A kis herceget

és a Zabhegyezőt favorizálni huszonévesen olyan mint tizenévesen ágybavizelni...

18 évesen

menyasszony voltam...De egy brutális botrány kapcsán - drága szerelmem vita közben szétharapta a farmerkabátját, demonstrálandó, hogy elviselhetetlen elmebeteg vagyok - meghiúsult a frigy...akkor már régóta allergiás voltam a jeggyűrűmre, megkönnyebbülés volt kidobni a vonat ablakán.

Szende

szűznek öltözöm végül - zöldbe -; mikor az iskolához érek, az Apollo 440 épp azt hörgi a fülembe, hogy "more dope than heroin"...remekül játszom az ártatlan tündért, olyanokat mondok, hogy 'teaching has always been my ultimate dream' meg 'I need improvement in certain fields' és a baltás gyilkos hangú angol munkaközösségi vezető kérdésére - 'free time activities, milyen eredeti - szempillámat rebegtetve válaszolom, hogy szabadidőmben olvasni szoktam...(nem fekete özvegy, lencsi baba, vazz)...

történt azér izgalmas is: sokkoló trip, ahogy a kökinél kiér a metró a fényre...

leltár

- egy nekrofilról és néhány pszichopata drogfügggőről olvastam ötig
- okádok a kialvatlanságtól
- állásinterjúra mehetek-e nagyon pirosban?
- állásinterjúra mehetek-e egyáltalán?
- ki találta ki, hogy Robbie Williams kurva jó?
- a macska szétrágta az almoszacskót
- a macska szeret (hajnalban megölelt)
- a macskát imádom

egy kék színű, műanyag szamarat

csempészett a bátyám az ágyamba...hajnali négy óra volt amikor megpillantottam... a döbbenettől némán bújtam ágyba.

(a bátyámat mindig tiszteltem a türelméért...zseniálisan kivárja az abszurd helyzeteket)

nem sérülök

mosmár sehogy...és ha nagyokat rúgnak belém én akkor majd visszarúgok...("jó lenne nem ütni vissza")

pedig egy nő kényszere a rúgásra simogatás...(nőnek lenni jó)

hát a francokat.

hadat üzenek pont úgy, mint 15 évesen...ez ugyan most tragikomikus öngól a részemről...de legyen tökéletes a rombolás.

(mehet a röhögés)

Rajonganak értem

az őrültek...volt is több állandó fanom...belátom, hihetetlen, de egy időben több háborodott is üldözött a városban...a legemlékezetesebbek egyike Csepelről egészen a Batthyányi térig kísért. Egy Vidámpark koncertről tartottam haza szombat délelőtt, másnaposan, félálomban, amikor egy köpcös, kopasz, a derekamig érő fickó hosszasan köszönt nekem de valahogy olyan zavarbaejtő módon, mintha ismernénk egymást...mikor végül visszamorogtam neki valamit, elszabadult a pokol és hirtelen már azt tudakolta, elmennék-e vele lagziba és megiszunk-e egy kólát...miután odavakkantottam neki, hogy "Idegenekkel én ugyan nem megyek lagziba", akkor végképp belém szerelmesedett és eksztatikusan felkiáltott:"Jujj, te, megeszlek!"...a 2-es villamoson már igencsak feszengtem a rám váró nehéz feladattól - boldogan újságolta, hogy Szentendrére megy és elkísér hazáig - és a menekülési útvonalakon kezdtem gondolkozni vadul...kegyetlen dolog, de végül megszöktem:a pénztárig valahogy elengedett egyedül - mert egyébként folyamatosan hozzám tapadt - és ekkor mint az őrült vágtáztam a 19-eshez, ami épp indult...

Évekkel később találkoztunk újra: a 47-es villamos egyik megállójában vártuk, hogy átmehessünk a túloldalra...én azonnal felismertem és jeges rémület hasított a gyomromba...
Ő rám nézett és halkan azt mondta:"Elment a villamos..."

Vajon létezik olyan férfi

aki azt gondolja, hogy rossz az ágyban?

És létezik olyan nő, aki úgy hiszi, ő rosszul főz?


Esetleg van olyan ember, aki szerint a saját humora csapnivaló?

nem kell

karrier.
kérem a koldusbotot.


multimajomkodás over.
kérem a kalapomat.

a legnehezebb

úgy tenni, mintha egyfolytában vadul dolgoznék...kurva sok energiámat felemészti, hogy nagyon elfoglaltnak kell tűnnöm...
Olyan gyötrelmes dolog a pénzkeresés! Az emberiség mosmár kitalálhatna valami új játékot magának...