bohózat

én és a proxy szerver

munkás

Amúgy egyértelműen istenkirály az új munkahelyem - vérprofi, asszem ezt mondják így -, jól szervezett, mindent remekül kitaláltak és rendszereztek, a szabályokat betartják, pontosan tudod mit várnak tőled és mit kapsz cserébe (egyedül a munkanaplózó szoftver aggasztó) és még szakszervezet is van...

levél

I've decided to change my life by changing myself...

doovde

http://www.youtube.com/watch?v=I6xk1z-8KAU

szeretem az életemet.

Rémálom a Váci úton

Azt álmodtam, hogy terhes vagyok és ezért kirúgnak a munkahelyemről.

gondolat-szó-tett azonossága

a magyarságtudat definíciója

irracionális ragaszkodás egy fikcióhoz

AA

Mi a franc történt már megint hogy ilyan sokat iszol? Valami bajod van?

Még jó, hogy iszom, te hülye. Alkoholista vagyok.

csüggedt

Mikor észreveszem, hogy valaki nem szeret - tudjátok, valaki teljesen ok nélkül, zsigerből és kisdobos becsületszavamra mondom, nem én kezdtem -, akkor mindig elszomorodom és próbálom azzal nyugtatni magam, hogy az erős egyéniségek, blablabla, de valahogy mégis rettentő rosszul esik, bár fogalmam sincs miért, aztán az előbb egy maratoni telefonbeszélgetés alkalmával arra jutottunk Micikével, hogy a roskatag önbizalom a felelős mindezért, ami meg végképp szomorú ugyebár, merhát nem kéne annyira a szívemre venni mindenféle lények véleményét - ha meg valaki szeret, azt le se szarod, jójó -, meg nem ártana némi objektív értékítélet magamat illetően, dehát én már csak ilyen vagyok, pedig igyekszem, isten bizony...

"spit out your bubble gum I wanna I wanna"

I think-I think there's too much burden
placed on the orgasm, you know, to make
up for empty areas in life.

slave to the wage

Érzem én, hogy boldog leszek az új munkahelyemen: az egyik cigiszünetben például egész istenesen tökön döftem egy kedves kollégámat a csocsóasztal egyik rúdjával.

mantra

Ne hagyd (el) magad.

reggel

nagy adag szomorúságra ébredtem ötkor, fölösleges leírni, dehát. nem küzdök, várok.
elmúlik.

"careful with that axe eugene"

Különben, így visszagondolva, van abban valami báj, hogy Enikővel a McDonald's-ban arról beszélgettünk, hogy egyes öngyilkosok baltával verik szét a saját fejüket.

****

az életem annyira üres és céltalan, hogy mostantól aztán nagyon magyarnak* érzem magam, ezzel el is töltöm a hátralévő időt.

*** majdnem dühös vagyok: egy egész hosszú bejegyzésem elszállt és csak ez a mondat maradt meg belőle...nem baj, igazából ez a lényeg.
* bármi más behelyettesíthető természetesen: vallásosnak, emósnak, kjúrosnak, nácinak, kommunistának, zsidónak, kínainak, nőnek, férfinak, anyának, kanosnak, szerelmesnek, etc

nagyon fontos

Na. Mosmár tényleg tök fekete a hajam.
Köszönöm a lehetőséget, csak ennyit akartam mondani.

"Hello tourist du bist in Budapest, capitol of Hungary"

Gonda László arra szólította fel az ország lakosságát, hogy ha kell, élete árán is lépjen fel a kormány távozásáért, írja a Magyar Nemzet.

Meglep, hogy ilyen romantikus nép a magyar...élete árán, ollálá.

jövőkép

A US Voice-nál leszel? Én is dolgoztam ott, szerettem nagyon, bár teljesen elcseszi az ember magánéletét, mert olyan hülye időpontokban dolgoznak....

"e beteges szerelembe rettenetesen epedve belegebedek"

Amikor valaki azt mondja, hogy szeret, mindig késztetést érzek, hogy megmagyarázzam neki, ez csupán a tudat játéka, kellemetlen kis illúzió, buta szeszély, ostoba képzelgés, én meg amúgy sem vagyok szeretetreméltó, tehát érdemes lenne erősen elgondolkodnia elmeállapotát illetően. Egyes talpraesett egyedek ezen a ponton erősen elgondolkodnak és menekülőre fogják, ez pedig remek dolog, mivel ilyenkor épp azt kapom, amit eredetileg akartam: egy szép, kövér elutasítást.
Néha azért beadom a derekam és eljátszom, hogy szeretve vagyok...

