szombat, május 08, 2021

post-Pfizer

 Hát, ez most megint megvisel: valami négy órát aludtam oltás után és azóta is csak itt vonszolom magam, fáj a fejem, hányingerem van, ráz a hideg, fúj, utálatos.

Ez egy trükkös kép, amin épp Lénára borulva, állva szunyókálok, Léna háta meg egészen olyan, mint egy párna, haha:



vasárnap, május 02, 2021

anyáknapi

 Jaj, hát a gyerekek (és az apukájuk, aki az ajándékok materiális részét szállította) nagyon kis cukkerek: a nagymamájuk* nagy titokban küldött nekik egy verset, amit megtanultak (szintén titokban, olyan édesek, fent mormolták a szobájukban és tényleg nem vettem észre semmit) és elszavaltak nekem reggel, meg kaptam virágot, rajzot, sütit, na meg sok puszit.

Persze ilyenkor - meg amúgy is mindig - sokat gondolok én is az anyukámra, arra, hogy milyen fontos és különleges ember volt, hogy milyen jó lenne, ha még mindig itt lehetne velünk, ha ismerné az unokáit. 


*köszönet és hála a nagyinak is 

szombat, május 01, 2021

"And so I wake in the morning and I step outside and I take a deep breath and I get real high"

 Ezekben a vészes felvételizős időkben az (volt) a jó, hogy mindent meg kell(ett) mindig ünnepelni: mindennek az elejét, a végét, a sikert, a félsikert és persze a sikertelenséget is, úgyhogy tegnap is nekiálltunk (kölyök)pezsgőzni, édességezni, táncolni, énekelni, mindenféle hejehujálni (bár még csak Marcus papírja érkezett meg a felvételiről, de miatta kellett izgulni, hogy sikerül-e, szóval jó is ez így), sőt, hirtelen felindulásból regisztráltuk a gyerekeket ötnapos ún. csibetáborba is (jesus, ilyen aztán még tényleg nem volt), ami rögtön a tanév végén lesz Almádiban. Micsoda izgalmak, micsoda év!



péntek, április 30, 2021

csütörtök, április 29, 2021

slave to the wage vol.sokmillió

 Tulajdonképpen nagyon türelmes vagyok: minden értekezletnek csak a második órájában kezdek állást keresni.

kedd, április 27, 2021

FWP

 Szerintem irigylésre méltó az életem. Jelenleg az a legnagyobb problémám, hogy ráncos a homlokom.

hétfő, április 26, 2021

Ahogy a dolgok vannak

 Három hét után újra elkezdett fájni az oltás helye és időnként kifejezett nyilallásba kezd, nem örülök. Ezenkívül meg azon gondolkodtam így félig oltva ma reggel az osztályozóvizsgát felügyelve, hogy vajon melyik diák mehetett vad teraszozásra a hétvégén, akitől elkapom a valamilyen nemzetiségű mutánst (erről a szóról mindig valami Nyolcadik utas szintű lény jut eszembe), amire jövő héten szépen ráoltanak (de jó szó ez is), én meg jól megmurdelek. 

Találkoztam továbbá az egyik tanárnővel, aki hulla beteg volt és tüdőgyulladással, hetekig magas lázzal feküdt otthon (háromszor az ügyeletet is megjárta), azt mondja folyton kivizsgálásokra jár, négy (!) hétig  szedett antibiotikumot és eléggé meg van roggyanva szegény, mocskos egy betegség ez, nem értem én ezt a nagy hétvégi népünnepélyt. Illetve persze, értem, hogyne, én is szeretnék maszkomat letépve vedelni a napsütötte sávon, dehát. 

Szeretném aztán még azt is elmesélni, hogy nagyjából megtanultam beszárítani a hajam (tudományos nevén pixie bob, vagyis szerintem, szóval nem is tudományos, jóvan, hagyjatok), így néha már egész jó, ilyen kb, csak sajnos én nem ilyen vagyok:



kedd, április 20, 2021

Új családtag

 Marci ma nagybácsi lett, nagyon izgi! 

Kívánjunk sok szerencsét a kis Taszilónak!*




*még nincs neve (állítólag 3 hétig gondolkodhatnak a szülők Skóciában) és nálunk a csecsemők hagyományosan Taszilók, szóval...

hétfő, április 19, 2021

covid blues/anger

Ahogy elnézem, újabb két csoportot sikerül összeugrasztani záros határidőn belül: a gyerekeiket otthon tartó és a gyerekeiket iskolába küldő szülőkét. 

