Na, hát sikerült túlélni a szombati gyerekzsúrt, volt torta, zaj, rohangálás, ordítás, sírás-rívás, nevetés, focizás, kidobózás, dalolás, ajándèkozás és azt hiszem, mindenki jól érezte magát és hála istennek mindenki életben is maradt. Szerdán lesz a gyerekek hivatalos szülinapja, hihetetlen, hogy màr kilenc évesek!
Btw száraz szeptembert tartok: augusztusban annyit fröccsöztünk, hogy megundorodtam az alkoholtól; mostanában ugyan jó lett volna néha inni, de betartottam, sőt (augusztus 23-án ittam utoljára egy kis sört).
Ma a kolléganőmmel - neki az egyik lánya negyedikes - megosztottuk lányaink rettenetes kamaszodását, azt mondja ő is az őrület határán áll és folyton költözéssel fenyegetőzik, haha, hogy micsoda anyák vannak!
hétfő, szeptember 30, 2019
péntek, szeptember 27, 2019
"Szeretne ütni két kemény ököl"
Néha olyan nehéz a szép, emberi értékekre tanítani a gyerekeket: ma például a napközis tanító néni azzal fogadott, hogy Marci mindenkivel verekedett és én csináljak valamit.
Az egész helyzet tök abszurd volt, mert leckeírás közben értem oda és a néni a néma csendben ülő osztály előtt adta elő ezeket, kb úgy éreztem magam, mint a rögtönítélő bíróságon és csak azt tudtam makogni, hogy már ezerszer megbeszéltük, hogy soha senkit nem ütünk meg, de a néni csak nézett rám gonderhelten (mintha attól félne, hogy mindjárt leütöm), a gyerekek minket bámultak, nekem meg magyarázkodnom kellett (mondjuk nem én verekedtem, de persze mindenről a gyerek anyja tehet nyilván), teljesen béna helyzet volt, nem is értem, hogy egy tanár ennél mért nem tud jobban kommunikálni (és mondjuk mindezeket a folyosón előadni).
Hazafelé aztán meghallgattam Marcus oldalát is: van az osztályban pár nagyon idegesítőpicsa lány, akik kb akkor boldogok, ha másnak szar, na és ezek addig provokálták, míg meglegyintette őket (jó, hát ez ugye Marci szövege, nem tudom milyen az a "legyintés", nem mentem fel, mert verekedni nagyon gáz).
Azt persze már kilencezerszer megbeszéltük - mivel Lénával folyton tépik egymást, ez állandó téma itthon -, hogy lehetőleg nem ütjük meg azt sem, aki baromira idegesít minket, hanem elkerüljük vagy próbálunk szép szóval hatni rá, de Marcus indulatkezelése finoman szólva még nem az igazi.
Ugyanakkor annyira megértem, ha az idegesítő pinákat fejbe akarja verni, én is szívesen verekednék néha a tanáriban. Ezt egyébként el is mondtam neki őszintén, na meg azt is, hogy végül aztán mégsem verekszem sosem, sőt, kifejezetten kedves és udvarias vagyok (jó pszichopatához illően), mert az égvilágon semmi értelme nincs leütni a hülyéket (mert a hülyék leütése is ronda dolog, plusz bajba kerülsz, plusz úgyis hülyék maradnak, akármit teszel), inkább meg kell próbálni elkerülni, vagy valahogy leszerelni őket.
Az egész helyzet tök abszurd volt, mert leckeírás közben értem oda és a néni a néma csendben ülő osztály előtt adta elő ezeket, kb úgy éreztem magam, mint a rögtönítélő bíróságon és csak azt tudtam makogni, hogy már ezerszer megbeszéltük, hogy soha senkit nem ütünk meg, de a néni csak nézett rám gonderhelten (mintha attól félne, hogy mindjárt leütöm), a gyerekek minket bámultak, nekem meg magyarázkodnom kellett (mondjuk nem én verekedtem, de persze mindenről a gyerek anyja tehet nyilván), teljesen béna helyzet volt, nem is értem, hogy egy tanár ennél mért nem tud jobban kommunikálni (és mondjuk mindezeket a folyosón előadni).
Hazafelé aztán meghallgattam Marcus oldalát is: van az osztályban pár nagyon idegesítő
Azt persze már kilencezerszer megbeszéltük - mivel Lénával folyton tépik egymást, ez állandó téma itthon -, hogy lehetőleg nem ütjük meg azt sem, aki baromira idegesít minket, hanem elkerüljük vagy próbálunk szép szóval hatni rá, de Marcus indulatkezelése finoman szólva még nem az igazi.