Énnemtom, kicsit túldimenzionálja mindenki ezt a szeretés-dolgot, háddenem?

brühühű

TCPIPLANPANWLANP2PUSBMACNICUSBBIOSRAMROMCPUURLDHCPDNS-
VPNSAPLEDLCDHDUTPSTP





update: FTPIRCPOP3FDDICSMA/CDAUIDECLLCSNAP

update

Hófehérke rulez


(egyéb opció: http://images.buycostumes.com/mgen/merchandiser/20676.jpg)

"snaggy, shaggy, ratty, matty, oily, greasy, fleecy,shining, gleaming, streaming, flaxen, waxen, knotted, polka-dotted, twisted, beaded, braided"

Bevallom, úgy képzelem, hogy nagyon nehéz lilásfekete hajjal élni.
Az allergiapróba miatt ráadásul be kellett lilítani a könyökhajlatom, vagy vénám, vagy szóval arrafele valamit.
Tűfóbiám - vagy vénaiszonyom (énnnemtom mi lehet ez pontosan) - van, szóval ha akár csak megérintem a könyökhajlatomat (vagy mi ez), azonnal az ájulás környékez.
Na mindegy, csak azt akartam közölni, hogy a hajam egyre érdekesebb színű.
Amúgy meg a pingelést egy roppant perverz dolognak tartom...nem kell figyelni, ezt csak úgy, mintegy mellékesen, nohát.

lengőajtó*

Szörnyű problémáim vannak az elvárásnélküliséggel és utálom, hogy tök reménytelen megfelelően cselekedni úgy, hogy ne legyél közben szentimentális, a dühömmel meg végképp kezdenem kéne valamit.

Így kábé minden második gondolatom, hogy ugyan, hagyom a picsába az itt és most létezést, inkább beledöglök az összes kis hülye drámámba. Hihetetlen, hogy milyen nehéz megválni a nagy tragédiáktól, hihetetlen, hogy az ember mennyire retteg ezek nélkül, mert nélkülük minden olyan sivár - és az élet jóval lassabban telik -, a szörnyű sorstragédiák ugyanis olyanok, mint valami non-stop mozi, vagy akár egy saját, különbejáratú szappanopera.

Olyan nagyon igyekszem és persze éppen azt nem szabad.

*elég ha én értem

"ne keress semmilyen érzelmi kötődést, vonzalmat"

Képtelen vagyok törölni ezt a kurva blogot.

"akkor is, ott is, örökre"

Múlt héten, még a szabad életemben, amikor megkaptam a szabaduló papírjaimat, szokás szerint elmentem a szigetre bámészkodni, sütött a nap, én Cure-t hallgattam, előbb meg akartam halni, aztán gondoltam, sírva vigad, vettem egy fröccsöt és a tb-s kiskönyvemmel a kezemben - azt hiszem olyan voltam, mint egy nagyon szar magyar művészfilm - azon töprengtem, hogy egy csomó embernek van ilyen még akkor is, ott is, örökre szeretős embere, aki bármit csinál, bárhova kerül, bármit tesz ellene, valami eszelős, rögeszmés módon ragaszkodik egy teljesen eltűnt szerelemhez. Én kevéssé romantikus módon őket hívom tartalékosnak...

boxos levél

egyszer, bennem turkálva, a nőgyógyász hirtelen lelkesen felkiáltott: "milyen szép, egészséges méhszáj!" egészen sokkoló élmény volt, komolyan. kéne is erről naplót írni...

helyzetjelentés

Énnemtom van-e még egy ember a világon, akit az anyja úgy üdvözöl a telefonban, hogy "Szia Mokár", na mindegy, igazából nem erről akartam beszélni, hanem az új életről, amiben - nagy megelégedésemre - egyelőre minden tök profi, leszámítva azt a csekélységet, hogy a háeres kisleány a szentört - centre, tudjátok, na - , szentre-nek ejti, egy szép magyar e kíséretében vidáman ropogtatva az r betűt, ami kissé sérti a fülemet nyolc órán át, nade sebaj, mer a kis osztálytársaim - jóvanna, olyan ez is mint egy gimnáziumi osztály - helyesek és úgy nézem, az össz IQ-juk is meghaladja a kettőt - manapság kevéssel is beérem, úgy bizony -, nade tényleg, vannak rezzenéstelen arcú IT-s fiúk, meg minden...(kicsit hiányzik a szőke, kék szemű GE-s sex object-em, dehát az élet lemondásokkal jár).

