küldöm mindenkinek aki szereti

A monogám család nem más, mint (a szexuális élet valamelyes kényelmét szolgáló, a gyerekek nevelésére kötelezett) történelmileg kialakult életforma, amelynek esetenkénti sikeressége sem szünteti meg egyre nyilvánvalóbb csődjét. A civilizáltság alacsony fokán álló XXI. századi nyugati társadalom azonban nem volt képes helyette jobbat kitalálni. Kevesebben képesek élni az előnyeivel, mint ahányan szenvednek a problematikusságától, de a boldogsághoz közvetlen köze egyik esetnek sincs.

Na, megyek serényen Nők Lapját meg Románát olvasni, helósziaszevasztok. Szegő András meg V. Kulcsár Ildikó (őket nagyon erősen megütném egyszer; tudjátok, az a bizonyos makarenkói, na az hiányzik nekik, valószínűleg egyikük se kapott még sose olyant) cukros képei a boldog családanyákról tuti helyrebillentik a posztmodern társadalom szennyétől szétcincált kicsi csipkelelkemet.

http://index.hu/tech/net/10comm2008/

1. Ne rendeld blogodat önnön integritásod fölé.
2. Ne teremts bálványt a blogodból.
3. Ne élj vissza nickneveddel, és ne bűnözz az anonimitás leple alatt.
4. Tiszteld az Úr napját, és hetente egy napon tartózkodj a blogolástól.
5. Bloggertársaidat tenmagadnál is többre tartsd, és ne nagyítsd fel az ő hibáikat.
6. Ne bántsd mások becsületét, jó hírét és érzéseit.
7. Ne paráználkodjál gondolatban a weben.
8. Ne lopd el a másik által létrehozott tartalmat.
9. Ne tanúskodj hamisan bloggertársad ellen.
10. Felebarátod sikeres blogját ne kívánd. Elégedj meg azzal, ami a tiéd.

most látom, mennyire alliterál ő

félig felmondtam

Számolni kell, vigyél innen

Számolni kell. A számok mindig alátámasztanak valamit. Halálugrásokat. Jogos félelmeket. Elvárásokat. Ottmaradásokat. Elmenéseket. Kötelességeket. Lehetségességeket. Szabadokat. Nemszabadokat. Kelleket. Nevetségességeket. Hihetetlenségeket. Tilosakat. Muszájokat. Szerelmeket. Nemszerelmeket. Számolni kell. Számolni kell. Elszámolni, felszámolni, megszámolni, beszámolni, kiszámolni, számolni, 8, 13, 6, 33, 28, 8, 13, 6, 33, 28, 8, 13, 6, 33, 28, 8, 13, 6, 33, 28, értitek, számolni, számolni azt kell.

hat hét (vs) kilenc nap

Nem lehet nem észrevenni, hogy a posztmodern alkotások szerkezetileg mennyire emlékeztetnek a pornográf filmekre.(...) A pornográfia (s ez önmagában jellemző a degenerálódó emberiségre) egyszerűen a vágyak felkeltését, az aktusra való ösztönzést célozza meg. A művészfilmben megjelenő ilyenfajta ábrázolásnak viszont "világa" van: a bomlással, a csőddel, a kiúttalansággal, az emberiesedés hiányával, stb. szembesít. Ezek a művek az emberiséget illető illúziókat törik össze, a sokakban élő ideál semmibe veszését fejezik ki, éppen ezért kell nagyon keményen - felfokozott érzékiséggel - érvényesíteni hatásukat. Az újabb és újabb epizódok-hasonlóan a pornográfia aktus-sorához - meggyőzik a nézőt arról, hogy bármilyen túlzásnak tűnik mindez, egyszerűen nincs más út.




Undorodom a posztmodern filmtől, az elidegenedett társadalomtól, az individuumtól, a lét dadog, légy hát, akár az állatok, oly nyersen szép és tiszta, ki fogom dobni ezt a hányinger könyvet, fúj.



PS.: "A népszerű (al)műfajok helyénvalóbb ’objektív megfelelői’ a poszthumanista világlátásnak, mint a komoly regény”, amely mondhatni definíciószerűen embercentrikus, humanista világlátású és realista reprezentációs konvenciókat működtet.
Már jeleztem, hogy ezek az alkotói módszerek mind narratív, mind kognitív szempontok szerint artikulálódnak. Ilyen eszköz Lynch kezében az elbeszélői labirintus-szerkezet narratív komplexitása vagy a nézői információkezelés kognitív határainak feszegetése.



minden bölcsész haljon meg MOST

telefonbeszélgetés

Dé: Képzeld, a szülőknél egy ideje nagy kövér kukacok másznak a plafonon.

Mo: (:üvölt) Ne, kérlek hagyd abba, ne mondd ezt, nem akarom tudni, elég, elég, elég.

Dé: Sokáig nem tudtuk elképzelni honnan jönnek, de tegnap aztán rádöbbentünk, hogy a gyümölcstea a bűnös.

Mo: (:nyüszít) Hagyd abba, elég, elég, elég, elég, ne, ne, ne.

Dé: Nahát, nem gondoltam, hogy így kiborulsz, bocs, én csak tágítani akartam a horizontodat.

life is a bitch

Az élet egy köcsög. Hát mér kellett nekem a legnagyobb kalandra ilyen sokáig várnom?

(:duzzog, dohog, de végül megadja magát)

Kösz, élet.

"Szeretem, ha visztek, mindegy is hová/Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmom"

Dé: Micsinálsz?
Mo: Szerelmes vagyok.
Dé: Reális megközelítésben?
Mo: Mosok.

"Pusztíts hát szörnyű szerelem"

Na arra gondoltam, hogy egy ilyen performanszot csinálok mondjuk jövő csütörtökön délután kettőkor reménytelen októberi fényben a Móriczon a SPAR előtt, méltó helyen, méltó időben, méltó módon, hogyaszongya Molly Bloom törli a blogját, rendőrök biztosítanák a terepet, tűzijáték, szilajkodás, ökörsütés, szem nem maradna, világégés, szárazon, nem beszélni, régóta ezt hallom belül, a kimondott meg a leírt szó, minden hang, mozdulat, titok, idegenség, gusztustalanul banális, de ne olvassátok már ezt a sok szart amit írok, jó?, ugyanmár gyerekek, ripacs vagyok, naná, de mégis, lassan a pornó ideje is lejár, nézzük ezentúl a falat vagy ha nem hát jó, oké, legyen, a liberális úristenemet már: mindenki kúrjon seggbe még egy embert.

Kedves tévénéző gyerekek!

egy ilyen hosszú filozofikusat akartam, hogy inner poise, meg le a kapcsolatfüggéssel és mindenkinek a maga kovácsa (érzem én is, hogy fájdalmasan vicces vagyok, sej), mer micike már megin belesírt a telefonba pénteken, hogyaszongya nem akarok többet egyedül lenni, meg aztán mindenféle baráti gerincek sorra beletörnek a pinába (juj, bocsbocs) és ez milyen már, énnekem fáj, de úgy frankón, nade meguntam félúton, annyit beszéltem én erről itten és nemár hogy ennyi sokat pofázzak, sosem írjátok le a dolgokat a tábláról, ki vagytok rúgva édes fiaim, de legalábbis egyes, hát tudjuk mi ezeket mindannyian és úgyis csak az van, hogy ki kell böjtölni, szét kell esni, újra meg újra meg újra, kívánom neked, hogy legyél sokat egyedül, senki nem mondta, hogy jó lesz, nem ér csalódni, elkeseredni, tűrni kell, öngyógyítás, nemfüggés, fall apart and start again, és ha majd már nem akarsz sírva felhívni ilyenkor, mer megcsinálod, megoldod, feloldod, eltünteted egymagad, na akkor, akkor kezdődnek a nagy dolgok.

posztalkoholos

naszóval az van, hogy részegen nem szabad telefonálni (a szavakat meggondolatlanul használtam), féltékeny izét generálni meg egyenesen nevetséges, mondjuk nem árt, ha a pasink olyan türelmes mint egy birka, illetve hát a legideálisabb esetben szakképzett elmeápoló, najó, alapvetően persze inni sem szabad feleim, mer például még ilyent találunk mondani valakinek búcsúzáskor, hogyaszongya te is kapsz puszit, szarok rá, hogy mit gondolsz erről, meg ugye józanul nyilván nem szöknénk el kedves kis barátaink elől, amikor azok épp zenés-táncos mulatságra cipelnek bennünket (igen, konkrétan elfutottunk, mosmér?), dehát hogy a bátyám barátnőjét idézzem ha iszik az ember, akkor minden sokkal viccesebbnek tűnik.








PS.: Az alkohol és a cigaretta gyerekeknek való.

lihegős ciklus

N: Te, azt ne vedd a szádba, légyszi bármit ne vegyél már a szádba, hát már nem az orális, hanem a genitális szakaszban vagy, hé.
Mo: Hogy mi? Hogy a digitális szakaszban? Ez jó, ez teccik. A digitális szakaszban vagyok, heh, hát persze.

gyerekek, szoktam jegyzetelni, hogy majd ez milyen jó lesz, mer blogot írok, székre állok, szappanopera vagyok, sokat gondolok én a tévénéző gyerekekre és hát most a következőket találtam a jegyzeteim közt: lihegős ciklus, genitális szakasz, morális fekete lyuk, 923,914,950, mondjuk 16, de persze nem biztos, mer kicsik még.
aki megfejti, hogy mi a jóistenről akartam írni, annak például adok egy üveg ecetet, előre is köszi, heló.

