so be it

A subjunctive-ról álmodtam.

to cut a long story short

Az életem tulajdonképpen javuló tendenciát mutat: tavaly ilyenkor méhgyulladásom volt.

Igen, csak ennyit akartam, mosmitnéztek?

ahogy a dolgok vannak

Nos, Cicciolinán meg Berlusconin még esetleg túltettem volna magam, de ez...hogy a konditeremben 38-as lábú, 170 magas, kiélt arcú, szőrös digók strandpapucsban emelgetik a súlyokat, a nagy fejű, törpe termetű nők meg mammamiáznak az öltözőben, ez azért több a soknál.
Mindenesetre megszűnt a szívbajom mióta újra futok, volt, nincs, gyógyszert sem szedek, kedves sport, köszönöm. Te, azt olvastam a boxon, hogy egy pasinak tulajdonképpen szar párkapcsolatban élni, vagy legalábbis csak rövid ideig jó. Pedig neked mindig van itthon jó kaja, röhögünk, szeretgetlek, leszoplak, házi pornót forgatunk, filozofálunk...Szard már le azt a köcsög boxot!



PS.: Fish and Chips-ben és Párizskában születésnapozunk, háromra irigyeljetek.

"az öregség ősi nyomora"

Egyszerűen képtelen vagyok napirendre térni a nagymamám felett, aki az iránta megkövetelt tiszteletet fordítja ellenem és az én öreg vagyok, bármit megtehetek, bármit mondhatok, mert a korom tiszteletreméltó fegyverét veti be egyéb érvek hiányában.
Bámulatos.

"stop the world I want to get off"

vannak napok, amikor ki akarok szállni; csak egy kicsit, egy napra, két napra, egy hétvégére, na, léccilécci, elég legyen, ki akarok szállni, megyek az utcán, törékeny bájú verőfény és én nem akarom, nehéz a kezem, a lábam, fáj a szívem, harangoznak, fúj a szél, az életet szeretni kell, élvezni kell, ismerkedni kell, nyitottnak kell lenni, keblemre, gyere, emberiség, én meg nem akarom csinálni, csak egy kicsit, csak egy kicsit ne, egy kicsit hadd ne, a kötelességek, a gyász, a bűntudat, a problémák, a van pasim, nincs pasim, szeret-e a pasim kérdésköre, hogy mit vacsorázzunk, mit ebédeljünk, feküdjünk le, keljünk fel, a vajat elfelejtettem, zuhanyozni, tanulni, boldogulni, munkát keresni, munkát találni, amikor pedig csak ki akarok szállni, hogy mindig valaki rosszul van, mindig valaki beteg, mindig valaki meghal, a nagymamám szerint a halálnak nincs köze az élethez, a halál biztos nincsen is, a halál szerinte tragédia, mindig segíteni kell, fel kell hívni, levelet kell írni, be kell fizetni, el kell intézni, fel kell adni, postázni, sorban állni, bemenni, elhozni, levonják, feladják, elküldik, csak egy kicsit ki akarok szállni, az ágy alá bújok pár napra, csak egy kicsit, utána jó leszek, ígérem

de légy jó kislány

nagyi szerint a világ

Azt hiszem a nagymamám szerint életem végéig bűnhődnöm kell amiért eljöttem Triesztbe.

Ma fél éve halt meg az anyám. Egyre jobban hiányzik.

la bella addormentata

Amúgy is lagymatag blogírási kedvemet rontja, hogy a kölcsön számítógépem is kipurcant, a sajátom meg már tavaly feldobta a talpát, most meg ez is, jól nézünk ki, egyre amortizálódom, száradok, törődöm, ma reggel jeges rémület fogott el a gondolatra, hogy még egy évet (sőt, a Marcit ma biztosították, hogy akár többet is, milyen kibaszott jó ez) itt kell töltenem és bár megfogadtam, hogy nem hisztizek, beletörődöm a sorsomba - azaz abba, hogy nekem itt nem terem babér, merhogy ebben a városban csak a fizikusok meg az anyanyelvi angolok és amerikaiak dolgozhatnak az olaszokon kívül-, hirtelen arra gondoltam, hogy nabazmeg, én azonnal elmenekülök innen, aztán persze eszembe jutott a fogadalmam, mert bizony megfogadtam, hogy nem hisztizek, aztán megint arra, hogy faszér nem tudok új számítógépet meg új ruhát venni, hogy a cipőm lerohad a lábamról, nem hisztizek, a tengerre gondolok, a szerelemre gondolok, a tengernél a szerelemre gondolok, a szerelemnél a tengerre gondolok, jajjaj, elrontottam, akkor is hisztizni akarok, nem nyafognék, az akkumulátor diszkontra gondolok, a lehetőségeimre gondolok, a tengerre, a szerelemre, az életemre gondolok, ebben a városban nem szeretek semmit csak téged, valami hiányzik, hát persze hogy hiányzik valami ha semmi másod nincsen csak én, valami hiányzik.
A helyem a világban hiányzik.

"hogy mik vannak és hogy kell vigyázni"

Képtelen vagyok vitatkozni, mert mindent gondolok egyszerre.
Ezzel a problémával még egy (utólag visszagondolva rettenetesen buta) pszichológusnak is előhozakodtam pár éve - mindennek az ellenkezőjét is gondolom és ettől nagyon szenvedek -, aki kitessékelt, mondván ez csak lila bölcsészköd. Próbáltam ugyan némi részvétet kicsikarni belőle, nyakamba hurkolt köteleket emlegettem, de elhajtott a francba, ki érti ezt...

Tegnap öt órán át vitatkoztunk a tudományról, az emberről, az emberi és állati lélekről, tudatról, a tudósok felelősségéről, morálról és hitről.
Kiderült többek között, hogy nem vagyok materialista, ráadásul szép nagy orosz lelkem (SZNOL) sem hagyja racionalizálni magát, így hát egyértelmű, hogy reménytelen romantikusként halok majd meg egy szép napon.

take me down to the...

Ez most már ilyen rendszeres játék nálunk, a parkkal fenyegetős, persze a Fannival kezdődött: a macska túl aranyos, én ezt nem bírom idegekkel, nem élhetek vele, nem bírom elviselni, elviszem a parkba és otthagyom aztán hamarosan következtünk mi, felváltva: tűrhetetlenül aranyos fejet vágsz, ha nem vigyázol, elviszlek a parkba és élhetsz ott ezentúl meg aztán ha továbbra is ilyen cuki leszel, a parkban kell laknod a macskával meg még hogy nincs mese, viszlek a parkba most azonnal.