számmisztikus

2008. 08.18.

"Sokkal boldogabb új évet kívánok, mint amilyen valójában lesz"*

Olyan kár, hogy nem találkoztunk kicsit előbb, akkor, amikor még igazán tudtam örülni dolgoknak, amikor még nem árnyékolt be mindent ez a nagy szomorúság.








* Mac respect

vall

Ha egyszer összeveszünkszakítunk és rettentően megharagszunk egymásra, én akkor is mindenkinek azt fogom elmesélni, hogy mindig milyen kedves voltál velem.

life is a fucking bitch

Valakit felelősségre kell vonni a hideg miatt most azonnal, a hideg mondjon le, a hidegnek egyszerűen nincs létjogosultsága. Igen, a meleget is utálom. Legyen ősz. Ne, inkább ne, akkor depressziós vagyok. Legyen tavasz. Hát igen, akkor meg mániás vagyok, nemtom, ne legyen tavasz mégse. Nyár és tél eleve kilőve, legyen akkor a semmise.
Az anyám nagyon beteg, emiatt is felelősségre kell vonni valakit, aszongyák van szenvedés, meg oka van neki és megszüntethető, de hiába nézek okosan mindig befele, kifele, vizsgálom, kifordítom, befordítom, az anyám akkor is csak nagyon beteg, ettől mindenkinek rossz, az élet az egy igazságtalan kurva, az életet felelősségre kell vonni, tömlöcbe kell vetni, karóba húzni, hideg kurva élet, túlélni kell, vigyél innen.

balhés

Azér kell néha veszekedni, hogy az ember végérvényesen rájöjjön - én ugyan ezt már kábé tíz éve tudom, dehát -, hogy a veszekedés sem impulzívabbá, sem szenvedélyesebbé nem tesz egy kapcsolatot, mer a veszekedés csak arra jó, hogy

a) iszonyatos sértéseket vágj a másik fejéhez, lehetőleg olyanokat, amikre tíz év múlva is sírdogálva emlékszik vissza
b) habzó szájjal, könyörtelen pofával fröcsögve ordíts mindenféle faszságot; az ilyen állapot two in one: ilyenkor nemcsak ostoba, de taszítóan ronda is vagy
c) leleplezd a gyengeségeidet és megalázd saját magadat
d) szakítást generálj
f) szakítós - illetve békülősszexet kezdeményezz a botrány hatására (ez a balhézás egyetlen pozitívuma)
g) sértődött arccal, de mégis minduntalan megbocsátásért könyörögve járkálj a balhé után hosszú napokig

wishful thinking

Olyan jó lett volna, ha az anyám beszél a zöldségekről, a Fanniról, kiskatókáról, az életről, olyan jó lett volna, ha van rendes vacsora, ajándék, nevetés, beszélgetés, meglepetés, olyan jó lett volna ha tavaly lett volna, kéremszépen, Élet, olyanjólenneha, halehetneesetleg...nemnem, leányom, rendbe hozunk egy területet és látványosan szétbarmolunk minden mást.

fyi

Egészen addig mindenki vonzódik a bolondokhoz, amíg nem találkozik egy valódival.

bazilikás

Mo: De nem gáz, hogy két ilyen ateista jön ide?
Dé: Á, mi katasztrófa turisták vagyunk.

helyzetjelentés

Reggelre kelve megtért a macska - folyamatosan dicsértessékkel köszön -, a Marci pedig egy felismerhetetlen idegen nyelven kezdett beszélni. Borzalmas dolog a családi élet.

zsidó zsidónak farkasa

Mo: Egyszerűen nem értem mért utálják a katolikusok a zsidókat. Ugye van ez az elmélet, hogy azért mert megölték Jézust, nade Jézus nem azér jött ide, hogy megöljék? A zsidók remekül elvégezték a feladatot, nemde? Btw a pap bácsi aszonta nem teremtmény, tehát akkor megölni sem lehet, na jó, ezt már csak halkan mondom, olyan egyértelműen rávilágít az egész szánalmasságára...
Dé: Nyilván nem ezér utálják a zsidókat, a zsidók gazdagok és ügyesek, hát ezér kell utálni őket, mellesleg én is kurvára utálom őket, arrogáns, beképzelt köcsögök, azt képzelik bármit megtehetnek. És még rondák is.

happy fuckin' everything

Dé az előbb hívott: épp a jégeralsóját veszi, mer megyünk misézni. Javasoltam neki, hogy hozzon kulacsot, bugylibicskát meg gumicsizmát is, just in case...

Trova online il regalo perfetto per

Lei - és itt egy vörös körömcipő látható a képen -, Lui - itt meg egy tévé amiben épp sportmérkőzés megy.
Gratulálok mindenkinek ehhez a reklámhoz tényleg, szeretem amikor a nőségemet sztereotípiává redukálják (bármit jelentsen is ez), továbbá őszintén remélem, hogy valami olyan férfi eszelte ki ezt az elmésséget, aki a nője seggéről issza a sört meccsnézés közben és vasárnaponként arra kényszeríti, hogy vörös tűsarkúban mosson fel.
Erről még az a pasi is eszembe jut, aki azt mondta nekem valamikor egy elfuserált boxos randin, hogy a nők, akik jól néznek ki, vitorlázni meg utazni szeretnének és ennek hangot is adnak a reglapjukon, azok viszont, akik öregszenek, lóg a mellük, vagy csak simán randák, állításuk szerint beszélgetni szeretnek. Hát nemtom. Asszem köpni kell.

komoly dilemma

Pakolás vagy használati utasítás elolvasása. Használati utasítás elolvasása vagy pakolás.
Képtelen vagyok eldönteni melyik a gyötrelmesebb tevékenység.








PS.: ET hazatelefonál, ööö hazamegy.

helyzetjelentés

Azt hiszem ma több orkándzsekis kutyát láttam, mint egész eddigi életemben. Mosmitnéztek, Triesztben ez a divat.

[14:33:20] Mac: Nem merek neked filmet tölteni, mert lefikázod. Mondd meg, mit akarsz és megszerzem.
[14:58:11] KA: nem fikázom le, minden jöhet, ami nem kakipisi vígjáték vagy akciófilm.
[14:59:17] Mac: Ami ezen a két halmazon kívül rekedt az a Kockásfülű nyúl összes, illetve a Tavasz 17 pillanata (starring Stirlitz).

öregség, Velence, mediterrándrím

Azér ne is haragudjatok, de elég nagy mázlista az, aki Velencében ünnepelheti a születésnapját, főleg mert Velence teljesen valószínűtlen télen, sötétben és esőben: pont olyan, mint egy csudajól felépített filmstúdió Los Angelesben és meggyőződésem, hogy azok, akik ott nőnek fel és később spalettás ablakú irodákból ábrándosan kibambulhatnak a gondolákra, teljesen más lélekkel járkálnak a világban mint egy olyan ember, aki sokszor látott már a Lehelen maga alá hugyózó hajléktalant, továbbá megmondta már nekünk a Lukáts Andor, hogy amerikadrím nincsen, de Velence láttán azt kell mondjam, hogy mediterrándrím igenis létezik, Velence tehát überfasza, Velencében éljetek, kaptam ajándékba sok szépet, szívecskét, szerencsemacskát, orgazmust, blúzt és utazást, téli gyereknek anyja se érti a szavát, megyek és veszek a boltban marsalát.

gárdatiltó

Szerintem nem azért baj amiért Tótavé szerint (mér nincs polgárőrség masírozó hibbantak helyett mondjuk?), szerintem inkább a fejekben a tiltás kapcsán kialakuló zűrzavar miatt: a tiltástól egyrészt ugye édesebb a tiltott, másrészt meg ezek a nevetséges csepülapufegyverforgatók majd azt képzelik, hogy valami földalatti mozgalomban (ami nyilván már meg is alakult) történelmet írnak, lappangva masíroznak és nekik ettől jelentőségük van, őket itten betiltják, ők ezér nyilván valakik, hát ilyen felhanggal szokás nálunk ugyebár kocsikat felgyújtani minden nemzeti ünnepen, hogyaszongya történelmet csinálunk, elnyomás ellen lázadunk, azt meg ugye csak így lehet, ejnye.
Meghát mittomén, ne tiltogassunk már, demokrácia, mifene, tőlem masírozhatnak amíg nem gyújtják fel Budapestet és ölik meg a szeretteimet és egyéb skúlókat, zsidóznicigányoznibuziznikékszeműzni úgyis simán lehet, akkor meg nem mindegy, hogy egy marék szerencsétlen hogyan képzeli magát történelemcsinálónak?
Egyébként meg persze tök lényegtelen ez az ügy, ez az egész betiltogatóspártozós is csak egy (több) szép kövér (hatalmi-anyagi-időtöltős) játszma, I want to get off, szóval.

bunkó tél

Írtam egy hoszú nyivákolóst arról, hogy karácsony- és születésnap-neurózisom van, hogy rémálmaim vannak, hogy félek a haláltól, meg a halál közelségétől, a ráktól, az élettől, hogy képtelen vagyok érthetően kifejezni magam, pedig bizonyos dolgokat meg kéne osztanom, a problémákat verbalizálni kell, a problémákat nem mindig kell verbalizálni, kezdek megint félni az őszinteségtől, megőrülök az elvárástól, hogy bármi áron jól kell lenni, nem bírok mindig jól lenni, szóval egy ilyen egészen vudiellenest akartam, aztán töröltem persze, mer félek az őszinteségtől, illik jól lenni, de légy jó kislány, nem szabad félni, nem kell mindent verbalizálni, felhívtam dét, dét nagyon szeretem, elkezdtem meginni az ajándék limocellót, hamarosan befalom az ajándék parmezánt is, fasza ez a karácsony, egy csomó ajándékot megkonzumálok, igazából elég egyértelmű, hogy el kéne mennem futni végre, mer az helyrerak, épp egy éve kezdtem futni (két hónapot kihagytam, lusta, léha, molto pigra), pont a köcsög téli depressziót megszüntetendő, a karácsony-szilveszter-születésnap triász veszélyes nekem, a nagy számvetések ideje, egészen meredek év volt ez, épp csak meg nem haltunk mi mind, megtörtént megint minden ami megtörténhet, még egy kicsit több is, a halál rátámadott a családomra, már megin a Lie down in darkness-t olvasom, sokat segít ilyenkor egy öngyilkos nő története yea, ahogy bementünk a mikulásoslampionoskarácsonyiégősnatalésoffertásszkontós világból a templomba: olyan volt mint egy másik bolygóra kerülni, tulajdonképpen meg kéne térnem azt hiszem, remek elfoglaltság a jesszus meg az ő barátai, sötét, meleg vatta az agyban, nem ez a már mindent merek, de nincs értelme semminek sem, persze mit nyafogok már megin, lyuk a seggemen, oszt jóvan, kétszer kettő meg a józanság, az a helyzet, hogy ez a kirajzolódós küszködős helynemtalálós cucc úgy három éves koromban tört rám először, pont mikor elküldtem a bölcsis nénit a faszba, az előbb írtam egy verset, gyerekek, ez a vég, ez már a vég, a vég legeslegvége.







update: a limocello sörrel a legjobb, úgy nem olyan édes.

Dés

Dé nagyon hiányzik. Dé nem áll velem szóba. Dé teste sose zöld. Dé nem szkájpolik. Dé nagyon hiányzik. Ezúton keresem Dét. Dé egy kis geci. Dé nagyon hiányzik. Dé nem áll velem szóba. Dé teste sose...és így tovább.
Adjátok át neki ezeket mind.