"Látja Isten, hogy állok a napon"

becsukom, bezárom, ráfordítom, ellenőrzöm, félek. én se szeretném, ha épp most seggbe lőnének elhiheted, bár gondolj bele, milyen romantikus véget érne a kapcsolatunk: "megölték a csajomat", angyalföld, óigen, a tetkós szétélt arcú szomszéd reggel megmutatta a lőtt sebet a lakása ajtaján, a horzsolásokat bámultam a könyökén, miközben olyan szavakat mormoltam mint fenyegetés, ellenség, dimenziók, gyerekek, fáradt vagyok. kimeredek a földből, felolvasunk egymásnak, sár és gyűlölet van az alján minden csillogó nagy szerelemnek és kirajzolódom végleg a világból meg titok, idegenség, my evil twin, így szólított múltkor a kolléganőm, aki olyanokat mond, hogy egyre nagyobbra tátom a számat, ritkán ájuldozom mások intellektuális képességeitől, vagyok, mint minden ember, übermensch, fenség, de ez a lány, ez tud valamit, ritkán tud bárki bármit is, you know, kihozzuk egymásból az állatot, a morbid humora, az, mintha a rokonom lenne, komolyan, tátom nagyra a számat, pilinszkyt szavalunk, ez itt kérem az sst hungary team, nálatok van teambuilding? á, nálunk csak teamkilling van, anna, de jó, most te vagy a főnök, piszkálhatom a fülbevalódat?, és azt még akkor nem is mondtam, hogy szemérmet akarok veled sérteni köz.

"A fele mindennek. A jónak, ami jön, a rossznak, ami jön. A fele. Azért vagy a feleségem."

A kórházban mindenki az apádat irigyli tőlem, az asszisztensek, az ápolónők és csak úgy emlegetik, hogy "az a drága ember".

helyzetjelentés

Sokkal álmosabb vagyok, mint bármelyik másik ember a világon, ezér én mosmár például doktorálni fogok álmosságból, ne is próbáljatok lebeszélni, ne.

"Molly Bloom? Jelen!"

Elfáradtam a parátlanítástól, kiégtem, elszomorodtam, testvéreim a félelemnélküliségben, ugye megértitek, hogy fáj a szívem ha hirtelen lefékeznek, oké, persze, félek én is, de valahogy mégsem igazán, ott van a belső legyintés meg a szmájli, tudomtudom, azt a filmet ne akarjam megrendezni amiben nincsenek kérdések csak egyértelműség van meg vadság fejjel a falnak, élni kell, nem a partvonalon sóhajtozni remegve, feleim, hát mire tanítanak titeket azok a kurva évek, száradok, törődöm itt és most.

22:31

Van abban valami rémisztően morbid, hogy a csilivili hájtek irodaház hűtőjében felejtettem másfél kiló csirkenyakat.

recognishun

Rohadt dolog, hogy a bátorság és a gyávaság egyaránt heroikussá teheti az embert.

"Nobody loved Laura"

N: Wow, micsoda szűzmáriás kép ez?
M: Namár, hát nem látod a cinikus mosolyomat?
N: Fú, tényleg, már aggódtam, igen, tényleg inkább boszorkányos.

A Nagy Magyar Munkaerőpiacra gondolok, hogy ez milyen röhejes már, a kiugrott bölcsészek a tébéér eladják a lelküket, egy multinál vagyok izé című verse, és még nem is ez a legrosszabb verzió itt, arra gondolok igazából, hogy milyen mókás lenne, profilt váltana a cégem és pornót kezdene termelni tömegével, if you can make a heap of all your winnings, szolgáltatás, mosmér, pornó outsourcing hej, aztán kelnék reggel fáradtan, kimerülten, rossz álmok után hisztisen, and risk it all one turn pitch-and-toss, nyűgösen, innám a kávét, hívnám a szülőket, jaj, apukám, nincs kedvem kefélni menni, aha, persze, forgatunk ma is, dipizünk, merhogy akkor ugye ez lenne itt bent, egymás seggét púdereznénk, hogy jól mutasson a képeken meg minden, te híres megrekedt, menj a gyárba és forgass filmeket, ja, hát ilyenekkel szórakoztatom magam a metrón, sikolyos szexbasszust hallgatok, muszáj, mer attól minden annyira szürreális, hogy nagy hirtelen elégedett leszek, and lose and start again at your beginnings, boldog szinte, boldog vagyok, háromra sikítok, feldobja még az akkusegélyt is pont hu, képzeljétek gyerekek, a rapid grillt eladták, kicserélték, lecserélték, a szakács azér még mindig boldogan köszön nekem, a kocsma megvan még szerencsére, egyszer éktelenül berúgtam valami bortól amit ott vettem, soha életemben nem voltam annyira szarul, nem, ez nem igaz, everybody lies, dehát, angyalföldi hiradó, mosmivan, hát kell az is, a dimenziók miatt, csak hogy értsétek, ti sok kicsi kukkoló, én meg ugye magam vagyok - hagyom, nemtom gyerekek az a baj, hogy Laura Palmer nem elég szép, hogy nem szép egyáltalán, valahogy éppen az hiányzik az arcából, ami benne kéne hogy legyen, something wild, persze értjük azér, hogy pont ez a lényege neki, meg fogok bolondulni ha sok Lynch-et nézek, dimenziók, míting és konferencia Dale Cooper meg a törpe, birth and copulation and death, that's all, that's all, that's all, Lynch meg hiába blöfföl, csak erről beszél folyton ő is, szex és hatalom, szerelem és halál, eh, megmondta már a Mester ezt, gyerekek, caplattunk egyszer a szigeten és szembejött egy fiú, megállt és ráordított az Istvánra, hogyaszongya Mester!, nekem akkor konkrétan hánynom kellett, merhogy lenéztem ugye a pasimat, hát mit mesterezik le őt itt, mikor csak egy kis nyavalyás, gyerekek, egyenes gerincek kellenek, and never breath a word about your loss, nem szabad szarral tömni egymás száját, próbáltam kipucolni tegnap egy büdös sztorit, de rájöttem, hogy túl sok igazság létezik, Molly, ez a te igazságod, oké, néma kuss ezentúl, piszkos kis történet, mindenkinek a maga igazsága, a maga szarból épített vára, én meg majd nem segítek mer hogy jövök én ahhoz, hogy más szennyesébe túrjak deténylegmosmár.

Kedves tévénéző gyerekek!

Nemtom említettem-e már valaha, hogy címeres ökör vagyok.





PS1.: És ti nők annyira hülyék vagytok, hogy minden szart elhisztek nekünk.
PS2.: 19, 18, 17, 16, 15, 14, 13, 12, 11, 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1, ójessz.

a hétköznapi őrület meséi vol. 501243937

Mo: Franc tudja, szerintem az ember azokba lesz szerelmes, akikben van valami felkavaró, akik valamiért inspirálják, akikben van valami olyan eredetiség, ami úgy igazán megkülönbözteti őket a többiektől, merhogy ezzel válnak idealizálhatóvá. Na jó, oké, végülis anyakönyvvezetőkbe is voltak már szerelmesek páran, de simán inspirálhat valakit a megszelidítendő róka vagy rózsa vagy kis herceg, vagy mi, szóval igen, bele lehet zúgni anyakönyvvezetőkbe is nyilván.

Dé: Meg könyvelőkbe.

Mo: Traktorosokba.

Dé: Szerintem traktorosnak lenni tök izgi lehet, gondolj csak bele, egy traktoros simán áthajt például egy csecsemőn, meg ilyenek.

Van egy tanítványom, heti egy angol órával kezdte, aztán egy hónap után elkezdte mondogatni, hogy ő akkor mosmár kétszer jönne, tegnap meg már azt kérdezte, hogy a heti hármat nemelehetnee, kicsit aggódom, mire felocsúdok beköltözik, oszt arra megyek haza, hogy épp átiratja a gázórát a saját nevére, feleim, öt óra alvás után (igen, végre összehoztam ennyit) fitten, frissen verekedtem a hetesen, továbbá szeretném megosztani veletek azt a páratlanul izgalmas tényt, hogy nekem van a városban a legfaszább trapézgatyám meg hát az új cipőm is, húha és szabadjon még megjegyeznem, hogy nemcsak hogy rózsaszín a bajszos macskám orra, de van a homlokán egy M betű is.

