szerda, június 05, 2013

(s)iker vol.8769504342

Úristen, úgy aludtam, mint akit agyonvertek. 
És eleget aludtál? Kipihented magad?
Hát, azt azért nem. Mondjuk két egész napot végig kéne aludnom, hogy elég legyen...


Tegnap elmentünk családilag az orvoshoz, hogy a nagyon lázas Marcikát megmutassuk: szegény Marci két órát ült a rendelőben (én egy darabig nem voltam ott, úrinősen olasz órám volt), hogy végül megtudjuk, hogy igen, valóban azt a lázcsillapítót kell tovább alkalmaznunk, amit eddig is használtunk...na jó, mondjuk még az is kiderült, hogy Marcusnak be van gyulladva a füle és érdekes módon most azonnal kaptunk ördögtől való antibiotikumot (persze azért az orvos a lelkünkre kötötte, hogy várjunk még vele, ne adjuk be rögtön). 
Úgyhogy most az van, hogy én itthon bulizok Marcikával, míg Lénike bölcsibe megy - nagyon szokott szegény sírni reggel, Marcus is folyton őt várja itthon, micsoda megható kapcsolat - és Marcus láthatóan nagyon élvezi a helyzetet, bár közben tényleg hiányolja Lénát. 
Ikernek lenni olyan ambivalens lehet: mert muszáj önzetlennek lenned, de jogosan vagy állati önző, mert van egy nagyon fontos személy az életedben, aki mindig, mindenhol veled van és aki ettől aztán nemcsak a barátod, de egyben a vetélytársad is és mert fogalmad sincs, hogy mit kezdj magaddal egyedül a világban - vagy akár a bölcsiben. Léna állítólag a Marcus nélküli első napon egy falatot sem volt hajlandó enni - normális esetben mindenből repetázni szokott -, szegény kismajom.
Emlékszem, míg terhes voltam, mindenki mondta, hogy úristen, majd hogy fog fájni, ha mozognak, dehát nem fájt különösebben, mert nem volt igazán helyük mozogni; nem tudom, ezt most miért mondom, talán csak azért, mert olyan érdekes, hogy ez a két kisgyerek már ott bent is együtt bulizott és ez az egész annyira elképesztő és megható és abszurd és érthetetlen, közben meg a legtermészetesebb.  (Bár állítólag az ikerterhesség pont rendellenes dolog...)

Néha - pár pillanatra - azért megértem az istenhívőket...

6 megjegyzés:

  1. Nalunk detto ugyanez, Annanak kpful gyulladas, vegigvartam ket gyerekkel masfel orat, hogg felirjak az antibiotikumot, ami nem keszult el azonnal, vissza kellett menni erte a patikaba, majd ezek utan Anna undorodva kikopte, nem jott be a bubble gum iz... igy aztan itthon talaltunk egy narancsos gyerek Augmentint, ugyhogy ez egy negyven dollaros felesleges kor volt. Jobbulast a Marcikanak, Neked meg kitartas:)

    VálaszTörlés
  2. annyira durva, hogy Amerikában ennyire drága az orvos - ha ott kezdik a bölcsit, szerintem végül a híd alól jártak volna, mert kifizettük volna minden pénzünket co-pay-re meg gyógyszerekre.

    VálaszTörlés
  3. ja és persze Annának és neked is ugyanazt kívánom, mint te nekünk:)
    én már tök rezignált vagyok: fél éve betegek, ma számolgattam, gondolkodtam és szerintem egy hét volt, amikor nem volt senkinek semmi baja.

    VálaszTörlés
  4. Gyogyulast kivanok!

    Meg nem is meseltem, hogy az anyukamnak ikre van, egypetejuek. A nagymamam annak idejen allitolag nem tudta, hogy ikrei lesznek. Elkepeszto, nem? Megszulte otthon az elsot, aztan jott a kovetkezo baba. A mai napig nem terek magamhoz.
    Sajnos a nagymamammal nem tudtam errol beszelgetni, tul eretlen voltam a temahoz, de nagyon sajnalom, mert a mai eszemmel kifaggatnam errol. :)

    VálaszTörlés
  5. na az egypetéjű ikerség lehet csak igazán furcsa:)

    VálaszTörlés
  6. (ja és én is ismerek valakit, akiknek az anyukája nem tudta, hogy ikrei lesznek, aztán hirtelen ketten jöttek ki:) - de ő harmincvalahány éves, hát, hiába, még akkor sem volt valami fejlett a technika, mikor mi születtünk. mondjuk a nagymamáknak durva lehetett, meg nyilván sokkal nehezebb terhességek voltak az ikerterhességek, gondolom sokan - csecsemők is - bele is haltak. méghogy a terhesség nem betegség;))

    VálaszTörlés