számmisztikus

2008. 08.18.

"Sokkal boldogabb új évet kívánok, mint amilyen valójában lesz"*

Olyan kár, hogy nem találkoztunk kicsit előbb, akkor, amikor még igazán tudtam örülni dolgoknak, amikor még nem árnyékolt be mindent ez a nagy szomorúság.








* Mac respect

vall

Ha egyszer összeveszünkszakítunk és rettentően megharagszunk egymásra, én akkor is mindenkinek azt fogom elmesélni, hogy mindig milyen kedves voltál velem.

life is a fucking bitch

Valakit felelősségre kell vonni a hideg miatt most azonnal, a hideg mondjon le, a hidegnek egyszerűen nincs létjogosultsága. Igen, a meleget is utálom. Legyen ősz. Ne, inkább ne, akkor depressziós vagyok. Legyen tavasz. Hát igen, akkor meg mániás vagyok, nemtom, ne legyen tavasz mégse. Nyár és tél eleve kilőve, legyen akkor a semmise.
Az anyám nagyon beteg, emiatt is felelősségre kell vonni valakit, aszongyák van szenvedés, meg oka van neki és megszüntethető, de hiába nézek okosan mindig befele, kifele, vizsgálom, kifordítom, befordítom, az anyám akkor is csak nagyon beteg, ettől mindenkinek rossz, az élet az egy igazságtalan kurva, az életet felelősségre kell vonni, tömlöcbe kell vetni, karóba húzni, hideg kurva élet, túlélni kell, vigyél innen.

balhés

Azér kell néha veszekedni, hogy az ember végérvényesen rájöjjön - én ugyan ezt már kábé tíz éve tudom, dehát -, hogy a veszekedés sem impulzívabbá, sem szenvedélyesebbé nem tesz egy kapcsolatot, mer a veszekedés csak arra jó, hogy

a) iszonyatos sértéseket vágj a másik fejéhez, lehetőleg olyanokat, amikre tíz év múlva is sírdogálva emlékszik vissza
b) habzó szájjal, könyörtelen pofával fröcsögve ordíts mindenféle faszságot; az ilyen állapot two in one: ilyenkor nemcsak ostoba, de taszítóan ronda is vagy
c) leleplezd a gyengeségeidet és megalázd saját magadat
d) szakítást generálj
f) szakítós - illetve békülősszexet kezdeményezz a botrány hatására (ez a balhézás egyetlen pozitívuma)
g) sértődött arccal, de mégis minduntalan megbocsátásért könyörögve járkálj a balhé után hosszú napokig

wishful thinking

Olyan jó lett volna, ha az anyám beszél a zöldségekről, a Fanniról, kiskatókáról, az életről, olyan jó lett volna, ha van rendes vacsora, ajándék, nevetés, beszélgetés, meglepetés, olyan jó lett volna ha tavaly lett volna, kéremszépen, Élet, olyanjólenneha, halehetneesetleg...nemnem, leányom, rendbe hozunk egy területet és látványosan szétbarmolunk minden mást.

fyi

Egészen addig mindenki vonzódik a bolondokhoz, amíg nem találkozik egy valódival.

bazilikás

Mo: De nem gáz, hogy két ilyen ateista jön ide?
Dé: Á, mi katasztrófa turisták vagyunk.

helyzetjelentés

Reggelre kelve megtért a macska - folyamatosan dicsértessékkel köszön -, a Marci pedig egy felismerhetetlen idegen nyelven kezdett beszélni. Borzalmas dolog a családi élet.

zsidó zsidónak farkasa

Mo: Egyszerűen nem értem mért utálják a katolikusok a zsidókat. Ugye van ez az elmélet, hogy azért mert megölték Jézust, nade Jézus nem azér jött ide, hogy megöljék? A zsidók remekül elvégezték a feladatot, nemde? Btw a pap bácsi aszonta nem teremtmény, tehát akkor megölni sem lehet, na jó, ezt már csak halkan mondom, olyan egyértelműen rávilágít az egész szánalmasságára...
Dé: Nyilván nem ezér utálják a zsidókat, a zsidók gazdagok és ügyesek, hát ezér kell utálni őket, mellesleg én is kurvára utálom őket, arrogáns, beképzelt köcsögök, azt képzelik bármit megtehetnek. És még rondák is.

happy fuckin' everything

Dé az előbb hívott: épp a jégeralsóját veszi, mer megyünk misézni. Javasoltam neki, hogy hozzon kulacsot, bugylibicskát meg gumicsizmát is, just in case...