CV fordítás

[0:02:35] KA: még nincs kész és volt amit nem tudtam, elég tré
[0:02:58] KA: még egy bekezdés, iszonyú szöveg
[0:03:04] KA: életem legszörnyűbb darabja
a pajzsos vonalalagút a kedvencem
[0:12:26] KA: kitaláltam rá vmi badarságot
[0:13:44] FE: Majd megszokod. Az első közben sztem ríttam, mint egy picsa, annyira utáltam.

[0:31:06] KA: de hol találsz ilyeneket a gugliban?
[0:31:51] FE: tökegyszerű módszerem van.
[0:32:11] FE: beírom a keresett szót és mellé azt, amit kb. gondolok róla. általában bejön.
[0:32:55] KA: jójó, de én nem gondolok semmit arról, hogy pajzsos vonalalagút

[1:02:28] KA: átküldöm mélben, elég vérszegény, nemtom tetszik-e majd neked
[1:02:39] KA: valahogy lebénított ez a sok baromság
[1:03:02] FE: Sok volt benne a baromság, az tuti.
[1:03:25] KA: rémes az a szöveg, hogy lehet ilyen önéletrajza a nyomorultnak?!
[1:04:05] FE: Ő nem tehet róla, az élet babrált ki vele ilyen szörnyen.

M&M

[16:04:41] MK: na mi a helyzeted?

[16:05:33] KA: a régi blogodat olvasom, közben meg olyan kifejezéseket keresek mint mélyépítő munkálatok

[16:06:35] MK: regi blogom?

[16:07:03] KA: igen

[16:07:07] KA: mármint a régi postokat

[16:08:26] MK: de nem szereted olvasni, azt mondtad

[16:09:18] KA: nem baj:)

[16:11:58] KA: szerencsére nem sokat értek belőle

[16:14:25] KA: én biztos uncsi vagyok neked

[16:15:42] MK: tessek??

[16:16:27] KA: hát mer nem csinálom ezt a hisztériás vakert mint a gyönyörű barátnőd. lehet, hogy el kéne kezdenem valami csikicsukit játszani, hogy misztikusnak lásd a kapcsolatunkat:)

[16:17:03] MK: jajjne!

[16:17:31] KA: demér, hát akkor lehetne szenvedni nagyon

[16:17:45] MK: ha leszopsz es dugunk az elso randin a szigeten, az nekem epp eleg misztikus

[16:17:47] MK: :D:D

[16:17:50] MK: (blogra valo)

[16:18:08] KA: az túl öööö...zsigeri

[16:18:27] KA: semmi tragikus sírás-rívás, térdreborulós vinnyogás

[16:19:24] MK: naes? nem kell az. az egy tok mas allapot, es szerintem hiba azt kepzelni, hogy az az "igazi" szerelem

[16:19:47] MK: vagyis en is ugy kepzeltem sztem, merthogy akkor jajdefaj, de hat nehogymar

[16:20:12] KA: hát jó, bár éppen amellett tartottál ki leginkább, aki a legnagyobb drámát gyártotta neked, ugyebár

[16:22:35] KA: ha unatkozol, csak szólj, szétbaszok mindent magam körül könnyen, egy perc alatt:D

kattog

Arra a megállapításra jutottam, hogy tulajdonképpen nagyon hasznos, ha valaki alkoholista, úgy értem, ööö nem a társadalom szempontjából hasznos, úgy természetesen nem túlságosan, merhogy a folyton ittas skúló nem termel profitot, nem tud utódairól gondoskodni (már ha egyáltalán képes és akar utódokat létrehozni) és úgy általában nem tud másokért tenni semmit (sőt, borzalmasan akadályoz, ingerel és undorít mindenkit, ez egy nehéz probléma itten), nade az egyén szempontjából kéremszépen remek dolog ez: egy alkoholistának mindig van elfoglaltsága, nyilván sosem unatkozik; én legalábbis úgy képzelem, hogy csúf másnaposságokat gyors berúgásokkal kúrálva igen pörgősek lehetnek a napok és amolyan csehovosan eltelik az élet (hogy elment az élet, mintha nem is éltem volna), sehol az a szép kövér spleen ami engem gyötör folyton, merhogy helyette van kábulat, távolság, meleg burok, vatta az agyadban.
Az is igaz viszont, hogy egy alkoholistának nagyon keményen kell dolgoznia, mire eljut a megfelelő állapotba: rengeteg pénz, energia, elszigetelődés, szeretetlenség, borzalmas másnapos okádások, fejfájások, hallucinációk és gyomormosások árán végül elérheti az általam elképzelt csehovi csúcsokat, sej.
Azt mondják, értelmesen kell élni, meg segíteni másoknak, szeretni, szeretve lenni, dolgozni, nyomot hagyni.
Nekem ezzel csak az a bajom, hogy képtelen vagyok rájönni mitől értelmes bármilyen tevékenység. No persze minél többet gondolkodik ezen az ember annál komolyabban ráérez az egész értelmetlenségére és akkor persze már mindjárt sokkal szebben hangzik, hogy élni önmagában jó, virágokat szagolgatva, réten mosolyogva, a létezésnek meg a rügyfakadásnak csak úgy általában örülve.
Merhogy ha az élet az én mandalám, akkor minek csudaszépen összerakni, kiszínezni, ha végül nem marad belőle semmi? Ha minden kezdetemben ott a vég, akkor miért kéne örülnöm bárminek csak úgy? És ha folyamatosan el kell foglalnom magam - buliba kell járnom, filmeket kell bámulnom, olvasnom, futnom meg bloghoz beszélnem kell - ahhoz, hogy ezek ne jussanak eszembe, akkor vajon valóban olyan csudás dolog a létezés önmagában? És ha ezek mégis eszembe jutnak és kattogok rajtuk, akkor nem jogos-e ha felhagyok mindenféle tevékenységgel és a) nem akarok jelen lenni csak valamiféle részeg kábulatban b) szenvedek és lefagyva bámulok bele a világba c) öngyilkos leszek, mert minek élni.
És igen, ott a csábító lehetőség, hogy mindezt félredobjam, elfelejtsem és halálomig elfoglaljam magam számomra értelmesnek tűnő dolgokkal, ami ugye szintén csak fikció, mert mi a francért lenne értelmes tevékenység például könyveket olvasni vagy macskát simogatni vagy blogot írni.
Jóvanna, csak hangosan gondolkodtam, tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy megértek minden szenvedélybeteget, az életet túlmisztifikálni nem kell félnetek.

Kedves Molly Bloom!

Megszakad a szívem a tavaly(előtt)i énedért.

helyzetjelentés

Hirtelen annyi minden eszembe jutott, mármint olyasmi, amit magammal is csak hunyorítva, fél lábon, szűkölve osztok meg mer túl személyes és aggasztó, ezért aztán most nagyon erősen összeszorítom a kezem, hogy még véletlenül se írjak le semmit.
Na jó, egy olyan dögunalmat azér esetleg elmesélek, hogy a language gap meszüntetése végett vadul belevetettem magam az olasztanulásba és próbálok valami épkézláb olaszkönyvet szerezni, de itt ez nem is olyan egyszerű, egyrészt, mert az olaszok úgy látom nem szeretnek nyelveket tanulni, így nehéz információhoz jutni ha nem beszéled a nyelvüket (csak a barbárok nem beszélnek angolul, igen, nyelvi fasiszta vagyok, bárki megmondhassa), továbbá itt nemigen érdemes abban bízni, hogy majd a könyvtárból kiveszek valami fasza kis könyvet, mert a könyvtár vagy elköltözik, vagy természettudományos, vagy csak és kizárólag Trieszt történelmével foglalkozik, vagy múzeum, vagy bezárt, vagy csak egyetemisták látogathatják (bánatos szívvel gondolok a csodálatos londoni könyvtárakra amikben naphosszat elmélkedtem és lila köddel a fejemben csorgattam a nyálamat mindenféle műelemzések fölött), így hát kínomban megvettem az egyetlen Triesztben kapható olasz nyelvkönyvet (szerintem rengeteget érhet, unikum ez a darab itten) és most vadul tanítom magam; az orvosok öngyógyítanak biztos, jóvanna.
Két könyvtári csatározás és könyvesbolti szerencsétlenkedés között meglátogattam Joyce-ot a Canal Grande-nál a hídon (ezt most természetesen eltartott kisujjal mondtam), felróttam neki az alacsonyságát, meg aztán részletesen bemutatkoztam, hogyaszongya: Molly Bloom vagyok, helósziaszevasz. Miután nem méltatott válaszra, bánatomban bementem a kedvenc Boscómba és jó hátébéhez illően offertás csirkét vettem. Gyanítom azonban, hogy még nem vagyok megfelelően kikupált hátébé: délben kelve kávéért nyöszörgök és remek orgazmuskészségem van.

Iszonyatos álmomat megosztanám

álmomban nagyon mélyen beleszerettem m egyik felettébb kedves, ámde a faéknél is egyszerűbb barátjába - akibe éber állapotomban (értsd ébren) soha de soha de soha-, együtt voltunk, rajongtam érte, majd egy romantikus hév-út során, amikor is irtózatos baromságokat magyarázott, hirtelen azt a kellemetlen felismerést tettem, hogy ez egy förtelmes szörny, leugrottam a hévről és futva menekültem előle a rómain; gyűlölök álmodni, még a szép álmok is nyomasztanak, nemhogy.








PS.: feljelentek (esetleg statáriálisan kivégzek) mindenkit, aki egyfolytában felkiáltójellel operál, ezer kérdőjellel kérdez, illetve telibeszmájlizza az összes szöveget.

recognishun

Fuckit, ma realizáltam. Karácsony már megint.
Képzeljétek el mit érzek, nincs kedvem leírni.

két zsíros edény között, félúton

A rákényszerüléseken gondolkodtam. A nyögős nemakaráson. Az én nem akarom, te akarod bajokon. Hogy nem akar, de mégis szül. Hogy nem akarja, de mégis szülök. Hogy ott akarna lenni, de itt van. Hogy itt akar lenni és mégis elmegy oda. Hogy csinálja de nem csinálná és nem csinálja de azt hiszi muszáj, hogy velem, pedig valaki mással kéne, hogy nekem, de valaki másnak kéne. Megfelel, pedig nemmegfelelni volna jó, nem mondja, de mondani kéne és mindig beszél, de hallgasson már, hogy nem azt, nem úgy, nem, nem és hogy sok életen át mindenki ugyanúgy félrecsinálja, félrehiszi, félretudja, félremondja, félreéli, fél(ig él)i.

apró

Ezúton keresem olyan isteni hatalommal bíró lény (esetleg maga isten is megfelel) ismeretségét, aki sürgősen (még ma) véget vet a borzalmas boratombolásnak.
Minden megoldás érdekel, ajánlatokat a szerencsétlen macska laposkúszásban közlekedik a lakásban és az alomban lakik, amitől hugyszagú a szőre, ráadásul nemcsak rémálmaim vannak a szél miatt de a fejem is baszottul fáj jeligére várom a kiadóba.