A gyerekeim osztálytársai rögtön az első napon info témazáró dogát írtak egy rakás baromságból, aminek egy részét még nem is tanulták, aztán nemrég jöttek tajtékozni anyukák a FB csoportba, hogy mit képzel ez a szemét tanár, az otthon lévő gyerekeknek ez így milyen egyszerű lesz, blabla (a bentiek is használhatták a füzetüket, persze az otthoniak meg egyenesen a szüleiket tudják bevetni).

Engem mondjuk nem nagyon érdekel, tőlem tüntethetnek is ellenem, én nem engedem most őket iskolába, akárki akárhogy rikoltozik.

Tavaly 20 halottnál sehová sem mentünk, most meg napi 300 körülinél, amikor fennen hangoztatják, hogy a kurva brit mutáns a gyerekekre is veszélyes, menjenek vidám arccal dogát írni arról, hogy mire való a backspace? Hát lófaszt. 

furious anger

 Ma megint szégyelltem magam, amiért tétlenül nézem, ami ebben az országban történik: reggel azon húztam fel magam, hogy ezek a rohadékok központilag letiltották a hibrid oktatást, hányinger, komolyan. Bármit megtennék, hogy ne itt kelljen élnem. 

szerda, április 14, 2021

Covid blues rewind

 Én mindenkit leszarok, a gyerekeim nem mennek iskolába és kész. Amúgy meg ez az idő ez most komoly? Mert viccnek elég rossz lenne.

Tulajdonképpen csak nyavalyogni jöttem, belefáradtam ebbe a covid-mizériába, kérem vissza a régi életem, vagy legalább legyen melegebb, már megint kesztyűben aludtam, nyűglődöm, elegem van, a covid mondjon le.

kedd, április 13, 2021

covidiot aka covid blues

 Megnéztem a Trainwreck című filmet - ahhoz képest, hogy ezt a fajta humort általában elég ócskànak tartom, egész jókat nevettem - és borzadva néztem azt a jelenetet, ahol Amy Schumer két nő közé beszorulva áll a metrón maszk nélkül. Aztán rájöttem, hogy ez egy 2015-ös film a boldog, felelőtlen felhőtlen időkből. 

Ez az egész most már mindig így lesz? Jönnek a brit mutáns mutánsainak a mutánsainak a mutánsai?

vasárnap, április 11, 2021

Hurrá, tavasz!

 Annyira isteni helyen lakunk: dombok, erdők mindenfelé, tegnap, a biciklitúrán (végül 12 kilométert mentünk, pedig Marci defektet kapott az elején) őzeket is láttunk, I love it here*!


*Ezt ordítja Jude Law a Tehetséges Mr.Ripley-ben egy csónakban ugrálva, a tenger közepén (aztán szegényt agyon is csapja gyorsan a Ripley).



szombat, április 10, 2021

kiskamasz különkiadás

 Léna (amikor a  mai biciklitúra egyik állomásán Marcival romantikázva a tájat csodáljuk):

Ha befejeztétek a smárolást, mondhatok valamit?

szerda, április 07, 2021

"A cat chooses its owner, not the other way around"

 A Maine Coon most már reggel-este ordítva nyávog a teraszon meg az ajtó előtt, szerintem eldöntötte, hogy örökbe fogadjuk és kész. Irtó cuki, de nem merem simogatni, a macskák olyan sértődősek és meg is értem őket, én is féltékeny típus vagyok. 

Van az a mondás, hogy ha egy macska megszeret téged, akkor semmit sem tudsz tenni ellene, meg kell adnod magad, hát, hümm. Biztos mindig el kéne kergetni, de nem bírom, olyan kis (nagy) helyes gyerek. 



kedd, április 06, 2021

covid blues

 Egyébként meg aggódom, hogy ezek a barmok tényleg vissza akarnak küldeni mindenkit az iskolába 19-én, ha törik, ha szakad (ráadásul most olvasom a diadalmas híreket a nyitásról és a rengeteg oltottról, hát izé...finoman szólva kissé szkeptikus vagyok a számokat illetően, na meg még Orbán udvari virológusai szerint sem elég ennyi oltás, ha igaz egyáltalán). Iszonyat nagy baromság a mostani számok mellett, arról nem is beszélve, hogy most már gyerekek is egyre súlyosabb állapotba kerülnek. 

Marci egyébként épp most kapott Astrát (persze attól is fosok a megint megszellőztetett vérrögképződés miatt), eh, nem tudom, nagyon borúlátó vagyok, sosem lesz ennek vége. 