Trova online il regalo perfetto per

Lei - és itt egy vörös körömcipő látható a képen -, Lui - itt meg egy tévé amiben épp sportmérkőzés megy.
Gratulálok mindenkinek ehhez a reklámhoz tényleg, szeretem amikor a nőségemet sztereotípiává redukálják (bármit jelentsen is ez), továbbá őszintén remélem, hogy valami olyan férfi eszelte ki ezt az elmésséget, aki a nője seggéről issza a sört meccsnézés közben és vasárnaponként arra kényszeríti, hogy vörös tűsarkúban mosson fel.
Erről még az a pasi is eszembe jut, aki azt mondta nekem valamikor egy elfuserált boxos randin, hogy a nők, akik jól néznek ki, vitorlázni meg utazni szeretnének és ennek hangot is adnak a reglapjukon, azok viszont, akik öregszenek, lóg a mellük, vagy csak simán randák, állításuk szerint beszélgetni szeretnek. Hát nemtom. Asszem köpni kell.

komoly dilemma

Pakolás vagy használati utasítás elolvasása. Használati utasítás elolvasása vagy pakolás.
Képtelen vagyok eldönteni melyik a gyötrelmesebb tevékenység.








PS.: ET hazatelefonál, ööö hazamegy.

helyzetjelentés

Azt hiszem ma több orkándzsekis kutyát láttam, mint egész eddigi életemben. Mosmitnéztek, Triesztben ez a divat.

[14:33:20] Mac: Nem merek neked filmet tölteni, mert lefikázod. Mondd meg, mit akarsz és megszerzem.
[14:58:11] KA: nem fikázom le, minden jöhet, ami nem kakipisi vígjáték vagy akciófilm.
[14:59:17] Mac: Ami ezen a két halmazon kívül rekedt az a Kockásfülű nyúl összes, illetve a Tavasz 17 pillanata (starring Stirlitz).

öregség, Velence, mediterrándrím

Azér ne is haragudjatok, de elég nagy mázlista az, aki Velencében ünnepelheti a születésnapját, főleg mert Velence teljesen valószínűtlen télen, sötétben és esőben: pont olyan, mint egy csudajól felépített filmstúdió Los Angelesben és meggyőződésem, hogy azok, akik ott nőnek fel és később spalettás ablakú irodákból ábrándosan kibambulhatnak a gondolákra, teljesen más lélekkel járkálnak a világban mint egy olyan ember, aki sokszor látott már a Lehelen maga alá hugyózó hajléktalant, továbbá megmondta már nekünk a Lukáts Andor, hogy amerikadrím nincsen, de Velence láttán azt kell mondjam, hogy mediterrándrím igenis létezik, Velence tehát überfasza, Velencében éljetek, kaptam ajándékba sok szépet, szívecskét, szerencsemacskát, orgazmust, blúzt és utazást, téli gyereknek anyja se érti a szavát, megyek és veszek a boltban marsalát.

gárdatiltó

Szerintem nem azért baj amiért Tótavé szerint (mér nincs polgárőrség masírozó hibbantak helyett mondjuk?), szerintem inkább a fejekben a tiltás kapcsán kialakuló zűrzavar miatt: a tiltástól egyrészt ugye édesebb a tiltott, másrészt meg ezek a nevetséges csepülapufegyverforgatók majd azt képzelik, hogy valami földalatti mozgalomban (ami nyilván már meg is alakult) történelmet írnak, lappangva masíroznak és nekik ettől jelentőségük van, őket itten betiltják, ők ezér nyilván valakik, hát ilyen felhanggal szokás nálunk ugyebár kocsikat felgyújtani minden nemzeti ünnepen, hogyaszongya történelmet csinálunk, elnyomás ellen lázadunk, azt meg ugye csak így lehet, ejnye.
Meghát mittomén, ne tiltogassunk már, demokrácia, mifene, tőlem masírozhatnak amíg nem gyújtják fel Budapestet és ölik meg a szeretteimet és egyéb skúlókat, zsidóznicigányoznibuziznikékszeműzni úgyis simán lehet, akkor meg nem mindegy, hogy egy marék szerencsétlen hogyan képzeli magát történelemcsinálónak?
Egyébként meg persze tök lényegtelen ez az ügy, ez az egész betiltogatóspártozós is csak egy (több) szép kövér (hatalmi-anyagi-időtöltős) játszma, I want to get off, szóval.

