boldogujj

Én nem is tudom. Biztos nem is vagyok nő; én nem vásárolni megyek ha rossz a kedvem, hanem fel akarom kötni magam. Ennek persze semmi köze az új évhez, csak úgy eszembe jutott, ne aggódjatok kis barátaim, remekül vagyok.
Különben meg mókás ez az egész szilveszteri téboly-parti: ha azt mondod valakinek a telefonba, hogy nem akarsz ma bulizni, akkor örülnöd kell, ha nem vitet be kényszerzubbonyban a pszichiátria megfigyelőjébe, mivel nyilvánvalóan súlyos depresszióban szenvedsz.
Jó, oké, bevallom, én valami olyasmit mondtam, hogy egyedül akarok lenni; ez egyszerűen tűrhetetlen ezen a csodás, háborús napon.
Igen, sajnos lesz, aki megsértődik, mert nem smárolok vele éjfélkor, szomorú, de mit lehet tenni... Emlékszem, egyszer bemerészkedtünk a Nyugatihoz éjfél körül és a szülőket rémülten hívtam a petárdák elől menekülve, hogyaszongya Bejrútból kívánok nagyon boldog új évet.
Egyébként ez egy érdekes év volt: ismét sokat tettem érte, hogy összekuszálódjanak a szálak, de most mégis sokkal jobban vagyok, mint évek óta bármikor.
A lényeg tehát az, kedves tévénéző gyerekek, hogy a szilveszteri buli nálam érdeklődés hiányában elmarad.

WOMAN ON THE STREET
  Never something you do.  That's how
  people are. Love fades.

She moves on down the street.

ALVY
    (Scratching his head)
  Love fades.  God, that's a depressing
  thought.

HIBA Írd be a képen látható karaktereket (egy befejezetlen mondat)

(I didn't mean it)


Ja, hogy ezt azért kezdtem el mesélni, merhogy ő egy olyan volt, aki tíz évente egyszer, tudod...

all alone in space and time

óbazmeg, ha ti mindent tudnátok...

all alone in space and time

A tizennyolcadik percben jön az endorfin és akkor vigyorgok vadul. Utána van ugyan egy durva tíz perc, de onnantól meg bármit kibír, aki odáig nem adja fel.
A hősi időkben bezzeg végigbuliztam egy éjszakát, hajnalban picsa részegen leszoptam az épp aktuális tartozékomat (Why then Ile fit you), hánytam párat a kertek alatt, majd gond nélkül futottam másfél órát.
Mivel a szilvesztert ágyban, párnák közt óhajtom eltölteni, ezért most gyorsan szilajkodok egyet, aztán heverek rogyásig.
Mindenkit szeretek, azt is akit nem, vagyis azt azért tulajdonképpen nem is, de igyekszem úgy tenni és akkor az már majdnem szeretés, szóval csókjaim.

'cause I know you can

Olyan szarul nézek ki, mint egy tál kelkáposzta főzelék, mosmit néztek, hát álmomban ezt írtam a blogomba, amúgy meg a kedvencem mikor egy-egy kigyúrt ásvány a futógépre merészkedik és egy percen belül lehull róla. Be kell vallanom továbbá, hogy Jude Law nem olyan rossz színész, de tenyérbemászóan kiélt feje van és nem tetszik az orra formája sem.
A futás különben meditatív tevékenység is lehetne, ha nem olyan zenére csinálnám, amire mások gyilkolnak vagy gyártanak valamit, amúgy meg kicsit hiányzik a karácsony: egy hozzám hasonlóan agresszív embernek direkt kellemes lökdösődni meg anyázni a városban.

give me the pain that I'm used to

Határozottan emlékszem, hogy az volt az első gondolatom, mikor a hegymenetbe állított futógép kijelzőjét néztem, ami a hegy csúcsára érve maximális sebességen halad legalább egy percig, hogy bazmeg, ebbe belehalsz.