Mar: Dehát az olaszok nyilván okosak, ott volt ugye a reneszánsz...
Mo: Aha. Amikor ez eszedbe jut, gyorsan gondolj Eros Ramazzottira.

madrelingua ungherese, buon inglese

Az olasz nyelvű netes álláskeresés mindig durván kirajzol a világból, úgyhogy kétségbeesésemben már olyan állásokra is jelentkezem, amik hat óra vonatútra vannak Trieszttől, végülis igazán mókás lenne hajnali kettőkor munkába indulni és mondjuk éjfélre hazaérni, tulajdonképpen ezzel az erővel a Móriczra is bejárhatnék, na jó, bevallom főleg azér akartam jelentkezni, mer a munkahelyem Bariban lenne, jajó, igaz, Bariba tíz órát kell vonatozni, bocs, elszúrtam, igen, a neve tetszett, naésakkor, mosmitnéztek, hát ja, kezdem elveszteni a józan eszem, bár szerintetek mindig volt velem valami, tudom én, ma hangosan felröhögtem a neonati szó olvasása közben, asszociáltam, na és akkor, ti is szoktatok, jóvan, egyébként meg mosmár Szlovéniában fogok állást keresni, bevallom tulajdonképpen a szlovént akarom megtanulni titokban, azér jöttem, semmi szerelem, meg ilyenek, olyanokat akarok mondani, hogy sem na obisku pri sorodnikih meg trgovski zastopnik, továbbá szeretném feltenni azt a gyönyörű, dallamos kérdést is egy élő embernek, hogy kaj ste po poklicu?, gyerekek, szerintem egy ilyen gyötrelmesen ronda nyelvet csak nyelvzsenik képesek megtanulni, szóval.
Egyébként még mindig egy legóval élek - na jó, meg egy csíkos, bajszos nővel, de az olyan evidens már régóta, hogy nem emlegetem folyton -, én mondom is neki minden nap, hogy menjen be szépen a munkahelyére és szóljon, hogy itt súlyos tévedés történt, egy adminisztrációs hiba lesz ez bizonyára, ő nem kutathat sajnos semmit, mer ő nem ember, vele ne nagyon tudományoskodjanak, őt kéretik legószámba venni, ővele (legott) legózni kell.

"És most beszél. Valamit beszél"

valamiért az emberek a szerelmet a hisztériával azonosítják

Szerintem ez azoknál van így, akik igazán sose szerelmesek: az ilyen emberek a nagy királydrámákat, az egymás gyilkolását és úgy általában a mesterségesen generált vadságot képzelik szerelemnek, merhogy a szerelem ugye elég nehezen megfogható, de a lényege talán a brutálisan felfokozott érzéskavalkád. (Persze az egy nagyon érdekes kérdés, hogy létezik-e egyáltalán szerelem, jójó, persze ki lehet engem fizetni azzal, hogy minden csak illúzió) .
Ilyenkor persze rögtön adódik a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán letisztultan szerelmesnek lenni, merhogy a szerelmességnek épp a drogosság, az állandó "megvadultság" a lényege, ami azért hosszú távon tarthatatlan és jobb esetben bele is pusztul az ember.
Nem, ne aggódjatok, nem próbálom követni a nyomorult Buda Bélát és megfejteni a szerelmet, csak beszélek marhaságokat bele a világba, off I go, csak ezt akartam jóvanna.

la vita é bella

Jó, hát lehet itten nyivákolni, hogy mediterrán tempó, meg nem angolszász, (és az nekem nagyon furcsa és idegen, to be honest; a magyar tempóra itt nem térek ki, az másért ismerős és (nem) szerethető), kicsit túl barbár, túl lassú, sziesztás, elmaradott, net nélküli (ööö, nemtom lehet-e még fokozni a kellemetlenségeket) de lássuk be, itt olyan kaják vannak, hogy egy közepesen ellátott bolt kínálatától is sikítva összeesek, az előbb például zokogva tömtem az arcomba némi ricottával kevert parmezánt, meg aztán itten ugye a legutolsó paradicsomszósz sem olyan mint az otthoni maggi levespor ízű szószok, hanem finom, sőt mi több, kurva finom és akkor még nem beszéltem a pestóról, a kilencvenmillió tésztaféléről, a mascarpónéról, a pizzáról, a fagyiról, a chiantiról, a limocellóról aaa...na jó, nincs mit tenni, itt egyszerűen enni kell.
Btw még mindig úgy főzök mint kettő isten, hiába na. Ja, a nyelv is kurva szép, na jó, eszünk, beszélünk, mi kell még, eh, a telhetetlen mindenemet.







PS.: Na jó, most, hogy ilyen beszámolósban vagyok (becsüljétek meg feleim, nem vagyok egy beszámolós-alkat), még elmesélem, hogy a múltkor azér mentünk csak Duinoba (ami egyébként csudás hely, ott akarok élni ha már nagyon öreg néni leszek; na jó Dachau előtt és Brighton után) és nem Velencébe, mer én képtelen vagyok délután egy óra előtt felkelni, utálok felkelni, aludni szeretek, de minden fasza volt, tenger, napsütés, porszemség, élet.

egy zombi sirámai

Fél nyolckor feküdtem le, addigra már minden betűből hármat láttam, mer az agyam mondhatni felszívódott a Sensodyne mantrától, szóval feleim, csak annyit szeretnék mondani, hogy mondjuk egy Spar üzletlánc egész Sensodyne készletét szeretném felnyomni a seggébe annak, aki kiötlötte a fordítandó szöveget.

update az előzőhöz

Körülbelül hetvenhárom féle angol verziót kreáltam az elmúlt két órában annak az igen kiváló mondatnak, hogyaszongya a Sensodyne fogkrém megóvja a fogak fehérségét és megszünteti érzékenységüket. Ellensúlyozásképpen kaptam viszont egy csomó kólát, csokit és puszit, hogy hajnalig bírjam a gyűrődést.

Csak a szerelem óv meg a tébolytól.

ami az állásinterjúkból mindig kimarad (ilyen igazságszerű dolgok, ja)

Milyen vicces, hogy eddig viszonylag nyugodtan elnyavirkáltam a világban a munka illúziójával: bevonszoltam ugye magam minden reggel a Móriczra, semmit tettem havi lehetettvolnatöbbér meg tanítottam minden hajnalban, este, hétvégén, folyamatosan ki voltam purcanva, merhogy ugye hajnalban kelés, hétvégén is dolgozás, blabla, dehát lételemem a gürcölés meg a stressz, de azér elégedetlenkedtem rendesen: rinyáltam mindenért, merhogy ugye ez is lételemem, a nyivákolás, aztán persze csinálok mindent szépen, rendesen - ki se nézném magamból, hogy pont időben elvégeztem például a főiskolát, igaz, néha a téós néni telefonált novemberben, hogy akkor mosmár be kéne iratkozni, ha akarok járni, meghát ugye szemináriumok helyett az aulában kávéztam és a Wichmannban ittam, a maradék időmben meg az Istvánnal folytattam brutális háborút -, de az a helyzet, hogy folyamatosan és nagyon durván zakatol bennem az érzés, hogy nagyon nem vagyok a helyemen, merhogy minden amit csinálok valahogy nem elég izgalmas, nem elég különleges, nem elég agyas, nem elég, nem elég, nem elég, aztán persze mindig rájövök, hogy a nem elég-hisztim inkább a 'semmi nem elég jó és nem igaz, hogy az élet csak ennyiből áll'-hiszti része.
Ez a hiszti meg már közel húsz éve tart és fogalmam sincs, hogy miért van, honnan jön, hova fajul, mittomén, biztos szülni kéne csont nélkül huszonöt gyereket és akkor elmúlna a 'semmi nem elég'-érzés (vagy legalábbis nem volna időm érezni), ami miatt időnként ki is akarom nyírni magam, csodálatos, hát nem?
És nem, ne gondoljátok, hogy ez itten valami kétségbeesett utolsó segélykiáltás, mielőtt hurokba dugom a nyakam vagy ilyesmi, ez csak ténymegállapítás, valami nagy-nagy tüzet kéne raknom, felgyújtani Budapestet, két pofon, na jó, befejeztem, csókjaim, ja, ez itten egyébként egy hirdetés, szóval akkor most nagyon figyelmesen olvassátok kis barátaim: mielőtt végleg elmenne az eszem, adjon már valaki valami remek, izgalmas munkát, mondjuk lehetőleg olyant, amiben nem kell vadidegenek farkát a számba vennem és kicsit érdekesebb mint elolvasni egy használati utasítást (eddigi ismereteim szerint az a világ legunalmasabb tevékenysége), köszönöm.
Jó, persze tény, hogy egészen csehovos elképzelésem van a jó helyen levő fasza munkáról: szívem szerint egy könyvtárban irodalmi művek fölött elmélkednék - na jó, ezt filmekkel is szívesen megteszem -, majd mindenféle marhaságot firkálnék és mondanék róluk és mindenki lelkesedne, hogy micsoda fasza okos lány vagyok én, meg tudjátok, ilyesmire gondoltam.
Btw minden hülye nőnek üzenem aki a szerelem mindenek felett blablablára esküszik: persze, a szerelem csudás, remek dolog de csak egy önazonos ember képes jól szeretni, szóval feleim, autonómiára fel, a szerelem mindig csak második a sorban, sajnálom, rettenetes, de így igaz.

TGIS

Lementünk ide a sarokra, jól berúgtunk, tovább is van, mondom. Lementünk ide a sarokra, sokat ittunk, tovább is mondom. Lementünk ide a sarokra, benyakaltunk egy csomó sört, meg némi vodkát, mindig más volt az ára, tovább mondom. Lementünk ide a sarokra, zenekar zenélt, akkor a továbbiakban mást is mondok szerintem. Lementünk ide a sarokra, továbbá azt mondom, hogy van itt egy egészen fasza kis hely közel, nem, nem az ahol vad fekák ordítanak, hanem egy másik, egy ismerősünk van, az is ott volt, naugye, tovább. Lementünk ide a sarokra, Beatles-est volt, továbbá azt mondom, hogy Marci az ilyentől örömében sikítva elájul, én szkeptikusan berúgok, nade. Lementünk ide a sarokra a digók közé, feleim, mindenkinek nagy itt az orra, ez egy orrilag kellemes hely tehát, továbbá azt mondom még, hogy van itten közel egy egész hercig kis kocsma, ahol Beatlest nyomtak tegnap este szimpatikus nagy orrú (de feltehetően rettentő büdös) fiatalemberek, mi meg jól berúgtunk, hazajöttünk, összevesztünk, kibékültünk, dugtunk, ettünk, ma másnap van, holnap szeplőtelenül fogan a kisded, úgyhogy szabad, Velence, miatyánk kivagy.









PS.: Btw hajnalban egész komoly vitát folytattunk arról, hogy lehet-e blogot írni az anális szexről (nem), örömmel tudatom továbbá, hogy a Fanni szerelmes a Marciba - aki mellesleg csodás bundáskenyeret csinál a léha, másnapos nőjének -: agyhalott tekintettel hempereg a ruháin, én pedig sajnos egy unalmas, földhözragadt lény vagyok, a romantikát csak hírből ismerem: szex után nem szerelmesen csivitelek, hanem több tonna szalonnát szeretnék lenyomni a torkomon.