bunkó tél

Írtam egy hoszú nyivákolóst arról, hogy karácsony- és születésnap-neurózisom van, hogy rémálmaim vannak, hogy félek a haláltól, meg a halál közelségétől, a ráktól, az élettől, hogy képtelen vagyok érthetően kifejezni magam, pedig bizonyos dolgokat meg kéne osztanom, a problémákat verbalizálni kell, a problémákat nem mindig kell verbalizálni, kezdek megint félni az őszinteségtől, megőrülök az elvárástól, hogy bármi áron jól kell lenni, nem bírok mindig jól lenni, szóval egy ilyen egészen vudiellenest akartam, aztán töröltem persze, mer félek az őszinteségtől, illik jól lenni, de légy jó kislány, nem szabad félni, nem kell mindent verbalizálni, felhívtam dét, dét nagyon szeretem, elkezdtem meginni az ajándék limocellót, hamarosan befalom az ajándék parmezánt is, fasza ez a karácsony, egy csomó ajándékot megkonzumálok, igazából elég egyértelmű, hogy el kéne mennem futni végre, mer az helyrerak, épp egy éve kezdtem futni (két hónapot kihagytam, lusta, léha, molto pigra), pont a köcsög téli depressziót megszüntetendő, a karácsony-szilveszter-születésnap triász veszélyes nekem, a nagy számvetések ideje, egészen meredek év volt ez, épp csak meg nem haltunk mi mind, megtörtént megint minden ami megtörténhet, még egy kicsit több is, a halál rátámadott a családomra, már megin a Lie down in darkness-t olvasom, sokat segít ilyenkor egy öngyilkos nő története yea, ahogy bementünk a mikulásoslampionoskarácsonyiégősnatalésoffertásszkontós világból a templomba: olyan volt mint egy másik bolygóra kerülni, tulajdonképpen meg kéne térnem azt hiszem, remek elfoglaltság a jesszus meg az ő barátai, sötét, meleg vatta az agyban, nem ez a már mindent merek, de nincs értelme semminek sem, persze mit nyafogok már megin, lyuk a seggemen, oszt jóvan, kétszer kettő meg a józanság, az a helyzet, hogy ez a kirajzolódós küszködős helynemtalálós cucc úgy három éves koromban tört rám először, pont mikor elküldtem a bölcsis nénit a faszba, az előbb írtam egy verset, gyerekek, ez a vég, ez már a vég, a vég legeslegvége.







update: a limocello sörrel a legjobb, úgy nem olyan édes.

Dés

Dé nagyon hiányzik. Dé nem áll velem szóba. Dé teste sose zöld. Dé nem szkájpolik. Dé nagyon hiányzik. Ezúton keresem Dét. Dé egy kis geci. Dé nagyon hiányzik. Dé nem áll velem szóba. Dé teste sose...és így tovább.
Adjátok át neki ezeket mind.

CV fordítás

[0:02:35] KA: még nincs kész és volt amit nem tudtam, elég tré
[0:02:58] KA: még egy bekezdés, iszonyú szöveg
[0:03:04] KA: életem legszörnyűbb darabja
a pajzsos vonalalagút a kedvencem
[0:12:26] KA: kitaláltam rá vmi badarságot
[0:13:44] FE: Majd megszokod. Az első közben sztem ríttam, mint egy picsa, annyira utáltam.

[0:31:06] KA: de hol találsz ilyeneket a gugliban?
[0:31:51] FE: tökegyszerű módszerem van.
[0:32:11] FE: beírom a keresett szót és mellé azt, amit kb. gondolok róla. általában bejön.
[0:32:55] KA: jójó, de én nem gondolok semmit arról, hogy pajzsos vonalalagút

[1:02:28] KA: átküldöm mélben, elég vérszegény, nemtom tetszik-e majd neked
[1:02:39] KA: valahogy lebénított ez a sok baromság
[1:03:02] FE: Sok volt benne a baromság, az tuti.
[1:03:25] KA: rémes az a szöveg, hogy lehet ilyen önéletrajza a nyomorultnak?!
[1:04:05] FE: Ő nem tehet róla, az élet babrált ki vele ilyen szörnyen.

M&M

[16:04:41] MK: na mi a helyzeted?

[16:05:33] KA: a régi blogodat olvasom, közben meg olyan kifejezéseket keresek mint mélyépítő munkálatok

[16:06:35] MK: regi blogom?

[16:07:03] KA: igen

[16:07:07] KA: mármint a régi postokat

[16:08:26] MK: de nem szereted olvasni, azt mondtad

[16:09:18] KA: nem baj:)

[16:11:58] KA: szerencsére nem sokat értek belőle

[16:14:25] KA: én biztos uncsi vagyok neked

[16:15:42] MK: tessek??

[16:16:27] KA: hát mer nem csinálom ezt a hisztériás vakert mint a gyönyörű barátnőd. lehet, hogy el kéne kezdenem valami csikicsukit játszani, hogy misztikusnak lásd a kapcsolatunkat:)

[16:17:03] MK: jajjne!

[16:17:31] KA: demér, hát akkor lehetne szenvedni nagyon

[16:17:45] MK: ha leszopsz es dugunk az elso randin a szigeten, az nekem epp eleg misztikus

[16:17:47] MK: :D:D

[16:17:50] MK: (blogra valo)

[16:18:08] KA: az túl öööö...zsigeri

[16:18:27] KA: semmi tragikus sírás-rívás, térdreborulós vinnyogás

[16:19:24] MK: naes? nem kell az. az egy tok mas allapot, es szerintem hiba azt kepzelni, hogy az az "igazi" szerelem

[16:19:47] MK: vagyis en is ugy kepzeltem sztem, merthogy akkor jajdefaj, de hat nehogymar

[16:20:12] KA: hát jó, bár éppen amellett tartottál ki leginkább, aki a legnagyobb drámát gyártotta neked, ugyebár

