off

"Explain this to me like I'm a six year old, okay?"

Nem, nem, nem, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mi van azokkal, akiknek mindenről a politika jut eszébe, akik mindent képesek visszavezetni a magyarság nehéz helyzetére, a zsidók hitványságára, a szörnyű liberális gondolkodásra... De tényleg, mi van velük? Mi lett velük?

Régebben mindig szexuális frusztrációval magyaráztam az eszement politizálást, de most kezdek elbizonytalanodni, ugyanis egyre több túlpolitizálóval találkozom. A túlpolitizálók kivétel nélkül vadmagyarok és úgy vettem észre, hogy egyre fiatalabbak.
Lehet, hogy a vadmagyar politizálás az új drog, egy új szenvedély, kedves szabadidős tevékenység? Ami más embernek a szex vagy a sport, az ezeknek az embereknek a habzó szájjal előadott nacionalizmus? Vajon endorfint termelnek miközben kimondják Kisalföld?
Vagy ez az egész csak azt jelzi, hogy egy nagyon beteg társadalom tagjai vagyunk? Mert szerintem bátran kijelenthetjük, hogy a viszonylag jól működő társadalom egyik ismérve az, hogy az emberek nem viszik túlzásba a politizálást.

Nem értem. Tényleg nem.

Fehér szalag, Weisse Band, Il nastro bianco

Mint tudjuk, Haneke igazi szadista rendező, olyan, mint valami szemét macsó egy rossz, a nő számára iszonyúan megalázó kapcsolatban: hosszan játszadozik a nézővel, mutat neki ezt-azt, ijesztgeti, csigázza, majd elegánsan, minden magyarázat nélkül lelép, ó, Haneke, hogy rohadnál meg... najó, nincs azért ekkora baj, de néha nagyon dühös vagyok ha a rendező nem segít.

Azért szerencsére Haneke is öregszik, (vagy veszített az éberségéből, esetleg mindkettő), mert egyrészt a filmben van egy romantikusnak mondható szerelmi szál is, másrészt a lányát molesztáló orvosról nemcsak megtudjuk, hogy molesztál, de konkrétan meg is mutatják és nekem ez a hanekei világban kicsit bakiszerű, de legalábbis nagyon szájbarágós.

Egyébként pedig természetesen respect, Funny Games forevör, meg ilyesmire gondoltam.

nem tudja, tanulja

Olaszul álmodtam.

Mivel egyáltalán nem vagyok még ezen a szinten, a következők okozhatták ezt a furcsaságot:
kedden este, hogy megvigasztaljon az anyás álmom miatt, Marci elvitt moziba (pedig olasz órára kellett volna mennünk), merhogy nekem a film a terápia.
Mivel az idióta olaszok mindent, de tényleg mindent (értsd a stáblista feliratait is) szinkronizálnak (többek között gondolom ezért nem beszél senki semmilyen nyelvet az olaszon kívül), ezért minden idegszálunkat megfeszítve néztük George Clooney-t.
Szerda reggel aztán volt egy olasz óránk, majd én délután olasz gyerekekkel angoloztam, ami valójában olasz gyerekekkel való olaszozást jelent, merhogy úgy esetleg kicsikarok belőlük egy-egy angol szót ha a fejem tetejére állok, de valójában az egész angolozás elég reménytelen, muszáj olaszul is beszélni velük, szóval azt mondhatjuk, hogy szerda délután volt még két olasz órám, majd este elmentünk megnézni az új Haneke filmet, ahol két és fél órán át kellett koncentrálnom (ez nagyon nagy dolog, tekintve, hogy általában maximum egy másodpercig tudok odafigyelni valamire) az olaszra.

Az álmomban valakit üvöltve szidalmaztam, a pazzo szóra tisztán emlékszem...

Egek ura avagy Tra le nuvole

Számomra a film két legfőbb üzenete: 1, a nők is csalfák és hazugok, csak erről nem illik beszélni.
2, Minél "rendellenesebben" viselkedik egy nő - azaz nem akar mondjuk kapcsolatot, mert pont elég neki a szex is -, annál jobban teper utána a férfi.