Köszönöm a figyelmet, szeressetek szilajon.

cukros

Mo: Te mosmár mindig a barátom leszel?
Dé: Hát, ez elég valószínűnek tűnik nekem.
Mo: Tök jó.

vall

Mo: ha itt lennél nem volna semmi bajom, de tényleg. ezér is olyan jó veled, mert te nem vagy ilyen mindent elárasztó személyiség, akitől én megfulladok. azelőtt mindig mindenki olyan volt.
Ma: nem vagyok? ó :(

Mo: te olyan vagy, mint a friss tavaszi szellő, gyönyörűen mondom;) ne akarj mindent elárasztani, nem attól lesz valaki érdekes. az olyan ember csak agyon nyom mindent. igen, neked ez az indián neved: friss tavaszi szellő:)
Ma: :) beírod a vall rovatba?
Mo: már akartam egyszer, csak előbb el kellett mondanom neked:)

lmnop

Mo: Na ez az amiért órákig gyakoroltatom a betűzést, a nyomorultja rossz helyre küldte a mélt mer elszúrta a nevemet, hülye angolok, angol hülyék. Tudom, hogy a diákok gyűlölnek, mikor álló nap betűzni kell, de leszarom.
N: Van benned némi intellektuális szadizmus, nem? By the way inkább szadista vagy mazochista vagy?
Mo: Nem is tudom, asszem nagyjából az időjárástól függ.

soc

mer például ő a nemdohányzóban akar lakni amikor lakhatna a dohányzóban is, olcsóbbér, de ő finnyog, neki nem jó, neki nem kell a füst a falakban, a dohányosok korán halnak, fejük fáj a vasalástól, ő röpül meg finnyog, értitek, neki ezt a lapot osztották, ő ezt hiszi el, én meg például lenyűgülök (sajnálom, mostantól van ilyen szó) amikor a kolléganőm elmeséli, hogy felhívta egyszer david lynch-et és mit mondott hogyan, add már meg a számát, óbazmeg, ma pitbull üzemmódban vagyok, csikorgatom a fogam, gyűlölök mindenkit, jodie foster meg az ő pisztolya, na ja, nekem nincs jövőképem ez azér kicsit ijesztő, jelenképem sincsen, a múltamat eltörölni nem kell félnetek, oké, megkapod a verseket ha fizetsz értük, mosmivan, autót is szoktak visszavásárolni, vedd meg tőlem a saját verseidet, úgy hat éves lehettem, amikor a barátnőimmel elhatároztuk, hogy elmegyünk valahová űrhajóval, volt valami újságból kivágott képünk egy űrhajóról, azt hittem akkor, majd azzal kell menni, sokat nézegettem a sötétben a takaró alatt, a kitűzött indulás előtti estén zokogtam az anyám ölében, hogy nem akarok elmenni, nem akarok elmenni, i am jack's wasted life, cseten az angol főnököm, ne írj vissza, ne írj vissza, ne írj vissza, kérlek ne köszönd meg, ne írj vissza, hülye angolok, angol hülyék, tegnap az anyámra csaptam a telefont, mindkét kezem tele volt, az utca közepén hívott, bűntudattal parádézni, gyűlölöm a férfiakat, igen, tudom, ennek napjában ezerszer hangot is adsz, a pótkulcsban ültünk v-vel, akkor találkoztunk utoljára, merhogy ő ugye és most jut eszembe, hogy az ember nem él örökké, tegnap a régi beteg blogjaimat olvasgattam, boxos blogokat a kibaszott férfiakról, gyerekek, hogy lehettem ennyire beteg, hogy, kedves nap, ezt most köszönöm, a sötétség megöl engem, hideg van otthon, fannival együtt fázunk, reggel lementem a boltba ott jó meleg van, a büdös bolond bácsi (alliterálni jó nagyon, fájása édes, izé, hagyom) arról tartott előadást hogyan kell nőket felszedni, a kollégáim felmondtak, betegek, tegnap hazaküldtem mindenkit hamar, csendet akartam, a főnök én vagyok, három hét egy esztendő, de biztos vagy benne, megalapozott, a jövőképedet mondjad, tudod, a jövőképedet, a jóédes jövőképedet, jövő kép, jövőképp, neked a te jövőképedet azt.

helyzetjelentés

With insomnia, nothing's real. Everything is far away. Everything is a copy of a copy of a copy.

"no man no fuckin' cry"

egymásba kommentelődő bloggerek

"Előre, Illéri, előre!"

(El vagyok veszve, azt hiszem.)

Ma: Na és hogy megy a fordítás? Befejezted már?
Mo: Á, nem bírtam sokáig tegnap, abbahagytam mikor arról volt szó, hogy ne dugjunk a főnökkel.
Ma: Ilyenek vannak benne? Hihetetlen, hogy mindig lenyúlod a legjobb melókat.
Mo: Te most miről fordítasz?
Ma: Csapágyakról.

Figyeljetek már, három hét az most komolyan huszonegy nap? Nem lehetne valahogy megegyezni, kérvényezni, fellebbezni, betiltani, leváltani, megváltoztatni, agyonlőni, átvariálni, hogy mondjuk három hét legyen egy nap vagy mittomén, oké, nem leszek telhetetlen, legyen, ööö, kettő, najóvan.

Az úgy volt egyébként, hogy tegnap a Másik Bolond (ami ugye MB, oh yeah), a Drogom, aki a Dílerem is egyben, igenigen, magát adagolja mosmitnéztek, pálinkakúrára utasított és én, mivel kedves, rendes, decens lány vagyok, meghát ugye a DrogDíleremnek engedelmeskednem kell, ittam is szó nélkül, hajnalban meg elmentem futni, a bacik halottak, elmúltak, az élet szép, tenéked magyarázzam?, bár kétségtelen, hogy a futócipőm kicsit szégyellte magát mer nem eleget, rossz ritmusban, nade.

Figyeljetek már, három hét az most komolyan huszonegy nap? Nem lehetne valahogy megegyezni, kérvényezni, fellebbezni, betiltani, leváltani, megváltoztatni, agyonlőni, átvariálni, hogy mondjuk három hét legyen egy nap vagy mittomén, oké, nem leszek telhetetlen, legyen, ööö, kettő, najóvan.

Gyerekek, ha befejeztem a "ne dugjunk a főnökkel"-fordítást, akkor tolhatom ezerrel a posztmodern filmet, M aszonta tegnap, hogy a posztmodern filmről csak csatakrészegen olvashatok, merhogy ilyent nyilván nem csinál az ember csak úgy, józanul, pedig, btw egy olyan ember fényképeit nézegetni, akivel egyértelműen találkoznunk KELL MOST, majnem olyan szánalmas, mint tisztességes(en mocskos) szex helyett maszturbálni és akkor hát, ha már így összegyűltünk és ilyen rettenetesen frappánsan megláttam itten a lényeget, szerintem énekeljük el közösen a himnuszt.

Amúgy figyeljetek már, három hét az most komolyan huszonegy nap? Nem lehetne valahogy megegyezni, kérvényezni, fellebbezni, betiltani, leváltani, megváltoztatni, agyonlőni, átvariálni, hogy mondjuk három hét legyen egy nap, vagy mittomén, jó, nem leszek telhetetlen, legyen, ööö, kettő, najóvan.

(Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem)

"I distinctly heard it. He muttered under his breath, "Jew.""

Mo: Na és jól vagytok? Minden rendben? Szerelem, gyerek, fanta, izé?
Á: Persze, persze, egy baj van csak, hogy a pasim úgy néz ki mint egy zsidó.
(a háttérben helytelenítő férfimoraj, Á és M boldogan röhögnek)

ahogy a dolgok vannak

Láttam egy fiút röhögve lesiklani, száguldott a rollerrel, száguldott, értitek, hirtelen éreztem amit érez, beteg vagyok a szeparációs szorongástól, lázam van, taknyom, nyálam, a féltékenységtől, na attól például megfulladok, segítség (elbaszod majd ezt is), a féltékenység nevetséges, büdös, kicsinyes, otromba, gyáva, ragacsos, nyúlos, vacak, semmi, nulla, a féltékenység ezér nincsen is, ezennel betiltom, felakasztom, statáriálisan kivégzem, lelövöm, eltöröm a gerincét, szarral tömöm be a száját, nem akarok mindig résen lenni, el akarom hinni, el akarom hinni, jól fejlett torokfájásomat gyötrő vasárnapi depresszióra cserélem, minden megoldás érdekel, tegnap a Fanni az ölembe ült és azt nyávogta vau, az én kismacskám, hát most mondjátok meg, jójó, utána kezdte nyomni a szokásos szövegét, hogyaszongya a történelem, Derrida felfogásában, nem ért véget, és nem vethet neki véget semmilyen önérdekű ideológiai parancs, a történelem fogalmai azonban véget értek, szerelmes vagyok a macskába az van, van egy macska, szeret. Kérdem, szeret-e? Már mér’ szeretne. Mert abban állapodtunk meg. Hogy szeretem? Abban? Abban. Ma? Ma is, hát hogyne, mindig, fél tizenegykor, januárban, az ezredfordulón, szünös-szüntelen...vagy akar egy szünnapot? Jó...Melyik napra gondolt? Talán...talán a szerda. Mért éppen a szerda? Mert ma csütörtök van, bejövök ide, minden áldott nap bejövök ide, megijedek a nyitva hagyott ablaktól, az árnyéktól a falon, sírok kicsit, te nem veszel engem komolyan és nem is tudod, hogy ez milyen jó nekem, ezt gondolom pont akkor utána, nem hiszek a bolondokban, de szabadíts meg a gonosztól, hétvégenként tájképeket festek és sírok pedig csak lovat akarok rajzolni és nem, tényleg nem akarok én lenni a sérült és sötét lelkűek klubjának elnöke, nehéz pedig itten a borderline társadalom kellős közepén, a tanítványaim hat mázsa borzalmat pakoltak rám tegnap, belémhányták a fájdalmukat, hogy kinek mi miért nem működik azt nem akarom tudni, nem tudok mit kezdeni vele, mindig mindenki erre használ pedig, belémpakolja a fájdalmait, én meg besötétülök, fájok, a boxon sorra kapom a leveleket, Molly te ezt megérted ugye, nem, nem értem, nem akarom tudni, ne, kérlek ne, hagyjatok, nagyon izgalmas nő vagy, de nem bírlak elviselni, Enikő mindig azt mondta én csak tetszelgek ebben a szerepben és közben manipulálok mindenkit, félek magamtól ezért, beszéltem. Fecsegtem. Kimondtam, amit mások gondoltak. Csak azt gondoltam, amit mások már kimondtak. Hátha igaza van. Hát, ha igaza van...Nem törődtem a beszéd szabályaival. Vétettem szavak ellen. A szavakat meggondolatlanul használtam, M aszonta nem olvas mer le akar ugrani a tizedikről mikor kicsit belém lát, vicces lány vagyok pedig, bohócnak használ mindenki, Barnabás felhív néha és mikor meghallja a hangom, azonnal beleröhög a telefonba, na mi van gyerek, ezt kérdezi mindig, igen, csak a tévénéző gyerekek kedvéért adom ki magam, csak idétlenkedem, blöffölök, egy műmájer vagyok, nyüszítve vihogok magamon, oh yeah, tíz százalék esélyt adnak neki az orvosok, feleim, folyton az a cím jár a fejemben, hogyaszongya meghalok én is?