Mondjuk Marcival kifejezetten szeretem a mellékhatások esélyeit latolgatni, mindig annyira megnyugtat (a múltkor a darts táblán szemléltette, hogy matematikailag mennyi esélyed van agyi infarktusra az oltás után), hiába, jó egy ilyen tudós a házba. Én mondjuk nem bánnám, ha lenne még itthon állatorvos, nőgyógyász, ezermester és egy fodrász, de ne legyek telhetetlen.

háziasszonyos

 Teljesen odavagyok most magamtól, mert csontra elfogyott minden, amit húsvétra sütöttem-főztem, hát ilyen se volt még soha, mindig túl sokat csinálok, aztán már a fülünkön jön ki a sonka meg a sütik, most meg...én egyébként kb annyit ettem, mint amúgy egy év alatt, úgyhogy ma koplalónapot tartok, jól is esik, rémesek ezek a nagy zabálások. 

péntek, április 02, 2021

ahogy a dolgok vannak

 Léna hihetetlen: már teljesen rá lehet bízni az összes visszaküldendő feladatot, befotózza, küldi, levelez a tanárokkal, tök jó, hogy most már ő csinálja ezeket mindig (és még szereti is, érthetetlen); mikor lett ilyen nagylány, te jó ég?! Ráadásul múlt héten kétszer is elmentek a boltba nélkülünk (azért egyedül még nem küldeném őket), vitték a bankkártyámat tök menők. Valahogy most nekem a 'nagy gyerek, nagy baj' mondás rejtélyesnek tűnik, de majd nyilván a kamaszkorral megjönnek a nagy bajok. 

Kedden az igazgatóság bejött megnézi az órámat, nagyon kellett ez most, tényleg, végül nagyon megdicsértek, de nekem ilyenkor mindig előjön az Imposztor szindrómám, hát mit dicsérnek, semmi extrát nem csinálok, ezt egy öt éves is tudja... 

Egy ideje már bejár hozzánk a kertbe egy Maine Coon - meg egy rakás másik macska is, néha benéznek a teraszajtón, nagyon kis viccesek -, igazi jámbor óriás. Többször hívogattuk, aztán egy ilyen alkalommal Lénának sikerült megsimogatnia, mire én is felbátorodtam és másnap magamhoz hívtam a kert közepén, jött is, cukin dorombolt (és nagyon magas, panaszos hangja van mikor nyávog, irtó édes), mire egy tuja alól előpattant Balikó és mint egy féltékeny férj, fontoskodó arccal odavágtatott hozzánk, úgyhogy nem mertem tovább simogatni a kisoroszlánt (tényleg tök olyan, egyszer majdnem szívrohamot kaptam, mikor hirtelen megláttam a terasz korlátján trónolni azt az óriás macskát). 

A Pfizer utáni rosszak listája mára kiegészült masszív torokfájással, remek. Kifejezetten aggódom, hogy a brit mutánssal tértem haza a tömött oltópontról, az mekkora bénaság lenne már! Szegény kolléganőm, két hete lázas, tüdőgyulladása van, alig él (egy negyven éves, vékony, sportos, energikus valakiről beszélünk), teljesen be vagyok szarva, mióta az ő beszámolóit olvasgatom arról, hogy milyen ez az ocsmány betegség. Totál be vagyok lassulva egyébként, nesze neked húsvéti főzés-takarítás. 

A lelkünkre kötötték egyébként, hogy a második oltásig ne igyunk alkoholt - mondom, hogy ennyit a húsvétról - és ne nagyon sportoljunk az elkövetkező napokban, pedig már lehet biciklizni, na meg futni is sokkal jobb (lenne) kint, brühühű. 

csütörtök, április 01, 2021

Post-Pfizer

 Na tessék, ilyen se volt még semmilyen oltástól: kicsit vacakul vagyok. Na nem vészesen, de émelygek, gyenge vagyok, rossz a közérzetem. 

Amúgy elég gáz volt ezen az oltóponton, ahová behívtak: egy levegőtlen folyosón,  egymástól kb öt centire beszélgettek mindenféle tanerők az osztályaikról, olyan volt, mint valami tanügyi konferencia. Egyébként mindenki meglepően kedves és mosolygós volt, plusz bónuszként az orvos a macskáimról kérdezgetett (ezzel bárki levesz a lábamról), ráadásul az egyik kolléganőmmel is találkoztam, aki lelkendezett, hogy milyen csinos vagyok és szuper a hajam (nem). 

szerda, március 31, 2021

slave to the wage vol.673489223

 A tanári cseten olyan óriás balhé keveredett (oltásellenesek vs oltásigenlők), hogy az igazgatónő  fél órán keresztül rikácsolt nekünk mint az ovisoknak, hogy nem beszélhetünk így egymással, majd nem mellesleg megemlítette, hogy a kormányra ne utaljunk azzal, hogy 'ezek' és semmi esetre se írjuk le olyasmit, mint Ovi (aka Orbán Viktor).

