kedd, január 26, 2021

Feljegyzések a fogyókúrázók házából

Mostanában olyan durván fáztam már éjszakánként*, hogy egy nagy paplannal, plusz egy (néha kettő) meleg takaróval, dupla pizsama felsőben és sízokniban aludtam, de mivel a kezem is jéghideg volt, ezért nosza, vettem magamnak egy vékony futókesztyűt is az ágyba (ezen azért elég sokat hezitáltam, mondván, hogy kesztyűben aludni elég nevetséges)...a következő lépés a hálósipka lesz (ezen most eléggé röhögök). 


*igen, van fűtésünk, sőt, a házat pár éve szigetelték

szombat, január 23, 2021

Végre vége

 Ah, mostantól két hét stressz, de végignéztük a megoldásokat és úgy tűnik, elég jó pontjaik lettek, reménykedem, hogy mehetnek szóbelizni.

Azt mondták magáról a felvételiről, hogy jó élmény volt, mert szimpatikus volt a többi gyerek és nagyon jó fej a felügyelőtanár. Olyan kis okosak, tök jó lenne, ha sikerülne, nagyon megérdemlik. Annyit güriztek, folyton hulla fáradtan hallgatták Marcit, ahogy a térfogatról meg a kombinatorikáról magyaráz és csak néha protestáltak.

Szegény gyerekek, olyan nehéz tíz évesnek lenni, istenem!

péntek, január 22, 2021

Marcus a felvételiről

 Holnap dől el, hogy bankár leszek vagy istállófiú...

kedd, január 12, 2021

slave to the wage vol.45378123

Ma két dolgon is rettenetesen felhúztam magam a csodás iskolai értekezleten: az egyikről virágnyelven csak annyit mondhatok, hogy basszák meg egy bizonyos feladat koordinálásával még év elején megbíztak, erre most az egyik kollégám engem megkerülve próbált előnyöket szerezni magának (az osztályának? az egész olyan kicsinyes és érthetetlen), az igazgatóság meg - mivel ő férfi és nálunk a férfiak elképesztő előnyöket élveznek - alá is muzsikált szépen, a másik meg tulajdonképpen még vérlázítóbb: az igazgatóság velünk próbálja elvégeztetni azt a munkát, amit nagyon is neki kéne végeznie (konkrétan x tagozat bevezetése, törvény értelmezése, tagozati célok megfogalmazása). Legszívesebben még az értekezleten felmondtam volna, komolyan. 
Annyira utálok itt dolgozni, hánynom kell az egésztől. 

hétfő, január 11, 2021

Marcus különkiadás

 Marci romokban hever. Marcusnak ma a kor szóval kellett a magyar felvételijében mondatot írni és az a mondat jutott eszébe, hogy koros az apám.

szombat, január 09, 2021

Ahogy a dolgok vannak

 Ma a tóhoz mentünk futni, tök jó (de iszonyat sáros) volt. Engem teljesen meglep, hogy ennyire jó együtt futni valakivel, azelőtt azt hittem, erre képtelen vagyok és ráadásul még beszélgetünk is közben, na ez végképp fikciónak tűnt azelőtt.

A gyerekeket meg nemes egyszerűséggel itthon hagytuk (!) - teljesen kiborultak az ötlettől, hogy ők is jöjjenek - matek felvételit írni (hihetetlen, hogy már ilyet is lehet csinálni).

Valamelyik nap megmutattam a gyerekeknek egy Kispál számot, azóta rajonganak, úgyhogy non-stop szól a zsákmányállat.



szerda, január 06, 2021

Feljegyzések nyomorult iskolás gyerekek nyomorult szüleinek házából

Ma kicsit berágtam Marcusra, mert hosszan kellett smúzolnom a tanító nénivel, hogy hajlandó legyen javításra lehetőséget adni ("az ötös nem 4,5, hanem 4,57"), majd utána az undorító nyelvtant kellett tanulnom vele (nem, szerencsére nem a tanító nénivel), amitől apokaliptikus migrénem támadt menten. 

A tanító néni elárulta, hogy négy hetet nem lesz suliban (hogy csinálja? Én is ilyet akarok!), szóval javítani max péntekig lehet, hogy csessze meg. Most sajnos rá vagyunk gyógyulva a felvételi miatt a jegyekre - én két napig iszom, ha ennek vége, rémes ez a stressz (és ez mekkora beteg dolog már egyébként meg; mármint az is, hogy le akarom inni magam, meg az is, hogy ennyire stresszel a negyedikesek felvételije) -, úgyhogy muszáj a tanító nénivel barátkozni. Mindenesetre annyira jólesett ez a kis beszélgetés, hogy gyorsan kiszámoltam, hogy már csak 87 napot kell  XY nénivel kihúznunk, hurrá! Két éve volt egy érettségiző csoportom, akiktől annyira rosszul voltam, hogy a téli szünet után minden nap felírtam, hogy "már csak ... nap" és rengeteg erőt adott, hogy a napok egyre fogytak. 

Amúgy meg erről az "ilyen átlagra ilyen jegyet adok" okfejtésről mindig az jut eszembe, hogy kicsinyesség, tanár a neved. Hány és hány frusztrált barom mehet tanárnak, aki végül azon élvezkedik, hogy végre ő adhatja a rosszabb jegyet, buktathat, alázhat, beszólogathat, juhúúú! 

Vágom a centit a gyerekeim összes iskolájának végéig. 

kedd, január 05, 2021

A home office csodálatossága

 Ma reggel elmentünk kettesben futni a közeli erdőbe, onnan kijutottunk egy dombra, ott is futottunk kicsit, majd visszafelé eltévedtünk, így egy közel nyolc kilométeres futó túrát nyomtunk le, isteni volt, remélem ilyen dolgok tematizálják majd az évet; ha az erdőben futnánk legalább heti kétszer, az undorító januárt is jobban viselném.