Funny Games

A világ leggonoszabb filmje*, még mindig sokkos állapotban vagyok.
Próbál pedig segíteni a geci Haneke, hogy kicsit kívülről lásd, de az egész annyira förtelmes és szívfájdító és olyan durván adja elő a kiszolgáltatottságot, hogy fizikailag rosszul vagyok tőle. Milyen érdekes, hogy az ember végig valami motivációban reménykedik: valamiben, ami legitimálja egy (több) család tagjainak megkínzását és meggyilkolását. De persze se motiváció, se happy end (ezt elég nehéz is lenne megoldani néhány elvágott torkú kisgyerekkel meg agyoncsapott kutyával) nem kerül elő, hogy a rendező manipulatív úristenit mosmár.

Boldog vég, romantika, meghatott könnyek, ez való nekem mégiscsak...











PS: Keresem a lehetőségeket, hogy annak mutassam be az erőszakot, ami mindig is volt: mint nem-fogyaszthatót. Visszaadom az erőszaknak azt, ami: fájdalom, a másik megsebzése.


* Oké, a Rövidfilm a gyilkolásról még egy erre a címre esélyes darab

karácsonyi kétsoros

elemlámpával kúszva-mászva
álmomban szexelve kétpofára

gyilkos marketing avagy az utolsó ajándékok beszerzése avagy könyvesbolti élményeim

Tegnap kábé tíz kötet Bovaryné esett a fejemre, úgyhogy gyorsan meg is vettem egyet.

silent night

If Jesus came back and saw what's going on in his name, he'd never stop throwing up.

xmas, avagy no people no cry

Karácsonyi égőkkel a nyakamban, röhögő mikulásos pólóban, hercig csilingelések közepette akarom szétbaszni a világot.

legtaszítóbb mondat ever

Most már mindegy.

Hát így

Azért persze történnek vicces dolgok is - eltekintve attól, hogy a barátnők mostanában feltűnően sokat sirdogálnak a telefonba (én meg pofátlanul ficánkolok) -, itt van például rögtön ez a tegnap esti, siófoki diszkó fíling, amikor egy fiú, akinek elhomályosította a tekintetét a disznóbutaság, odajött hozzám, hogyaszongya Teljesen rád van izgulva a barátom és ezután a sokk hatására nem sikerült újabb strike-ot dobnom (egyébként is megdöbbentően bénán bowlingoztam tegnap, az élet elkeserítő, én mindig mondtam), meg aztán ugye szervezzük a vad szilveszteri bulit is:
Te, figyelj, Közgáz Szilveszter, korlátlan fogyasztás, ez vajon mit jelenthet?
Hát, hogy kurva szar zene lesz, amire köcsög emberek táncolnak majd, úgyhogy cserébe halálra ihatod magad.

Különben minden a régi, bár ma futás közben nem Auschwitz-ra, hanem Mauthausenre gondoltam, remekül ment, naná.

helyzetjelentés

Nekem most jó a kedvem és ezt onnan tudom egész biztosan, hogy az előbb a konditerem öltözőjében, az mp3-lejátszómmal a fülemben a Speed of Sound-ot ordítottam és vad táncot jártam hozzá. Mivel már öreg vagyok és exhibicionizmusom erősen megcsappant, ezért őszintén remélem, hogy ezt a rendkívüli eseményt senki más nem észlelte.