Jólvan, tudom, ez állítólag jobb film mint az átlag amerikai szirupos vackok: hát nem is tudom, nekem ez a vállvonogatós kategória, olyan se szaga, se bűze. Nem rossz, de nem is jó, persze, meg lehet nézni, miért ne, a klisék ugyan mind megvannak, csak éppen nem mindig minden úgy végződik ahogy megszoktuk, bár a végén jó amerikai filmhez méltó módon még az üzenet is kimondatik, igen, bele a kamerába, hát az eszem megáll (bár mondom, számomra tök más a tanulság); de mindezek ellenére én, a negatív kelet-európai lény holnapra úgy elfelejtem ezt a sztorit, mintha sosem láttam volna.

Megint az anyámmal álmodtam. Álmomban a nagymamám második esküvőjét (!) szervezte és együtt volt az egész család, nevettünk, mindenki nevetett, az anyám beteg volt álmomban is, de használt neki a kemó és visszanőtt a haja meg tudott járni is, csak nagyon sovány volt, nevetett az apám is, örültünk mindannyian.

A legrohadtabb a halálban az, hogy hiába tudod, hogy az élet része és elkerülhetetlen, meg tulajdonképpen semmi rossz nincs benne, az, aki meghalt, mégis rettenetesen hiányzik.

"a nők őrültek"

A wiw csodálatos találmány, mindig találok ott ámulnivalót, most éppen egy ismerős ismerősének képeit csodáltam meg és őszinte döbbenettel észleltem, hogy egy agresszíven kopasz, hatalmasra gyúrt, bicepszét és az azon lévő óriási és ocsmányul közhelyes tetoválását (tüzet okádó sárkány vagy ilyesmi) büszkén mutogató pitbull szemű fiú képének az ismerős ismerőse azt a címet adta, hogy "szerelmem".

vall

Az, hogy képes vagyok Triesztben ülve betanulni egy ilyen rémes telemarketinges szöveget, felér egy szerelmi vallomással...

"She wants to ski down the mountain laughing"

Letális izomlázam van, még a fülem is fáj, tegnap síeltünk, ügyes vagyok, ez derült ki, nekem kérem szépen igen jó az egyensúlyérzékem, tegnap már röhögve lesiklottam, igaz, csak a zöld pályán, a három évesek között éreztem ennyire jól magam, merhogy amikor felmentünk egy kékre (aminek az eleje pirosasan meredek volt, vagy legalábbis annak tűnt) menőzni, akkor két percen belül kétszer estem el és büdös bogár módjára kalimpáló lábbal úgy is maradtam, merhogy felállni azt nem sikerült, erre rémülten hisztizni kezdtem és súlyos regresszió lépett fel nálam: igen dicstelenül elbőgtem magam, bezony, bőgtem a hegyen, a vigyorgó három évesek között, utólag persze már igen mókásnak tűnik ez az epizód, főleg, hogy később, a lenti pályán újra estem egyet és jót röhögtünk ahogy kell, jövő héten Jézusba megyünk, mosmitnéztek, én így hívom, szóval míg Marci okoskodik, én reményeim szerint megtanulok síelni.

másfeles

egy kicsit Budapesten, Londonban, Párizsban, Rómában, a Balatonon, Sopronban, Debrecenben, Ausztriában, Szlovéniában, Velencében, Oxfordban, Cambridge-ben, túl sokat Triesztben, esküvőkön, temetéseken, olaszul, angolul, magyarul, kézzel, lábbal, ketten, együtt, huh, nem tudok kijönni a mondatból, eh

fyi

Marciból fizikusceleb lett. A nagy hírt kelkáposzta főzelékkel és pezsgővel ünnepeltük és az est fénypontján, nem, ilyen nincsen is, na jó, szóval az est fénypontjaként, Fanni elszavalta Tövesy M. Konrád Relativitáselmélet című versét.

blogger bloggernek farkasa vol. 58903117

Néha, amikor blogokat olvasok, az az érzésem, hogy nem mindenki élete egyformán unalmas és jelentéktelen.

Amikor blogokat olvasok, mindig abban reménykedem, hogy a blogolókról kiderül, hogy az ő életük aztán nem unalmas és jelentéktelen.

Olyan jó blogokat olvasni és ráébredni, hogy mindenki élete egyformán unalmas és jelentéktelen.