Ugyanakkor annyira megértem, ha az idegesítő pinákat fejbe akarja verni, én is szívesen verekednék néha a tanáriban. Ezt egyébként el is mondtam neki őszintén, na meg azt is, hogy végül aztán mégsem verekszem sosem, sőt, kifejezetten kedves és udvarias vagyok
kedd, szeptember 17, 2019
"Szóra sem érdemes. Nem fontos."
Hát ezt akár én is írhattam volna, évek óta ezeken tűnődöm, na meg nem véletlenül senyvedek egy gimnàziumban minden meggyőződésem ellenére.
vasárnap, szeptember 15, 2019
(s)iker vol.452367812
A gyerekek most már egy ideje biztosan bicikliznek, úgyhogy ezen a hétvégén mindkét nap elmentünk "túrázni"; na jó, hát nem kell nagyon komoly dologra gondolni - mi Marcival elég rutinos biciklisek vagyunk, de a Gödöllői dombság azért nekünk is elég kemény terep -, csak kicsit tekeregtünk pár kilométert, a gyerekek imádták.
Jaj, én annyira élvezem, hogy már ilyen nagyok és lehet mindenféle szuper programokat szervezni velük - a csecsemők és kisgyerekek irtó cukik, de annyival izgalmasabb dolgokat lehet csinálni ezekkel a nagy culákkal; alig várom, hogy moziba és színházba cipeljem őket!
Ja, az is ide kapcsolódik, hogy ők meg irtóra élvezik, hogy a Harry Pottert olvasom (már a harmadik kötet közepén járok), egy csomót idézünk egymásnak, meg elemezzük a történéseket - ők folyamatosan újraolvassák az összes kötetet -, ez is tök jó.
Szóval hiába kamaszosan undokok néha, de ezek a dolgok nagyon-nagyon tetszenek.
Jaj, én annyira élvezem, hogy már ilyen nagyok és lehet mindenféle szuper programokat szervezni velük - a csecsemők és kisgyerekek irtó cukik, de annyival izgalmasabb dolgokat lehet csinálni ezekkel a nagy culákkal; alig várom, hogy moziba és színházba cipeljem őket!
Ja, az is ide kapcsolódik, hogy ők meg irtóra élvezik, hogy a Harry Pottert olvasom (már a harmadik kötet közepén járok), egy csomót idézünk egymásnak, meg elemezzük a történéseket - ők folyamatosan újraolvassák az összes kötetet -, ez is tök jó.
Szóval hiába kamaszosan undokok néha, de ezek a dolgok nagyon-nagyon tetszenek.
csütörtök, szeptember 12, 2019
ahogy a dolgok vannak aka slave to the wage vol.sokmillió
Az is milyen elgondolkodtató azért, hogy àtmész félállásba és rögtön az a kérdés, hogy de mit fogsz csinálni a kieső időddel?
Egy normális világban végülis lehetne opció, hogy nem akarom szarrá dolgozni magam, szeretnék a pénzkeresésen kívül mást is csinálni, na meg van úgyis két gyerekem, gyereket nevelni meg úgy hallottam, nem kis feladat.
Tehát akár lehetne az is a válaszom erre a kérdésre, hogy semmi mást nem fogok csinálni, élni fogok, gyereket nevelni, römizni Marcikával, Lénával ágyban olvasgatni, Marcival esténként nem félájultan beszélgetni, bámulni a falat, a fákat a kertben, kávét inni, megnyugodni, bambulni, nyálcsorgatni, lelassulni.
A nemnormális világ viszont - ebben élünk mi most itt, Magyarországon - azt követeli meg, hogy szarrá dolgozd magad (általában) kevés pénzért, lehetőleg napi nyolc órában, de jobb, ha még kevesebb időd van magadra.*
Engem ez annyira lehangol, hogy megyek is, élek kicsit,bár pénzem az nincs rá
* Tudom, tudom, idealista vagyok, másfél fizetésből nem lehet megélni és különben is, mit képzelek?!
PS: Egyébként szerintem ez a tizenkét óra egy olyan viselhető óramennyiség, ennek kéne a főállású óraszámnak lenni és akkor nem lenne mindenki pályaelhagyó kipurcant idegroncs.
Egy normális világban végülis lehetne opció, hogy nem akarom szarrá dolgozni magam, szeretnék a pénzkeresésen kívül mást is csinálni, na meg van úgyis két gyerekem, gyereket nevelni meg úgy hallottam, nem kis feladat.
Tehát akár lehetne az is a válaszom erre a kérdésre, hogy semmi mást nem fogok csinálni, élni fogok, gyereket nevelni, römizni Marcikával, Lénával ágyban olvasgatni, Marcival esténként nem félájultan beszélgetni, bámulni a falat, a fákat a kertben, kávét inni, megnyugodni, bambulni, nyálcsorgatni, lelassulni.