Persze azonnal súlyos ingerenciám támadt egy kis kormányellenes szöveget nyomni a cseten...de amúgy meg azóta is hápogok, hogy ezt most így mégis hogy?

péntek, március 26, 2021

csütörtök, március 25, 2021

(s)iker és egyéb elmélkedések

 Mostanában úgy szoktunk futni, hogy a gyerekek kísérnek minket biciklivel. Az egyik ilyen futás alkalmával találkoztunk egy iker babakocsit toló pasival és Marci kedvesen odakiáltott neki a gyerekekre mutatva, hogy ők is ikrek. 

Emlékszem, Houstonban velem egy csomó ilyen történt, az emberek nagyon kedvesen reagáltak, mikor megláttak minket a böhöm babakocsival (eleve látványosság voltunk, hiszen senki más nem volt soha az utcán): egyszer a Krogerben odajött hozzám egy nő és mutatta a kamaszforma gyerekeit, hogy ők hármasikrek, aztán volt, hogy a Walmartban odajött hozzánk egy mexikói ikerpár, hogy jaj, hát mi is ikrek vagyunk és a Randalls-ban pedig egy másik nő nagyon kedvesen lelkendezett, hogy milyen cukik és szépek a gyerekek, majd elmesélte, hogy mostanában neki kész őrület az élete az ikreivel, mert vezetni kezdtek és halálra aggódja magát. (Azért írtam le külön a boltokat, hogy érzékeltessem, hogy velem az élelmiszerboltokban történtek a nagy dolgok Amerikában, az eladók voltak a haverjaim; ehhez képest semmi egy karantén, én mondom nektek.)

Nekem mindig nagyon jól estek ezek - remélem, hogy a babakocsis pasinak is reményt adott, ha esetleg sosem alszanak, vagy ilyesmi -, mindig arra gondoltam, hogy lám-lám, más is megcsinálta, felnevelte őket, akkor csak menni fog nekem is. 

Eh, nehéz dolog ez. Most azért gondolkodom ilyen dolgokon, mert Marci húga két héten belül szülni fog és bevallom, mindig borzongva gondolok arra, ami vár rá: éveken át akartam harmadik gyereket, de amikor belegondolok, mindig arra jutok, hogy fizikailag képtelen lennék már végigcsinálni ami egy babával jár, öreg vagyok, na meg a gyerekek első két éve annyit kivett belőlem, hogy nem maradt túl sok energiám. (A memóriám például tényleg törlődött kb a születésük előtti dolgokra vonatkozóan, állati fura, bár ha belegondolok, hogy az első időkben komolyan egy órákat aludtam és vekkerrel keltettem magam minden éjjel, mert a gyereksírásra már nem ébredtem fel, akkor végül is nem tudom, hogy mit csodálkozom...) Na meg aztán beütött a depresszió, meghalt az apukám, fú, nagyon kemény időszak volt nekem a gyerekek csecsemőkora, a mostani életem ahhoz képest vidám séta a parkban. Persze az is igaz - Marci húgára visszatérve -, hogy én mindig két gyerekben gondolkodom, ha a nehézségeket mérlegelem; nyilván van pedig különbség, hogy egyszerre egy vagy két csecsemőt kell ellátnod, de hát nekem sose volt csak egy, nem tudom, az milyen lehet. 

Ezektől függetlenül persze nagyon izgi és örömteli egy új családtag születése, mondjuk ők nem itthon laknak, szóval sokat nem fogjuk látni, de hátha egyszer megint lehet majd utazni. 



szerda, március 24, 2021

Dark

A Dark egy valóban nagyon komor sci-fi thriller időutazással, féreglyukkal, rettentő bonyolult kapcsolati viszonyokkal, hatásvadász (és nagyon ijesztő) zenével, állati helyes fiatal srác főhőssel egy kitalált (?) német városban. 

Ilyeneket sose szoktunk nézni, de most jókat borzongunk rajta esténként.






slave to the wage aka covid blues

 Szerintem nàlunk a vezetőség egy szatyorban él: tegnap elkezdték pedzegetni, hogy járjunk be megint érettségi felkészítőkre, de nem értem hogy nem tűnik fel nekik, hogy mennyire tombol most ez a szar: az egyik kolléganőnk épp súlyos tünetekkel ment be a sürgősségire, miközben ők nyájasan arról érdeklődtek, hogy akarunk-e bejárni felkészíteni. 

Hát én basszus nem akarok, amíg nem muszáj és amúgy is: ez az egy hónap már nem sokat számít az érettségizőknek szerintem. És persze totál igazságtalan, hogy azoknak, akik egy évet töltöttek online oktatásban, semmilyen kedvezményt nem akarnak adni az érettségin; de ez is nyilván politika, hiszen Ovi és barátai azt szeretik előadni, hogy ők milyen remekül megszervezték a digitális oktatást.