"Nekem mindegy: van isten, vagy nincsen s bizonyisten hinnék benne, de még annyi szabadidőm sincsen"

Épp babot fejtünk és nézzük a balhét a tévében. Vigyázz magadra hazafelé, vagy nem is, maradj a munkahelyeden inkább.

"olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma"

ha félig behunyt szemmel nézem akkor már mindjárt máshogyan van de muszáj kicsit kinyitni a szemem muszáj végiggondolni hogy ami igen az miért olyan sokszor nem disappear here hogy ami nem az miért olyan sokszor igen fáradt vagyok a mindent tudástól a mirabeau-híd alatt fut a szajha fáradt vagyok másoktól fáradt vagyok az aggodalomtól szeretem magam jó ember vagyok már mindent merek de nincs értelme semminek sem azt kéne végre kiszámolnom szépen pontosan hogy mettől meddig vagyok én mettől meddig a másik ember hogy ha közel vagyok miért kell hirtelen távol lennem a határokat nem hagyom nem az ember kevéssé érzi kicsoda valójában és mitől kap erőt ki kéne dobni az illúziókat lecserélni szégyentelen őszinteség mindez (nem) én vagyok nem people are afraid to merge az élet élvezet és szépség nem félni nem úgy félni nem félni nem félni nem szoronga(t)ni nem szeretni nem úgy szeretni szeretni jól szeretni (el)hinni bízni tudni elengedni nem beszélni nem pofázni nem szétanalizálni tűnnek a napok a hetek suhanva emlékezetesen akarom szavakba önteni magam véletlenszerű áramlás a térben a fent és lent bármilyen érzése nélkül úgy hogy térképpel sem rendelkezik mely mutatná hol van épp vagy hová tart disappear here ha félig behunyt szemmel nézem akkor mindjárt máshogyan van de muszáj kicsit kinyitni a szemem

Az öltönyös rabszolgákat lelövik, ugye?

olyanok vagyunk mint a szappantarto a veceben amit honapok ota szerelnek meg megtoltik ugy tesznek mintha jo lenne de mindenki tudja hogy nemsokara vki kidobja es ujat tesznek fel

"Jaj, jaj, nem tudunk élni, nyavalyások"

Hatkor a Fanni belecsaholt az arcomba, ki az ágyból lusta disznó, ezt csipogta, hallottam, aztán rágyújtott egy gauloise-ra, erre én megsimogattam és aszontam neki, aludjunk még egy kicsit drága cicám, francbamár, hogy képtelen vagyok reggel futni; mikor Fanni ébresztett álmomban épp Dr Bárdos Jenőnek magyaráztam, hogyaszongya én nagyon cinikus vagyok tanár úr, btw Jenővel egyszer vitatkoztunk az egyik módszertan előadáson, azt mondtam neki, hogy én a diákot mindig hazugságra biztatom - te, figyelj már, szabad hazudni, én úgyse tudom mit tettél tavaly nyáron -, mer a hazugság (oké, ez a szó pejoratív, konfabuláljatok inkább, oh yeah) fejleszti a fantáziát és a kis nebuló a segítségével inkognitóban maradhat a tanára és kedves diáktársai előtt, nem beszélve arról, hogy egy-egy jól összerakott sztorival szépen bemutathatja, hogy milyen faszán bírja a nyelvet, meg hát amúgy is, a legtöbb ember élete és gondolatvilága olyan szánalmasan sivár, hogy egyszerűen nincs miről beszélnie mondjuk egy vizsgán, jójójó, sivár gondolatvilággal nehéz jól hazudni, megfogtatok, kész, vége köztem és köztem mindennek.

Jenő akkor aszonta, ez mindenféle morális dilemmát felvet, én meg nem hagytam magam, tudjátok, lételemem a vita, bár manapság már nem vitatkozom, belefáradtam, Anna öreg, tegnap hazamentem és körbeültünk a szobában és majnem olyan volt mint régen, én handabandáztam, a tesóm a jövőjéről elmélkedett, az apám aggódott, az anyámmal vihogtunk, jó volt, M aztán este vodkával itatott, én vagyok a kisöccse, ezt mondta nekem, feleim, erős férfiakkal nagyon jó barátkozni, mer észhez térítik az embert miközben vigyáznak rá, a nőkkel túl sokat kell picsogni és nem elég egyenesek, igen, most akkor ez egy közhely na és.

Süt a nap, süt a nap, süt a nap és akkor arról még nem is beszéltem, hogy mennyire nagyon.

"greasy insomnia please release me"

Is it over, baby? De mosmér, így kell megkérdezni az angol fontos embereket, hogy megyünk vagy maradunk, háddenem? Anna, Anna, most hagyd abba, igenis, ahogy parancsoljátok, everybody lies, ehhez tartom magam, háromtól hatig hatalmas gyűlés az amerikai fejesekkel, nem, nem nekünk, mi látensek vagyunk, nem hagytunk nyomokat, nincs munka, nem vagyunk, nem élünk, nem létezünk, ez a csoport nincsen is kéremszépen, elfekvőben hever parlagon, mi a foglalkozásod? munkaidőmben netezek, blogot írok, fordítok, készülök az óráimra, egy multi infrastruktúráját használom ehhez sej, reggel háromszor kaptam röhögőgörcsöt az órám alatt - a do az égvilágon nem jelent semmit -, aludni kell sokat a jótanársághoz, táncolni kezdtem amint kilépett a tanítványom az ajtón, kilenckor Faithless-re oh yeah, nem futhatok, mer szétrohasztottam múltkor a bokám, táncold ki magadból a stresszt, sosem felejtem el mikor Istvánnal Depeche Mode-ra meg Csajkovszkijra táncoltunk reggel pizsamában, esett a hó, a Ballagi Mór utcában laktunk és utáltuk egymást, szeretem a változást de mégsem, egyszerre van jelen minden, mióta mondogatom én ezt, menjen haza, ez csak lila bölcsészköd, ezt mondta egy pszichológus akinek kínomban próbáltam eldadogni, hogy most aztán meghalok mer hiába fogom be a fülem, zaj van a fejemben és nem tudok tőle élni, meg akarok halni, lila bölcsészköd, naigen - micsinál? felgyújtom a kabátját. maga megbolondult? perszepersze-, a másik pszichológusom aszonta Anna, maga olyan zseniálisan okos, szedjen Prozacot, nem, persze nem így mondta, de ide lyukadtunk ki végül, lekötötte nagyon a sok kis szaros sztorim, mindig túlléptük a hatvan percet, száll az idő, itthagy engem, gyűlöltem pszichológushoz járni, gyűlöltem beszélni róla, a szavakkal csak a baj van, énekelni kell meg táncolni, I communicate through sex, rimembör? haben Sie Döner-Hunger?, a nagyon osztrák nagyon bácsi meg csak röpköd a világban, nemtom milyen lehet így élni, telekonferenciázni, mítingelni, munkavacsorálni, szállodai szobákban lefeküdni, felébredni, elhinni az egész céges bolhacirkuszt, nem, nem ezt akarom ám mondani, megin csak fecsegek, szóljatok rám, tegnap Micikét baszogattam a kapcsolatfüggése miatt, kifogásoltam, hogy olyan barátokat tart, akikkel kölcsönösen egymás vérét szívják, nemtom szabad-e nekem ilyet, nemtom mennyire szabad mások életébe beleszólni, én mindig jogot formáltam erre, valahogy azt képzelem tudom hogyan kell élni, persze ez nyilván csak a rátartiságomból fakad, rettenetesen hiányzik, rettenetesen hiányzik, rettenetesen hiányzik, nem akarok beszélni róla, beszélni akarok róla és igen, ezér hallgatok mint a sír.