Szeretném elmesélni még azt is, hogy rájöttem, egy cégnél fogok dolgozni a szomszéd fiúval, aki életét kockáztatva, picsa részegen átmászott a hegyes rácsos kapun tavaly nyáron csak azért, hogy hajnalban megdughasson.

Örömmel jelentem továbbá, hogy az állatorvos szerint Fanni bőre száraz, én viszont roppant fiatalos vagyok úgy érzem: ma leszólított egy maximum húsz éves fiú az utcán...jójó, tudom, bazmeg, nyilván az idősebb nőket szereti.

(Most egyébként azért felröhögtem, már ne is haragudjatok.)

"A kurvák faszát!"*

Írt egy tanítványom, hiányol, szeret, én voltam a legjobb, a mostani tanáruk szörnyű, nélkülem az angol borzalom, horror, satöbbi, satöbbi...nade.

Az igazgatónak van pofája azt terjeszteni, hogy én mondtam fel, hát bassza meg. Bárcsak botrányt csináltam volna ebből az egészből!

A konfliktuskerülő úristenemet, shite.

*bocs, ez idézet, tesó fizika tanára üvöltötte anno, mikor felelősségre vonták, amiért valakinek beírt egy hatost a naplóba...

vasárnap

Nem járunk újra együtt?

Nem.

De miért? Nem is emlékszem milyen volt veled.

Na, éppen ezért nem.

Pedig tök jó lenne, én újra elkezdenék rendszeresen inni, te pedig nap mint nap bőgnél. Na?

................

Különben meg épp azt énekelte a fülembe Brian Molko, hogy remember me, special dreams, amikor egy nagyon újpesti fiú szippantott egyet a higítós zacskójából.
Néha azért nem bánom, hogy én én vagyok.

buli

Azért nem megyek boxos bulira, mert manapság már kihányom azt a piamennyiséget, amivel el tudnám viselni...

spleen

Hiába rövid az élet, még mindig túl hosszú.

"I wanna be much more like you"

Azért nem mondhatod, hogy rossz volt velem...Na jó, a téli depressziók idején biztos nem volt könnyű, az igaz. És hát igen, ott volt ugye az őszi melankóliám, de a tavaszi meg a nyári lehangoltság már csak apró kellemetlenség a másik kettőhöz képest, nem?

M. Coelho-ról

Ha nem lennék ennyire jólnevelt, akkor repesve körbefosnám őt egy esetleges író-olvasó találkozón.

üzemorvosi*

Letagadtam az összes traumatizáló baj(oma)t: a családban előforduló változatos elmebetegségeket, a szívbetegségemet és az abortuszaimat (milyen kérdés ez már, hogy Ha volt, akkor miért? Faszom. Hát például azért, mert a pasim arról beszélt amíg terhes voltam, hogy ha esetleg nem maradnánk együtt, akkor a labilis lelkiállapotomra hivatkozva elperelné tőlem a gyereket...különben meg nem szeretem a gyerekeket (macskát szeretnék szülni), tetszik érteni? Vajon kielégítő lett volna nekik ez a válasz?)

Egyedül a kurva mandulaműtétemet, meg a rejtélyes elájulásaimat tartottam szalonképesnek. Kiderült továbbá, hogy szarul látok a bal szememre és olyan alacsony a vérnyomásom, hogy szinte nincsen is.

Hogy mik vannak és hogy kell vigyázni...

* (Nade mégis milyen üzem?)

cold light

Megint Cure-t hallgattam a napon, aztán azt gondoltam ideje kimúlni, de félúton meguntam, jó a kedvem inkább, sej.