Nekem is baromira elegem van, de csurig vannak a covid osztályok fiatalokkal mostanra, én inkább maradok itthon, amennyit lehet.

online konferencia

 A lakás minden szeglete foglalt, mindenki egy-egy kütyün molyol valahol, nekem már csak az ágy maradt sajnos. 

Abszolút megértem egyébként a diákjaimat: én már kb öt perc után alfába kerültem, bár kétségtelen, hogy eleve fájdalmasan unalmas a téma (iskolai közösségi szolgálat).



vasárnap, március 21, 2021

csütörtök, március 18, 2021

Covid blues

 Én eddig remekül bírtam az állandó itthonlétet, de ma nagyon nyűgös voltam és egy mikor lehet már végre beülni sörözni valahová? is elhagyta a számat (pedig kb soha nem megyek sörözni), na meg a diákokkal is nyafogtunk egymásnak egy sort, hogy fújfúj online oktatás. 

Felvételi update

 Hát bocs, most minden erről szól: van egy ismerősöm a második kiszemelt suliban és ő biztat, hogy meglátom, Marci bekerül még, addig sakkoznak a listával, meg kiesnek, máshova mennek végül emberek, hát, legyen neki igaza, kicsit egyszerűbb volna az élet...Elvileg április végén lesz egy végleges lista és akkor értesítenek mindenkit az eredményről, úgyhogy véglegeset csak akkor tudhatunk, remek, még röpke másfél hónap izgalom, mi az nekünk, mikor vagy egy éve a felvételi bűvöletében élünk...


szerda, március 17, 2021

Felvételi

Összességében csalódottak vagyunk, de azért: Marcusnak nem sikerült egyik iskola sem, Lénát viszont felveszik a második kiszemeltbe. 

Az első kiszemeltünk nagy csalódás és értetlenség a hülye szóbeli után: durván lepontozták a gyerekeket (jó, nem mondom, hogy lehetetlen, hogy nem voltak jók, de nem hiszem, hogy ennyire). Léna az írásbeli után benne volt az első húszban és végül a hatvanötödik lett, ami fura, főleg, hogy a másik suliban csak egy pontot vesztett a szóbelin. 

Na mindegy, szeptembertől mindenképpen új élet kezdődik, hiszen Marcit is el akarjuk vinni egy Léna közelében lévő suliba, a mostani osztályuk nagyon siralmas. 

Szegény Marcus nagyon csalódott volt, eléggé bízott benne, hogy sikerül, de szerencsére hamar megvidámodik ilyen helyzetekben, főleg, ha kap csokit és simogatom a haját. 

hétfő, március 15, 2021

March Meeting trollok aka a home conference szépségei

 Miközben a világ egyik legnagyobb fizikus konferenciája folyik, az egész család Marci képernyőjére mered és egy pasit vizsgálgat, akit még Houstonból ismerünk:

- De nem olyan, mintha zacskót húztak volna az arcára?

- Dehogyis, az a füle!

kedd, március 09, 2021

Ahogy a dolgok vannak

Amúgy sajnálom nagyon a gyerekeket, mert most már van napi három online órájuk, amivel ők nagyon rosszul jártak: dögletesen unalmas és lassú órákat ülnek végig, kb százszor gyorsabban dolgoznak, mint a többiek és a tanító néni deklaráltan azért nem szólítja fel őket - Léna kb. még a lábával is jelentkezni szokott -, mert akkor a többiek nem fognak dolgozni, hiszen Marci és Léna úgyis megoldja az összes feladatot. Amikor tavaly csak kiadták a feladatokat, akkor pillanatok alatt kész voltak velük. 

A leckével amúgy most szenvedünk rendesen, mert Marcus délután már úgy néz rám, mint egy sorozatgyilkosra, mikor felvetem, hogy tán csinálja meg; mondjuk ezt is megértem, szerintem a felvételi baromi sokat kivett szegényekből. 

Elvetemült módon egyébként én (még mindig) szeretem a lockdownt, mert van időnk az igazi családi életre és az egész kicsit szanatórium jellegű: többet alszunk, minden lazább, nem kell rohanni, este meg igazi kocsmahangulat van itthon: dartsozunk, kártyázunk, malacpókerezünk, a pasik néha focimeccset néznek, mi meg addig Lénával a nagy ágyban olvasunk együtt. Nyilván jó lenne, ha idén nyáron már el mernénk menni Horvátországba sátorozni, na meg tervezünk a Fertő-tó körül egy biciklitúrát, de én igazából a Balatonnal is megelégszem. 