"ülünk a tűznél, én meg az idő"

Na az van, hogy én már nem szeretem a barátaimat, mer felhívom őket és elhajtanak, pedig nagyon fontos kérdések merülnek fel reggel mindig - Emlékszel mikor az Auchanban rollereztünk? Ugye tudod, mi az a diffident? -, de ők nem érnek rá, ez nem fontos, hagyjálmár alszom, ilyeneket mondanak, undokok, unalmasak, ma bátor voltam, belenéztem egy bolond szemébe a metrón, épp az orrát túrta és ordított közben, én meg néztem bele a szemébe, senki nem mert ránézni csak én, nekem nincs apukám, anyukám, nagyon hiányzik a régi anyám ahogy azt énekli mosogatás közben hogyaszongya kis katóka ül a kádban, száll a hangja, trallala, jó, azér néha még hajlandó azt mondani mikor hazamegyek, hogy megjött a gyerek a kispesti ecetgyárból, egy darabig nem mondta, aztán akkor rászóltam, hogy anyám, gyerünk, mondjad már amit szoktál, mosmár vigyáz mindig, hogy mondja, volt olyan régen, előtte, azelőtt, hogy felhívtam és belesírtam a telefonba, ő meg csak hajtogatta, hogy majd elmúlnak a bajok, én haragudtam a hurráoptimizmusára és veszekedtem vele, hiányzik a régi anyám, ahogy szirénázott mikor ideges volt, meg Olgának szólított, szeretem nagyon az új anyámat is, a múltkor viszkivel kínáltam és ettől aztán vihogni kezdtünk, képzeljétek, kodályosra vágtam a haját, büszke vagyok, hogy van még haja, az anyám vagány és kész , lúzer fodrász vagyok, de az anyám akkor is szép, az ő szeme még most sem olyan szomorú mint az enyém, tegnap belezúgtam egy szálkásszőrű tacskóba, gyerekek, szerelmes vagyok és fáj, te vagy a szerelmem a földön és az egekben, Dé majd úgyis megkérdezi, hogy ez akkor most szimbolikus, vagy komolyan a tacskónak írtad, Dé nekem az én barátom, úgyhogy akár marhaságokat is kérdezhet sej, rettenetesen ingerült vagyok, szexhiányos, frusztrált, kialvatlan, szeretnék üvölteni a kollégáimmal, a lánnyal, aki mellettem ül és hangosan elemzi az idióta facebookos képeit, fogdbebazmeg, ezt akarom mondani, de gyáva vagyok ezér fogcsikorgatva nézek magam elé, őt már elvesztettük, a bolondokat tisztelni kell, ne bántsd, neki nehéz, nemszáz, nyugtatom magam egész nap, higgasztom magam bármit jelentsen is ez, gyerekek, reggel a tüdőmre feküdt egy nő a metrón, előre megfontolt szándékkal az aurámba fúrta magát, rollerrel fogok majd járni ezentúl, büszkén felvetem a fejem, megrázom a hajam, mer én majd vállalom a rollert, igen, nem sunnyogom el, nem hagyhatom, hogy az aurámba köpjenek ezek a mások, rendelj flavint, hozz vitamint, valahogy nehéz megszokni, hogy én már nem vagyok fontos, hogy semmi más nem fontos, önző vagyok mer hiányzik hogy fontos legyek, hogy úgy igazán megkérdezzék otthon és te hogy vagy, rosszul esik, hogy csak félvállról kérdezik, a betegség az én nagy tanítóm, nem akarok önzőzni, de hiányzik a régi családom, nem merek beszélni erről, de muszáj mégis, mosmár nagyon untok érzem én, nem nyafognék, de most már késő, félve, virtuálisan suttogva megölelem a gyászoló bloggereket és azt meg már csak gondolni merem, nem, nem mondom ki, ti meg ne olvassátok, igenigen, azt, hogy beleborzongok látván.

"The rest is silence"

Mo: Aki nálam többet dolgozik, az hazudik. Reggel és este tanítok, napközben öltönyös rabszolga vagyok, hétvégén tanítok, szakdolgozatot írok, fordítok.
A: Mire gyűjtesz, Anna?
Mo: Kötélre.

Big Brother

Mikor ma felébredtem, felkeltem és megmosakodtam, hirtelen úgy tűnt, hogy mindent értek ezen a földön, és tudom, hogyan kell élni. Kedves Ivan Romanics, én mindent tudok! Az embernek csinálnia kell valamit, dolgozni arca verejtékével, akárki is legyen, csak ez adhatja meg az élete értelmét, a célját, a boldogságot, a megelégedést. Milyen jó a munkásnak, aki hajnalban kel és követ tör, vagy a pásztornak, vagy a tanárnak, aki gyerekeket tanít, vagy a
mozdonyvezetőnek... Istenem, nemcsak hogy munkásnak, de még igavonó baromnak vagy egyszerű lónak lenni is jobb, mint olyan fiatalasszonynak, aki délig alszik, aztán az ágyban kávézik, aztán két órát öltözködik...ó, milyen szörnyű ez! Hőségben lehet úgy kívánni a vizet, mint ahogy én ma a munkára szomjazom.

K, M [14:08]:
szanalmasak vagyunk
Csehov
K, M [14:08]:
csak o orulne annak amit itt latna
K, M [14:09]:
es orultek vagyunk
K, M [14:10]:
lehet hogy a Dani megorult?
K, M[14:10]:
es most
Koltay, Márta [14:10]:
KEZELIK
K, M [14:10]:
persze minket is kellene
K, M [14:10]:
kezelni
K, A [14:10]:
erre már én is gondoltam (de komolyan)
K, M[14:11]:
de mi meg versenyben
K, M [14:11]:
vagyunk
K, M [14:12]:
addig amig dolgoztok
K, M [14:12]:
elolvasom
K, M [14:12]:
miert sir Sarka KAta
K, M [14:12]:
a velveten
K, M [14:12]:
ha erdekel elmondom
K, M[14:20]:
epp iwiwezek
K, M [14:20]:
ez nalam a veg
K, M [14:21]:
plane hogy en rajta se vagyok
K, A [14:21]:
szegény Márti, nem baj, már nem tart soká...vagy ezt inkább ne mondjam?
K, M [14:21]:
lesz majd ertelmes feladatunk biztosan
epp meg akartalak kerdezni hogy Eniko mormog-e magaban
K, M [14:53]:
mert te ott ulsz mellette
K, A [14:53]:
igen, mindig
K, A [14:53]:
kezdem megszokni
K, M[14:53]:
dobbenet
csak rohogni tudok
egyszeruen
csak rohogni
K, A [15:08]:
igen, ez a bizarr csúcsa
K, M [15:08]:
es csak beszel tovabb magaban
K, A [15:09]:
igen, ő eléggé szürreális lány
K, M [15:09]:
ugye??
K, A [15:09]:
nagyon fura, igen
K, A [15:09]:
de én ezt már a kezdetektől tudom ám
K, M [15:09]:
hogyhogy?
K, A [15:09]:
amúgy nekem az az elméletem, hogy mindenki máshogy bolond, szóval...
K, A [15:10]:
hát nem tudom, a reakcióiból következtetek, meg a gesztusaiból, olyan nagyon sérültnek tűnik
K, M [15:10]:
milyen szempontbol?
K, M [15:10]:
marmint milyen szempontbol serult?
K, A [15:10]:
azt nem tudhatom, megpróbálta az élet biztosan, előbb-utóbb mindenki így van ezzel
K, A [15:11]:
vagy így lesz, na
K, A [15:11]:
bármi okozhat kattanást
K, M [15:11]:
de azert meg nem orulunk meg??
K, A [15:11]:
ja, ez nem most történt vele
K, M [15:11]:
persze azt ertem
K, M [15:11]:
csak akkor is
K, A [15:11]:
de valószínű, hogy nem tesz jót ez a csehovos fíling
K, M [15:12]:
de komolyan olyan mint csehovnal
K, M [15:12]:
elmegyek szabadsagara
K, M [15:12]:
es nem megy el
K, A [15:13]:
igen, ez elég durván oroszos motívum
K, A [15:13]:
nem, nem tudom mi lehet a baj, de majd elmegyünk inni és kiderítjük (hobbipszichiáter vagyok)

"Hey, you know everything happens for the best"

Nem akarok beszélni róla. De, beszélni akarok róla. Á, nem, nem akarom. De, de. Mondd el nekik, légy bátor.