[16:22:35] KA: ha unatkozol, csak szólj, szétbaszok mindent magam körül könnyen, egy perc alatt:D

kattog

Arra a megállapításra jutottam, hogy tulajdonképpen nagyon hasznos, ha valaki alkoholista, úgy értem, ööö nem a társadalom szempontjából hasznos, úgy természetesen nem túlságosan, merhogy a folyton ittas skúló nem termel profitot, nem tud utódairól gondoskodni (már ha egyáltalán képes és akar utódokat létrehozni) és úgy általában nem tud másokért tenni semmit (sőt, borzalmasan akadályoz, ingerel és undorít mindenkit, ez egy nehéz probléma itten), nade az egyén szempontjából kéremszépen remek dolog ez: egy alkoholistának mindig van elfoglaltsága, nyilván sosem unatkozik; én legalábbis úgy képzelem, hogy csúf másnaposságokat gyors berúgásokkal kúrálva igen pörgősek lehetnek a napok és amolyan csehovosan eltelik az élet (hogy elment az élet, mintha nem is éltem volna), sehol az a szép kövér spleen ami engem gyötör folyton, merhogy helyette van kábulat, távolság, meleg burok, vatta az agyadban.
Az is igaz viszont, hogy egy alkoholistának nagyon keményen kell dolgoznia, mire eljut a megfelelő állapotba: rengeteg pénz, energia, elszigetelődés, szeretetlenség, borzalmas másnapos okádások, fejfájások, hallucinációk és gyomormosások árán végül elérheti az általam elképzelt csehovi csúcsokat, sej.
Azt mondják, értelmesen kell élni, meg segíteni másoknak, szeretni, szeretve lenni, dolgozni, nyomot hagyni.
Nekem ezzel csak az a bajom, hogy képtelen vagyok rájönni mitől értelmes bármilyen tevékenység. No persze minél többet gondolkodik ezen az ember annál komolyabban ráérez az egész értelmetlenségére és akkor persze már mindjárt sokkal szebben hangzik, hogy élni önmagában jó, virágokat szagolgatva, réten mosolyogva, a létezésnek meg a rügyfakadásnak csak úgy általában örülve.
Merhogy ha az élet az én mandalám, akkor minek csudaszépen összerakni, kiszínezni, ha végül nem marad belőle semmi? Ha minden kezdetemben ott a vég, akkor miért kéne örülnöm bárminek csak úgy? És ha folyamatosan el kell foglalnom magam - buliba kell járnom, filmeket kell bámulnom, olvasnom, futnom meg bloghoz beszélnem kell - ahhoz, hogy ezek ne jussanak eszembe, akkor vajon valóban olyan csudás dolog a létezés önmagában? És ha ezek mégis eszembe jutnak és kattogok rajtuk, akkor nem jogos-e ha felhagyok mindenféle tevékenységgel és a) nem akarok jelen lenni csak valamiféle részeg kábulatban b) szenvedek és lefagyva bámulok bele a világba c) öngyilkos leszek, mert minek élni.
És igen, ott a csábító lehetőség, hogy mindezt félredobjam, elfelejtsem és halálomig elfoglaljam magam számomra értelmesnek tűnő dolgokkal, ami ugye szintén csak fikció, mert mi a francért lenne értelmes tevékenység például könyveket olvasni vagy macskát simogatni vagy blogot írni.
Jóvanna, csak hangosan gondolkodtam, tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy megértek minden szenvedélybeteget, az életet túlmisztifikálni nem kell félnetek.

Kedves Molly Bloom!

Megszakad a szívem a tavaly(előtt)i énedért.

helyzetjelentés

Hirtelen annyi minden eszembe jutott, mármint olyasmi, amit magammal is csak hunyorítva, fél lábon, szűkölve osztok meg mer túl személyes és aggasztó, ezért aztán most nagyon erősen összeszorítom a kezem, hogy még véletlenül se írjak le semmit.
Na jó, egy olyan dögunalmat azér esetleg elmesélek, hogy a language gap meszüntetése végett vadul belevetettem magam az olasztanulásba és próbálok valami épkézláb olaszkönyvet szerezni, de itt ez nem is olyan egyszerű, egyrészt, mert az olaszok úgy látom nem szeretnek nyelveket tanulni, így nehéz információhoz jutni ha nem beszéled a nyelvüket (csak a barbárok nem beszélnek angolul, igen, nyelvi fasiszta vagyok, bárki megmondhassa), továbbá itt nemigen érdemes abban bízni, hogy majd a könyvtárból kiveszek valami fasza kis könyvet, mert a könyvtár vagy elköltözik, vagy természettudományos, vagy csak és kizárólag Trieszt történelmével foglalkozik, vagy múzeum, vagy bezárt, vagy csak egyetemisták látogathatják (bánatos szívvel gondolok a csodálatos londoni könyvtárakra amikben naphosszat elmélkedtem és lila köddel a fejemben csorgattam a nyálamat mindenféle műelemzések fölött), így hát kínomban megvettem az egyetlen Triesztben kapható olasz nyelvkönyvet (szerintem rengeteget érhet, unikum ez a darab itten) és most vadul tanítom magam; az orvosok öngyógyítanak biztos, jóvanna.
Két könyvtári csatározás és könyvesbolti szerencsétlenkedés között meglátogattam Joyce-ot a Canal Grande-nál a hídon (ezt most természetesen eltartott kisujjal mondtam), felróttam neki az alacsonyságát, meg aztán részletesen bemutatkoztam, hogyaszongya: Molly Bloom vagyok, helósziaszevasz. Miután nem méltatott válaszra, bánatomban bementem a kedvenc Boscómba és jó hátébéhez illően offertás csirkét vettem. Gyanítom azonban, hogy még nem vagyok megfelelően kikupált hátébé: délben kelve kávéért nyöszörgök és remek orgazmuskészségem van.