A nemnormális világ viszont - ebben élünk mi most itt, Magyarországon - azt követeli meg, hogy szarrá dolgozd magad (általában) kevés pénzért, lehetőleg napi nyolc órában, de jobb, ha még kevesebb időd van magadra.*
Engem ez annyira lehangol, hogy megyek is, élek kicsit,
* Tudom, tudom, idealista vagyok, másfél fizetésből nem lehet megélni és különben is, mit képzelek?!
PS: Egyébként szerintem ez a tizenkét óra egy olyan viselhető óramennyiség, ennek kéne a főállású óraszámnak lenni és akkor nem lenne mindenki pályaelhagyó kipurcant idegroncs.
szerda, szeptember 04, 2019
slave to the wage vol.5643789
A tanári zsebkönyvem az egyetlen jó a tanévben.
(Kis megszakítással) öt éve a közoktatásban dolgozom és most van az, hogy nagyon elég volt belőle.
(Kis megszakítással) öt éve a közoktatásban dolgozom és most van az, hogy nagyon elég volt belőle.
kedd, szeptember 03, 2019
Van két macska
Na, egyelőre nem költöztem Kamcsatkára, de kemèny napunk volt ma Bellával (amúgy kedden nincs órám, elég csodálatos): egy szemész állatorvoshoz voltunk hivatalosak (mert csúnyán ráhúzódott a szemére ez a hülye macskanátha); zuhogó esőben utaztunk oda-vissza három órát a világ egyik leglehangolóbb helyén, Kőbányán, ráadásul az ellenőr is jött a villamoson - naná, hogy nem volt jegyem, egyszerűen nem volt erőm elvonszolni a macskát a zuhogó esőben az automatához.
Tök felszabadító volt egyébként az érzés, hogy kész, ebből nem tudom kidumálni magam, megbüntetnek, ez van. Körülöttem már mindenki vette elő a jegyét, bérletét, én meg csak ültem, várva az ítéletet. És akkor, haha.
A velem szemben ülő csajnak volt valami kedvezményre jogosító igazolványa, ami lejárt és amíg ők ezen cseszekedtek, addig szépen leszálltam a következőnél és vettem jegyet. Ritkán van mázlim, már megérdemeltem.
Bella szemét cseppenteni kell (megőrülök már a cseppentéstől) aztán mehetünk megint kontrollra, egy szép, kőbányai túrára.
Tök felszabadító volt egyébként az érzés, hogy kész, ebből nem tudom kidumálni magam, megbüntetnek, ez van. Körülöttem már mindenki vette elő a jegyét, bérletét, én meg csak ültem, várva az ítéletet. És akkor, haha.
A velem szemben ülő csajnak volt valami kedvezményre jogosító igazolványa, ami lejárt és amíg ők ezen cseszekedtek, addig szépen leszálltam a következőnél és vettem jegyet. Ritkán van mázlim, már megérdemeltem.
Bella szemét cseppenteni kell (megőrülök már a cseppentéstől) aztán mehetünk megint kontrollra, egy szép, kőbányai túrára.
hétfő, szeptember 02, 2019
ahogy a dolgok vannak
Hahaha. Csak, hogy ne legyek túl szentimentális: ma, a gyerekek egymással való rémes és iszonyatosan unalmas és idegesítő piszkoskodását követően ordítva ultimátumot adtam nekik: vagy ők mennek bentlakásos katonai iskolába, vagy én költözöm Kamcsatkára még ma este.
Megszeppenve lefeküdtek, én meg duzzogva Harry Pottert* olvasok. Szerintem beledöglök a kamaszkorukba.
* valamelyik nap elkezdtem olvasni, mert halàlra untam a saját fellengzős könyvemet és teljesen beszippantott
PS: Marci holnap végre hazajön, én meg bevonulok egy idegszanatóriumbahárom évre.
Komolyan visszasírom az időt, amikor az alvástanítás meg a hozzátáplálás volt a legnagyobb problémám...!
Megszeppenve lefeküdtek, én meg duzzogva Harry Pottert* olvasok. Szerintem beledöglök a kamaszkorukba.
* valamelyik nap elkezdtem olvasni, mert halàlra untam a saját fellengzős könyvemet és teljesen beszippantott
PS: Marci holnap végre hazajön, én meg bevonulok egy idegszanatóriumba
Komolyan visszasírom az időt, amikor az alvástanítás meg a hozzátáplálás volt a legnagyobb problémám...!