Rémisztő blogokat olvasni, mert az ember ráébred, hogy mindenki élete egyformán unalmas és jelentéktelen.

Blog olvasás nélkül is jól tudjuk, hogy mindenki élete egyformán unalmas és jelentéktelen.

Nem érdemes blogokat olvasni, mert ez csak ráébreszti az embert, hogy mindenki élete egyformán unalmas és jelentéktelen.

slave to the wage vol.69931263

én, kérem, én, én nem ezt vártam az élettől, elrontották, elcserélték a sorsomat, kérem a csillagokat, hogy lesznek szívesek sorsfordultával, mer én nem azér tanultam, hogy műkandallós gazdag digók elkényeztetett kölkeit kényszerítsem, hogy néha az olasz helyett ugyan legyenek kedvesek pár angol mondatot is kipréselni magukból, én nem azért tanultam, hogy az óra végeztével beszámolhassak a kikent-kifent mamáknak csodálatos gyermekeik fantasztikus fejlődéséről és alkudoznom kelljen azon, hogy vajon mennyivel kevesebbért vagyok hajlandó elmenni hozzájuk a világ másik végére, hogy a kardgyűjteménnyel teli házukban kérdezgessem az Andrékat és Giorgiókat és Fabiókat, hogy whatsyourname, nem, ha tudtam volna, hát az általános iskolát se fejezem be, istenem, bár lenne valami igazi szép szakmám, okj-s macskasimogató, mittomén, vagy hát igen, bárcsak lennék szivárványos guppi

slave to the wage vol.69931262

szóval hogy vagy?

6:35 PM me: megvagyok, most épp egy komédiába illő telekonferencián vettem részt, merhogy lehet, hogy tudok valami telemarketinges munkát csinálni állítólag angolul
6:36 PM hiszem ha látom, persze a pénz vacak, de azt állítják, hogy bejelentenek
csa: ez ottani munka?
nem is hangzik rosszul
me: meglepő is volt, ahogy mindenki próbált volna cselesen kiskapukat ajánlgatni a roppant vicces főbácsinak, aki közölte, hogy csak tisztességesen csinál mindent

nem, magyar munka

6:37 PM csa: és akkor ilyen távmegoldás?
me: éhbérért,de az is jobb mint a semmi ugyebár
me:minthogy sok más esélyem nincs, ezért megpróbálom
6:38 PM sokat nem tudok veszíteni
csa: azért ez is jobb, mint a semmi
és hát igen, nincs

vesztenivalód

mikortól?

me: nem tudom, ez rejtélyes

először vmi tréning lesz

csa: de hogyan lesz tréning, ha te ott vagy kint? nem egészen értem
me: skype-on, én otthon is így dolgoztam

szóval ez annyira nem meglepő

6:39 PM a főnökünk angol volt

a mítingek telefonon mentek

dubito ergo sum

És akkor most már nem szeretsz mert ezt rosszul írtam?
De, de, szeretlek...Na jó, lehet, hogy egy kicsit jobban szeretnélek, ha kevesebb határozott névelőt használnál...

Tegnap és a hétvégén álmélkodva javítgattam Marci teljesen rejtélyes cikkeit nyelvhelyességi szempontból: úgy kell elképzelni ezeket, hogy tíz sor képlet után jön két számomra teljesen érthetetlen angol mondat, majd egy újabb tíz soros képlet következik. Szerencsére ügyesen megoldom még az ilyen szövegek kritizálását is (Marci a második javítandó szöveget újabb fikázandó címmel küldte át) és valószínűleg nagyon vicces, amikor azon huzakodunk itt esténként, hogy vajon a rapiditásokat vagy csak simán rapiditásokat kéne a szövegbe írni.
Végül aztán mindig azzal fejezzük be nyelvészeti szemináriumokat megszégyenítő vitáinkat a névelőkről vagy a tárgy helyéről a mondatban, hogy nekem semmi sem jó, én túl kritikus vagyok, velem igazából nem is kell törődni, jó az a szöveg úgy ahogy van, blablabla.
Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy elég sokat elmond a személyiségemről az a tény, hogy az egyetemi szakdolgozatomat a hibajavításból írtam...