Öttől hatig volt ez a furcsa érzés álmomban, hogy valamit elfelejtettem, valami nem jó, hogy nem áll össze a kép, hogy kényelmetlenül érzem magam, hogy valami nincs rendben, oké, oké, a hűtő csöpög, a Fanni benyom az ágy mögé, igen, ezek beleférnek, de valami, valami, valami...és akkor hatkor hirtelen brutális megvilágosodás, a nagyon emberem, az én nagyon emberem ma elutazik és most mégis boldogan fekszik az ágyban mer nem tud róla hogy ő ma elutazik, de amúgy sincs repülőjegye, nincs szállodai szobája, nincs taxija, nincsnincsnincs, mer én elfelejtettem, összekevertem, félreértettem, dedede, hát van neki jegye, Kamcsatkába utazik és csak három év múlva jön vissza, el kell költöznöm Budapestről szégyenemben, elszúrtam, kirúgnak, meghalok, eszelősen kiugrom az ágyból, hisztérikusan felöltözöm, Fanni rémületében a szekrénybe menekül, a hűtő gonoszul csöpög, soha ilyen gyorsan nem jutottam még a metróig, Micike megparancsolta, hogy nézzek ki szarul a koncerten ma este, done, francba, hogy nincs már napszemüveges idő, nincs fókusz a tekintetemben, megháborodtam az idegtől, három agyvérzést hordtam ki lábon, elszúrtam, elkúrtam, I have screwed it up - not just a bit but big time, Gyurcsánytól tanultam mosmivan, a hetesen megbántam még azt is, hogy megszülettem, aztán azér muszáj volt az Istvánra gondolnom, aki valamelyik AIDS-para idején (jaja, volt több is), állt velem a laborban és röhögött, imádom ha történik az élet, ezt mondta akkor, én meg zokogtam, everything happens for the best, everything happens for the best és igen, eddig mindig így volt, veszélybe kerül, de megmenekül, ez nekem az én alapmantrám, mer mindig, mindig, mindig valami zűr van és végül jó, igen, végül mindig jó, világ hebrencsei egyesüljetek, beesek a számítógépem elé, a gyomrom liftezik, hánynom kell, szétmegy a szívem, folyik a víz a hátamon, rémülten nézem a nagyon ember nagyon kalendárját és igen, igen, igen, oh yeah. Holnap utazik.

Kösz, élet.

slave to the wage vol. sok

Molly: Na szia, micsinálsz?
Dé: Épp ebédet főzünk.
Molly: Ti sose dolgoztok?
Dé: Hát, ilyen rugalmasan...
Molly: Rohadjatok meg.

"We are all born mad. Some remain so."

Oké, megbeszéltük, keresem a szépet mindenben, jó leszek, szeretem a sötétséget, az esőt, btw tényleg imádom az esőt, I love the rain, it washes away the memories on the sidewalk of life, ó, igen, meg kell pusztulni olyan fájdalmas tőle minden, dehát a fájdalmakban van valami heroikus ugye, lehet tőlük picsogni, a világot megvetéssel szemlélni felülről, kívülről, hátulról, belehalni a mocskos hideg víz romantikájába, Fannival nézni a koszos utcát meg az akkumulátor diszkontot az ablakból, Lie down in darkness-t olvasni és addig sírni amíg el nem ájulok, felvenni a drakula kabátomat és vadra festeni a szemem, gyerekek, az előbb eszembe jutott, hogy nyolc éve ilyenkor elmentem az egyik tanítványommal Amszterdamba - te, figyelj, nem érsz rá holnap, van egy fölösleges repülőjegyem -, nem, nem vagyok elveszett ember, fasza csaj vagyok, háromra mondjátok kórusban fasza csaj vagy és mi szeretünk téged (szép vagy és az élet könnyû veled, de ha mesélnék magamról, az fájna neked), komolyra fordítva a szót, én nemtommér van az, hogy cserbenhagynak a gépek, feleim, tegnap a számítógépem meghalt, fűbe harapott, nem bútol, nem szeret, pedig este még simogattam is, altatódalt énekeltem neki, jó, igen, bevallom, The Truth, The Whole Truth, and Nothing But The Truth, reggel már ütöttem (:elpirul), a macskám is ezér neurotikus you know, skizofrenogén anya vagyok, we are all born mad, mosmivan, gyerekek, bejövök a munkahelyemre és automatikusan bohóckodni kezdek, úgy csinálom, hogy jó legyen, de jó is, igen, jaj, szeretem magam, jó ember vagyok, szeretem magam, jó ember vagyok, szeretem magam, jó ember vagyok, szeretem magam, igen és most együtt lélegezzük be a fehér fényt a talpunkon át.

Sunday Evening Blues

Najó, hát foghatom én ezt most mindenre, tudjátok, az időjárás, az ősz, a homályos fények, az elmúlás, az eső, a hormonok, a betegek, a halálosak, a rendetlenség a lakásban, a fölösleges munkám, a vasárnap, a hétfő, a hiányaim, a frusztrációm, a féltékenységem, a nagyon is valóságos, mégis látens kapcsolatom, a gyengeségem, a magammal játszott játszmáim, a másokkal játszott játszmáim, előző életem, mindegyik előző életem, előéletem, egész elhibázott életem, ne gyötörd már magad folyton, ne gyötörd már magad folyton, bizonyos géneket nem kell szaporítani, én mindig mondtam, persze azér meg lehet engem is nyugtatni, nem kell nekem túl sok a boldogsághoz, egyszerű vagyok mint a faék, csak szeressen engemet, megtartottam egy régi sms-t - köcsög picsa -, ha ránézek a kétszer kettő józansága hull rám, már megint túl komolyan veszem magam, már megint túl komolyan veszed magad, délután a macskára sírtam, a macska szép, az élet szép, én meg folyton elfelejtem, kihagy az agyam, de légy jó kislány.

sucker love

$12Á says:
engem az alacsonyak mindig átvertek
MB says:
engem mindig mindenki átvert

Cold Creek Manor

Naszóval én félni szeretek, meg félelmemben sikítani, dehát ha pocsék thrillereket csinálnak, akkor nincs más választásom, el kell szórakoztatnom magam filmnézés közben valamivel - régebben unalmas szex közben mindig azt figyeltem, hogy milyen kurva hosszú már a hajam, mer csiklandozza a derekam, ehhe - szóval ezér Vidámparkot hallgattam, értitek, rövid a hétvége, multitaskosan kell mindent csinálni, meghát nemár, hogy egy ostoba szar filmet odaadóan nézzek, meg aztán például Gershwin-nek is az volt a mantrája, hogy időt nyerni, időt nyerni, láttam egy filmben, izzadt álmában és ezt motyogta, komolyan, szóval amikor Sharon Stone rikoltozva beesett valami pöcegödörszerűbe, akkor az Őz éppen azt énekelte, hogy azt mondta nem kellenek a versek, hiszen a költészet ő maga, nem kell már senkiről semmit se írni, hiszen tőle mindenkinek elakad a szava, gyerekek, egyszer az István azt álmodta, hogy lefeküdtem az Őzzel (jajnemár), ő meg szétverte a lakást, téged el kell szédíteni valamivel és bármire hajlandó vagy, ezt mondta akkor, nem ismer ő engem, ráadásul Őzikével mindig rühelltük egymást, találkoztunk pár éve a Wichmann-ban, majnem a szájába léptem mer lehülyekurvázott, halkan próbálta, de mindent meghallok, szép emlékek sej, Johnjohn-nal kocsmáztam épp, jézusmária gyerekek, Molly vagyok, szabadidőmben zűrt csinálok, Dennis Quaid épp a randa orrú Stephen Dorff-ot üti, amikor az Őz rázendít, hogyaszongya ártatlanul is romlott, szűzen is várandós, szelíd, szép szajha, végül úgy elmerülök az Őszi sanzonban, hogy a hullákat a gödörben már meg se nézem, Fanni majd úgyis elmeséli mi volt, bírja az ilyeneket, gagyi horrorban utazik, messze esett alma, ej.

"those who can't do teach, and those who can't teach, teach gym." vol. 988444210

Tudjátok, a tanár-diák kapcsolat az egy nagyon fontos dolog és ez ugye különösen a nyelvtanításnál érdekes, merhogy fel kell oldani a nyomorult diák kultúrsokkját, gátlásait, el kell érni nála, hogy hibásan is merjen beszélni, szóval a lényeg az, hogy veszettül izgalmas témákkal meg varázslatos személyiségünkkel valódi kommunikációt generáljunk, hogy megnyissuk a kis nebulónak az ő szégyenlős lelkecskéjét és elérjük nála, hogy autentikus kérdésekkel és válaszokkal bombázzon minket, hogy ne azér beszéljen szegény, mer beszélni kell.

To cut a long story short, ma a tanítványommal arról fecserésztem órán, hogy melyikünket hogyan próbálták megerőszakolni gyerekkorában. Boldog mosollyal távozott, közel kerültünk, érzem én is.

"A kurva életbe egy igazi hős"

(vécéajtó nyílik, eszelős fiatal lány ordítva)

Szerintem ide ne menj be, kurva büdös.

Igen, nahát, te, figyelj, megismersz még?

Persze, szia Anna, ne menj be oda mondom.

Lol, he. Na képzeljétek, ő volt az őrült Shakespeare-kutató barátnőm a nappalin, akivel annak idején egyszerre kaptunk idegösszeomlást, majd egyszerre mondtunk fel és akivel Frau Ingeborg Bolz szerelmi életét elemeztük a tanévnyitón.

Aztán volt még persze móka, kacagás, kaptam öt évvel ezelőtti karácsonyi ajándékot - ebbe írd a verseidet -, Panna Mackó Rütyóbreki Nyaff felirattal a csomagoláson, meg persze ott volt Jenő, titkon végig reménykedtem, hogy a Jenő! Jenő! óbégatásra végül valahonnan Dr Bárdos Jenő kerül elő és bugyinedvesítő angolsággal a beszédaktusok hierarchiájáról tart majd előadást, de nem, sajnos nem, így hát be kellett érnem azzal, hogy az Európa Kiadó-szűz (btw nem értem ez hogy lehetséges) Dé fülébe ordítom, hogyaszongya se múltam, se jövőm, se pénzem, de nem vesztem el soha a fejem; aztán persze az este során lettek mindenféle helyes ápoltjaink: például az előttünk álló tébolyult fiatal lány, akivel muszáj volt szinkronhajladozni, mer heves karcsapásaival szétkaratéjozott minket máskülönben, meg egy rosszarcú fickó hazafelé, aki az ötvenéről a telefonjával fotózta a pitbullarcú ellenőröket.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy hiányod átjár, mint huzat a házon.

