Marcik különkiadás

(:Marci valami különös ábrát nézeget a laptopján, Marcika észreveszi, odamegy hozzá és izgatottan megkérdezi)

Papa, mi ez?

A kozmikus háttérsugárzás cirkulárisan polarizált része. 

(: Marcika erre kitágult szemmel éktelen  kacagásba fog)

piano terra*

Istenem hát pont olyan minden, mint az egyetemen volt, a koncentrálóképességem szánalmas, komolyan nem értem hogy végeztem el a főiskolát és az egyetemet: öt perc tanulás fél óra netezéssel, illetve sorozatnézéssel megszakítva, mert ugye pihenni kell a konszolidációs periódus miatt. 

*azaz földszint. Nekem olaszul ez a legszebb, próbáljátok csak kimondani nagy átéléssel.

Na ugye.

"Szeretem ha visznek, mindegy is hová"

Egy ismerősünk pénteken Hollandiába költözik, én meg ezen felbuzdulva vérszemet kaptam és elkezdtem biztatni Marcit, hogy pályázzon külföldi állásokat, de ő csak fintorgott, mondván, a hideg rázza a költözés gondolatától is. Szomorú vagyok.
Elvesztettem társam az őrületben; visszagondolva az összes költözésünk romantikus kaland volt - elképesztő, hogy milyen nagy  szemfényvesztő az idő.

kieg. az előzőhöz

Mesélem Marcinak, hogy éjjel becsuktam az ablakot, mert valaki hajnalban épp az ablakunk alatt kezdett hányni (iszonyat szívás a nyár a lakótelepen, mert állati nagy zaj van még éjjel is, nem lehet ablakot nyitni csak úgy, büntetlenül), mire Léna meghallja, hogy az ablakbecsukásról magyarázok, majd érdeklődik, hogy tényleg, miért is csuktam be az ablakot. 

Azért Lénike, mert egy bácsi hangosan hányt az ablak alatt. 

Léna úgy egy percig ráncolja a homlokát, gondolkodik, majd megvetően ennyit mond:

Fúj. 

Álmomban szép kertes házban lakom, ahol nem pisil ötkor az egyik szomszéd, nem bazmegol egyfolytában a másik (melyik? fogalmam sincs, mindet hallani) és ahol nem okádnak az ablak alatt. 

Eh, Texasban mégsem lehet olyan rossz, ha az embernek van valami saját kuckója: csak a nagy pusztaság közel s távol, csodás lehet - ott akarok én lakni, egy nagy házban, messze az összes büdös bunkótól. (És  ott még légkondi is van, ó.)

lakótelepi életkép

Úgy érzem nem sok Vekerdyt olvasott az a szülő, aki egy - számára egyébként ismeretlen - gyerekkel kitaposom a beledet te gyökér! felkiáltással próbál valamilyen konfliktust elsimítani. Tiszta móka és kacagás ez a lakótelepi játszóterezés, én mondom nektek. 

Továbbra is bármelyik belső szervemet eladnám, ha cserébe egy ház ütné a markomat; ha tudtok ilyen lehetőségről, szóljatok bátran; rettenetesen utálok itt lakni. 

Anna öreg

Szerintem az ember akkor öregszik meg végképp, amikor elkezdi szőkíttetni a haját. Nálam most jött el ez az idő: a fodrász rábeszélt néhány szőke csíkra; rettegtem, hogy úgy fogok kinézni mint egy hiéna, de egész jó, egész természetes.

Képzeljétek, este elmegyek Tamkóval bloggerbarátkozni, juhéj - múlt héten már találkoztunk, jól megdögönyöztem a szép kisfiát.
Blogot írni jó, én mindig mondom: kerül az embernek férj, meg barát és tanítvány, na meg persze egy pár házi troll is, hehe.

Léna különkiadás

Mamának azért olyan nagy a hasa, mert kisbabája lesz...

(Borzadva nézek a hasamra, mert oké, hát folyton szenvedek a dagadtsággal, de azér hogy ennyire nagy lenne a baj...és nem, természetesen nem lesz kisbabám, Lénát csak érdekli a téma, mostanában folyton kisbabája lesz neki magának is) erre Léna egyszer csak a mellemre mutat: Látod milyen nagy? 

Lénike, az a cicim, nem a hasam (:megkönnyebbülten sóhajt). 

Nekem mikor lesz nagy a cicim? (:ábrándosan néz)

Háttőőő, mikor...mikorőőő...mikor dolgozni fogsz! (direkt kerülöm, hogy azt mondjam, ha majd nagylány lesz, mert azon megsértődik, ő ugyanis már nagylány.)

Dolgozni fogok, hurráááá! (:boldogan ugrál az ágyon. Na erre például nehéz jól reagálni, mert mégse akarom azt mondani, hogy dolgozni rémes - mert néha azért jó, meg egyáltalán, jobb nem egy ilyen üzenettel nekiindulni a világnak -, nade jó ha tudják, hogy nemdolgozni, azaz mondjuk az oviban játszani sokkal jobb).

"túlélni kell, vigyél innen a hegyekbe fel"

Hirtelen felindulásból jelentkeztem nyelvvizsgára. Aztán hirtelen felindulásból jelentkeztem egy állásra, ahol olaszul meg angolul kell tudni, ráadásul hirtelen felindulásból fluentnek neveztem magam olaszból, háttőőő izé...nagyon kétségbe lehetek én esve a tanítás miatt, ha ilyeneket csinálok. 

Most jön persze a neheze: hirtelen felindulásból meg kell tanulnom pár nap alatt olaszul; még szerencse, hogy angolul már tudok, huh, micsoda megkönnyebbülés.

"You clearly don't know who you're talking to, so let me clue you in. I am not in danger, Skyler. I am the danger. A guy opens his door and gets shot, and you think that of me? No! I am the one who knocks!"

Egyre szomorúbb leszek ettől. Az egész olyan sötét és kétségbeesett és depressziós. 

Van olyan sorozat, amitől jobb kedved lesz?

Hát...például a Mekk Mester.  

Úgyhogy aztán éjszaka megnéztük a Mekk Mester happy endjét: azt, ahogy Mekk Elek rátalál valódi hivatására. Tök jó volt, bár Marci szerint a Mekk Mester is iszonyú és rémisztő. 

"Meg mondd, mitől van, hogy olyan ritka, amikor nagyjából minden ott van a helyén" *

De én ezt azért tényleg utálom. Mármint, hogy miért ne lehetne - mondjuk egyszer az életben öt percig -, hogy tényleg minden ott van a helyén: hogy az embernek egyszerre van szerelme, szép gyerekei, tűrhető munkája, normális lakása. 

Nekem soha az életemben nem volt ilyen, valami mindig, mindig hiányzott: jó, a munkámmal eleve sok baj van/volt, a pasik meg nagyrészt teljesen gázok voltak, szóval izé, most hirtelen rá kell jönnöm, hogy alapvetően nálam majdnem mindig minden szar volt, hú, szuper, hát akkor most több szinttel feljebb jutottam: most éppen csak munka-fronton tragikus az életem, hümm, tök jó, hát nem? 

Na tessék. Egészen könnyen eljutottam egy siránkozós postból egy hurráoptimista postba, hát így kell ezt csinálni, hát úgyis azt hallottam, hogy pozitívan kell gondolkozni, hát tessék, íme, én nem is vagyok egy cinikus állat, kérem, én rácsodálkozom a világ nagyszerűségére nap mint nap (vagyis egy poston belül mindenképp), meg ilyenek.  

A végén még szmájlit is rakok ide, na. 

* Te jóég, de rég hallgattam Kispált