OOO avagy kéjmámor

I am out of the office on vacation from 12/21-1/1. For immediate needs, please contact my backup.

az öregedés biztos jelei

- elviselhetőbb vagyok és egyre kevesebbet hisztizek
- idegesít, ha túl hosszú a hajam
- max. két fröccstől hányok (szó szerint)
- az önpusztítás már nem tűnik olyan jó mókának
- halálra idegesít a világfájdalom
- szeretem a csendet
- szeretek egyedül lenni
- csak akkor megyek koncertre ha pisztollyal kényszerítenek (najó, a profi koncertek kivételek)
- csak a macskámat szeretem

heti kvízkérdésem

Hogy a picsába hívhatnak egy mérnököt Marilyn-nek?

krisztusi

From: ...
Sent: Tuesday, December 18, 2007 12:37 PM
To:...
Subject: vad krémes buli

Kedves fiúk - lányok,

Mivel ma vagyok 18 éves, hoztam nektek egy rakás krémest bánatomban (esetleg örömömben; ezt még nem döntöttem el), úgyhogy a konyhában mindenki elcsenhet egy szép darabot...

Anna

világfájdalom

Már nem fáraszt, nem idegesít, nem gyötör.
Szimplán csak undorodom tőle.

A megváltót lelövik, ugye?

(Nem szeretlek, nem szeretlek,
de hogyha eltűnsz, megkereslek)

helyzetjelentés

Ma úgy nézek ki, mintha egy vámpír és egy üzletasszony házasságából születtem volna és olyan dob és basszust hallgatok, ami furcsa indulatokat gerjeszt: egyelőre nem tudom eldönteni, hogy kiharapjam valakinek a szívét vagy esetleg brutálisan megerőszakoljam.

Eszes, lelkes hentest keresek

A barátaim, vagyis azok az emberek, akiket jobb elnevezés híján így szólítok, de valójában egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi történik velem, mert nagyrészt a hallgatóság szerepét töltöm be felettébb izgalmas életükben, szóval ezek a bizonyos illetők teljesen összeegyeztethetetlenek egymással, így aztán legalább öt születésnapi bulit kell rendeznem nekik külön-külön saját magammal, hogy megünnepeljünk engem. Mi.
Amúgy meg leginkább egyedül szeretnék ünnepelni, vagy legalábbis csak a hugyos macskámmal. Márminthogy természetesen nem szeretnék ünnepelni, merugye a születésnap is csak fikció, mégpedig a ki nem szarja le kategóriába tartozik, meg hát valahogy az "igyuk moslékrészegre magunkat" projektet egyre nehezebben viselem, ezért is töltöm majd a hétvégét különböző emberek társaságában mindenféle kocsmákban, hát nem logikus?
Különben meg arra is rájöttem, milyen pontatlan volt az eddigi mantrám, le kell cserélnem tehát: szeressen valaki engemet helyett szeressek már valakit végre én, picsába.
Ezügyben különben is bűntudatom van, merhogy ma ismerősnek jelölt a buta wiwen az a kedves, ámde felettébb idegesítő régi tanítványom*, akivel anno együtt jártam és akit ocsmány, gonosz, aljas (plusz három rettenetes jelző) módon kirúgtam azért, hogy éveket gyűlölködhessek végig egy gyilkos kapcsolatban.
Neki lelke volt, én meg egy zseni hentesre vágytam, hát így megy ez.






PS.: A hirdetésemet lásd fent. Ezúton keresem Őt.


* utánam bánatában gyorsan teherbe ejtett egy lányt. Most vajon mi áll a lapján, na mi?
Igen, igen, az lesz az, tessék hangosabban mondani, utána pedig írjátok a füzetetekbe: elvált.

an old flame

M: Szia, hogy vagy?
G: Anyád!

rejtély

Ha én ordítok őszintén a barátaimmal, miközben geci fejet vágok, akkor engem gyűlölnek, ellenben ha a Csernus teszi ugyanezt velük, a megtiszteltetéstől könnybe lábad a szemük és remegő hangon köszönik meg a szadizmust.

asztro update

Most, így újra végiggondolva a dolgokat, Bika volt, Halak nem.
Mea culpa.

helyzetjelentés

A Szép Nagy Orosz Lelkem (SZNOL) újra támad, rámtört a szokásos karácsony előtti, születésnap környéki depresszió. Belesápadtam ma párszor a jingle bells-be, meg egyébként is, mindenkinek a jó kurva anyját. (Nem, természetesen nektek nem).