"Life as it is"

Iszonyú nagy szerencse, hogy egy csomó dolgot valami másra lehet kenni és mindig beszélhetünk elfojtásról, gyerekkori fájdalmakról, játszmákról, felnőttkori traumákról és csalódásokról, satöbbi, satöbbi.

Merhát micsoda világégés lenne az, ha az emberek úgy értelmeznék a szavakat, ahogyan azok elhangzanak? (Ez persze feltételezi, hogy az igazság hangzik el, ami ugye egy másik szép fikció.)

Mi lenne, ha nem magyaráznánk mindenféle titkos dolgot a kimondott szavak mögé, ha nem kezdenénk olvasni a sorok között? Hogy is?

Life as it is.

Ammeg nagyon kevés. Vagy inkább túl sok.

Mindenesetre tiszta.

Hümm.

fontos

Még mindig döbbenetesen jól főzök.

hp

A sötétbarna festéktől a haj fekete lesz. Ha a nap kiszívja, a fekete közönséges barnásvörössé alakul. Szarul nézek ki, na.

Kérem vissza a téglalap alakú fülbevalóm párját. Aztán valaki vegyen nekem új cipőt, egy hétig munkanélküli vagyok, tudjátok, ilyen szerencsétlen izé. Nem kell drága cipő, csak szép legyen...mégis férjhez megyek, nem lehet ezt pénzzel bírni, bassza meg.

hétfő

Nagyon egyszerű volt az egész, meg is sajnáltam a főnökömet, ahogy gondterhelt arccal ült a nyomi irodájában és úgy nézett ki, mint aki még soha nem aludt.
Elmész? El. Megkérdezhetem, hogy miért? Közelebb, nem műszakos, jóvanakkor, sok sikert, hello.

Kis kollégáim szomorúak voltak - időközben rájöttem, hogy arra tartanak, amire pl tesóék: én vagyok a bohóc, tegnap is kellett brit akcentussal turbina alkatrészekről beszélnem, hogy röhöghessenek -, meg is hatódtam, na ugye, erre milyen jó volt ez az egész: nemcsak képes voltam közösségben létezni, hanem szerettek is, sőt, meglepő módon én is szerettem őket.
Mostan meg gyorsan megnézem az összes filmet a világon, aztán jövő héten egy újabb élet, ollé.
Ez itten egy remek darab: http://www.imdb.com/title/tt0465551/
Judi Dench ugye amúgy is nagy király, viszont hibbant, leszbi vénkisasszony töritanárként igazán hiteles, bár kissé sablonos helyenként, dehát.

helyzetjelentés

Az ilyen Disturbia-féle filmekben azt szeretem a legjobban, hogy miután a főhős minimum két embert brutálisan meggyilkolt és felfedezte a szomszéd hullagyárát, sőt, véletlenül bele is zuhant egy rothadó hullákkal teli verembe, a film végén, poszt-traumás megőrülés vagy minimum katatónia helyett boldog szerelembe esik és úgy vigyorog, mintha mi sem történt volna.

Amúgy meg van még raktáron egy remek párbeszédem:

Nem szülsz nekem dédunokát, kislányom?

Nem.

isten és a botja

Baromira nem szeretném, ha meggyilkolnának, ez azért érthető nyilván. Nekem mondjuk egészen speciális gondjaim is vannak ezzel: amilyen az én formám, bizonyára valami rejtélyes gyilkosságban emésztenének el, a testemet elásnák és mindenféle randa férgek rágnák az arcom, majd a Spectrumon vagy a Discovery-n izgalmas műsorban tárnák fel az eset részleteit és az eltorzult arcomat és testemet mutogatnák egy órán át a tévében.

Tudom mit beszélek, tegnap éjszaka egy rútul megfojtott nőről volt szerencsém valami remek műsort megnézni és hát amikor először mutatták a holttestet, szégyenteli módon az első gondolatom az volt, hogy szegénynek milyen szőrös a lába...jóvanna, cserébe rémálmom volt, valami szakadékok fölött kellett köteleken lecsúsznom nemtomhova, mikor felébredtem, nyüszítettem a félelemtől.

Így megy ez.

ahogy a dolgok vannak

A betegség - tudjátok, az ilyen nyúlós, otthonülős, mitkezdjekmagammal náthás vacak - sokmindenre rádöbbenti az embert. Például arra, hogy Patricia Highsmith unalmas fos, a Radiohead bosszantó nyavalygás és hogy a rovarok szerelmi életéről szóló műsorok is egész könnyen megunhatóak.