Ej, gyerekek, így megy ez.

"You love you"

Megsimogattam a szememmel a hét kilométert a kijelzőn, szeretem magam, jó ember vagyok, mindenki mást is szeretek, azt is akit nem, sajnálom gyerekek, ez majnem olyan jó mint a szex, megyek szilajkodni, csókjaim.

fyi

Szoktam fésülködni mióta a nagyon ember használ.

MÖR (ajándék mondatocskák)

Az endorfintól folyton felhívsz. Bebaszunk mint akit megrágtak, félig emésztettek és elfogyott. Hogyne lenne abroncsos.





PS.: http://www.youtube.com/watch?v=dRh7NTB2soU&feature=related

helyzetjelentés

Jelenleg az egyetlen dolog ami megmozgat bennem valamit (heh, milyen plasztikus, muszáj ezt így, na), az ebédszünetes szex, dehát ez ugye most éppen csak kósza ábránd, perverz agyszülemény, hiszek az ebédszünetes szexben, gyerekek, a takarítónő gyűlöl engem, nem hagy kiskanalat lopni, pedig nincs is szebb mint a számítógép előtt enni, inni, élni, dinnyét kenni a klaviatúrába, na az, a néni csúnyán néz egész nap, szemmel tart a konyhában, loptam már pár tányért, csak a számítógépig viszem, este visszakapják, de a néni kegyetlen, nem bízik bennem és mindig, mindig leleplez, rossz az imidzsem, a kefírt megenni nem kell félnetek, de nem ezt akarom mondani, folyton belezavartok, hadd mondjam végig, hülyére aludtam magam, úgyhogy nem kattantam be végül, pedig már jó úton jártam, egy kis alvásmegvonás és meg is van, mehetek Kassai-Farkas Ákoshoz a megfigyelőbe, bármikor megtébolyodok, nyálcsorgatósan elmebeteg leszek, tegnap reggel lélegezni kezdett a Váci út, nem igazság, hogy a kefélni-aludni-röhögni szentháromságot kénytelen vagyok felcseréni a dolgozni-nyivákolni-menekülni sivárságára, fuck.

Mama indulnom kell hányni

Amíg le voltam fagyva, teljesen elfelejtettem milyen jó másoknak segíteni. A bennem lakó kis köcsög sebész csak hidegen pislogott vagy egy évig, nem éreztem, nem léteztem, minden távoli volt, hideg, racionális és közömbös.
(azt akartam mondani, hogy nagyon köszönöm, hogy törődsz velem. nem is tudod, milyen kibaszott jólesik...)
Na, megyek sírni, jóccaka. A szentimentális úristenemet mosmár, de tényleg, sej.

"And I say thank you Mom, Hello Mom, Thank you Mom, Hi Mom"

Mo:Te, figyelj, nincs feldagadva a karom? Biztos rákom van, le kell vágni.
Ma:Hülye vagy, mér lenne rákod?
Mo:Mér ne lenne? Az egész családom rákos.

A betegség pofájába ordítok, a betegség az én nagy tanítóm, egy hónapja nem futottam, gyerekek, mosmár nyilván rákos vagyok, leszek, voltam, a futós zenéimet hallgatom munkába menet, elszédülök mikor elképzelem ahogy árad az endorfin, az endorfintól folyton vigyorgok, jövök, megyek, haladok, mindig három kilométernél tartok mikor a néni azt sikoltja szuiszájd, nevetni kell ha rákos az ember, mindig nevetni kell, nyihogva röhögni, hazamegyek, nevettetem az anyám, taszigálom a vécére, ilyet nem szabad, mer ő beteg, vigyázni kell nehogy elessen, de már Woody is megmondta, hogy sokat kell nevetni, ezér aztán nevetünk, a családot operálják, kemózzák, a családom meghal, végignézzük, ahogy meghalnak, sorban, egymás után, meghalok én is, jeges kéz a torkomon, a gyomromban, a szívemben, meghalunk, mindenki meghal, halott lesz, lelövik, ugye?, mindent úgy kell fogadni az élettől, ahogy jön, szemlélődni, megvizsgálni, elengedni, elengedni, _e_l_e_n_g_e_d_n_i_, jön, elmegyek vele, nem megyek el vele, megtartom, csócsálom, kiköpöm, nem ítélem meg, na persze, na persze, betegség gyere, nem ítéllek meg barátom, elengedlek, te vagy a legszebb unokahúgom, foglalkozz azzal ami jó, szeresd magad, meghalni csak pontosan, szépen, minden szavadat félreértik és senki sincs, aki segítsen.

SZNOL vol. 397851002

Lucablog: A ka egy kerék, amely önmagába fordul.


Molly Bloom
2008-09-11 11:37:37
Tárgy: Napló, 2008-09-11 10:36:29
ka az én vagyok:)
- - - " - - -

Szőke Luca
2008-09-11 11:54:35
Tárgy: v: Napló, 2008-09-11 10:36:29
:DD ez kurvajó. :) ez az egyik kedvenc sorozatom volt stephen kingtől, ott írja a sorsra ezt a szót. :)

"A lét nem korrekt, nincs tekintettel ránk"

Sírós szorongós ébredés klasszik, négyig nem tudtam elaludni, megin csótánylét fenyeget, bebújok mingyár egy doboz cukorba, álmomban megerőszakoltak, leszorítottak, éreztem ahogy nyomnak bele az ágyba, nem kaptam levegőt, soha ilyen ijesztőt, dermesztően valóságos volt, nyilván hamarosan megszülök valami villogó, zöld háromszögfejűt, dobd ki a régi életed, úgyis csak a baj van velem, szorongás level 10, advanced, proficient, én vagyok K Orbán, ja nem, hopp, én vagyok a világ legnagyobb részecskegyorsítója, s te nem ápolsz anyám.

Nem, nem vagyok az a félénk, prűd típus, de valahogy mégsem vitt rá a lélek, hogy reggel fél nyolckor elmagyarázzam, mi is a különbség a cat's dick és a cat's tail között, csak szűkölve röhögtem magamban.

"valami nagy-nagy tüzet kéne rakni"

bántom és haragszik, haragszik, haragszik, haragszik, kevésbé haragszik, kicsit haragszik, alig haragszik, megbocsát; bánt és nagyon fáj, nagyon fáj, nagyon fáj, kicsit fáj, fáj, elmúlik, megbocsátok, bántom és sír, sír, sír, ezér nem bántom, szomorú, haragszik, nem haragszik, nem sír, sír, megbocsát, megbocsát, felejt, visszaesik, megbocsát, felejt, megbocsát.

naivnak érzem, óh, Ádám magam

eh

De mostezmilyenmár. Évente egyszer kjúros kurvává maszkírozom magam, erre megaláz a taxis: pont ott téved el, ahol veszett nagyot estem biciklivel tavasszal, tudjátok, amikor egy ember nagyságú cserebogár szerelmesen a mellemre simult.

"Anna is a slave to the Germans"

Akkor este bebaszunk mint az atomkutya?


Accept/Tentative/Decline/Propose New Time

helyzetjelentés

Mint akit megrágtak, félig emésztettek és kihánytak, lol.

"Perhaps I shall rise at another time, though I lie down in darkness and haye my light in ashes"

Képzeljétek, van egy macska aki Chomsky-t olvas, pezsgőt iszik és motorozik. Képzeljétek, van egy macska aki ágyba hugyozik. Képzeljétek, ma atomjaimra hullottam. Képzeljétek, találtam valamit. Képzeljétek magamhoz egy kulcsot. Képzeljétek az mp3-lejátszómat a fülembe dugva táncolok itthon, képzeljétek, ez a vég, igen. Képzeljétek, I'll be your father, I'll be your mother, I'll be your lover, I'll be yours, képzeljétek, visszamentem a boxra, képzeljétek csak azér, mer azt akartam beírni a partner rovatba, hogy feri cukorkékség, igen, képzeljétek. Képzeljétek, ma a Deákon eszembe jutott egy mondat - te vagy a legszebb unokahúgom -, képzeljétek csak azért nem sírtam el magam, mer felszállt egy kollégám, képzeljétek, sötét verem, képzeljétek, ma az összes Hans-Jürgennel beszéltem a világon, I'm sorry, I think I'll give up, szépen, empatikusan csaptam a telefont a bantu helpdeskesre, hiszek a fejlődésben, képzeljétek, én megrekedtem, híres megrekedt! most menj a gyárba és írj verseket!, elbutultam, sikítani akarok, képzeljétek, nem tudok mit kezdeni magammal, képzeljétek, Adrian Mole szerint csak a szerelem óv meg a tébolytól, képzeljétek, nem vagyok önazonos, képzeljétek, jó nekem, képzeljétek, ne(ke)m lenni jó, képzeljétek a dimenziókat, life as you dream it and life as it is, képzeljétek, néha a valóság meg az álmok összeérnek, képzeljétek, szentimentális vagyok, képzeljétek, közönséges vagyok, képzeljétek, röhögnöm kell, képzeljétek sírok, képzeljétek, miszlikbe szaggattam a diákhitel fizetési felszólításomat, képzeljétek, hamarosan egyszerre veszítek el nagyon fontos embereket, képzeljétek, nem is volt soha semmi az enyém, te az a fajta ember vagy, aki mindig azt képzeli, hogy nagyon csúnyán átverik, képzeljétek, többé nem akarok a sérült és sötét lelkűek klubjának elnöke lenni, képzeljétek, terápiába járok, képzeljétek, beszélgetünk, képzeljétek, me, myself and I, igen, mi, mi, mosmér, képzeljétek, nálam maradt a szaga, elfelejtette, (el)vitte a nagylöttyös indulat. A férfit. Képzeljétek, néha azt akarom, hogy haljon meg mindenki gyorsan, képzeljétek, nem bírok tovább fájni, képzeljétek, nem szeretek szenvedni, ezér szenvedek piszkosul, kapálózom, harapok, megrágom, kiköpöm, a szenvedés alapvető oka a nem-tudás, képzeljétek, holnap szétfutom a seggem, szex helyett sport, háddenem, képzeljétek, nemsokára álomba szagolom magam, képzeljétek, az ágyamban egyedül feküdni borzalmas, de légy jó kislány. Bunny, dying. But you must be proper. I say, oh pooh. Oh, pooh. Most be proper. Oh most proper. Powerful.