Jaj, nem is meséltem, hogy a Nagy Bezárás előtt hirtelen felindulásból vasárnap reggel fodrászhoz rohantam, mert kitaláltam, hogy most legyen rövid hajam, de az eredmény szerintem egészen kétségbeejtő (kicsit ezért is jó, hogy nem kell dolgozni járni, haha): az agyonfodrászolt, indokolatlanul kiegyenesített, de helyenként értelmetlenül bodrosra szárított hajammal olyan voltam vasárnap, mint egy tévébemondónő a nyolcvanas évekből; mivel ezt rosszul tűrtem, ezért még aznap megmostam, hogy majd én tudom, hogy természetesen lesz jó, aztán végül vasárnap estére úgy néztem ki, mint egy pszichiátriai ápolt, aki dühében össze-vissza belevagdosott a hajába. A végső stádiumban pedig - ez még tart - (hétfő reggel) leginkább Pumuklira hasonlítottam.

Marci szerint gyönyörű és szexi vagyok; én meg közben nem értem, hogy hogyan és miért lettem ekkora mázlista, de tetszik. 







Léni különkiadás

 Környezetből a falusi iskoláról és a gyerekek szabadidős tevékenységeiről tanulunk: A fiúk kötelet húztak, Adj király katonát! játékot játszottak. A lányok inkább a körjátékokat, ugrókötelezést és az ugróiskolát kedvelték, és csutkababával játszottak.

Léna a lányos játékok említésekor felhúzza a szemöldökét és mire a csutkababához érünk, undorral forgatni kezdi a szemét, majd dühösen felkiált: ez szexizmus!

vasárnap, március 07, 2021

Marilyn

 Jaj és azt nem is meséltem, hogy valamelyik nap azt álmodtam, hogy Marci meghalt (igazából azt hiszem ez volt az álom legszörnyűbb része, Marylin Manson ide vagy oda) és Marilyn Manson az új pasim. El is jött hozzánk lelkesen és a fekete karmos kezével a gyerekek kis pufók arcát simogatta (álmomban csecsemők voltak még), majd engem próbált paprika spray-vel fenyegetőzve, láncokat csörgetve szexre csábítani.

Mikor felébredtem, először borzadva gondoltam erre a nyomasztó álomra, majd könnyesre röhögtem magam. 

W.T.F.




csütörtök, március 04, 2021

slave to the wage vol.sokezer

 És még egy olyan is történt, hogy teljes állást kaptam a suliban, pedig már annyira elszánt voltam a munkahelyváltást illetően, eh, gyáva alak lett belőlem, de asszem ezt mondtam már párszor. 

Azt hiszem a gyerekes lét legnagyobb fájdalma nekem ez a beszariság, ami egyre inkább elhatalmasodik rajtam.

Végre vége

 Ah, vége. A második, nem annyira preferált iskolában hirtelen minden jobban tetszett a gyerekeknek és csak olyat kérdeztek, amit tudnak is, de ez persze semmire nem garancia, ide is óriási a túljelentkezés.

Én igazából tök szomorú vagyok, hogy mi is részt veszünk ebben a tülekedésben, de azt látom, hogy a mezei iskolák felsőre tényleg nagyon leromlanak, plusz a gyerekek iskolán kívüli tevékenysége (jó esetben) kimerül a tiktok videók küldözgetésében (nekem leginkább a gyerekanyaggal van bajom a mostani iskolájukban is, mert lássuk be, iszonyú sokat számít, hogy az osztálytársaid nem influencerek, hanem orvosok akarnak lenni; és szerintem ebben a példában minden benne van.) 

Én egyébként titkon csodálkozom, hogy a gyerekeket még nem csúfolják az osztályban, mert könyveket olvasnak és nincs telefonjuk. Emlékszem, engem már a 90-es években, a gimiben is csodabogárnak tartottak, mert nem csak a kötelezőket olvastam.

Most persze azon cidrizünk, hogy mi lesz, ha nem sikerül, vagy csak az egyiküknek sikerül, úgyhogy egyfolytában B és C terveket gyártunk, tök fárasztó ez is, de legalább iskola után nem megy el minden időm és energiám a tanulásra.

hétfő, március 01, 2021

furious anger aka felvételi

 Semmiféle növény részei nem volt, Marcust a Koppányi aga testamentumával csesztették (az aga és a testamentum szót vajon a felnőtt lakosság hány százaléka érti?), kicsit csalódtam a kiszemelt suliban. 

Persze egyik gyerek sem tudja, hogy valójában hogy sikerült, most két hétig megint rághatjuk a körmünket, na meg holnap újabb felvételi, jaj. 

Szegény gyerekek, nagy hősök, komolyan.

szombat, február 27, 2021

ahogy a dolgok vannak

A gyerekek hétfőn szóbeliznek a kiszemelt suliban, kedden a "muszájvoltmégegyetbeírni" iskolában, megbolondulok addig a tanulástól. 