Amúgy meg azóta vigyorgok, mióta bejelentettem telefonon az egyik főnökömnek, hogy felmondok hétfőn. Hála istennek sokkolta a hír, oh yeah.

Nem tehetek róla, tetszik, hogy nem mindig én szopok.

régi nóta

Nem is tudom.

Undorítóan önző vagyok. Nem nagyon érdekel senkise. De úgy frankón.

El is felejtem, hogy léteznek, nincs is szükségem rájuk - mittomén kikről van szó, az úgynevezett barátokról, szerelemszerűségekről, utánfutókról -, ha hívnak valahová, általában csak udvariasságból megyek, de a pokolba kívánom az egészet.

Régen sem volt ez máshogy, csak akkor sokkal többet hazudtam. Így lettek kapcsolataim, barátaim, ismerőseim, tanítványaim, csatlósaim.

Most, hogy már nem tartom a látszatot olyan fontosnak - franc tudja miért, valahogy sikerült megtanulnom egyedül létezni; sőt, olyannyira sikerült, hogy általában nincs is kedvem senki máshoz a macskán kívül, aki ugye speciális társ, nyilván ezért szeretem annyira -, mindenki mástól azt hallom, hogy ez nem normális dolog, ezért időnként aggódni kezdek és hagyom magam szeretni, meg szocializálni.

És hogy miért foglalkoztat annyira ez a dolog? Talán mert nagyon sokat hallom, hogy az ilyen ember abnormális. Egy kapcsolatfób nő, aki ennek ellenére időnként a társfüggés jeleit mutatja és ezáltal fölösleges ügyekbe keveredik, aki tulajdonképpen elég sokmindent kezdett már az életével, de társadalmi szempontból ugye semmit (férjhez menni, csont nélkül szülni, ez a jelszó, ejnye) az abszolút ufószerű.

Mert legalább akarnék szülni. Meg férjhez menni. Meg családot menedzselni. Csak mondjuk nem sikerül. Akkor ugyebár lehetne sajnálkozni, hogy szegény ronda, meg szerencsétlen, meg nem alkalmas.

Na de én nem is akarom ezeket.

Jójó, tudom, igazából akarom, csak elfojtom, nem veszek róla tudomást, meg ilyenek. (Ne is mondjátok, meg is vagyok én fejtve könnyen.)

Persze valószínű, hogy azért sem akarom ezeket, mert alkalmatlannak érzem magam: nem tudom például elképzelni, hogy lenne olyan kapcsolat amiben létezni tudnék és olyannyira biztonságosnak gondolnám, hogy gyereket szüljek - a házasság témában vicces módon iszonyú konzervatívan gondolokodom: ha már úgy döntünk, hogy férjhez megyünk, ráadásul kibaszott komoly felelősséget vállalunk egy gyerekkel, akkor kutya kötelességünk bármi áron kitartani.

Ha pedig azt gondoljuk, hogy nem vagyunk megfelelőek erre a szerepre, akkor vállani kell a következményeket: egyedül maradni és nem szülni.

(Mennék már újra dolgozni; megint túl komolyan veszem magam.)

munkásos

Ma kaptam egy remek állásajánlatot, ami úgy hiszem igazán testhezálló lenne, a neve alapján mindenképp: angol nyelvű bonyolító.

sucker love

Bocsássatok meg, hogy ezt mondom, de sajnos be kell látnom - és jó lenne, ha ti is belátnátok, feleim -, hogy a szerelem borzalmas dolog.

önvallós

Önvizsgálatot tartottam.

Nem vagyok megbocsá(j)tó - sehogyse tetszik nekem ez leírva -, úgyhogy nem érdemes engem bántani: soha egyetlen sérelmet sem felejtek el és ha valaki bánt, hát azt aktívan utálni kezdem. Persze elvileg tudom én, hogy ez nem jó, de gyakorlatilag kicsinyes, hiú és sérülékeny vagyok. Persze néha mindennek az ellenkezője is igaz. De valójában nem.

Legalább annyira racionálisan élem az életemet, mint a macskám, sej. És tényleg. Nade nem is.