PS.: Minden vicces fiúnak abszolút respect.

asztropost (avagy "cynically promiscuous")

Sosem dugtam Oroszlánnal. Bikával. Vízöntővel. Mérleggel.
Gyakorlatilag még szűz vagyok.

troubleshooting

Fáj a fejem és szomorú vagyok.

Dehát miért vagy szomorú?

Nemtom, estére mindig kiégek és hiába dolgozom baszott sokat, tudom, hogy ez a munka szart se ér.


Hát ja. Szerencsétlen idealisták ne menjenek legutolsó adminisztrátornak.
Amúgy a tündérmeséknek végképp befellegzett, írt Csilla Írországból: a büdös szakállú marxista szociológus merev, tavolsagtarto, sertodekeny es sajnalatramelto. szoval nem o lesz a ferjem, mert nem birom elviselni. de persze tudom, hogy ez neked nem uj, mert a levelek alapjan ez mar sejtheto volt. de azert kedves, es segitokesz. de borzalmas, hogy nincs is humora, nagy gaz van vele asszem. de most mar ezt is tudom, es boldogan varom az ujabbb hoditokat....és hát nem vagyunk egyutt, istenments....ennyit a karmáról és a végzetes találkozásokról, faszom.

Ma szigorú breakbeat-re gürcöltem annyit mint az állat; asszem az én munkabírásom páratlan, emlékszem, mikor gimnazistaként az anyámnál dolgoztam nyáron, egy hét alatt lenyomtam a négy heti munkaadagot. Az amerikaiak imádnak is, ma az összes mérnök velem csetelt, mondván, hogy intézzem a kurva ügyeiket; szeretik az igavonó barmokat itt a magyar gyarmaton. Nem baj, a tím a hétvégén megint épül, nekem meg van még épp egy hetem a b oldal harmadik számáig*, sej.




















PS: Hosszú idő után először megint a macskára sírtam, ez nagyon rossz jel.
Csak azért nem pánikolok, mert igazából tudom, hogy arról van szó, hogy nekem soha semmi nem (elég) (jó).

* thx Iván. Van aztán még az a plágium is, hogy nagy lófaszt b oldal: dupla CD random lejátszásra állítva.

"All that noise, and all that sound, all those places I got found"

Nem vagyok túl jól, szédülök és valami különös bódulatba kerültem, ugyanis egész nap a Speed of Sound különféle remixeire nyomtam a munkát vadul.
Örömmel tudatom továbbá, hogy mélyen érzek a karobpor iránt és egész biztos vagyok benne, hogy ti nem kaptatok ilyen sms-t (én meg igen, bibibí):

annyira szép vagy

Wien ist die Bundeshauptstadt und zugleich eines der neun Länder Österreichs

Aki nem sprintelt még hajnali fél ötkor a Váci úton, az nem tud semmit az életről. (Igen, az útlevelemet - a személyimet is - hagytam otthon.)
Aki nem utazott még hat órán keresztül Bécsbe egy egyetemistákból álló, szintén egyetemista és erősen félkegyelmű - mindig összerándult az arcom, mikor azt mondta, hogy elmondanák pár dolgot - , az utazáshoz egyáltalán nem értő, kiélt arcú idegenvezetővel (akinek a nevét csak azért nem írom le, mert annyira ronda), az végképp semmit nem tud az életről.
Az úton végig Everything but the girl remixeket hallgattam, meg egy csomó Massive Attack-et, ettől aztán erősen London-hangulata lett a birodalmi Bécsnek (meg vagyok most zavarodva, bár Bécs egyes részei tök olyanok mint Róma, szóval a zavar nem csak az én fejemben van); de azért végül persze egy kétfejű fekete sassal álmodtam, szóval a tudatalattimra erősen hat minden agresszív jelkép (rengeteg szex is volt az álmomban, nem, nem a sassal, hülyék, de nem stimmelhet minden, nohát).
Az Adventi vásár persze olyan volt mint a tokiói metró csúcsforgalomban, a tömegiszonyom így elég erőteljesen kiújult: a kis kirándulás egy bizonyos pontján fogcsikorgatva akartam mindenkit megsemmisíteni.
Láttunk persze néhány ígéretes osztrákot, az ilyenek egyértelműen az állatszexben hisznek, ittunk puncsot, ami valójában rumos forralt bor, meg volt aztán Hundertwasser, kukurucz és néhány döbbenetesen aranyos kutya.