Molly és a képletek

Nem tudom eldönteni, hogy tisztelettel vagy borzalommal tekintsek rád, drágám.

mindenkit lelőnek, ugye?

még sose rettegtem a karácsonytól, volt már persze pocsék karácsonyom, prozacról leszokós, ködben tévelygős, borzalmasan kiégett, szomorú, terhes, de betegséges, az még sose volt, sose főztem még karácsonyi vacsorát, sose voltam még ennyire elhagyatott, persze, önzés már megint, de a családom már sosem lesz a régi, eltűnt, megszűnt, átalakult és milyen elképesztő az élet: az a szféra, ami annyi sok fejtörést és bajt és reménytelenséget okozott, hirtelen rendbe jött, de minden más szétesett, balansz, tudom, balansz, egyszerre semmi sem lehet rendben úgy látszik, vagy be kell érni a sok kis külön örömmel, tehát, hogy akkor most szerelmes vagyok, jó, legyen elég ennyi, nem kell még jó munka és egészség meg szép családi élet is, hát micsoda telhetetlen szörny vagyok én, hát persze hogy eljöttem veled, én nem vagyok évente szerelmes, mint te, itt ez a sok bizonytalanság is, kultúrsokk, a nem hiszek senkinek (férfiaknak meg végképp nem) félelme, lebegés egy vadidegen helyen, nem értem, hogy mit ugatnak és ők sem értenek engem, a helyemet nem találom (sehol), keresem, aki keres az talán, olyan nehéz belenyugodni, hogy az egész családom beteg, olyan egyszerű lenne legyinteni pedig, hol van már a belső legyintésem, ilyen az élet, ahogy a dolgok vannak, meg még, mindenki meghal, valahogy meg kell halni, elmegy, fűbe harap, feldobja a talpát, alulról szagolja az ibolyát, meghalok én is, nemrég sírtam, másodszor sírtam mióta, nem merek sírni, a sírás abbahagyhatatlan, mindig annak kell örülni ami van, marci nagy nehézségek árán kiszedi a fanni labdáját az ágy alól, ez a kedvence, muszáj, marcit szeretem, a sírás elnyomja az örömöt, a meghalásnak is örülni kell, része a minek is? ja, szóval része az életnek, hajnalban időnként felriadok, mert a gyökereimet tövestül tépi a rák, azon gondolkozom, vajon mért ennyire fájdalmas a hiány, gyászolok előre, mert nekem nincs anyukám, s apukám, próbálom elmegyarázni, dadogok itt, de nem érti senki, sok buta közhely, csak a törvény a tiszta beszéd, a változás maga az élet, a változást gyűlölöm, a változás jó, az éremnek az ő oldalai, be kell érni, legyen elég, elég legyen.

Munkát, kenyeret!

Mol: Na és miről szól a fordítás? Menni fog nekem? Nem valami gányos gazdasági vacak?
Mac: Dehogyis, általános szöveg, semmi extra, tudod, például hogy hányszor tolta seggbe a kutyáját meg ilyesmi...

fyi

Újra embernek érzem magam. Mától van itthon net.

berszakdoga vol. millio

Ma: Ne edd meg az osszes csokit.
Mo: Jajmar, egesz delutan a kozmikus maganyrol olvastam.
Ma: Fu, tenyleg. Na jo.

helyzetjelentés

Egy cukorlegóval fekszem és kelek nap mint nap.

bérszakdolgozat vol. 579436.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy angol-kommunikáció szakos fiú (szegénylegény) - jól figyeljünk, koncentráljunk: az illető leendő újságíró és angol tanár -, aki nem értiette hogy mi a különbség a szabadság és a szabadosság között, problémái voltak az 'anything goes' kifejezéssel a posztmodern kapcsán, illetve nem nagyon tudta mire vélni az olyan szavakat, mint transzcendens, szürreális és egyáltalán, az összetett mondatok mindenképp megfeküdték a gyomrát.
Ezt a szegénylegényt egy szebb, jobb, igazabb világban kibaszták volna az egyetemről. Az én mesém is tovább tartott volna, de egyik szavam a másikba, sajnos tovább is van, mondom, avagy.
Okéoké, belátom, képes vagyok elképesztően hosszú és dagályos és zűrzavaros és szenvedélyesen hisztérikus (bármit jelentsen is ez) körmondatokat írni, de álljon már meg a menet, tényleg.
Én azt értem, hogy aki nem tudja, az tanítja, nade legalább azt a képességet fejlessze ki benne a tanárképzés (másra asszem úgyse képes), hogy tudjon úgy tenni, mintha. Hogy legyen meg a képessége az alapvető beszédre és írásra, még ha limitált szókinccsel is. Hogy tudjon felfújt lufi lenni. Hogy tudjon legalább negyvenöt percig hiteles lenni. (Oké,ez talán túlzott elvárás.) Legyen, bassza meg, legalább negyedművelt, mittomén. De ez...hogy még a gugli se a barátja, hogy bátran rákérdez, hogyaszongya tessék mondani, mi az anything goes? Egy végzős, angol szakos bölcsész, tényleg megáll az eszem.
Mert persze, nem kell tudni mi az a posztmodern meg az anything goes - engem se érdekel egyáltalán -, nem kell olvasni, nem kell írni, nem kell szókincset betolni az agyunkba, de akkor kérem szépen a tisztelt egyetemeket és főiskolákat, hogy kibaszottul szelektáljanak már és rúgjanak ki minden írástudatlan szerencsétlent és fogják fel végre, hogy nem kell ennyi tanár, nem kell ennyi újságíró, nem kell mindenkinek szöveget érteni, olvasni, írni, elemezni, nem kell mindenkinek diploma, minek is kéne? Menjenek szépen parkettásnak, varrónőnek, virágkötőnek, kőművesnek, csaposnak és éljenek boldogan.
Jaja, idegroncs vagyok, a szakdolgozat-saga folytatódik.

(nem) nyivákolós vol. 6943168

Mittomén.
Jöttem nyivákolni. Félrenyeltem a körmöm és még mindig nincs munkám, de nem írok viszont blogot, ez nagy könnyebbség; tehát amit most itten olvastok, az egy ilyen tájékoztató arról, hogy én egyáltalán nem írok a rosszullétemről, mer az megvetendő, pedig most éppen nem érzem ám magam jól, tulajdonképpen beteg is vagyok, meg aztán nincsen munkám se és nemtom mondtam-e már, hogy félrenyeltem a körmöm az előbb, szóval pocsék egy napom van, de tényleg. Jó lenne erről beszélni, kicsit panaszkodni, nyögve nyafogni, dehát sajnos keményen kell tolni, a nyivákolás az egy ilyen ellenszenves cucc, mosmitnéztek?
Na azér.

aki mer az nye(nye)r

Én eddig ugye mindig írtam, vadul fostam a szót: ha rossz volt, ha jó volt, ha sütött a nap, ha nem sütött a nap, ha gyújtó hangú monológot intézett hozzám a Fanni, ha dugtam, ha nem dugtam, ha szerelmes voltam, ha nem voltam szerelmes, (s)írtam-ríttam okkal, ok nélkül, írtam, ha marhaságokon elmélkedtem, írtam, ha releváns dolgokon elmélkedtem, ha az emberevő szomszéd bácsi megijesztett, ha a zsidózós szomszéd ordított, ha felmondtam, ha kirúgtak, írtam ha kellett, ha nem, aztán most meg itten olvasom mindenfele, hogy az ember csak bánatában ír, meg hogy a boldog blogger nem blogger, mer csak a bánatos blogger blogger, én viszont már épp a nagy bánatokat, a nagy hisztiket, a nagy nyifogásokat nem blogolom, mer ugye egyrészt titkosak, másrészt kifejezhetetlenek szánalmas nyivákoló zsargon nélkül, az meg ugye nevetséges, már a neve is megmutassa.
Ez csak a bevezető volt, merhogy tulajdonképpen nyivákolni és hisztizni és nyenyeregni akartam egy olyan isteneset, tudjátok, ilyen unalmas témákban mint létbizonytalanság, kultúrsokk és nem létező jövőkép, de aztán félúton feladtam, meguntam, elszégyelltem magam és amúgy is eszembe jutott Pauline Mole, hogyaszongya a másik ember álmánál csak a másik ember problémája unalmasabb, szóval ehhez tartsátok magatokat, feleim.







PS.: Utálom a nagyon komoly, nagyon súlyos, nagyon mondós rejtély-blogokat. Akik ilyent írnak, azokat durván megbüntetném: mondjuk mittomén, életük végéig egy cellában használati utasításokat olvastatnék velük - hogy megtanulják végre kimondani a lényeget -, közben pedig hangszórókból végtelenítve üvöltene, hogy "legyél már informatív, te szerencsétlen".

11, 27, 29 (szamos)

Egyebkent meg - kicsit megkesve ugyan, dehat a szandek, na, meg mar ugyis, amugy is, nem ertitek, hat jo - boldog oregbacsi napot kivanok Marcinak, fule bokaig, ejjen soka, meg ezek a tobbi izek, ejnye.

omg (megint sopánkodik)

Egyszerűen elképesztő, hogy az ember mit meg nem tesz a szerelemért (kissé sarkítva, nos, a faszért): feladja otthon a viszonylag jó állását, fillérekért kiadja egy vadidegennek a csudajó lakását, elhagyja a beteg anyját, a barátait, összevész a családjával, külföldre költözik, mindenféle mediterrán barbárok között hajlandó kulturálisan sokkolódni, hagyja, hogy a fejét szarrá fújja a bora és ha mindez nem volna elég, még valami rettentőt művel - bár minden idegszálával tiltakozik ellene és mégis, mégis megteszi, igen feleim, igen, a faszért - ...á, úgysem találjátok ki, nemnem, nem az, amire gondoltok, még annál is sokkal de sokkal rosszabb; bizony, bizony, valaki jól mondta a hátsó padsorban: helpdeskes állásra jelentkezik.

Kedves tévénéző gyerekek!

Az úgy van, hogy azér nem írok blogot mer kibaszottul nincsen kedvem. Na helósziaszevasztok.





Update:Igazából megőrülök a bérszakdolgozattól, beszűkült tudatállapotban nyifegek naphosszat, még tizenöt oldalt kell hamukálnom s semmiről, okádok a posztmoderntől, a sok feminista pszichoanalitikus Lynch-elemzéstől és úgy általában hányingerem van a bölcsész faszveréstől. Matekpéldákat akarok megoldani m_o_s_t_a_z_o_n_n_a_l_. Btw az előző bérszakdogámat állítólag ki akarták adni, hehehe, hát kacagnom kell.

sokkolódik, nyavalyog, pedig

egyelőre nem tudom eldönteni, hogy leendő pszichiáteremet kultúrsokk vagy egzisztenciális sokk - nem, tényleg nem azt jelenti amit mondani akarok, gyerünk, oktassatok ki, akarom - ürügyén keressem-e fel, mindenesetre csudás a trieszti élet, a nap sokat süt, szép a tenger, van itt gyógyszertár, optikus, gyógyszertár, optikus, gyógyszertár, optikus, gyógyszertár, optikus, gyógyszertár, optikus, net egy szál se, a moziban minden szinkronizált, olaszul nem tudok, a language gap megöl engem, olaszul megtanulok, a language gap megöl engem, sehol máshol nem mondanak olyan szépet, hogyaszongya piano terra, olaszul megtanulok, cipolla mela, tonnaszám toljuk a tésztát, seggre gyúrok a vadromantikus lépcsőkön a szexlakásig meg a kicsi sikátorokban és azt mintha még nem mondtam volna, hogy van egy férfi, úgyhogy na igen, megszoksz, megszöksz, szokom, szokol, dolgozni akarok, moszkvába megyek, ja nem, nem, bocs, ez most egy másik élet, kultúr- egzisztenciális, dehát azér értitek, értsétek, egy-két-há.