Ráadásul fáj a bal térdem vagy két hete, így ki sem tudom futni magamból a rovar/növény részei és a víz körforgása miatt érzett fájdalmamat. 


csütörtök, február 11, 2021

covid generation

 Azt hiszem, kicsit túltoltuk a home office-t: a gyerekek Marci kollégáinak akarnak öltözni a farsangon. 

kedd, február 09, 2021

furious anger aka slave to the wage

 Hála  az égnek, minden hétre jut egy kibaszott  kibaszott értekezlet* (a mai röpke négy és fél órás volt) és ma ismét irdatlanul felhúztak és menjenek a picsába, de tényleg. Nem mondom el, mert unalmas és spontán égek, ha még egyszer végiggondolom, hogy mennyire kevés pénzért basznak ki velem folyton (és aztán emlékeztetnek, hogy az igazi pedagógus ezt nem a pénzért, hanem szerelemből csinálja és hogy képzelem, hogy felemlegetem a fizetésemet, vagy esetleg nem szeretnék nulla forintért egy csomó plusz dolgot csinálni?!), de az a lényeg, hogy most komolyan le kellett fognom a kezem, hogy ne írjak az igazgatónőnek, hogy ha ezt megcsináljátok, akkor holnap - esetleg még ma - felmondok. 

És közben meg gyűlölöm magam, mert ilyenkor már nem mondok fel, mert jaj, az érettségizők, meg jaj, akkor mit csináljak, jaj, hol dolgozzak, jaj, ez olyan kényelmes, jajjaj és nem szólok vissza, vagy csak mérsékelten (most szóltam és mondtak is valamit hihetetlen lekezelő stílusban válaszként, ami kb azt jelentette, hogy leszarjuk a panaszaidat). 

Pedig régen mekkora tökös gyerek voltam, felálltam mindenhonnan, ahol rossz volt és mennyire, mennyire igazam volt. Lehet, hogy holnap meghalok (ki tudja, ugye?) és hagyom magam nyomorítani?  Mekkora bénaság ez, szégyellem magam. 



* már a neve is valami szánalmas tevékenységet sugall; a 21.században mindenkinek meeting van, de a tanárnak maradt a szocreál értekezlet. Mondjuk elég jól tükrözi az iskolák szellemiségét ez az elnevezés...




hétfő, február 08, 2021

ahogy a dolgok vannak

 Marcus tesztje szerencsére negatív lett - a tesztelés napján visszajött a szaglása, naná -, de nagyon fájt neki, kár, hogy megcsináltattuk, de most már mindegy. 

Időközben megjöttek az írásbeli* eredmények, Léni benne van az első húszban, Marcus meg jóval utána, szóval nagyon durván jó szóbelit kell csinálnia (Lénának sem ártana, csak ő elég nagy biztonságban van, magyarból egy pontot vesztett, elég menő), úgyhogy minden délután matekozunk, nyelvtanozunk, szólásokat értelmezünk és szövegeket elemzünk és mindenféle természeti jelenségről diskurálunk (remélem kapunk majd valami díjat ennek a végén, iszonyat fárasztó).


* tegnap szóbelit írtam, wishful thinking

hétfő, február 01, 2021

Marcus covid különkiadás aka ezek a mai fiatalok!

 Holnap megyek tüntetn...ja, nem, tesztelni. 

omg

 Marcus ma éjszaka olyan náthás lett, hogy én ilyet még életemben nem láttam: gyakorlatilag nem aludt, mert folyamatosan fújta az orrát, aztán reggel egyszer csak azt mondta, hogy nem érez egyáltalán szagokat (ecetet is szagoltattam vele, de semmi), úgyhogy a gyerekorvos rendelt neki covid tesztet, juhéj, szóval most senki se ki, se be, egy csuda lesz. 

kedd, január 26, 2021

Feljegyzések a fogyókúrázók házából

Mostanában olyan durván fáztam már éjszakánként*, hogy egy nagy paplannal, plusz egy (néha kettő) meleg takaróval, dupla pizsama felsőben és sízokniban aludtam, de mivel a kezem is jéghideg volt, ezért nosza, vettem magamnak egy vékony futókesztyűt is az ágyba (ezen azért elég sokat hezitáltam, mondván, hogy kesztyűben aludni elég nevetséges)...a következő lépés a hálósipka lesz (ezen most eléggé röhögök). 


*igen, van fűtésünk, sőt, a házat pár éve szigetelték

szombat, január 23, 2021

Végre vége

 Ah, mostantól két hét stressz, de végignéztük a megoldásokat és úgy tűnik, elég jó pontjaik lettek, reménykedem, hogy mehetnek szóbelizni.