Kedves tévénéző gyerekek!

Najóvanmosmár, a kedvetekért hercig kis monológot fogok előadni arról, hogy mér nem írok, aztán természetesen elkezdem fosni a szót, percenként tolok egy postot, ontom a betűt, igen, igen, racionálisan élem az életem akár a macskám, háttudomén, hogy fáj nektek a hiányom, hát megértem én persze, idejöttök, oszt a szappanopera meg sehol sincs, eltűnt, elszökött, over, hogy mik vannak és hogy kell vigyázni, de nem írok, háddehogynem írsz te hülye, a nemírásról gyártott elméleteidet azér csak megírod, de meg ám; nem is tudom, valahogy nem szép tőletek ez a hozzáállás, empátia, gyerekek, empátia, hát a szappanoperának is van magánélete, szemérmessége, intim szférája, nyavalyás kis titkai, ostoba félelmei, meg az összes ilyen hasonló bugyutaság, minek is beszélek itten erről, tudnotok kéne magatoktól is, a nemírás az a _n_e_m_í_r_á_s_, hangosan mondom, felírom, leírom, kiírom, betűzöm, szótagolom, holnap keressétek meg az igazgatót édes fiaim, egyes, leülhettek, a kaput kiemelték...most átalakítják...nincs kapu, vége köztünk mindennek, ejnye, hát tudhatnátok, hogy köpni kell.

Enikő ihletésére

Ma túl jó élni.

"ha szállni kell, hát szálljon az égig"

merpéldául beszélni kéne a bűntudatról, ahogy rossz, de mégis jó, érzem és jó, jó és fáj ezér mosmár nem jó, érzem, nem jó, bűnös, rossz, jó, nem bűnös, érezni kell, fájni kell, bűnni kell, jónni kell, de például ha mindent úgy fogadnánk ahogy van, semmi nem lenne több és nem lenne kevesebb, nem szerelem, nem gyűlölet, nem, nem, nem, de, de, de, life as you dream it and life as it is.

vall

holnap itt leszel, ez annyira iszonyatosan jó, hogy mos mingyár belehalok. nem is hagylak majd aludni, hogy ne hiányozz álmomban

slave to the wage (advanced)

N, N [10:57]: hullanak a levelek
N, N [10:57]: jön az ősz
K, A [10:57]: ősz van
N, N [10:57]: jön a féfi
N, N [10:57]: én meg hagyom
K, A [10:58]: ősz és férfi, édesistenem, milyen romantikus, mingyár elájulok
N, N [10:58]: pull it together anna
N, N [10:58]: quite my beating heart
N, N [10:58]: jó lesz
N, N [10:58]: jó az ember az ember ágyában
N, N [10:58]: terveim szerint pedig rengeteget fogok dolgozni
K, A [10:59]: de ősszel nem meghalni kell? én se lehetek szerelmes, le kell ugranom valami magas házból
N, N [10:59]: ha én leszek a dramaturg
K, A [10:59]: rengeteget dolgozni? megőrültél?
N, N [10:59]: én szeretek
K A [10:59]: ja, hogy dramaturgként, na igen, az más
N, N [10:59]: sokat
N, N [10:59]: hétvégén is
N, N [10:59]: nem minden ősszel kell meghalni
K, A [10:59]: jó, hát ha a megszállottságoddal foglalkozol, az remek dolog
K, A [11:00]: igaz, megvárom a tavaszt
N, N [11:00]: remek
K, A [11:00]: akkor kattannak be a bolondok csak igazán
N, N [11:00]: lehet hogy nem is kell meghalni
N, N [11:00]: csak hagyni hogy átjárjon a halálvágy
N, N [11:00]: tervezgetni álmodozni
N, N [11:00]: én a giotint szoktam
N, N [11:00]: amikor hátracsapom a fejem
K, A [11:00]: freud a tíz ujját megnyalná, ő a halálösztön king
N, N [11:00]: akkor mindig azt képzelem el behunyt szemmel
N, N [11:01]: hogy zuhan a nehéz penge
N, N[11:01]: gyenge nyakamra
K, A [11:01]: biztos valami előző élet tragikus nyomása...
N, N [11:02]: nem
N, N [11:03]: kizárólag ennek az életnek a nyomása
K, A [11:03]: ne nyomassz
N, N [11:03]: de csak elméletben vagyok suicid
N, N [11:03]: submissiv suicid
N, N [11:03]: űssön el a kamion
K, A [11:03]: én is természetesen, affektálós szuicid
N, N [11:03]: essen rám a zongora
N, N [11:03]: csapja le a fejem a penge
N, N [11:03]: én egy tablettát be nem veszek
N, N[11:04]: csak a súlyos nehéz tárgyak
K, A [11:04]: te is romantikus hős vagy? nagyopera, borzalom, halál, ifa, zongora?
N, N [11:04]: hullása végezzen zsenge életemmel
N, N [11:04]: igen, igen
N, N [11:04]: a kamionból jöttél rá?
N, N [11:05]: most te mondjad veled mik történnek
K, A [11:08]: én mindig azt képzelem el, hogy a buszon valaki átszúr az ülésen egy kést bele a csipőmbe
N, N [11:08]: ez isteni
K, A [11:09]: meg aztán amikor szépen kisminkelem magam, felöltözöm és rettegek, hogy miszlikbe szaggat a villamos és az milyen megalázó már
N, N [11:09]: BKV specifikus fenséges morbid paranioák
N, N [11:10]: a villamos az olyan
N, N [11:10]: miszlikbe
N, N [11:10]: sárga és brutális
N, N [11:10]: kökemény ipari vas
K, A [11:10]: btw ajánlom megtekintésre a móriczon a jegyárusító bódét, azt a belső részt, olyan mint egy boncterem, az árusnénik tök fehérben vannak, fehér a csempe bent és tele van minden bérlettel
rémisztő

"she was not suffering . . . imagine! . . not suffering!"

álmomban kergettek, üldöztek, sikoltoztam, megöltek, meghaltam, feltámadtam, éltem, féltem, fájtam, aztán majnem elütött a truck of the year munkába jövet

egyetemi végzettségem van, ateista vagyok, zöld a szemem

Üdvözült mosolyú bajszos fiatal lányok az utcán:
Szeretnénk megkérdezni, hogy nem érdeklődsz-e Jézus iránt?
Molly:
Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem.

"Ugy csicsereg az én szivem/Egyszerüen, szabadon,/Mint a pintyőke madárka/Fönt a lombos ágakon."

Ma egyenes az EEG-görbém: sok szexről és a munkahelyem melletti cukrászdában figyelő ember nagyságú Rigó Jancsiról ábrándozom szüntelen.
Tudom, hogy mosmár nem szerettek, nem szép dolog. (duzzogva el)

fantomlakó

Szerintem lakik nálam valaki. Úgy értem van egy rejtőzködő plusz egy főm, mer én nem hívtam senkit.
Jóvan, ne nézzetek, nem vagyok bolond (Bolond), de olyan fura dolgok történnek: ki vannak húzva zsinórok amiket hat éve nem húztam ki, időnként elalszik a lámpa ha nem vagyok a szobában meg nincs huzat és becsapódik az ajtó, na mindegy, állok elébe de mondjuk ha már itt potyázik, kicsit segíthetne is (a macskát úgyis hiába trenírozom, csak a falat nézi naphosszat), úgyhogy az előbb fennhangon azt mondtam a szoba közepén, hogy elfogyott a vécépapír és kéne mosni is. Meglátjuk.

slave to the wage vol. 6944

N: Te, figyelj, akkor továbbítsuk ezt a levelet?
M: Nekem mindegy, a lényeg, hogy hagyjatok nyugodtan Neuroticot hallgatni.
N: De ma te vagy a főnök...
M: Fú, ezt el is felejtettem, akkor most azonnal parancsolgatni kezdek. Továbbítani mindent, munkára lusta disznók!

ha elmegy majd egy napon én kiugrom az ablakon de ha itt marad megőrülök zárt osztályra kerülök