negyedév

apró

Némaüzemnek keresztelt, jól bejáratott ripacsblogomat sürgősen eladom vagy elcserélem, minden megoldás érdekel. Ajánlatokat az igazság nem ebben az észjátszós, teátrális, fölöslegesen trágár nemnaplóban van jeligére a kiadóba várom.

beszamol

Ma: Nem is lelkesedunk, hogy itt a tenger.
Mo: Dehogynem lelkesedunk. Mer, szerinted mit kene csinalni, sikitva elajulni a parton?


na hat most fejlodtunk sokat, pentek ota egy transzvesztitanal (nem vilagos teljesen, hogy mi o, szoval egy ilyen lenynel) lakunk, aki kicsit feka es elegge buzi, meg mindehhez rettento jo fej (mondjuk kurva zajos, valamiert azt gondolja, hogy egy olasz diva folyamatosan ordit), szo nelkul beengedett a 220 negyzetmeteres (szamomra idonkent remiszto) lakasaba (a lakasban mindenfele gicsses tukrok meg barsonyba oltoztetett probababak vannak), odaadta a kulcsot, ma vagy holnap pedig talan mar bekoltozunk a szexlakasba (en hivom igy, mer van benne valami francias fulledtseg, olyan a kornyek, meg a lakas belulrol is: kicsi giccsparade ezer eves butorokkal, siman lehetne pornofilmet forgatni, na jo, tulzok azer, dehat), amugy meg marci naphosszat az olasz nyelvtannal gyotor, en szorongok az anyam, a munkanelkuliseg es a meg nem irt szakdolgozat miatt (van ra meg vagy egy hetem, innen szep a gyozelem ugyebar), de amugy minden szep es jo: varost nezunk, rohogunk, kefelunk, veszekszunk, tudod, ahogy kell.

cosa nostra

Ma: Te, ide inkább ne menjünk be, elég rosszarcú itt mindenki, nem?
Mo: Dehát ezek az emberek mind így néznek ki...

Az van, hogy szerintem én trieszti válallkozó leszek, merhogy az olaszok szieszta meg hétvége ürügyén seggbekúróznak otthon és az összes nyavalyás boltot bezárják és nem vehetek klotyópapírt meg gumisünit meg vodkát, szóval ezér aztán én vadmagyar vállakozó leszek, nonstoppó meg minden, semmi seggbekúró belassuló mediterrán tempó, hanem fasza orario minden áldott napon, gazdag leszek, fát nevelek és egyébként meg csáó rágádzzi meg ilyesmire gondoltam.

Kedves tevenezo gyerekek!

BREAKING NEWS

Kis turelmeteket kerem, a fasza hosszabb postok egy darabig meg varatnak magukra, egyelore Marcival, Fannival es egy transzvesztitaval net nelkul kuzdunk a bora ellen.

BREAKING NEWS

MMF

mollybloom üzenete:
ja, amúgy a fanni éjjel bekapcsolta a számítógépedet és fejét vakarva, cigizve ült előtte mikor felkeltem. most meg aszongya, hogy szóljak neked, hogy gyere már haza, mer nem ért valamit, el kell magyaráznod
marci üzenete:
jol van, megyek majd, sietek, szerintem inkabb o akar valamit elmagyarazni, mert o a prof
mollybloom üzenete:
nemnem, valamit nem ért és szegyenkezik is miatta, tökre elvörösödött, mikor szólt, hogy kéne beszélnem veled, hogy siess
marci üzenete:
cukiiiiiiiii
marci üzenete:
kopott is egyet, mi?
mollybloom üzenete:
hegyeset, ahogy mindig

helyzetjelentés

Bár még korán van, én már egy csomó helyre rohangáltam ma és az újonnan megtalált rúzsaimat és szemceruzáimat felavatandó mindenhová vadra festve mentem.
Legnagyobb megdöbbenésemre mosolygós és feltűnően kedves hivatalnokok és eladók fogadtak mindenütt, mondjuk azt azért végig nem sikerült eldöntenem, hogy most akkor a vámpírsminkem miatt tetszem nekik vagy szimplán sajnálnak; tudjátok, a pszichiátriákon találkozni agyonsminkelt bolond nőkkel.
Btw úgy döntöttem, hogy soha többé nem vagyok hajlandó idegesíteni magam semmin és ezt az egész életesdit mosmár gazdálkodj okosan mintára csinálom tovább, merhogy ez egy mekkora jó játék (a mobilszámlám befizetésekor ugyan kissé megrándult a szám az idegtől, régi reflexek, jóvanna), szóval most akkor mingyár be is mászom kicsit az ágyba, merhogy rettentő álmos vagyok és épp kimaradok a dobásból, tudjátok, kihajoltam a mozgó vonat ablakán vagy mi.

ajándék epilátornak a fogát ne

Mo: Egy tízes skálán mennyire fáj?
Dé: Tizenegy.
Mo: Úristen, vennem kell vodkát.







update: az epilátor bizonyára valami középkori kínzóeszköz modernizált változata.

"the rest is silence"

A világ folyamatosan változik, az ember ezért nehezen találja a helyét, tévelyeg, szerencsétlenkedik, bizonytalan, magányos, bánatos. A változás ugyanakkor remek dolog, sok újat hoz, eltünteti a nyamvadt régi rutint, a bizonytalanság okozta stressztől sokszor új embernek érezzük magunkat, blablabla.
És mégis, bizonyos változásokat nagyon nehéz megemésztenünk: a tökéletesen biztosnak és öröknek hitt dolgok eltűnése sokszor fájó űrt és reménytelenséget hagy maga után.

Kedves tévénéző gyerekek!
Nehéz szívvel és lebiggyedő, remegő szájjal tudatom, hogy ma reggel, amikor kinéztem az ablakon, a következő táblát pillantottam meg az akkumulátor diszkont ablakában: átköltöztünk szembe!

háborog

Ugyanakkor feküdtünk le. Ugyanakkor keltünk fel. Én úgy nézek ki mint egy félig emésztett zombi. Ő úgy néz ki, mint egy macska.

Nincs igazság.

"játék a tetűkkel"

becsomagolom az életemet, sipákolok, izzadok, takarítok, menstruálok, összeomlok, fotókat találok, sírok, nevetek, morgok, hörgök, élek, halok, becsomagolom az életemet, leveleket olvasok, régi smink cuccokat szortírozok, kifestem a fél szemem, kirúzsozom a szám, báli sminkben hurcolom az ezer tonna szemetet a kukáig, kimosok mindent, kidobok mindent, takarítok, sürgök-forgok, rothadt szívgyógyszert, gumisünit, csörgős labdát, bolhairtót, fülöp bajszot találok, becsomagolom az életemet, úristen, becsomagolom az életemet, jézusom, becsomagolom az életemet, ijesztő, becsomagolom az életemet, hihetetlen, becsomagolom az életemet és tényleg, valóban, igazán.
becsomagolom az életemet.

(zárójeles pakolás elől menekülő fölösleges szófosó)

(most azonnal le kéne lőni azt az embert, aki a hair szinkronizálása mellett döntött.
amúgy mondtam már, hogy belepusztulok a pakolásba? nekem ennyi volt gyerekek, kész, vége, konyec, over, rip, nem bírom tovább, de ti azér okosan játsszatok, írjatok rólam ajnározó emlékpostokat, meg így ilyesmire gondoltam.)

Saturday Night Fever

Biztos vagyok benne, hogy a pakolás lehet halálos kimenetelű.

vall (magamtól lopó)

feltétlenül közölnöm kell, igen, beszélnem kell róla, mer hallottam már rég, hogy verbalizálni kell minden kikívánkozót a mentális egészségem érdekében, tehát amiről itt szó van, amiről itten előbb-utóbb szó lesz tehát, az tulajdonképpen roppant egyszerűen kifejezhető és már mingyár mondom is, naszóval arról akarnék én itten valamit, a nekem az én monológom arra irányulna abban az esetben ha végre nem ölteném egyik szavamat a másikba, igenigen, arra akarnék rátérni serényen, hogy nekem RETTENETESEN HIÁNYZIK.
A FÉRFI.

omfg

Gyerekek, hogyan kell kulturáltan reagálni metrószerelő ex-tanítványunk wiwes üzenetére hogyaszongya te mindig nagyon tetszetél nekem és most egyedül vagyok, talizunk? A kapd be a gázcsövet elég egyértelmű vagy mást javasoltok?











PS.: Az a baj, hogy ilyen helyzetekben szörnyű ingerenciám van, hogy azt válaszoljam a randit unszoló kérdésére, hogy ha nem volna valakim akkor se soha semmiképpen, hogy jut eszedbe, mit képzelsz, na gyorsan takarodj.
De végül mindig csak elsunnyogom udvariasan, gyáva@mollybloom.na.

helyzetjelentés

Nyüszítve sírok az álmosságtól.

cím nélkül

De most komolyan: ki az a Sanyi?

A POST

egy kurva hosszú postom elszállt, lábon kihordott gutaütésem előtt szívesen elmesélem miről volt szó: lányokról, akik ma aszonták nekem, hogy nagyon szép vagyok (:földig hajol), egy felháborítóan bugris ex-sms-ről az anna bekattanva nem rólad szól véletlenül?, egy exről, aki idegrohamot kap mikor szembesítem a valósággal, minden férfi alávaló odüsszeusz, a kerek fejű beszívott macskámról, az elmebeteg ellenőrökről, az anyámról, te is utálsz amiért elmegyek? jaj, dehogyis, az egyedül alvás borzalmáról, egy villogó kutyáról, az autonómiáról, a hasadtságomról, figyelj molly, jajmár, hát ő panni, á, szólíts nyugodtan annának, holnap reggel nyolcról, életről, halálról, abortuszról, terhességről, házasságról, hűségről, zenéről, barátságról, szerelemről, úristen, gyerekek, elszállt A POST, kész, vége, megírtam, nincs többé, ennyi volt, a blogspot.com saját halottjának tekinti, temetném a postot, temetéséről később intézkednek, rip, miatyánk, te neved, itt nyugszik.

tisztáz

A tisztaság a nem belesüppedős újrakezdési képesség, semmi más.

Van egy macska. Szeretem.

Tesó: Ez tök dagadt lett.

M&M

Mar: Három hónapja sem ismerjük majd egymást, mikor elmegyünk.
Mo: Úristen, mégiscsak elmebeteg vagyok.
Mar: Á, inkább csak vakmerő.



Tegnap délben keltünk, sokáig reggeliztünk, aztán sajnos ismét megéheztünk, ezér gyorsan ebédeltünk, ebéd után heverésztünk, csak kicsit csókolózzunk még előtte, majd pakolás címén részletesen megvitattuk, hogy melyik macskás tárgyamat mért nem vihetem magammal (nem örülök), végül a nagy izgalomra csokit meg kólát burkoltunk hosszan.
Jól haladunk.








PS: Ennél már csak az jobb, amikor nagyon éhesen beülünk valahová, hosszan megvitatjuk az étlapot, aprólékosan kielemezzük a kajákat, tudjátok, mit miért, mit miért nem, majd joviális mosollyal az arcunkon hátradőlünk és elfelejtünk rendelni.

PPSS (a megtagadott postok emlékéért/rewind): Kézen fogva megyünk az ablaktól az ajtóig, kimegyünk a szobából a konyhába, a biciklihez, a vécére, elmegyünk egyik saroktól a másikig, mink kérem romantikus garzonszerelem vagyunk, maga megbolondult, kétszer, dupla ööö...

