Úristen, úgy aludtam, mint akit agyonvertek.
És eleget aludtál? Kipihented magad?
Hát, azt azért nem. Mondjuk két egész napot végig kéne aludnom, hogy elég legyen...
Tegnap elmentünk családilag az orvoshoz, hogy a nagyon lázas Marcikát megmutassuk: szegény Marci két órát ült a rendelőben (én egy darabig nem voltam ott, úrinősen olasz órám volt), hogy végül megtudjuk, hogy igen, valóban azt a lázcsillapítót kell tovább alkalmaznunk, amit eddig is használtunk...na jó, mondjuk még az is kiderült, hogy Marcusnak be van gyulladva a füle és érdekes módon most azonnal kaptunk ördögtől való antibiotikumot (persze azért az orvos a lelkünkre kötötte, hogy várjunk még vele, ne adjuk be rögtön).
Úgyhogy most az van, hogy én itthon bulizok Marcikával, míg Lénike bölcsibe megy - nagyon szokott szegény sírni reggel, Marcus is folyton őt várja itthon, micsoda megható kapcsolat - és Marcus láthatóan nagyon élvezi a helyzetet, bár közben tényleg hiányolja Lénát.
Ikernek lenni olyan ambivalens lehet: mert muszáj önzetlennek lenned, de jogosan vagy állati önző, mert van egy nagyon fontos személy az életedben, aki mindig, mindenhol veled van és aki ettől aztán nemcsak a barátod, de egyben a vetélytársad is és mert fogalmad sincs, hogy mit kezdj magaddal egyedül a világban - vagy akár a bölcsiben. Léna állítólag a Marcus nélküli első napon egy falatot sem volt hajlandó enni - normális esetben mindenből repetázni szokott -, szegény kismajom.
Emlékszem, míg terhes voltam, mindenki mondta, hogy úristen, majd hogy fog fájni, ha mozognak, dehát nem fájt különösebben, mert nem volt igazán helyük mozogni; nem tudom, ezt most miért mondom, talán csak azért, mert olyan érdekes, hogy ez a két kisgyerek már ott bent is együtt bulizott és ez az egész annyira elképesztő és megható és abszurd és érthetetlen, közben meg a legtermészetesebb. (Bár állítólag az ikerterhesség pont rendellenes dolog...)
Néha - pár pillanatra - azért megértem az istenhívőket...
Nalunk detto ugyanez, Annanak kpful gyulladas, vegigvartam ket gyerekkel masfel orat, hogg felirjak az antibiotikumot, ami nem keszult el azonnal, vissza kellett menni erte a patikaba, majd ezek utan Anna undorodva kikopte, nem jott be a bubble gum iz... igy aztan itthon talaltunk egy narancsos gyerek Augmentint, ugyhogy ez egy negyven dollaros felesleges kor volt. Jobbulast a Marcikanak, Neked meg kitartas:)
VálaszTörlésannyira durva, hogy Amerikában ennyire drága az orvos - ha ott kezdik a bölcsit, szerintem végül a híd alól jártak volna, mert kifizettük volna minden pénzünket co-pay-re meg gyógyszerekre.
VálaszTörlésja és persze Annának és neked is ugyanazt kívánom, mint te nekünk:)
VálaszTörlésén már tök rezignált vagyok: fél éve betegek, ma számolgattam, gondolkodtam és szerintem egy hét volt, amikor nem volt senkinek semmi baja.
Gyogyulast kivanok!
VálaszTörlésMeg nem is meseltem, hogy az anyukamnak ikre van, egypetejuek. A nagymamam annak idejen allitolag nem tudta, hogy ikrei lesznek. Elkepeszto, nem? Megszulte otthon az elsot, aztan jott a kovetkezo baba. A mai napig nem terek magamhoz.
Sajnos a nagymamammal nem tudtam errol beszelgetni, tul eretlen voltam a temahoz, de nagyon sajnalom, mert a mai eszemmel kifaggatnam errol. :)
na az egypetéjű ikerség lehet csak igazán furcsa:)
VálaszTörlés(ja és én is ismerek valakit, akiknek az anyukája nem tudta, hogy ikrei lesznek, aztán hirtelen ketten jöttek ki:) - de ő harmincvalahány éves, hát, hiába, még akkor sem volt valami fejlett a technika, mikor mi születtünk. mondjuk a nagymamáknak durva lehetett, meg nyilván sokkal nehezebb terhességek voltak az ikerterhességek, gondolom sokan - csecsemők is - bele is haltak. méghogy a terhesség nem betegség;))
VálaszTörlés