PS.: Odafelé meg visszafelé is bementünk Veszprémbe, ahol a szememmel megsimogattam az egyetem épületét és könnyes szemmel gondoltam szerelmetes Jenőre, meg az előadásaira, amiken mindig az első sorban csápoltam.

egy hát- és fejfájós hisztérika aprócska megjegyzése a hátfájást elmulasztó, hányingert okozó dévédéről

Ha a hátfájást elmulasztó tornától olyan migrénem van, hogy okádásközeli állapotba kerülök, az ugyebár egyértelmű jele annak, hogy a hátfájást elmulasztó torna kalap szart ér, mert nemcsak hogy förtelmes szenvedést okoz, de megdöbbentően ronda emberek mutatják be a dévédén.
Ha a macska esetleg le akarná hugyozni, hát áldásom rá...

"That is not what I meant at all. That is not it, at all"

Hát nemtom. Azért határozottan máshogy képzeltem a dolgokat tizenöt évesen.

A menyasszonyi ruha már gyerekkoromban sem volt nálam fétis, de azért ábrándoztam a nagy szerelemről, a karmikus kapcsolatról, meg ezekről a bullshitekről.
Na ezekből maradt mára a fetrengve röhögés a seggszex kapcsán, meg olyan mondatok, mint a de legalább most már kussol szex közben...

Amúgy tök igazságtalan, hogy míg a férfiak minden valamirevaló nőt meg akarnak dugni, addig bennem általában semmilyen ábrándot nem ébreszt senki, hacsak nem mond az első pillanatban valami baromi érdekeset, vagy nem hasonlít valamelyik nagy szerelmemre. (Opcionális érdekesség még esetleg számomra, ha valaki transzszexuális vagy ilyesmi; szóval ha valami nagyon rendhagyó izgalomra számíthatok mellette...)
Itt van például az új kollégám: meg kéne vadulnom érte, mert jóképű, magas, szép az orra, kellemesen kigyúrt, filozófiából doktorál hamarosan, de persze kibaszottul nincs benne semmi érdekes...

fogat akarok mosni vs lovat akarok rajzolni

Internetemet egy kis vízért.
Nincs víz, biztos azért, mert tegnap este a munkanélküli büdös szomszéd kicsit felgyújtotta a házat, Fanni szőre azóta füstszagú, nálam meg nincs víz.
Már az akkumulátor diszkonttal szemben sem lehet nyugodtan élni, picsába.

levelek

el is képzeltem, ahogy fél térdre ereszkedve a szerelemről dalol könnyes szemmel. (igen, én is hangosan felröhögtem.)
na jó, nem a szerelemről, hanem az anális szexről. a holdsugárban. ő.

de kis geci vagy. és mi van ha olvas téged?

sokan nyomják análisan, szóval bárki lehet balalajkával a holdfényben seggszexről énekelve (most ezen nagyon röhögök)

night fever

Most mit cifrázzam? Takonyfosszar kedvem van.









A szokásos mikulásos sms-váltás az anyámmal azér feldobott kicsit:

Képzeljétek gyerekek, megérkezett a mikulás bácsi!
Idén sem lett öngyilkos?
Nem, virul, mint a nyugdíjasok!

újabb célzott

Tíz éve baszódott el. Azóta nem megy. Aki szeretni akar, ne tegye.
Köszönöm.