Vers Mindenkinek

benne vagyok a internetbe'
nem szólt senkise, ejnye

http://mek.oszk.hu/06300/06353/#

3:32

Gyerekek, ne nagyon írjatok szőrökről cikkeket, mer bele kell az embernek pusztulni, hogy a kisbárányt kitépik a mamája hasából a köcsög Sharon Stone bundája miatt, a bundahordó nők amúgy is nevetségesen vastagok és öregek a szőreikben, ha bundás nőt látok mindig érzem a Chanel No.5 szagát a lelki orrommal és sikítva hánynom kell, radikális PETA aktivista leszek mingyár, csak alszom előtte kicsit, de ígérem tényleg, hogy holnaptól művérrel bekenve, meztelenül fekszem majd a tecsóban a féleszű henteslegény ámuló tekintetétől kísérve, büszkék lesztek rám, ó igen.

nostalgie (NN)

2008/10/3

Kedves Mindenki!

Szeretném megosztani veletek, hogy hamarosan elhagyom a csoportunkat azért, hogy olyan területen dolgozzak, amely közelebb áll hosszú távú terveimhez.

Nagyon jól éreztem itt magam, örülök, hogy megismerkedtünk és sok sikert kívánok a csoportnak!

Üdvözlettel,

N

Ps: És az Anna sincs már sokáig, disszidál, lévén fülig szerelmes egy debrecenibe. És viszi a macskát is. Csá. Ennyi.

Sliding Doors (hevenyészett kritika annak örömére, hogy Molly immár százhuszonötödjére nézte meg ezt a filmet)

Sajnálom gyerekek, de a Nő kétszer mégiscsak arról szól, hogy az élet mindenképp szopó, ha elérjük a metrót, ha nem.
Persze jó időnként, van evezősverseny, tenyérbemászó fejjel jön az új szerelem, vállakozásba kezdünk, a kutyaszemű hűtlen állandó pasival lehet röhögve sörözni miután kirúgják az embert, de végül így is, úgy is nagy gáz történik: esetleg meghalunk, esetleg rajtakapunk, esetleg lépcsőn törjük össze magunkat, esetleg egyszerűen csak nem jó sehogyse.
Najó, az már megint kérdés, hogy mitől borzalmas egy szakítás, hogy rossz-e egyáltalán, meg van-e baj azzal, hogy meghalunk, hogy meghalni úgyis meg kell, szóval tán abba kéne hagyni a halál miatti sipákolást, a közhelyek a barátaink, hogyaszongya minden relatív, merhát ugye messziről a szakítás, a halál, a baleset meg a bánat mind-mind csak bolhacsípés, benne lenni meg mindig rohadt, de ha nem adunk neki energiát, ha nem hisszük el túlságosan hogy mindez nekünk fáj, akkor eltávolodik az élmény, globálisan nézzétek gyerekek, a nagy egészet, a képet, a Művet, most pedig lélegezzük be a talpunkon a fehér fényt és énekeljük el közösen a himnuszt, teszkófilozófia háromra indul és.

a cím az nincsen most itt, naésakkor

Tegnap, azaz a Fájás Napján mindenem fájt, pszichésen fájok mikor tudományosan kell értekeznem (megjegyzem a tudományos munka a libidóra igen jó hatással van), na persze a rám mért tudomány durván nevetséges, tudománynak nemigen nevezném, de úgy kell tennem mintha komoly ember volnék, komoly jelenléttel a világban, én kéremszépen egy tényező vagyok, lesztek szívesek nem elfelejteni, ejnyenohát, súlyos koncentrációs zavaraim vannak, meg ugye amúgy sem vagyok önazonos, a rendszer reggelenként súlyos hiba után áll helyre és hát meglep időnként, hogy ketten ébredek az ágyban, olyan sokáig egyedül, hogy most ez nahátjé, btw remekül alszom mióta, három órán át reggelizünk, éledezünk, idétlenkedünk, még jó, hogy most lógok az iskolából, nincs kapu, nem lehet bemenni, szorongok ezerrel a munka miatt, ezen kattogok folyton, a munkamániásokat lelövik, ugye?, nehezen viselem a levegőben lógást, a függést, a kötést, nekem mindent egyedül kell, mer ha egyedül nem megy mással se megy, nagy filozófus vagyok, lássuk ezt be gyorsan feleim, tanulom újra a kapcsolatolást, kicsit elfelejtettem hogy kell, nem voltam jó belőle sose, elég jó szerelmes és elég jó szülő, az elég jó a maximum, tudom én, mondjuk ahhoz is kibaszott nagy szerencse kell u know, nemtom mondtam-e már, hogy Borisz (aki Fanni) a legszebb csíkosbajszos én meg azt álmodtam, hogy Magyarország euróövezeti tag lett, mosmitnéztek, van ez így, hát nem lehet mindenki atomfizikus mint a macskám, sej, a jó isten egyszerűnek alkotta az eszemet, nincsen abban nagy modernség, csak szelidség, szeretet.

tu dú liszt

- fanni oltás
- apeh
- diploma fordítás
- bundacikk
- szakdolgozat (lincs)+szopás
- pakolás, kidobálás, szortírozás
- albérlő szexuális zaklatása, szerződés
- bicókerék, hazavinni a drótszamarat
- scanner-teszt
- guesthouse e-mail
- laptop-kérdés
- medvével ivás
- nőgyógyász
- bankrablás
- dugás
- barátokkal búcsúivás
- hisztérikus önakasztás
- sanyi

Kedves tévénéző gyerekek!

Le a verbális agresszióval, éljen a pofon!

Kedves bloggerek!

Ez ma ilyen kedves-ciklus vagy mi, szóval énnemtom mit fosik mindenki a blogírástól, a bloggerek mármint, jöttök itten finomkodva, mondva is nem is, torzítva, rímelgetve, modorosan elmismásolva azt amit akartok egészen, már mér ne lehetne mindent ahogy, úgyis csak ugyanaz történik mindenkivel, születünk, szeretünk, birth and copulation and death, világ bloggerei, ne szemérmeskedjetek, vagy oké, velem lehet beszélni, szemérmeskedjetek, rejtőzzetek, piruljatok, titkoljátok, burkoljátok, szimbolizáljatok, de akkor ne írjatok blogot, sej, perszepersze, értem én, hogy mutatjuk is, meg nem is, mer a komplexitásunk nekünk, a szemlesütött exhibicionizmusunk, a bölcsészes írom is meg nem is és ettől a mi bravúrunk, okés, meghát blogot írni jó, mi közöd van nekünk a mi írásfelfogásunkhoz, ejnye hülye picsa, ne olvassad akkor, jaj,tényleg, megijedtem most, beszólni nem kell félnetek, írjatok, torzítsatok, rímeljetek, az információ úgyis elavult szar, meg tudom én, hogy mindig minden ugyanúgy mindenkivel.

Kedves férfiak!

Az azér milyen jól jellemez már titeket, hogy én közvetlenül az első szex után azt kérdezem az ágyban heverő pasitól - aki ugye azóta már, nade mindegy is, ne próbáljatok terelni, ne -, hogy neked most van csajod?







PS.: Szorosan kapcsolódik ide az a régi postom, hogyaszongya meglep, hogy az óvszer reklámokban még szerepel a szerelem szó.

'appy birthday mommy

(mégis élek, mégis nehéz, anya, mégis nehéz. )



kis pici gyerek vagyok, összegabalyodott marionett struccal és reszketeg egóval, kis pici gyerek vagyok játékos szívvel, sok szeretettel-nevetéssel, kis pici gyerek vagyok tele rémülettel, kis pici gyerek vagyok sok bánattal, sírással, meneküléssel, kis pici gyerek vagyok, futok, szaladok, székre állok, kis pici gyerek vagyok, életemet bonyolítom-gabalyítom-toldozom-foldozom, kis pici gyerek vagyok, a józan észre nem hallgatok, kis pici gyerek vagyok, sürgök-forgok, élek, halok, kóbor kisgyerek vagyok, anya, anya, ebben a sivatagban, kis pici gyerek vagyok, felnövök, meghalok, boldog születésnapot kívánok, kis pici bizarr gyerek vagyok, boldogot, kívánok, meghalok, elmúlok, ha-ha-ha-halál, kis pici gyerek vagyok, köpök a világra, a félelemre, a reményre, a halálra, le eisenhowerrel, le nixonnal, kis pici gyerek vagyok, na jó, csak így simán, csak neked, csak most, csak én, csak én, csaké(n), boldog születésnapot kívánok.

LOA

Úgy hangzik mint valami perverz tevékenység (esetleg nemi betegség; úristen, gyerekek, loás vagyok), háddenem?







PS.: Na hajrá:

Law of Attraction
Leave Of Absence
Length Overall (boat specification)
Letter Of Authorization
Loss of Appetite
Letter of Approval
Letter of Agency
Legends of Aranna (game)
Length Over All
Lords of Acid (band)
Letter of offer and acceptance (US DoD)
Life Of Agony
Letter of Authority
Love One Another
Lack of Attention
List of Abbreviations
Line of Accounting
Last of All
Letter Of Appreciation
Linear Optical Amplifier (Genoa)
Leif Ove Andsnes (classical pianist)
Law of Averages
Letter Of Apology
Library of Alexandria (game)
Level of Assessment
Level Of Authority
Light Off Assessment
Legend of Ares (online game)
Limit of Advance
Letters of Assurance
Letter of assist (US DoD)
Loss of Attachment (periodontal disease)
Logistics Officers Association (formerly Maintenance Officers Association)
Lysis of Adhesions (surgical procedure)
Living Out Allowance (housing)
League of Awesomeness
Line of Affiliation
Left Occipito Anterior (fetal position)
Lease-Option Agreement
Love on Arrival (Dan Seals song)
Lead Operational Authority
Losers of America (gaming clan)
Letter of Admonishment
Local Overseas Allowance
Legion Of Apocalypse (hacker group)
Love of Anime
Letter of Administration
Late Onset Asthma
Loss of Aircraft (logistics)
Loyal Orange Association (Canadian fraternal organization)
Looseness of Association
logistics over-the-shore (LOTS) operation area (US DoD)
Limited Open Authorization
Limited Operational Availability
Leadership Opportunity Awards
lodgment operational area (US DoD)
Logistics Operations Analysis (McHugh Software International)
Light Observation Aircraft
Length of Association
Lesbians Of America
Limited Operational Assessment
List Of Acronym(s)
Lands of Acheron (Neverwinter Nights game server)
Letter of Abandonment
Line Of Appropriation
Link Occupancy Analysis
Limit of Allowance
Lords of Arograth (online game)
Letter Of Agreement/Acceptance
Lead Out Advantage
Lower Open Auxiliary
Luck of Aleia (emo band)
Love of Animals, Inc (Visalia, CA)
Lambs of Abortion (band)
List of Acronyms
Limit of Authority
Level of Assurance
Logistics Operations Area
Library Object Adapter

M&M

[de édes vagy, megpusziltad?:) tök jó, örülök ha a szeretteim szeretik egymást, jóban kell lennetek amúgy is, a fizikusok tartsanak össze. de ugye hogy fanni épp neccatlétában fecskét pöfögtetve elmélkedett atomfizikáról miközben öreg tudósok hümmögtek körülötte? rajtakaptad, igaz? nekem sose sikerül, mindig vigyáz, hogy ne lássam meg; a drogozást meg a tudományt valamiért szégyelli.]