Iszonyatos álmomat megosztanám

álmomban nagyon mélyen beleszerettem m egyik felettébb kedves, ámde a faéknél is egyszerűbb barátjába - akibe éber állapotomban (értsd ébren) soha de soha de soha-, együtt voltunk, rajongtam érte, majd egy romantikus hév-út során, amikor is irtózatos baromságokat magyarázott, hirtelen azt a kellemetlen felismerést tettem, hogy ez egy förtelmes szörny, leugrottam a hévről és futva menekültem előle a rómain; gyűlölök álmodni, még a szép álmok is nyomasztanak, nemhogy.








PS.: feljelentek (esetleg statáriálisan kivégzek) mindenkit, aki egyfolytában felkiáltójellel operál, ezer kérdőjellel kérdez, illetve telibeszmájlizza az összes szöveget.

recognishun

Fuckit, ma realizáltam. Karácsony már megint.
Képzeljétek el mit érzek, nincs kedvem leírni.

két zsíros edény között, félúton

A rákényszerüléseken gondolkodtam. A nyögős nemakaráson. Az én nem akarom, te akarod bajokon. Hogy nem akar, de mégis szül. Hogy nem akarja, de mégis szülök. Hogy ott akarna lenni, de itt van. Hogy itt akar lenni és mégis elmegy oda. Hogy csinálja de nem csinálná és nem csinálja de azt hiszi muszáj, hogy velem, pedig valaki mással kéne, hogy nekem, de valaki másnak kéne. Megfelel, pedig nemmegfelelni volna jó, nem mondja, de mondani kéne és mindig beszél, de hallgasson már, hogy nem azt, nem úgy, nem, nem és hogy sok életen át mindenki ugyanúgy félrecsinálja, félrehiszi, félretudja, félremondja, félreéli, fél(ig él)i.

apró

Ezúton keresem olyan isteni hatalommal bíró lény (esetleg maga isten is megfelel) ismeretségét, aki sürgősen (még ma) véget vet a borzalmas boratombolásnak.
Minden megoldás érdekel, ajánlatokat a szerencsétlen macska laposkúszásban közlekedik a lakásban és az alomban lakik, amitől hugyszagú a szőre, ráadásul nemcsak rémálmaim vannak a szél miatt de a fejem is baszottul fáj jeligére várom a kiadóba.

Mar: Dehát az olaszok nyilván okosak, ott volt ugye a reneszánsz...
Mo: Aha. Amikor ez eszedbe jut, gyorsan gondolj Eros Ramazzottira.

madrelingua ungherese, buon inglese

Az olasz nyelvű netes álláskeresés mindig durván kirajzol a világból, úgyhogy kétségbeesésemben már olyan állásokra is jelentkezem, amik hat óra vonatútra vannak Trieszttől, végülis igazán mókás lenne hajnali kettőkor munkába indulni és mondjuk éjfélre hazaérni, tulajdonképpen ezzel az erővel a Móriczra is bejárhatnék, na jó, bevallom főleg azér akartam jelentkezni, mer a munkahelyem Bariban lenne, jajó, igaz, Bariba tíz órát kell vonatozni, bocs, elszúrtam, igen, a neve tetszett, naésakkor, mosmitnéztek, hát ja, kezdem elveszteni a józan eszem, bár szerintetek mindig volt velem valami, tudom én, ma hangosan felröhögtem a neonati szó olvasása közben, asszociáltam, na és akkor, ti is szoktatok, jóvan, egyébként meg mosmár Szlovéniában fogok állást keresni, bevallom tulajdonképpen a szlovént akarom megtanulni titokban, azér jöttem, semmi szerelem, meg ilyenek, olyanokat akarok mondani, hogy sem na obisku pri sorodnikih meg trgovski zastopnik, továbbá szeretném feltenni azt a gyönyörű, dallamos kérdést is egy élő embernek, hogy kaj ste po poklicu?, gyerekek, szerintem egy ilyen gyötrelmesen ronda nyelvet csak nyelvzsenik képesek megtanulni, szóval.
Egyébként még mindig egy legóval élek - na jó, meg egy csíkos, bajszos nővel, de az olyan evidens már régóta, hogy nem emlegetem folyton -, én mondom is neki minden nap, hogy menjen be szépen a munkahelyére és szóljon, hogy itt súlyos tévedés történt, egy adminisztrációs hiba lesz ez bizonyára, ő nem kutathat sajnos semmit, mer ő nem ember, vele ne nagyon tudományoskodjanak, őt kéretik legószámba venni, ővele (legott) legózni kell.