PS.: Még Erzsike is megirigyelhetné a keménységemet, sej. A nő, aki egyedül akar lenni, oh yeah. Vicces, én tudom.
Amikor második számú nagy szerelmem elhagyott, azt üvöltötte a Margit híd közepén, hogyaszongya kívánom neked, hogy legyél nagyon sokat egyedül. Elátkozott. A görény.

In loving memory part 2.

Olyan pocsék a kedvem, hogy mingyár bekapom a gázcsövet.

In loving memory

Iszonyat szar a szívem ma: össze-vissza ver és fáj tőle a hátam, meg minden.
Ha meghalnék, írjatok sápitozós kommenteket, hogy szeretünk Molly, meg hiányzol, gyere vissza, tudjátok, ezt a fajta bullshitet.

paralelepipedon

Megyek amúgy Írországba, meg előbb tesóékkal Bécsbe szombaton, Bécsben puncsot iszunk, meg röhögünk a bajorokon (azt nem is ott kell, most nem jut eszembe, hogy Bécsben pontosan kin szokás, mindegy, szóval valakin röhögünk, biztos előadnak egy-két Antonos dalocskát egymás seggét csapkodva), Írországba meg csak úgy megyek, mert aszontam Csillának (aki feleségül megy egy büdös szakállú marxista szociológushoz, mer ő már mindent un), hogy megyek, azt persze nem tudja még, hogy nem csak úgy, hostelből barátkozni megyek, hanem nála fogok lakni, merugye hol máshol, szóval ennyit akkor az utazásaimról és hát elmesélném továbbá azt is, hogy az előbb a macska kifejezetten marcangolási céllal rávetette magát az Ifjúsági kislexikonra, ami leesett a polcról, de én megmentettem és csudálatos szócikkeket találtam benne, úgy is mint Komszomol Főiskola, Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, Központi Nép Ellenőrzési Bizottság, Magyar-Szovjet Baráti Társaság, Munkára Harcra Kész-mozgalom, Csehszlovák Kommunista Párt, munkás-paraszt szövetség, nukleáris fűtőanyag és nagy boldogságomra megtaláltam kedvenc szavamat a gimnáziumi matek órákról, igen, ő az: a paralelepipedon.

Nortonos

The truth, my dear friend, is that our little beloved animals are the mirror that reflects what we humans might be and often we are not. When they leave us, they bring with them our best part: the tenderness and all that enermous love, sometimes expressed just with a glance, secret words whispered in those little hairy ears, sure to be understood, the happy moments, the pains lived together.

Mostanában sosem sírok, de ha épp ilyenfajta feszültségoldáshoz van kedvem, hát elég, ha elolvasom a Norton haláláról szóló részt* és abba se hagyom hajnalig.
Van itt még király cat haiku is:

The rule for today:
Touch my tail, I shred your hand.
New rule tomorrow.

Small, brave carnivores
Kill pine cones and mosquitos
Fear vacuum cleaner

The Big Ones snore now.
Every room is dark and cold.
Time for Cup Hockey!




*http://www.randomhouse.com/catalog/display.pperl?isbn=9780767906371

célzott*

Ez valami undorító, ősi betegség lehet nálam, hogy nem szeretem ha megcsalnak.
Ha pofátlanul, nyíltan, a hazugságra sem időt, sem energiát nem fordítva csalnak meg, ráadásul tudományos érvekkel alátámasztva (dehát a férfi nem monogám, ezt már rég bebizonyították), akkor egyenesen sárkány üzemmódba kapcsolok.
És aztán még én érzem magam idiótának, merugye manapság mást sem hallasz, csak hogy ez meg az még belefér, meg sokmindent el kell viselni egy hosszú kapcsolatban és a végén már tényleg te érzed magad röhejesnek, maradinak, meg tudom is én minek, ha rosszul vagy, mikor a pasid gumival felfegyverkezve megy el bulizni.