ahogy a dolgok vannak

Szóval az úgy volt, hogy péntek este egy nagyobb társasággal egy egész este nagyon szomorú arcot vágó lány születésnapját ünnepeltük egy rendkívül kaotikus görög étteremben, ahol annak ellenére is hat embernyi adagot kaptunk hárman, hogy a mellettünk ülő görög fiú értelemszerűen görögül kommunikált a görög személyzettel, ma pedig kiderült, hogy még a szplíneseket (engem) is fel lehet rázni óriási havas hegyekkel és borzalmasan félelmetes sífelvonóval, merhogy elmentünk ide és ha már ott voltunk, hát ráizgultunk a síelés lehetőségére, én különösen erősen izgulok, merhogy ilyent még sose csináltam és egy nyitott sífelvonóban feltehetően el is pusztulok majd a tériszonnyal kevert halálfélelemtől, de a havat szeretem és korcsolyázni is jó, szóval jövő héten remélhetőleg sikerül majd röhögve lesiklanom.

"túlélni kell, vigyél innen"

a tél és a szél, ők ketten unalmassá és nyűgössé teszik az életet, unalmassá és nyűgössé tesznek engem, pedig a legtöbb nőismerősöm szerint nekem már soha nem lehetnek rossz napjaim, mert van szerelem az életemben - elképesztő, hogy tényleg ezt gondolják -, nekem meg már se kedvem, se erőm ellenkezni, éjjel arra ébredtem, hogy nyilall a halántékom és süvít meg nyihog a szél, egész biztos, hogy a széltől sok itt a bolond, ne légy szeles, mostanában net elvonókúrán vagyok, nem oly nehéz, ha kevesebbet netezel, egyre kevesebb netes ügyed lesz és végül egészen nettelenné válsz, nettelen lény, najó, tavasz, nyár, ősz, túlélni kell

kieg. az előzőhőz (a legkínzóbb kérdés)

Szerintetek Marylin Manson bement valaha a postára hogy befizesse a villanyszámlát?

Őrültnő rewind ("kínzó kérdés")

Engem leginkább az érdekel, hogy az ilyen, a Férjet bármi áron megkaparintani akaró Őrültnő, aki legfőbb elfoglaltságként fenyegető leveleket ragasztgat újságokból kivágott betűkből, meg naphosszat a Feleség után leselkedik, mi a francból él?

Ugyanez a kérdés merül fel bennem elnézegetve a Szex és New York szereplőit (akik bármikor hajnalig buliznak New York legdrágább bárjaiban és ezeket a bulikat mindig vadiúj négyszáz dolláros cipőkben csinálják végig), illetve a művészfilmek szemmeregető hőseit is.

Whatever doesn't work

Nos, hát az új Woody Allen film annyira cseppfolyós és kidolgozatlan és felejthető, hogy tulajdonképpen szóra sem érdemes.

egy komment margójára

Én nem értem, hogy mi volt a bajotok a verselemzéssel gimnáziumban.
Felnőtt életünk nagy részét ugyanis azzal töltjük, hogy mások motivációit és vágyait próbáljuk (véljük) kihámozni a valóban kimondott szavakból.
így például kizártnak tartjuk, hogy ha valaki azt mondja éhes, akkor ő tényleg éhes, szép is lenne, hát hiszen mindannyian tudjuk (vagyis hallottuk az egyik barátunk barátjának a barátjától, de megkérdezni nem illik az ilyesmit azér), hogy verték gyerekkorában, ezért az evés nála nyilván csak pótcselekvés és mint ilyen, egyértelműen a poszttraumás stressz zavar egyik megnyilvánulási formája, nem, semmiképp ne adjunk neki enni, vigyük inkább mondjukőőő... az állatkertbe, az eltereli a figyelmét, háddenem?

Obsessed

Ismeritek és már ezerszer láttátok ezt a filmet: csodálatos házasságban élő Hűséges és Odaadó Férj, Szép és Kedves Feleséggel meg Ugyulibugyuli Kisgyerekkel egy állítólag Nagyon Vonzó Őrültnő csapdájába esik, illetve sajnos nem esik, mert Nagyon Vonzó Őrültnő természetesen hiába próbálja becserkészni, sehogyse sikerül neki: hiába drogozza be, hiába nyomul rá a férfi vécében, hiába ül be a kocsijába szexi fehérneműben, ez a kedves, rendes fickó csak azt hajtogatja, hogy ő nős, ez nem helyes, jujjuj.