Na, inkább el.

elvetett kocka

Most, hogy a közelgő - és várhatóan némileg szentimentális - búcsú elhomályosítja a tisztánlátásomat, nehezen tudom eldönteni, hogy tényleg olyan szar a munkahelyem, vagy én vagyok különlegesen nyughatatlan...

Hajrá, magyarok!

http://index.hu/kultur/eletmod/mbt070911/

fölösleges post

Remek, remek, kiváló cimkéket kapok: férfigyűlölő, depressziós, mániás depressziós, vagy nemes egyszerűséggel csak bolond. Helyes, szilárdítsunk csak meg minden pillanatnyi - vagy akár hosszabb - állapotot, helyezzünk dobozokba mindent és mindenkit, nyilván ettől tudunk csak tájékozódni.
Ha lesz rólam újabb értékelés, szeretném ha szólnátok, én addig rendellenesen tök máshogy viselkedem majd, oké?
Mindig mondtam, hogy érdemes keveset beszélni.

(Fasznak írok és mondok bármit, de tényleg.)

PS.: Írtam erről egy kurva hosszút, de elszállt, nem is baj...jójó, dühömben mingyár kitépem a hajam.

munkás

Egy geci főnök nagyon gonosszá teheti az embert: én például máris azt latolgatom, hogyan tudnék úgy felmondani, hogy minél nagyobb problémát okozzak a cégnek, persze ez nem lesz nehéz, mert állítólag nagyon számítanak rám jövő héten, amikor is lelépni szándékozom.

Hogy miért vagyok ilyen gonosz? Hát, talán mert ők is aljas módon, türelmi idő nélkül rugdalnak (és konkrétan ki is rúgták három kollégámat) ki bárkit, aki valamiért nem tetszik nekik. Csak apró bosszú az enyém, merhát mindenki kábé azonnal pótolható (megjegyzem ez is elég gusztustalan), de a lelkemnek azért jót tesz.

helyzetes

Mókás volt, ahogy az orvosi rendelőben a stramm, életvidám öreg nénik a botjukkal ütlegelték egymást és a sorszámokon huzakodva rikácsoltak, én meg majdnem lefordultam a padról, ahol kábultan figyeltem a nálam jóval egészségesebb és nagyjából negyven évvel idősebb asszonyságok harcát az orvosért.

Időnként hörögve köhögtem, ekkor tisztelettel néztek rám: úgy tűnt, irigyelnek, amiért jogosan vagyok jelen a körzeti orvosnál. (Különben össze is kevertem a hármas nénit az ötös nénivel - énnemtom, ezek a nénik nagyon hasonlítanak, hát nem? -, ezért vagy fél órával később jutottam be.)

Amúgy kedves munkahelyi barátnőm könyörgött, hogy egy héttel később mondjak fel, mert jövő héten elvileg én helyettesítem a tím lídet (elég szánalmas ez így fonetikusan, úgyhogy marad), szóval aszongya, hogy: kurva sokat röhögnénk, ha te lennél a főnök.

hehehe

Felvettek a szomszédba. Úgy értem lesz egy másik munkahelyem.
A szomszédban. Pénzér. Nohát.
Tulajdonképpen nem is vagyok szerencsétlen nyomorult, nemdebár?
Hehe.

feljegyzések a náthások birodalmából

Mostantól még neked is fel kell kötni a gatyádat, ezt mondta nekem vileader, merhogy ugye még mindig naponta ki akarnak minket rúgni, pedig bazmeg én vagyok az érinthetetlen angol nagyhatalom, úgyhogy esténként rémülten állást keresek a neten, valahogy nem szeretem a konstans gyomorgörcsöt és migrént, amitől a munkahelyemen szenvedek; na jó, nem, azért a rémült szó nem az igazi, sőt, komoly túlzás, mert valahogy nem félek soha semmilyen változástól igazán, inkább érdekel, hogy mi jöhet még, szóval mondjuk inkább, hogy fásultan próbálok valami jobbat találni, így kábé olyan rutinnal, mint ahogy a metróra felszállok -, amúgy meg dög beteg vagyok, holnaptól itthon féltem az állásomat (félti a halál, to be honest) és még így dögrováson is eszembe jut az a remekbe szabott mondat, hogyaszongya a szex nagyon látványos dolog.