A 33. hét első napján részt vettünk életünk első ikerterheseknek szóló oktatásán, Marci tök jó diák volt, jegyzetelt és aláhúzkodott, én meg végig sutyorogva tudálékoskodtam, merhogy például a kajálással kapcsolatos információk szerintem nem voltak pontosak és különben is, engem erről ne oktassanak, hihetetlenül sokat olvastam már a témában. Amikor épp nem jegyzeteltünk és tudálékoskodtunk, akkor puszilkodtunk és vihogtunk, rosszalkodtunk, na, de ahogy elnéztem, mi voltunk a teremben a legfiatalabbak (nem vicc, itt a nők szerintem jócskán 40 felett szülnek általában, én legalábbis még egy fiatal terhest se láttam) és a legkeleteurópaibbak, bármit jelentsen is ez.
Az oktatás egyébként elég alapos volt, szoptatni ugyan nem tanultunk (azt majd egy másik oktatáson), de a kiosztott jegyzetekből kiderült, hogy nekem 24 óra alatt 48 órát kell összesen szoptatni és fejni, öööö, kezdek kicsit beparázni, mondogattam is tegnap elhűlt képpel amikor egy szülős meg egy császáros filmet néztünk, hogy úristen, mibe keveredtem, volt aztán még koraszülés jelei szekció, meg ikresek beszámolója (a nő elmesélte, hogy majd' beledöglött a napi 48 óra szoptatásba és fejésbe, úgyhogy pár hét után abbahagyta), illetve a legérdekesebb, a hospital tour, hát gyerekek, csak azt mondhatom, hogy itt érdemes dolgozni és biztosítást fizetni, ugyanis ha ezeket megteszed és bármi bajod van (vagy éppen szülsz), egy átlagos biztosítással is királyi ellátásban részesülhetsz: mindenkinek külön szobája van (vannak két szobás lakosztályok is kicsit drágábban, hihetetlen), ahol kedvére vajúdhat, sőt szülhet is, ha nincs semmi gáz, a szobában tévé, fürdőszoba, többféle menü, plusz egy ágy (jelen esetben az újdonsült apukának), az egész abszolút szálloda hangulatú.
Megnéztük a különböző szintű babaőrzőket is, láttunk nagyon helyes három órás babákat, de sajnos a műtőbe nem engedtek be, pedig arra voltunk a legjobban beizgulva. Én nagyon erősen elkezdtem gondolkodni a császáros előadás után, hogy tán a természetes szülés mégiscsak egy fokkal jobb, merhogy hiába két gyereket kéne kipasszíroznom magamból, a császár utólag iszonyúan fáj és pont mikor a legnagyobb szükség van az erőmre, akkor mégse döglődhetek itt műtötten, szóval hümm. Az orvosom azt mondta mikor erről volt szó, hogy az ikrek sokszor problémásak és csak az egyiket sikerül természetes úton megszülni, a másikat ki kell műteni, ezért talán jobb eleve a császárt választani, hát, nemtom, egyébként is egyre jobban megrémülök, a tengernyi információ és beszerzendő cucc kétségbe ejt, milyen jó is volt a nagymamáinknak, nem tudtak semmit erről az egészről, csodás tudatlanság, istenem.
Amúgy tegnap óta azon sem csodálkozom, hogy ilyen hányós vagyok, láttam ugyanis egy rajzot a terhes nő belső szerveinek változásáról, hát feleim, én most már azt nem értem meg, ha valaki nem hányós (iker)terhesen: a beleim meg a gyomrom valami brutálisan össze vannak nyomódva, szóval változatlanul fenntartom, hogy a terhesség egészségtelen állapot, csodálom, hogy nem halálos...
Az amerikaiak pedig valami hihetetlenül furcsák: igazából fogalmam sincs, hogy mire alapozom ezt, de az az érzésem, hogy teljesen áthidalhatatlan kulturális különbség van köztünk, btw teljesen elhűltem, mikor elmentünk ebédelni és megfigyeltem, hogy mit esznek a terhesek: egyrészt rengeteget (fel nem foghatom, én csak kicsiket bírok enni), másrészt pizzát sült krumplival és chips-szel (ezt egyébként köretként eszik mindenhez, elképesztő) és sütivel és hamburgerrel, én meg itt aggódva számolgatom a szénhidrát mennyiséget, igyekszem nem hízni túl sokat; a magyar trend egész más, mint az itteni, itt a nőket arra buzdítják, hogy egyenek csak nyugodtan, otthon meg fékezik őket, mondván, a túl nagy súly egy csomó bajt okozhat.
Az oktatás végén idegesítő Celine Dion számokra kellett a földön heverve relaxálni, nem ment jól, én mondtam is Marcinak, hogy majd szülés közben Prodigyt rakjon a fülembe...