[nem, fanni nagyon ravasz volt, mikor hallotta a kulcsot fordulni a zárban, elbújtatta a professzorokat (az ablakon mászhattak ki szerintem), a neccatlétát a kanapé alá vágta, valami spéci spray-t fújt a levegõbe, hogy ne érezzem a cigiszagot, és ártatlan képet vágott és hagyta, hogy megpusziljam a kobakját. remélem, nem haragszik, hogy megtörtem az elõadása ívét...]

apró

Pokolian szar kedvemet sürgősen középszarra cserélem, minden megoldás érdekel. Válaszokat az én nem a paradicsomot reklamálom jeligére a kiadóba várom.

recognishun

aki nyel az mer
aki mer az nyel
aki nyel az nyel
aki mer az mer
nyelészkedés
merészkedés
menyelrészkedés







PS.: Kedves, hogy elolvassátok ezt a sok szart.

12:00

Dé: Ti nők minden olyannak nagy jelentőséget tulajdonítotok aminek mi nem.
Mo:Ti nők? Heh. Utálom a férfiakat.
Dé: Tegnap mintha valami mást írtál volna.

szomorú vagyok

Kedves tévénéző gyerekek!

Olyant fogunk játszani, hogy mindenki szépen elnevezi magát, névfetisiszta vagyok, tessék hozzám névvel beszélni, nohát, btw megöregedtem, az agresszióm csillapodóban, száradok, törődöm, fikázás és gyűlölködés helyett lelkesen tapsolok amatőr színészeknek és komolyan is gondolom, titokban szeretem a kis napsugaras lelkemet, a gecizés olyan fárasztó és be kell vallanom a könnyebb út a luciferi, mer mindent elutasítani roppant egyszerű, háddetényleg, meghát ugye vonzanak ezek a rejtélyes cuccok mint nyitottság, szeretet, kedvesség, pozitív hozzállás (kemény, bazmeg, kemény), lassan Szegő Andrást is megszeretem, akkor azér lökjön ki az ablakon aki szeret, köszi, szóval na, megbocsátok az amatőröknek, röhögtem is, mától nem haragos típus vagyok, esküszöm, ígérem, fogadom, ünnepélyesen én, ezentúl cukorbabaként pislogok majd a _s_z_é_p_ világba, meglássátok, örömködés, ökörsütés, Anton Pavlovics lávjú, hogy elment az élet, mintha nem is éltem volna, gyerekek, a nosztalgia nekem az én barátom, megsimogattam a szememmel a Leöveyben a tanári ablakait és elhomályosodó szemmel gondoltam a cuki metrószerelő tanítványaimra, najóvan mosmár, elég ebből a szentimentális izéből, megyek, köpök kettő hegyeset meg rondán ordítva káromkodok kicsit, vagy ilyesmire gondoltam.

soulmates never die vol. 74923401

Mo: Na és te aggódsz a válság miatt?
Ma: Aggódik a halál, nincs megtakarított pénzem, mit foglalkozzak ezzel?
Mo: Dehát mindenkit érint, függetlenül a megtakarítástól.
Ma: Hagyjál már a hülyeségeiddel, lebaszok mindenkinek egyet, aztán az majd érinti őket.

"a kannak lelke van"

(bocs, mégis most)

kell a férfi a háznál mer szerel, ápol, segít, szeret, ért, beszélget, nevet, megdug, megdug, megdug, khm, kedves, okos, megdug, jó vele, ööö megdug igen, ezt már mondtam, lássuk csak, tovább is van, mondjad, kell a férfi a háznál, mer szerel, ápol, segít, szeret, ért, beszélget, nevet, megdug, megdug, megdug, khm, kedves, okos, megdug, jó vele, ööö megdug igen, ezt már mondtam, lássuk csak, tovább is van, mondjad, kell a férfi a háznál, mér nem szóltatok, én nem tudtam, nem.

(posztalkoholos)

(bocs, majd inkább holnap)





(najó, kicsit most)

(á nem, nincs kedvem)

(namár)

(de nem akarok, nem)

(de)

(de nem)

(elszomorodnak a tévénéző gyerekek)

(szeretnek úgyis én tudom)

(nagyoperát,vért és halált akarnak, gyerünk, számolj be a pusztulásról)






(bocs, majd inkább holnap)




PS.: Gondoltam skizofrén a macskám.Vagy mégiscsak ő gondolta ezt, tehát voltaképp én, miközben egyre pusztulok. Megyek tanítani, jobb lesz mindenkinek.
(Molly stílusparódia by v)

elves

az jó ha megnyugtatsz, mer féltékeny vagyok mint az állat, de a nemkorlátozás az nekem az elvem (nekem is van elvem bibí)

kaszás

Nem, nem, nem, nincs jó meg rossz idő a meghalásra, nincs korán meg későn, valamikor meghalunk és pont, énnemtom ezt ki találta ki, hogy "jókor", "rosszkor", perszepersze értem én, hogy szomorú fiatalon meg hirtelen meg erejeteljében meg nemisvoltbetegen (btw elvileg fiatalon hal meg akit az istenek szeretnek), de azér gondoljatok bele, hogy mennyivel rohadtabb csúnyán leépülve, öregen, akár hosszú betegség után, ép agyat és (sz)ép (mármint valaha (sz)ép) testet fokozatosan veszítve befejezni a rajzot.

Meghalni úgyis meg kell valamikor, hát én részemről inkább előbb, kenyerem javát nem akarom, mire, ti meg jóvanakkor legyetek öregek, életösztön diktál, ember meg él bazmeg, él bármi áron, minél tovább, amibe nem halunk bele az kibaszottul fáj, hátnemtom, én biztos nem akarok télen a kukáig csúszni combnyaktörősen, hogy kitúrjam a szomszédok napi maradékát, az öregkor szépségei, bocsbocs, elfelejtettem, lássuk csak: ringatni az unokákat, kertészkedni, kvízműsorokat bámulni, nyögvenyelősen mozogni, rosszul hallani-látni, kenőcsözni, gyógyszerezni, halálos betegségeket diagnosztizálni magamon, meg a házban lakó többi öregen, temetésre járni, magányoskodni, fiatalokat gyűlölni, elbutulni, leépülni, fájni; nagyon szép igen, akarom mégis, ide nekem még úgy hatvan évet, írok majd róla, ez egyértelmű, feljegyzések az öregek otthonából vagy ilyesmire gondoltam u know, ja, majd' elfelejtettem, lesz szíves felháborodottan kommentelni és kardoskodni a csodás öregkor mellett minden kedves tévénéző kisgyerek, akinek repkedős, fiatalos, cukorfalatka nyolcvanas nagymamája van húsz éves szeretővel, előre is köszi, na csá, heló.

blogot írok, székre állok

képzeld el, andrásék összeházasodtak hirtelen. ilyen hamar meg tudták csinálni, a múltkor még õk se tudtak róla. (na? na? :D:D)

most akkor ez egy lánykérés? :DD(mer akkor blogot kell írnom róla:D)

nem, nem lánykérés... még... :D (konzervatív vagyok, ez komoly dolog, you know). csakhogy gyorsan csináljuk a dolgokat tudod. mondjuk mekkora poén lenne...

uncsi vagy:( :D

"Valami selyem, valami hűvösség a szivemen"

Az olyan sokatmondó, hogy ki hogyan és mitől-kitől búcsúzik, hogy mit fáj itthagyni, nekem az emberek kevéssé fájnak, olyan lettem mint egy madár, egyedül (is simán) repülök, kevés emberhez kötődöm igazán, bár Dét azér szívesen magammal vinném, mennék én, de ti úgyis folyton csak dugtok, persze a legfájóbb pont a családom a bajban, önzésem szeret; tényleg elmész? nagyon úgy néz ki. jójó, csak próbálkozom, csak a mozit, csak azt tudnám feledni, a budapesti mozik nagyon fognak hiányozni, gyorsan meg kell néznem az összes valamirevaló filmet mert egy filmbuzi vagyok, a könyveimtől is búcsúzkodom, cirógatom őket a szememmel a polcon, búcsúzom a lakásomtól, egész elhibázott életemet siratom, óigen, picire zsugorodik egészen a szívem úgy fáj, az agyammal simogatom, segítünk neki, egy szentimentális ribanc vagyok, hámost mit tegyünk, tudtuk mindig is ezt, komplex vagyok, fát nevelek, gyerekek, nincs kedvem befejezni a postot, nem volt kedvem már elkezdeni se, kiírni nem kell félnetek, kéne beszélni sokat, van miről de beszorul, beszorítom egészen, mondtam én ezt már, mondom újra, ne mondjam még egyszer!, heh na jó, ismételjük át a leckét, leírni, gyerünk, hogyaszongya (magad idéző szikár alak, olálá) igazából sosem arról beszélek, amiről szeretnék. Egyszerűen vannak dolgok, amikről nem tudok beszélni senkinek. A dolgokról, amikről nem beszélek senkinek, csak én tudok. A dolgokról, amikről csak én tudok, sosem tud meg senki semmit. Ha beszélnék róluk, akkor mindenki más tudná, hogy miről van szó. De én hallgatok. A dolgokról. Amikről beszélni szeretnék. És hiába volna egy jó barátom, akinek beszélhetnék róluk. Nem beszélnék. Nem beszélek.

"csak az elmenőkkel vannak bajok, mikor elmennek és én ott maradok"

Jaj, kislányom, a humorodat is elviszed magaddal?

"Már megint ez a (recesszió), már megint ez a lehangoló hangulat"

Dé: Szerintem egyetlen szakma van, aminek a képviselői nincsenek veszélyben a válság miatt, mert nagy szükség lesz rájuk hamarosan.
Mo: Nocsak, mesélj, kik a kiválasztottak?
Dé: A pszichiáterek.

"Well cmon"

akartam egy olyant, hogy legyen nekem, igen, azér hogy legyen, mer nekem minden jár, mer én úgy járkálok a világban mintha bármit megtehetnék, you know, én nem hiszem, hogy ez baj, vagy ha baj, hát legyen, vállalom, állok elébe, bátorságpróba, ehhe, igazságtalanok vagytok ej, szóval akartam egy ilyen elmagyarázósat, hogy "azért mert", aztán persze gyorsan rájöttem, hogy az ilyen azértmertek nem játszanak, suták, ostobácskák, olyanok mint egy kontextus nélküli fénykép, halottak, érdektelenek, mozdulatlanok, elvész a lényegük nekik, merhogy nem megbeszélhető, nem előadható, nem interpretálható leginkább így rondán mondva, hogy összetalálkozunk a metrón, a duna parton, az utcán, a zebránál, a fürdőszobában, az ágyban, egy bulin, egy kocsmában, összeütközünk majdhogynem, egymásba mászunk egészen, egy tányérból eszünk, kacsintunk, szemezünk, nevetünk, hogy van neki az a nézése, ahogy rátekeredek, hogy van nekem az a nézésem, ahogy rátekeredek, meg a felidézős, hogy és akkor így ültél, úgy néztél, így néztem, úgy néztünk, néztél, néztelek, ezt írtad, azt mondtad, úgy gondoltad, nem hitted, nem hittem, elhittük, elmentél, elmentem, elmentünk, elmegyünk, de tényleg nem mertem elküldeni, és tényleg nem merted elküldeni?, elküldted, elküldtem, de te nem, nem hiszem, nemár, de igen, mi igen, nem, én akartam, te (nem) akarta(m)(d), te akartad, te írtál, én írtam, felszedtelek, nanemár, egyértelműség, ráció, irráció, a szagod, a szemed, mollyblúm, nem vagyok molliblúm, ki az a molliblúm, jó együnk, csak kicsit csókolózzunk még előtte, jó, menjünk, csak kicsit csókolózzunk még előtte, jó, szálljunk le, csak kicsit csókolózzunk még előtte, jó, zuhanyozz, csak kicsit csókolózzunk még előtte, jó, aludjunk, csak kicsit csókolózzunk még előtte, jójójó, nekem jó, neked jó, nekünk jó, jó, jó, _j_ó_ and now im ready to close my eyes, and now im ready to close my mind, and now im ready to feel your hand, and lose my heart on the burning sands, and now i wanna be your dog, now i wanna be your dog.

