csütörtök, szeptember 11, 2008

Mama indulnom kell hányni

Amíg le voltam fagyva, teljesen elfelejtettem milyen jó másoknak segíteni. A bennem lakó kis köcsög sebész csak hidegen pislogott vagy egy évig, nem éreztem, nem léteztem, minden távoli volt, hideg, racionális és közömbös.
(azt akartam mondani, hogy nagyon köszönöm, hogy törődsz velem. nem is tudod, milyen kibaszott jólesik...)
Na, megyek sírni, jóccaka. A szentimentális úristenemet mosmár, de tényleg, sej.

"And I say thank you Mom, Hello Mom, Thank you Mom, Hi Mom"

Mo:Te, figyelj, nincs feldagadva a karom? Biztos rákom van, le kell vágni.
Ma:Hülye vagy, mér lenne rákod?
Mo:Mér ne lenne? Az egész családom rákos.

A betegség pofájába ordítok, a betegség az én nagy tanítóm, egy hónapja nem futottam, gyerekek, mosmár nyilván rákos vagyok, leszek, voltam, a futós zenéimet hallgatom munkába menet, elszédülök mikor elképzelem ahogy árad az endorfin, az endorfintól folyton vigyorgok, jövök, megyek, haladok, mindig három kilométernél tartok mikor a néni azt sikoltja szuiszájd, nevetni kell ha rákos az ember, mindig nevetni kell, nyihogva röhögni, hazamegyek, nevettetem az anyám, taszigálom a vécére, ilyet nem szabad, mer ő beteg, vigyázni kell nehogy elessen, de már Woody is megmondta, hogy sokat kell nevetni, ezér aztán nevetünk, a családot operálják, kemózzák, a családom meghal, végignézzük, ahogy meghalnak, sorban, egymás után, meghalok én is, jeges kéz a torkomon, a gyomromban, a szívemben, meghalunk, mindenki meghal, halott lesz, lelövik, ugye?, mindent úgy kell fogadni az élettől, ahogy jön, szemlélődni, megvizsgálni, elengedni, elengedni, _e_l_e_n_g_e_d_n_i_, jön, elmegyek vele, nem megyek el vele, megtartom, csócsálom, kiköpöm, nem ítélem meg, na persze, na persze, betegség gyere, nem ítéllek meg barátom, elengedlek, te vagy a legszebb unokahúgom, foglalkozz azzal ami jó, szeresd magad, meghalni csak pontosan, szépen, minden szavadat félreértik és senki sincs, aki segítsen.

SZNOL vol. 397851002

Lucablog: A ka egy kerék, amely önmagába fordul.


Molly Bloom
2008-09-11 11:37:37
Tárgy: Napló, 2008-09-11 10:36:29
ka az én vagyok:)
- - - " - - -

Szőke Luca
2008-09-11 11:54:35
Tárgy: v: Napló, 2008-09-11 10:36:29
:DD ez kurvajó. :) ez az egyik kedvenc sorozatom volt stephen kingtől, ott írja a sorsra ezt a szót. :)

"A lét nem korrekt, nincs tekintettel ránk"

Sírós szorongós ébredés klasszik, négyig nem tudtam elaludni, megin csótánylét fenyeget, bebújok mingyár egy doboz cukorba, álmomban megerőszakoltak, leszorítottak, éreztem ahogy nyomnak bele az ágyba, nem kaptam levegőt, soha ilyen ijesztőt, dermesztően valóságos volt, nyilván hamarosan megszülök valami villogó, zöld háromszögfejűt, dobd ki a régi életed, úgyis csak a baj van velem, szorongás level 10, advanced, proficient, én vagyok K Orbán, ja nem, hopp, én vagyok a világ legnagyobb részecskegyorsítója, s te nem ápolsz anyám.
Nem, nem vagyok az a félénk, prűd típus, de valahogy mégsem vitt rá a lélek, hogy reggel fél nyolckor elmagyarázzam, mi is a különbség a cat's dick és a cat's tail között, csak szűkölve röhögtem magamban.

"valami nagy-nagy tüzet kéne rakni"

bántom és haragszik, haragszik, haragszik, haragszik, kevésbé haragszik, kicsit haragszik, alig haragszik, megbocsát; bánt és nagyon fáj, nagyon fáj, nagyon fáj, kicsit fáj, fáj, elmúlik, megbocsátok, bántom és sír, sír, sír, ezér nem bántom, szomorú, haragszik, nem haragszik, nem sír, sír, megbocsát, megbocsát, felejt, visszaesik, megbocsát, felejt, megbocsát.
naivnak érzem, óh, Ádám magam

eh

De mostezmilyenmár. Évente egyszer kjúros kurvává maszkírozom magam, erre megaláz a taxis: pont ott téved el, ahol veszett nagyot estem biciklivel tavasszal, tudjátok, amikor egy ember nagyságú cserebogár szerelmesen a mellemre simult.