"És most beszél. Valamit beszél"

valamiért az emberek a szerelmet a hisztériával azonosítják

Szerintem ez azoknál van így, akik igazán sose szerelmesek: az ilyen emberek a nagy királydrámákat, az egymás gyilkolását és úgy általában a mesterségesen generált vadságot képzelik szerelemnek, merhogy a szerelem ugye elég nehezen megfogható, de a lényege talán a brutálisan felfokozott érzéskavalkád. (Persze az egy nagyon érdekes kérdés, hogy létezik-e egyáltalán szerelem, jójó, persze ki lehet engem fizetni azzal, hogy minden csak illúzió) .
Ilyenkor persze rögtön adódik a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán letisztultan szerelmesnek lenni, merhogy a szerelmességnek épp a drogosság, az állandó "megvadultság" a lényege, ami azért hosszú távon tarthatatlan és jobb esetben bele is pusztul az ember.
Nem, ne aggódjatok, nem próbálom követni a nyomorult Buda Bélát és megfejteni a szerelmet, csak beszélek marhaságokat bele a világba, off I go, csak ezt akartam jóvanna.

la vita é bella

Jó, hát lehet itten nyivákolni, hogy mediterrán tempó, meg nem angolszász, (és az nekem nagyon furcsa és idegen, to be honest; a magyar tempóra itt nem térek ki, az másért ismerős és (nem) szerethető), kicsit túl barbár, túl lassú, sziesztás, elmaradott, net nélküli (ööö, nemtom lehet-e még fokozni a kellemetlenségeket) de lássuk be, itt olyan kaják vannak, hogy egy közepesen ellátott bolt kínálatától is sikítva összeesek, az előbb például zokogva tömtem az arcomba némi ricottával kevert parmezánt, meg aztán itten ugye a legutolsó paradicsomszósz sem olyan mint az otthoni maggi levespor ízű szószok, hanem finom, sőt mi több, kurva finom és akkor még nem beszéltem a pestóról, a kilencvenmillió tésztaféléről, a mascarpónéról, a pizzáról, a fagyiról, a chiantiról, a limocellóról aaa...na jó, nincs mit tenni, itt egyszerűen enni kell.
Btw még mindig úgy főzök mint kettő isten, hiába na. Ja, a nyelv is kurva szép, na jó, eszünk, beszélünk, mi kell még, eh, a telhetetlen mindenemet.







PS.: Na jó, most, hogy ilyen beszámolósban vagyok (becsüljétek meg feleim, nem vagyok egy beszámolós-alkat), még elmesélem, hogy a múltkor azér mentünk csak Duinoba (ami egyébként csudás hely, ott akarok élni ha már nagyon öreg néni leszek; na jó Dachau előtt és Brighton után) és nem Velencébe, mer én képtelen vagyok délután egy óra előtt felkelni, utálok felkelni, aludni szeretek, de minden fasza volt, tenger, napsütés, porszemség, élet.

egy zombi sirámai

Fél nyolckor feküdtem le, addigra már minden betűből hármat láttam, mer az agyam mondhatni felszívódott a Sensodyne mantrától, szóval feleim, csak annyit szeretnék mondani, hogy mondjuk egy Spar üzletlánc egész Sensodyne készletét szeretném felnyomni a seggébe annak, aki kiötlötte a fordítandó szöveget.

update az előzőhöz

Körülbelül hetvenhárom féle angol verziót kreáltam az elmúlt két órában annak az igen kiváló mondatnak, hogyaszongya a Sensodyne fogkrém megóvja a fogak fehérségét és megszünteti érzékenységüket. Ellensúlyozásképpen kaptam viszont egy csomó kólát, csokit és puszit, hogy hajnalig bírjam a gyűrődést.

Csak a szerelem óv meg a tébolytól.

ami az állásinterjúkból mindig kimarad (ilyen igazságszerű dolgok, ja)