Az egész nagyon tipikus a továbbiakban is, minden mozzanata kiszámítható: Nagyon Vonzó Őrültnő egyre őrültebb lesz, (látszat) öngyilkosságot követ el, ezáltal Szép és Kedves Feleség kicsit megtudja a sztorit és annyira berág, hogy Hűséges és Odaadó Férjet kidobja otthonról, mire Hűséges és Odaadó könyörgőre fogja és mivel iszonyú helyes a gyerekkel a játszótéren, ezért Szép és Kedves végül enged, közben Őrültnő teljesen bekattan, majdnem elrabolja Ugyulibugyulit, de aztán mégsem és végül jön szokásos nagyjelenete Szép és Kedvessel, amiben egymást rugdalják a plafonon lógva, majd Őrültnő egy kicsit magához tér halottaiból, de szerencsére ráesik a csillár, úgyhogy többé nem mosolyoghat kegyetlenül, jöhet végre Hűséges és Odaadó könnyes csókjelenete Szép és Kedvessel, mehetünk is haza.

Az a helyzet, hogy ma rájöttem, hogy ezeket a filmeket olyan Szép és Kedves Feleségek rendezik, akik a férjeiket becserkészni próbáló szingliket Őrültnőként ábrázolják, merhogy szerintük a világ így igazságos (értsd: az őrült szinglik megkapják méltó büntetésüket, de férj egy szál se jut nekik) és ráadásul tele van Hűséges és Odaadó Férjjel, akik tűzön-vízen át kitartanak Szép és Kedves Feleségük mellett. Persze, tudom én, hogy most majd azt mondjátok, hogy vágyteljesítő ez a fajta dramaturgia, mert a Férjek korántsem ilyen hűségesek és odaadóak, csak a Feleségek akarják így látni, dehát talán tévedtünk eddig mindannyian és igenis, léteznek ilyen férfiak. És igen, akár azzal is érvelhettek, hogy ezt a filmet egy bizonyos Steve Shill rendezte, de engem nem vertek át, de nem ám.

Na jó, bevallom, igazából csak annyit szeretnék kérni ezektől a szimpatikus rendező(nő)ktől, hogy tartsák szem előtt a huszonegyedik század megváltozott viszonyait és változtassanak kicsit a dramaturgián, hogy legközelebb ne unjam szénné magam, van is egy ötletem mingyár: Őrültnő kezdje mondjuk Feleséget üldözni szerelmével, hogy Hűséges és Odaadó megverekedhessen vele az utolsó, nagyon heroikus csillár-jelenetben.

Férj és Szingli harca Feleségért, feleim, én erre biztos beülnék legalább az akciós napon...

Anna öreg

A postokban és a mailjeimben újabban az összes kibaszottat és faszát nagyonra és jóra javítom és életemben először nem bánnám, ha terhes lennék.

"Az élet szép, tenéked magyarázzam?"

Amikor este lefekszünk és a Fanni is mellénk kucorodik, amikor minden csendes és nyugodt, olyankor mindig kapok egy szeletet a tökéletességből.

"Due cose sono infinite: l'universo e la stupidità umana, ma riguardo l'universo ho ancora dei dubbi."

Marci tegnap elcipelt egy ilyen fekete lyukas-téridős ismeretterjesztőnek ígérkező balhéra a szomszéd utcába, mondván, hogy ez téged is érdekel és piát is adnak, tényleg érdekel, viszont az alkoholtól mostanság szó szerint undorodom (nem tudom eldönteni, hogy terhes vagyok-e vagy a múltkori szakés borzalom volt rám ilyen nagy hatással).
Ahogy odaértünk a kis, kocsmaszerű helyre, némileg feszélyezve éreztem magam, merhogy az egész olyan idétlennek tűnt és amikor elkezdődött az előadás, frusztrációm tovább durvult, mer a kedves előadó valószínűleg igazából fizikusoknak szánta az előadását, ha a Spectrumon ilyen műsorok lennének, soha senki nem nézné, ráadásul a nagyon tudományos (nem, annyira nyilván nem volt az, de nekem tökéletesen lebutított előadás kellett volna) izét olaszul adta elő, így igen rövid idő alatt kezdtem úgy érezni magam mint annak idején a gimnáziumi matek és kémia órákon: egy szót sem értve, magányosan, kirekesztve és dögledezve az unalomtól.
Szegény Marci próbálta ugyan elmagyarázni a dolgokat, de néha ő is elvesztette a fonalat, merhogy ezek az okosok se tudnak azér mindig mindent, ejnyemár.
Ma este talán egyszerűbb lesz az élet, csak ennem kell majd, a fizikusok ugyanis halvacsorát szerveznek.