* nem, nem rólam szól, csak mélyen átérzem, ezért az egyes szám első személy

Candy

Ó ugyan.
Meg igen persze.
Van ennyi baj, hogyne. De nincs permanens szenvedés, a rendező meg mesélje másnak, hogy intravénás dorogosok vadul kefélnek és mindennél jobban szeretik egymást, lófaszka.
Emlékszem a gimnáziumból egy ilyen párra: imádták egymást, egészen az első hamisított recept beváltásáig. Egyikük azóta már meg is halt.
Mit nekem drogromantika! Újabban a sorozatgyilkosokról szóló riportfilmek a kedvenceim.

skeletons in cupboards

Képmutatókkal folytatott felesleges szócsaták kapcsán mindig eszembe jut a Ken Park - amit végül kínok közepette megnéztem - egyik meglehetősen közhelyes szereplője: a vadparaszt részeges apuka, aki azzal gyanúsítja (és talán meg is üti emiatt, nem emlékszem pontosan) mérsékelten bunkó, nyeszlett kisfiát, hogy buzi, majd egy átdorbézolt este után hazamegy és a szájába veszi a gyerkőc farkát, miközben azon sírdogál, hogy őt nem szereti senki.





Jaja, mindenki a maga konklúziójának a kovácsa, vagy mi.

Petri (remek terep a férgeknek)

Nem tagadom, hogy álláspontom szélsőségesen individualista és vegytisztán liberális, amennyiben világosan azt állítom, hogy identitásom rám és csakis rám tartozik, ugyanúgy magánügyeim, mint vallásos érzületem vagy nemi vonzalmaim (...)
Önazonosságom elfogadása pedig abban áll, hogy reggelente a nyitott ablak láttán nem az jut eszembe, hogy ki kellene ugrani rajta, csak az, hogy becsukjam, mert a friss levegőből is megárt a sok.

A vérségi kapcsolat számomra sosem jelentett semmit, sem elődeimmel, sem utódaimmal kapcsolatban (...) Mindig nehezen veszem tudomásul életem egy darabjának múlttá-levését, tehát ez puszta karakteradottság. És egyáltalán nem hiszem, hogy az embernek a jellem lenne a sorsa.

"kicsit rossz most"

M: Na és elmúlt már?
R: Szerinted?
M:Akár...nekem volt hét éves kapcsolatom, ami...
R:Hogyan múlik el hét év?
M:Úgy kábé hét év alatt...
R:És elmúlt már?
M:Igen, azt hiszem el.

filmes

Jézusom mekkora szar a Zongoralecke! 14 évig mindig kitaláltam valamit, hogy ne kelljen megnéznem, éreztem, hogy nem lesz jó vele, de a betétdal olyan szívfacsaró zenei közhely, hogy amiatt érdemes volt:
http://www.youtube.com/watch?v=0Su8LXNS16A

A Tudatlan tündérek elmegy, bár ezek a klisék a meleg kommunákról és megértő, halk szavú feleségekről az idegeimre mennek, viszont Michele vigyoráért - aki amúgy egyáltalán nem tetszik nekem - sokmindent elvisel az ember (a képen sajnos nem az igazi):

http://biografie.leonardo.it/biografia.htm?BioID=804&biografia=Stefano+Accorsi

Amúgy pedig nagyon haragszom Anthony Hopkinsra a Törés miatt.

Sat

(I lie morning, noon and night)

Különben meg nem igazság, hogy akárkivel találkozom és szeretni kezd, mindig az én állítólagos bolondságomért vonzódik hozzám, pedig tök normális vagyok, nem is értem ki találta ki ezt a bolondos baromságot.

Egyébként meg beteg vagyok, döglődöm, haldoklom, elpusztulok, hát szóval.

A bejegyzésből a zárójeles mondat a lényeg, ha érdekel bárkit is. Na csókjaim.