Milyen vicces, hogy eddig viszonylag nyugodtan elnyavirkáltam a világban a munka illúziójával: bevonszoltam ugye magam minden reggel a Móriczra, semmit tettem havi lehetettvolnatöbbér meg tanítottam minden hajnalban, este, hétvégén, folyamatosan ki voltam purcanva, merhogy ugye hajnalban kelés, hétvégén is dolgozás, blabla, dehát lételemem a gürcölés meg a stressz, de azér elégedetlenkedtem rendesen: rinyáltam mindenért, merhogy ugye ez is lételemem, a nyivákolás, aztán persze csinálok mindent szépen, rendesen - ki se nézném magamból, hogy pont időben elvégeztem például a főiskolát, igaz, néha a téós néni telefonált novemberben, hogy akkor mosmár be kéne iratkozni, ha akarok járni, meghát ugye szemináriumok helyett az aulában kávéztam és a Wichmannban ittam, a maradék időmben meg az Istvánnal folytattam brutális háborút -, de az a helyzet, hogy folyamatosan és nagyon durván zakatol bennem az érzés, hogy nagyon nem vagyok a helyemen, merhogy minden amit csinálok valahogy nem elég izgalmas, nem elég különleges, nem elég agyas, nem elég, nem elég, nem elég, aztán persze mindig rájövök, hogy a nem elég-hisztim inkább a 'semmi nem elég jó és nem igaz, hogy az élet csak ennyiből áll'-hiszti része.
Ez a hiszti meg már közel húsz éve tart és fogalmam sincs, hogy miért van, honnan jön, hova fajul, mittomén, biztos szülni kéne csont nélkül huszonöt gyereket és akkor elmúlna a 'semmi nem elég'-érzés (vagy legalábbis nem volna időm érezni), ami miatt időnként ki is akarom nyírni magam, csodálatos, hát nem?
És nem, ne gondoljátok, hogy ez itten valami kétségbeesett utolsó segélykiáltás, mielőtt hurokba dugom a nyakam vagy ilyesmi, ez csak ténymegállapítás, valami nagy-nagy tüzet kéne raknom, felgyújtani Budapestet, két pofon, na jó, befejeztem, csókjaim, ja, ez itten egyébként egy hirdetés, szóval akkor most nagyon figyelmesen olvassátok kis barátaim: mielőtt végleg elmenne az eszem, adjon már valaki valami remek, izgalmas munkát, mondjuk lehetőleg olyant, amiben nem kell vadidegenek farkát a számba vennem és kicsit érdekesebb mint elolvasni egy használati utasítást (eddigi ismereteim szerint az a világ legunalmasabb tevékenysége), köszönöm.
Jó, persze tény, hogy egészen csehovos elképzelésem van a jó helyen levő fasza munkáról: szívem szerint egy könyvtárban irodalmi művek fölött elmélkednék - na jó, ezt filmekkel is szívesen megteszem -, majd mindenféle marhaságot firkálnék és mondanék róluk és mindenki lelkesedne, hogy micsoda fasza okos lány vagyok én, meg tudjátok, ilyesmire gondoltam.
Btw minden hülye nőnek üzenem aki a szerelem mindenek felett blablablára esküszik: persze, a szerelem csudás, remek dolog de csak egy önazonos ember képes jól szeretni, szóval feleim, autonómiára fel, a szerelem mindig csak második a sorban, sajnálom, rettenetes, de így igaz.

TGIS

Lementünk ide a sarokra, jól berúgtunk, tovább is van, mondom. Lementünk ide a sarokra, sokat ittunk, tovább is mondom. Lementünk ide a sarokra, benyakaltunk egy csomó sört, meg némi vodkát, mindig más volt az ára, tovább mondom. Lementünk ide a sarokra, zenekar zenélt, akkor a továbbiakban mást is mondok szerintem. Lementünk ide a sarokra, továbbá azt mondom, hogy van itt egy egészen fasza kis hely közel, nem, nem az ahol vad fekák ordítanak, hanem egy másik, egy ismerősünk van, az is ott volt, naugye, tovább. Lementünk ide a sarokra, Beatles-est volt, továbbá azt mondom, hogy Marci az ilyentől örömében sikítva elájul, én szkeptikusan berúgok, nade. Lementünk ide a sarokra a digók közé, feleim, mindenkinek nagy itt az orra, ez egy orrilag kellemes hely tehát, továbbá azt mondom még, hogy van itten közel egy egész hercig kis kocsma, ahol Beatlest nyomtak tegnap este szimpatikus nagy orrú (de feltehetően rettentő büdös) fiatalemberek, mi meg jól berúgtunk, hazajöttünk, összevesztünk, kibékültünk, dugtunk, ettünk, ma másnap van, holnap szeplőtelenül fogan a kisded, úgyhogy szabad, Velence, miatyánk kivagy.









PS.: Btw hajnalban egész komoly vitát folytattunk arról, hogy lehet-e blogot írni az anális szexről (nem), örömmel tudatom továbbá, hogy a Fanni szerelmes a Marciba - aki mellesleg csodás bundáskenyeret csinál a léha, másnapos nőjének -: agyhalott tekintettel hempereg a ruháin, én pedig sajnos egy unalmas, földhözragadt lény vagyok, a romantikát csak hírből ismerem: szex után nem szerelmesen csivitelek, hanem több tonna szalonnát szeretnék lenyomni a torkomon.

Molly és a képletek

Nem tudom eldönteni, hogy tisztelettel vagy borzalommal tekintsek rád, drágám.

mindenkit lelőnek, ugye?