Ave Caesar, morituri te salutant!

Azon gondolkodtam a Colosseumban Rómában, hogy sok szempontból mennyivel őszintébbek voltak akkor az emberek.
A fríkeket, a rabszolgákat, a bűnözőket, no meg a keresztényeket például nem beszéltették holmi talk show-ban, hanem igazi véres, oroszlános cirkuszt rendeztek, hadd szórakozzon a nép; titkon Jerry Springer is biztosan valami ilyesmiről álmodik, amikor hagyja összeverekedni barázdálatlan agyú show-alanyait.

GF

De ez most komoly, hogy főműsoridőben egy felnőtt férfi a mamáért sír a tévében?

Képmutatás, olasz a neved. Egyszerűen elképesztő, hogy itt a hülye Nagy Testvérből istenkáromlás címén kizárnak egy (kétségtelenül elég taszító) játékost, aki állítása szerint a testvéréért akár Krisztus seggébe is belemászna, ellenben a miniszterelnöküket hagyják szabadon garázdálkodni és kurvázni. Nos, gratulálok.

da incubo

Iszonyú rémálmaim vannak mostanában. Nem tudom eldönteni, hogy szép lassan megbolondulok-e vagy csak a késői vacsora az oka, de racionális fapados királylány lévén hajlok az utóbbira...

recognishun

Rájöttem, hogy én itt óhatatlanul is belecsúsztam egy ilyen királylány szerepbe. Nem dolgozom (sőt, igazából nem is kell dolgoznom), külföldön élek, egy csomót utazunk...
Látod és mégis folyton panaszkodsz...
Hát igen, mert elvileg egy királylánynak nem kell diákhitelt meg lakáskölcsönt fizetnie és állandóan a pénz miatt stresszelnie, merhogy kedves édesapja, a király, kicsit gazdagabb mint az én apám, szóval én igazából sajnos csak fapados királylány vagyok...

interNEt, blog, hazugság, video

akkora baromság ez a blogosdi, hogy az ember üzenget, meg reakciót vár, meg rögzíti az összes barom hangulatát ahelyett, hogy elengedné; hogy bámulja más emberek kirakatba tett életét, hogy beleugat mindenfélét mások rejtélyesen előadott tragédiáiba

A blog, meg a net, meg ez a túl sok információ, nos, ezeknek a dolgoknak én mától hadat üzenek.

Túl sokat tudunk mindenféle dologról amiről igazából nem is akarunk tudni, túl sokat beszélünk olyan dolgokról amikről igazából nem kéne három másodpercnél tovább beszélni, moralizálunk, okoskodunk, minden szavadat félreértik, nézegetjük egymást az agyalágyult közösségi oldalakon, belépett, kilépett, még itt van, rejtőzködünk, elfoglaltak vagyunk, közzétesszük a hangulatainkat, a problémáinkat, a pucér képeinket, ha viccelünk, azt szmájlizni kell, mer rosszak a vicceink, de nem baj, utólag úgyis letagadjuk, mert nem így, nem azt, nem értettük, játék, persze, de mennyivel jobb lenne valami másik játék, értitek, névvel, arccal, személyiséggel, kimondott szavakkal és gesztusokkal, mennyivel jobb lenne, mint ez az arctalan némaüzem, ez a sok félreértés, hazugság, gyűlölet, bujkálás, a jelentésről való reménytelen egyezkedés, a provokátorok, úristen de gyűlölöm a blogokat és ezért most postot írok erről, milyen nagyon vicces ez, szegény ember, a nettel elaprózta az életet és eltakarta a lényeget.

A blog és a net mondjon le MOST.