Azt mondták magáról a felvételiről, hogy jó élmény volt, mert szimpatikus volt a többi gyerek és nagyon jó fej a felügyelőtanár. Olyan kis okosak, tök jó lenne, ha sikerülne, nagyon megérdemlik. Annyit güriztek, folyton hulla fáradtan hallgatták Marcit, ahogy a térfogatról meg a kombinatorikáról magyaráz és csak néha protestáltak.

Szegény gyerekek, olyan nehéz tíz évesnek lenni, istenem!

péntek, január 22, 2021

kedd, január 12, 2021

slave to the wage vol.45378123

Ma két dolgon is rettenetesen felhúztam magam a csodás iskolai értekezleten: az egyikről virágnyelven csak annyit mondhatok, hogy basszák meg egy bizonyos feladat koordinálásával még év elején megbíztak, erre most az egyik kollégám engem megkerülve próbált előnyöket szerezni magának (az osztályának? az egész olyan kicsinyes és érthetetlen), az igazgatóság meg - mivel ő férfi és nálunk a férfiak elképesztő előnyöket élveznek - alá is muzsikált szépen, a másik meg tulajdonképpen még vérlázítóbb: az igazgatóság velünk próbálja elvégeztetni azt a munkát, amit nagyon is neki kéne végeznie (konkrétan x tagozat bevezetése, törvény értelmezése, tagozati célok megfogalmazása). Legszívesebben még az értekezleten felmondtam volna, komolyan. 
Annyira utálok itt dolgozni, hánynom kell az egésztől. 

hétfő, január 11, 2021

Marcus különkiadás

 Marci romokban hever. Marcusnak ma a kor szóval kellett a magyar felvételijében mondatot írni és az a mondat jutott eszébe, hogy koros az apám.

szombat, január 09, 2021

Ahogy a dolgok vannak

 Ma a tóhoz mentünk futni, tök jó (de iszonyat sáros) volt. Engem teljesen meglep, hogy ennyire jó együtt futni valakivel, azelőtt azt hittem, erre képtelen vagyok és ráadásul még beszélgetünk is közben, na ez végképp fikciónak tűnt azelőtt.

A gyerekeket meg nemes egyszerűséggel itthon hagytuk (!) - teljesen kiborultak az ötlettől, hogy ők is jöjjenek - matek felvételit írni (hihetetlen, hogy már ilyet is lehet csinálni).

Valamelyik nap megmutattam a gyerekeknek egy Kispál számot, azóta rajonganak, úgyhogy non-stop szól a zsákmányállat.



szerda, január 06, 2021

Feljegyzések nyomorult iskolás gyerekek nyomorult szüleinek házából

Ma kicsit berágtam Marcusra, mert hosszan kellett smúzolnom a tanító nénivel, hogy hajlandó legyen javításra lehetőséget adni ("az ötös nem 4,5, hanem 4,57"), majd utána az undorító nyelvtant kellett tanulnom vele (nem, szerencsére nem a tanító nénivel), amitől apokaliptikus migrénem támadt menten. 

A tanító néni elárulta, hogy négy hetet nem lesz suliban (hogy csinálja? Én is ilyet akarok!), szóval javítani max péntekig lehet, hogy csessze meg. Most sajnos rá vagyunk gyógyulva a felvételi miatt a jegyekre - én két napig iszom, ha ennek vége, rémes ez a stressz (és ez mekkora beteg dolog már egyébként meg; mármint az is, hogy le akarom inni magam, meg az is, hogy ennyire stresszel a negyedikesek felvételije) -, úgyhogy muszáj a tanító nénivel barátkozni. Mindenesetre annyira jólesett ez a kis beszélgetés, hogy gyorsan kiszámoltam, hogy már csak 87 napot kell  XY nénivel kihúznunk, hurrá! Két éve volt egy érettségiző csoportom, akiktől annyira rosszul voltam, hogy a téli szünet után minden nap felírtam, hogy "már csak ... nap" és rengeteg erőt adott, hogy a napok egyre fogytak. 

Amúgy meg erről az "ilyen átlagra ilyen jegyet adok" okfejtésről mindig az jut eszembe, hogy kicsinyesség, tanár a neved. Hány és hány frusztrált barom mehet tanárnak, aki végül azon élvezkedik, hogy végre ő adhatja a rosszabb jegyet, buktathat, alázhat, beszólogathat, juhúúú! 

Vágom a centit a gyerekeim összes iskolájának végéig. 

kedd, január 05, 2021

A home office csodálatossága

 Ma reggel elmentünk kettesben futni a közeli erdőbe, onnan kijutottunk egy dombra, ott is futottunk kicsit, majd visszafelé eltévedtünk, így egy közel nyolc kilométeres futó túrát nyomtunk le, isteni volt, remélem ilyen dolgok tematizálják majd az évet; ha az erdőben futnánk legalább heti kétszer, az undorító januárt is jobban viselném.