, ahogy a Facebookon pironkodva, settenkedve comingoutolnak a gyerekek osztálytársainak anyukái, hogy épp covidosok, vagy tesztre várnak. Egyszerűen szörnyű ez a titkolózás, mi a tökért nem lehet erről normálisan beszélni? Szerintem ez abszolút magyar virtus, járvány van, joga lenne tudni mindenkinek az osztályban/iskolában, hogy hogyan is áll a fertőzés, de nem, mi titkoljuk, mert...ja, azt nem tudom miért. Mert kiderül az igazság? Mert ilyenkor tesztelni kéne mindenkit? Mert esetleg kiderülne, hogy az osztályt sürgősen karanténba kéne tenni, na meg eleve az alsókat, ovikat, bölcsiket is be kéne zárni (a kormánynak meg támogatni az otthon maradó szülőket)? Igen, nyilván erről van szó. Csak így akkor ennek a szarnak sosem lesz vége. 

A múltkor rászóltam két hülye kölökre, akik az udvaron minden elhaladónak egy covidos ölelést ajánlgattak kacagva. Mondtam nekik, hogy Amerikában ezért lecsuknak manapság. Csak néztek rám, mint egy őrültre, hát mi bajom van nekem, mekkora poén ez. 

szép új világ

Tegnap részt vettem életem legszürreálisabb állásinterjúján egy iskola előtt az utcán(!), maszkos interjúztató tanárokkal körbevéve. Az igazgatónak folyton bepárásodott a szemüvege, úgyhogy a szemébe sem sikerült belenéznem, de mivel hideg volt, legalább gyorsan lezavartuk a dolgot. 

Nem tetszettem nekik, mert túl hosszú a felmondási időm, nem is értem mit gondolok, hogy nem nyáron keresek munkát, na meg ott vannak a végzős csoportjaim is, elég nagy szemétség volna hirtelen lelépni.  

small joys

 Az elmúlt két hét legfontosabb eseménye, hogy végre meghozta a postás:

egészséges

 Tegnap volt nálunk orvosi vizsgálat a tanároknak - ez is minek most, de tényleg - és eldicsekedtem a nagy fogyásommal az orvosnak, meg meséltem neki, hogy leszoktam a kávéról* (azt mondta, az ő gyomrának is nagyon rossz, de képtelen leszokni), nagyon megdicsért, majd kiderült, hogy kb egy ovisnál is alacsonyabb a vérnyomásom, ennek mondjuk örülök, bár nem szeretnék újra elkezdeni ájuldozni (általános iskolában meg gimiben rendszeresen elájultam, néha a városban, volt, hogy az iskolában - ekkor kórházba is kerültem -, de remélem ez nem jelenik meg újra).

Szóval fizikailag elég jól vagyok, de a lelkem rottyon van, iszonyatosan kedvetlen meg nyomott vagyok folyton, ez a takony idő sem kedvez a hangulatomnak, na meg a nem múló midlife crisis is teljesen odabasz lehoz az életről keseríti a napjaimat.

* nincs nap, hogy ne vágynék eszelősen egy jó kávéra, a pszichés függés biztos örökké tart

covidos

 Nálunk a suliban most már igazán bedurvult a járvány: sorra derül ki egész családokról több osztályban, hogy fertőzöttek, tanárok egész családjukkal vagy épp egyedül betegek lesznek és mi történik? Semmi, még csak nem is beszélnek róla, sőt, van nálunk egy tanár, aki egyenesen titkolni akarta, mondván, hogy senkinek semmi köze hozzá.

Hogy klasszikust idézzek: ezt most így hogy?!

"Hello mom, hi mom"

Az anyukám ma lenne 70 éves. Annak idején, mikor diagnosztizálták, vettem neki egy kis kabalamalacot, amit a halála után eltettem emlékbe. Egy ideje Léna vele alszik és Zsuzsinak hívja (anyukám Zsuzsanna volt), szerintem ez nagyon megható, anyukám nagyon értékelné.