szerda, szeptember 10, 2008

kedd, szeptember 09, 2008

"Perhaps I shall rise at another time, though I lie down in darkness and haye my light in ashes"

Képzeljétek, van egy macska aki Chomsky-t olvas, pezsgőt iszik és motorozik. Képzeljétek, van egy macska aki ágyba hugyozik. Képzeljétek, ma atomjaimra hullottam. Képzeljétek, találtam valamit. Képzeljétek magamhoz egy kulcsot. Képzeljétek az mp3-lejátszómat a fülembe dugva táncolok itthon, képzeljétek, ez a vég, igen. Képzeljétek, I'll be your father, I'll be your mother, I'll be your lover, I'll be yours, képzeljétek, visszamentem a boxra, képzeljétek csak azér, mer azt akartam beírni a partner rovatba, hogy feri cukorkékség, igen, képzeljétek. Képzeljétek, ma a Deákon eszembe jutott egy mondat - te vagy a legszebb unokahúgom -, képzeljétek csak azért nem sírtam el magam, mer felszállt egy kollégám, képzeljétek, sötét verem, képzeljétek, ma az összes Hans-Jürgennel beszéltem a világon, I'm sorry, I think I'll give up, szépen, empatikusan csaptam a telefont a bantu helpdeskesre, hiszek a fejlődésben, képzeljétek, én megrekedtem, híres megrekedt! most menj a gyárba és írj verseket!, elbutultam, sikítani akarok, képzeljétek, nem tudok mit kezdeni magammal, képzeljétek, Adrian Mole szerint csak a szerelem óv meg a tébolytól, képzeljétek, nem vagyok önazonos, képzeljétek, jó nekem, képzeljétek, ne(ke)m lenni jó, képzeljétek a dimenziókat, life as you dream it and life as it is, képzeljétek, néha a valóság meg az álmok összeérnek, képzeljétek, szentimentális vagyok, képzeljétek, közönséges vagyok, képzeljétek, röhögnöm kell, képzeljétek sírok, képzeljétek, miszlikbe szaggattam a diákhitel fizetési felszólításomat, képzeljétek, hamarosan egyszerre veszítek el nagyon fontos embereket, képzeljétek, nem is volt soha semmi az enyém, te az a fajta ember vagy, aki mindig azt képzeli, hogy nagyon csúnyán átverik, képzeljétek, többé nem akarok a sérült és sötét lelkűek klubjának elnöke lenni, képzeljétek, terápiába járok, képzeljétek, beszélgetünk, képzeljétek, me, myself and I, igen, mi, mi, mosmér, képzeljétek, nálam maradt a szaga, elfelejtette, (el)vitte a nagylöttyös indulat. A férfit. Képzeljétek, néha azt akarom, hogy haljon meg mindenki gyorsan, képzeljétek, nem bírok tovább fájni, képzeljétek, nem szeretek szenvedni, ezér szenvedek piszkosul, kapálózom, harapok, megrágom, kiköpöm, a szenvedés alapvető oka a nem-tudás, képzeljétek, holnap szétfutom a seggem, szex helyett sport, háddenem, képzeljétek, nemsokára álomba szagolom magam, képzeljétek, az ágyamban egyedül feküdni borzalmas, de légy jó kislány. Bunny, dying. But you must be proper. I say, oh pooh. Oh, pooh. Most be proper. Oh most proper. Powerful.

hétfő, szeptember 08, 2008

Kedves tévénéző gyerekek!

Najóvanmosmár, a kedvetekért hercig kis monológot fogok előadni arról, hogy mér nem írok, aztán természetesen elkezdem fosni a szót, percenként tolok egy postot, ontom a betűt, igen, igen, racionálisan élem az életem akár a macskám, háttudomén, hogy fáj nektek a hiányom, hát megértem én persze, idejöttök, oszt a szappanopera meg sehol sincs, eltűnt, elszökött, over, hogy mik vannak és hogy kell vigyázni, de nem írok, háddehogynem írsz te hülye, a nemírásról gyártott elméleteidet azér csak megírod, de meg ám; nem is tudom, valahogy nem szép tőletek ez a hozzáállás, empátia, gyerekek, empátia, hát a szappanoperának is van magánélete, szemérmessége, intim szférája, nyavalyás kis titkai, ostoba félelmei, meg az összes ilyen hasonló bugyutaság, minek is beszélek itten erről, tudnotok kéne magatoktól is, a nemírás az a _n_e_m_í_r_á_s_, hangosan mondom, felírom, leírom, kiírom, betűzöm, szótagolom, holnap keressétek meg az igazgatót édes fiaim, egyes, leülhettek, a kaput kiemelték...most átalakítják...nincs kapu, vége köztünk mindennek, ejnye, hát tudhatnátok, hogy köpni kell.