"the last day of summer never felt so cold"

 

A halál keretezte az idei nyarat: nyár elején meghalt Balikó, nyár végén a nagynéném. 

Nagyon-nagyon szomorú vagyok, borzasztó nehéz az egész, a nagynéném volt az utolsó a nagycsaládból, most már csak mi vagyunk, a tesóm meg én, na meg persze a kicsik, ők írják az új családi történelmet. A mi történeteink meghaltak a rokonokkal, néha beleborzongok ennek a véglegességébe. 

Három nagyon jó dolog is történt, a csodásabbik, hogy megérkezett a családba egy őrült állatka, Mangó, a másik, hogy levágattam a hajam és rájöttem, hogy én egy rövidhajú ember vagyok, hát mit parádéztam én ezzel a nagy hajjal éveken á?! Plusz Mangó kapcsán felvettem a fonalat egy gyerekkori barátommal, ami a legnagyobb élet. 

Minden más jó volt, de végig elég bánatos, nincs is kedvem írni, szóval képek. 

slave to the wage vol. 45892345

 Azzal szoktam viccelni, hogy annyira kreatív a munkám, hogy még egy majom is unná - de sajnos ez valójában nem vicces. Mondjuk az, hogy teljesen itthonról végezhető, csodás és életmentő volt Marcus brutál diétája idején (és amúgy is szeretem, hogy itt vagyok a gyerekeknek ha kellek ha nem), de mostanra már annyira elképesztően unom, hogy még vécére menni is izgalmasabb, mint a kurva exceleket meg rendszereket nézegetni. 

De most nyáron kitaláltam magamnak egy tanulnivalót, ettől fel vagyok dobva, majd elmesélem, de most megyek, mert az unalmas szarból rohadt sok van.