Kedves tévénéző gyerekek!

Úgy főzök mint kettő isten. Szerelmes vagyok magamba. Csak ennyit akartam. Szevasztok. Heló. Vége. Ne olvassátok tovább. Ne. Mondom ne. Ne.








PS.: Hogy mit mondtál? Hogy mázlista vagyok? De most azért mert jól főzöl vagy azért mert szexmániás vagy?

this time last year (slave to the wage post rewind)

Érzem én, hogy boldog leszek az új munkahelyemen: az egyik cigiszünetben például egész istenesen tökön döftem egy kedves kollégámat a csocsóasztal egyik rúdjával.




PS:
K, M [18:17]:
mar csak egy hetig leszel
K, M [18:17]:
izgi nagyon
K, A [18:17]:
nagyon fura, de király persze
K, M [18:17]:
es ket het mulva irany olaszorszag
K, A [18:17]:
az előbb kicsit elkámpicsorodtam
K, M [18:17]:
mikor?
K, A [18:18]:
a konyhában, hirtelen eszembe jutott, hogy kábé most egy éve vagyok itt
K, A [18:18]:
és azért jó volt, na
K, M [18:18]:
tudod mindent akkor kell abbahagyni amig jo
K, A [18:19]:
a csúcson kell abbahagyni?
K, M [18:18]:
igen
K, A [18:19]:
itt az idő...

Kedves Bálint Ágnes!

Nem szép dolog.

slave to the wage vol. 30 millió

Érted, emberek halnak éhen a világban, háború, erőszak, betegségek, lófaszka, erre ennek a nőnek arra van kedve és energiája, hogy Outlookból kioktasson, nevetséges bolhacirkusz, atomot most, akarom.

so sad...very sad indeed

A hímnemű barátaim nagyjából mind magasról szarnak a fejemre mióta járok valakivel. Nem örülök.

Tükör által homályosan

Mámmegin a démonizált skizofrénia, mámmegin egy sátáni kislány aki felnőve apácaként nyugszik meg egy tök sötét (tükörtelen) kolostorban (oké, nem isten húzta ki belőle a gonoszt, már kiszállt belőle hamarabb, egész pontosan egy pszichiáter találta meg a megoldást: fifikásan kiűzte belőle a démont, remélem néhány szcientológus kitépte a haját az idegtől, hehehe), mámmegin egy olyan horror, ami erős képekkel indít, meg hirtelen ritmusváltásokkal és zajokkal sikeresen ijesztget, de aztán ugye jön legfőbb ellenségem, a kurva transzcendens, a gonosz maga, húhajajjaj és az egész szánalomba fordul, de persze megvan azér a klisécsavar is a végén, najó, a tudatalattimba remélhetőleg sikeresen beépült az állkapocsletépés, meg a titokzatos ajtóbecsapódások és sikolyok, félni jó, bárki megmondhassa és hát szerintem mondjuk egy friss kapcsolatban remek elsőmozis darab ez (sokkal inkább mint valami ráutaló magatartásos romantikus szarság, tudjátok, a szerelmes-házasságos, mondjuk én amúgy sem értettem sose, hogy egy szerelmes párnak mér kell feltétlenül más szerelmes párokat bámulni, mikor nézhetnének mondjuk holocaustos dokumentumfilmet is, oké, persze, kell a megerősítés, értem mégis, megfejtettem, isten vagyok, yea), mer lehet rémülten egymás kezét szorongatni, odabújni, borzongva vihogni, a film után félős szexet gyakorolni; határozottan kedves dolog a rendezőtől, hogy ijesztgetve romantikát generál, nohát, meggyőztem magam, csudajó film ez, összehozza az embereket, egyesít, újraegyesít, boldoggá tesz, megsegít, remek.

politikus

Én csak azt nemértem, hogy ha én személyszerint fejbedobok egy rendőrt egy 3 kilós macskakővel, v megküldöm egy molotov koktéllal, akkor az (nem vagyok jogász, szal nem tudom a pontos jogi kategóriát) de kvázi gyilkossági kísérlet, míg ezek a kedves rendszerető kapucnis úriemberek csak a véleményüket nyílvánítják így ki:) Nembaj, támogassuk őket, h igen gyerekek ügyesek vagytok el kell üldözni a mocskos kommenistákat.:)Meg rendőrterror... Vazze gyerekek, nézzünk már meg pár G8 csúcsról készült videót, a magyar rendőrök kb simogatják a buksijukat az itteni Árpádleszármazottaknak ahhoz képest, hogy a külföldi rendvédelmi erők mit csinálnak az ugyanígy viselkedő tüntetőkkel (és most nem 3ik világbeli országra gondolok, hanem akár a németekre is). Meg a másik... Amit már sok helyen említettek, szal ismétlés... Ezek a yoképű, ámbár kicsit hajhiányban szenvedő, fázós arcú gyerekek mennyit tesznek bele abba, hogy az általuk átalakított városképet helyreállítsák? érts: adózás intézményeHajjaj, minnyá jön, hogy mocskos komcsi meg zs. bérenc vok, meghogy nemtok hejjjjesen írni:D

(http://nervus.blog.hu/2008/10/23/elqrtuk)

“We are all born mad. Some remain so.”

Szerintem az istenhit nem menedéket nyújt, hanem még jobban összezavar.

Szerintem az istenhit nem menedéket nyújt, hanem még jobban összezavar.

Szerintem az istenhit nem menedéket nyújt, hanem még jobban összezavar.

Szerintem (?!) az istenhit nem menedéket nyújt, hanem még jobban összezavar.

Szerintem (?) az istenhit nem menedéket nyújt, hanem még jobban összezavar.

Szerintem (!) az istenhit nem menedéket nyújt, hanem még jobban összezavar.

(Szerintem) az istenhit nem menedéket nyújt, hanem még jobban összezavar.

Az istenhit nem menedéket nyújt, hanem még jobban összezavar.

(Worship, reverence és temple? Hogy ezeket hogy írják? Kicsit aggódom, akarsz róla beszélni?)

http://www.youtube.com/watch?v=xi_I8wHvijk

Évekig hallgattam, olvastam, írtam, hogy nem monogámok, nem szabad hinni nekik, nem szeretnek, nem eléggé szeretnek, nem úgy szeretnek, le az illúziókkal, le a családdal, le a gyerekkel, menekülj, make love and war, aztán meg tessék, beletolnak az arcomba egy olyant, hogy csak nézek, hogy ezt így is lehet, csak álmélkodom, hogy nahát, van még olyan normál eeg-görbéjú nő, aki mer szülni, mert pont elég szeretet veszi körül ahhoz, hogy eszébe se jusson félni.

Respect.

MMF (Váci úti életkép)

Na Fanni, mit gondolsz, kidobjam?
Nyávog egyet és szakítunk, bazmeg?

Te ilyen baszós-kardozós csaj vagy, nem?

cirrus, stratus, cumulus, nimbus

hunyorogva, szájbeharapva, gyomorrándulva, körömrágva, fejvakarva, sóhajtozva, vállrángatva, kénytelen-kelletlen elismerem, hogy időnként én is bántok másokat, nem érzem úgy, hogy beszélnünk kéne, számomra testidegen ez a fajta sértettség, jaja, hallottam már másoktól hogy van ilyen, nade, amúgy belegondoltál már, hogy teljes három hét sincsen hátra a nagy szittya világban?, asszem leginkább egy hercig agglegény albérlőre vágyom, mondjuk valami pedáns bankosra, aki esténként kötényben főz és csivavát sétáltat, egy ilyenben megbíznék, vízióim vannak folyamatosan mindenféle torna szakos albérlőkről, olyanokon képzelgek, hogy majd albiavató buli keretében gázálarcban felszedik és rituálisan elégetik a parkettát, aztán terrorizálni kezdik a kedves kutyás nénit a harmadikról, aggasztó a bizonyosság, hogy mindenki bolond, egyre később jövök dolgozni, manapság már örülhetnek ha tizenegykor megjelenek, szemlesüt, sokdolgomvoltelaludtambocs, most kéne bent lennem, ma mi a francot hazudjak? mondd, hogy "ma reggel nem szoptam le, de tök jót beszélgettünk", nem szoktam hazudni, diplomata sem vagyok, nem, ijedtemben ferdítek csak mindig, mer az igazság sokszor nem szalonképes, nem támogatott, törvénysértő, arcpirító, udvariatlan, nemtom mondtam-e már nektek, hogy nekem lenni jó, life is a sexy bitch, olálá, ma csak egyszer gondoltam a jövőképemre szorongva, a jövőképem egy stratocumulus, egy nimbostratus, egyegyegyööö rémisztő cumulonimbus leginkább kéremszépen, meteorológus család, yea, mosmivan, hát ilyen jövőképnek is lenni kell, hát nem lehet mindenkinek bárányfelhő, pipacsos rét meg szép zöld hegyoldal, btw a hős forradalmárokat idén leküldeném a pusztába, harcoljanak ott a fletó ellen, csőcselékbuszok óránként a népligetből, micsoda látomás gyerekek, megadjuk a módját, éjjen a haza.

"Oh mein liebe Strauss, the life is hard" (sportpost)

Eltört a seggem.

soulmates never die vol. 965843

Ma: Nagyon érdekli a gyógypedagógia, szerintem el is végzi majd a gyógypedagógia szakot.

Mo: Nyilván érdekli ha veled van.

Ma: Ne dumáljál, te is sokáig velem voltál, egyébként meg utállak, gyűlöllek, soha többé nem szólok bele a telefonba mikor hívsz.

Molly Bloom respect

Ne is haragudjatok, de enyém az év lávsztorija és nem, ne tiltakozzatok mer fölösleges, pontosan tudom mit beszélek: az előbb részletesen leírtam valakinek és magam is megdöbbentem a tömény hiperromantikán, hát igen, vállvereget, kalapot le, wow, nomeg ejha, háromra tapsvihar, gyerünk, igen, köszi, heló.

(:földig hajol)

Kedves tévénéző gyerekek!

A fél karomat odaadnám egy kis szexért. Stop.

Egyszerűen nem értem mi a francér megy oldalt béltisztító méregtelenítés, mikor a holocaustról, a kommunizmusról meg Csernus Imréről okoskodunk itten folyton, amúgy meg az sem túl igazságos, hogy titeket szórakoztatlak, amikor nekem a titkos érzéseimről kéne a titkos blogomban titkosan értekeznem, az aljas, mocskos, perverz kis rejtegetnivalóimon csámcsogni, hemperegni a fájdalomban, percenként bejegyezni mindenféle szerelmeset, elemezni a sértettségeimet, a működésképtelenségemet, gratulálni magamnak a jóságokért, sírva hányni, játszani a tetűkkel, szófosni magamnak, de sajnos nem megy, a titkos blogom tök üres, ezér aztán introvertálódni akarok MOST.