még sose rettegtem a karácsonytól, volt már persze pocsék karácsonyom, prozacról leszokós, ködben tévelygős, borzalmasan kiégett, szomorú, terhes, de betegséges, az még sose volt, sose főztem még karácsonyi vacsorát, sose voltam még ennyire elhagyatott, persze, önzés már megint, de a családom már sosem lesz a régi, eltűnt, megszűnt, átalakult és milyen elképesztő az élet: az a szféra, ami annyi sok fejtörést és bajt és reménytelenséget okozott, hirtelen rendbe jött, de minden más szétesett, balansz, tudom, balansz, egyszerre semmi sem lehet rendben úgy látszik, vagy be kell érni a sok kis külön örömmel, tehát, hogy akkor most szerelmes vagyok, jó, legyen elég ennyi, nem kell még jó munka és egészség meg szép családi élet is, hát micsoda telhetetlen szörny vagyok én, hát persze hogy eljöttem veled, én nem vagyok évente szerelmes, mint te, itt ez a sok bizonytalanság is, kultúrsokk, a nem hiszek senkinek (férfiaknak meg végképp nem) félelme, lebegés egy vadidegen helyen, nem értem, hogy mit ugatnak és ők sem értenek engem, a helyemet nem találom (sehol), keresem, aki keres az talán, olyan nehéz belenyugodni, hogy az egész családom beteg, olyan egyszerű lenne legyinteni pedig, hol van már a belső legyintésem, ilyen az élet, ahogy a dolgok vannak, meg még, mindenki meghal, valahogy meg kell halni, elmegy, fűbe harap, feldobja a talpát, alulról szagolja az ibolyát, meghalok én is, nemrég sírtam, másodszor sírtam mióta, nem merek sírni, a sírás abbahagyhatatlan, mindig annak kell örülni ami van, marci nagy nehézségek árán kiszedi a fanni labdáját az ágy alól, ez a kedvence, muszáj, marcit szeretem, a sírás elnyomja az örömöt, a meghalásnak is örülni kell, része a minek is? ja, szóval része az életnek, hajnalban időnként felriadok, mert a gyökereimet tövestül tépi a rák, azon gondolkozom, vajon mért ennyire fájdalmas a hiány, gyászolok előre, mert nekem nincs anyukám, s apukám, próbálom elmegyarázni, dadogok itt, de nem érti senki, sok buta közhely, csak a törvény a tiszta beszéd, a változás maga az élet, a változást gyűlölöm, a változás jó, az éremnek az ő oldalai, be kell érni, legyen elég, elég legyen.

Munkát, kenyeret!

Mol: Na és miről szól a fordítás? Menni fog nekem? Nem valami gányos gazdasági vacak?
Mac: Dehogyis, általános szöveg, semmi extra, tudod, például hogy hányszor tolta seggbe a kutyáját meg ilyesmi...

fyi

Újra embernek érzem magam. Mától van itthon net.

berszakdoga vol. millio

Ma: Ne edd meg az osszes csokit.
Mo: Jajmar, egesz delutan a kozmikus maganyrol olvastam.
Ma: Fu, tenyleg. Na jo.

helyzetjelentés

Egy cukorlegóval fekszem és kelek nap mint nap.

bérszakdolgozat vol. 579436.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy angol-kommunikáció szakos fiú (szegénylegény) - jól figyeljünk, koncentráljunk: az illető leendő újságíró és angol tanár -, aki nem értiette hogy mi a különbség a szabadság és a szabadosság között, problémái voltak az 'anything goes' kifejezéssel a posztmodern kapcsán, illetve nem nagyon tudta mire vélni az olyan szavakat, mint transzcendens, szürreális és egyáltalán, az összetett mondatok mindenképp megfeküdték a gyomrát.
Ezt a szegénylegényt egy szebb, jobb, igazabb világban kibaszták volna az egyetemről. Az én mesém is tovább tartott volna, de egyik szavam a másikba, sajnos tovább is van, mondom, avagy.
Okéoké, belátom, képes vagyok elképesztően hosszú és dagályos és zűrzavaros és szenvedélyesen hisztérikus (bármit jelentsen is ez) körmondatokat írni, de álljon már meg a menet, tényleg.
Én azt értem, hogy aki nem tudja, az tanítja, nade legalább azt a képességet fejlessze ki benne a tanárképzés (másra asszem úgyse képes), hogy tudjon úgy tenni, mintha. Hogy legyen meg a képessége az alapvető beszédre és írásra, még ha limitált szókinccsel is. Hogy tudjon felfújt lufi lenni. Hogy tudjon legalább negyvenöt percig hiteles lenni. (Oké,ez talán túlzott elvárás.) Legyen, bassza meg, legalább negyedművelt, mittomén. De ez...hogy még a gugli se a barátja, hogy bátran rákérdez, hogyaszongya tessék mondani, mi az anything goes? Egy végzős, angol szakos bölcsész, tényleg megáll az eszem.
Mert persze, nem kell tudni mi az a posztmodern meg az anything goes - engem se érdekel egyáltalán -, nem kell olvasni, nem kell írni, nem kell szókincset betolni az agyunkba, de akkor kérem szépen a tisztelt egyetemeket és főiskolákat, hogy kibaszottul szelektáljanak már és rúgjanak ki minden írástudatlan szerencsétlent és fogják fel végre, hogy nem kell ennyi tanár, nem kell ennyi újságíró, nem kell mindenkinek szöveget érteni, olvasni, írni, elemezni, nem kell mindenkinek diploma, minek is kéne? Menjenek szépen parkettásnak, varrónőnek, virágkötőnek, kőművesnek, csaposnak és éljenek boldogan.
Jaja, idegroncs vagyok, a szakdolgozat-saga folytatódik.