tipor a bánat*

 Nem vidám dolog a gyerekedet pszichiáterhez vinni, persze nyilván nem kell drámát csinálni belőle (anno, mikor a tesómmal voltak ilyenek, apukám teljesen kikészült, azt magyarázta, hogy tönkrement az életünk, jó, az tényleg nagyon súlyos és rémisztő volt), de tegnap este azért egészen megplattyantam ettől és eljutottam odáig, hogy minek az ilyennek szaporodni - ezen mindenki kiborul, aki hallja, de lehet, hogy megfontolandó (lett volna), ha a család tele van mentális beteggel meg öngyilkossal... mondjuk szerintem én egész jó munkát végeztem saját magamon, bár még mindig vannak borzalmas időszakaim és gondolataim, de legalább már az eszközeim is megvannak nagyjából mindennek a leküzdésére. 

Meg nem tudom, az is bánt, hogy annyira egyedül érzem magam ezzel, valahogy ezekről a dolgokról mindenki hallgat, pedig nekem annyit segítene, ha tudnék más emberekről is, akik hasonló cipőben járnak. Ugyanolyan ez a téma, mint a szülés utáni depresszió, arról is néma kussban kell lenni, hát micsoda anya az, akinek van ideje depressziósnak lenni?! (ez a kedvencem).

Tegnap egy csomót beszéltem Marcinak a sötét gondolataimról, de aztán az volt a végkifejlet, hogy de azzal biztatom magam, hogy talán ha az apukámat is elvitték volna pszichiáterhez 15 évesen, még ma is élne. Jó, hát szarul hangzik ez is, de egyelőre ez a legpozitívabb, amit ki tudok csikarni magamból.

* ebből, szabadon

Ilyen izék meg tizenhatodik

 Ó, wow. Majdnem megkérdeztem az egyik kolléganőmet, hogy Amerika melyik részéről származik, mert annyira fura az akcentusa, aztán tegnap a meetingünkön rájöttem, hogy szegény csak eszméletlen beszédhibás. Hú, nagyon óvatosnak kell lenni. Meg amikor azt mondják, 'my partner', akkor az nagyon gyakran azonos neműt jelent és akkor ciki úgy utalni mondjuk egy nőre, mintha férfi lenne (most ne keverjük ide a transzneműeket, az végképp bonyolító), jaj, nehéz ez a politikai korrektség.

Ma van a tizenhatodik házassági évfordulónk, szerintem elég menők vagyunk ezzel a sok évvel és azt kell mondjam, hogy egész jól megy a dolog. Jó, hát nyilván vannak viták meg zökkenők, rosszabb időszakok, de van sok-sok jó is és szerencsére mindig van min nevetni.

"I'm not doing anyone any kind of favors watching airplanes land and sink into the pavement"

 Én értem, hogy most mindenki Ilya Rozanovért van megveszve, de azért ne feledkezzünk el Joe Goldbergről sem - igaz, mindkettőnek béna az orra, szóval én fenntartásokkal nézegetem őket, de azért mindkettőnek vannak ezek a lábroggyantó pillantásai, amik lemásznak a képernyőről (respect mindkét színésznek: elképesztő, hogy mennyire más a civil kisugárzásuk).