kedd, szeptember 30, 2008

küldöm mindenkinek aki szereti

A monogám család nem más, mint (a szexuális élet valamelyes kényelmét szolgáló, a gyerekek nevelésére kötelezett) történelmileg kialakult életforma, amelynek esetenkénti sikeressége sem szünteti meg egyre nyilvánvalóbb csődjét. A civilizáltság alacsony fokán álló XXI. századi nyugati társadalom azonban nem volt képes helyette jobbat kitalálni. Kevesebben képesek élni az előnyeivel, mint ahányan szenvednek a problematikusságától, de a boldogsághoz közvetlen köze egyik esetnek sincs.




Na, megyek serényen Nők Lapját meg Románát olvasni, helósziaszevasztok. Szegő András meg V. Kulcsár Ildikó (őket nagyon erősen megütném egyszer; tudjátok, az a bizonyos makarenkói, na az hiányzik nekik, valószínűleg egyikük se kapott még sose olyant) cukros képei a boldog családanyákról tuti helyrebillentik a posztmodern társadalom szennyétől szétcincált kicsi csipkelelkemet.

http://index.hu/tech/net/10comm2008/

1. Ne rendeld blogodat önnön integritásod fölé.
2. Ne teremts bálványt a blogodból.
3. Ne élj vissza nickneveddel, és ne bűnözz az anonimitás leple alatt.
4. Tiszteld az Úr napját, és hetente egy napon tartózkodj a blogolástól.
5. Bloggertársaidat tenmagadnál is többre tartsd, és ne nagyítsd fel az ő hibáikat.
6. Ne bántsd mások becsületét, jó hírét és érzéseit.
7. Ne paráználkodjál gondolatban a weben.
8. Ne lopd el a másik által létrehozott tartalmat.
9. Ne tanúskodj hamisan bloggertársad ellen.
10. Felebarátod sikeres blogját ne kívánd. Elégedj meg azzal, ami a tiéd.

most látom, mennyire alliterál ő

félig felmondtam

Számolni kell, vigyél innen

Számolni kell. A számok mindig alátámasztanak valamit. Halálugrásokat. Jogos félelmeket. Elvárásokat. Ottmaradásokat. Elmenéseket. Kötelességeket. Lehetségességeket. Szabadokat. Nemszabadokat. Kelleket. Nevetségességeket. Hihetetlenségeket. Tilosakat. Muszájokat. Szerelmeket. Nemszerelmeket. Számolni kell. Számolni kell. Elszámolni, felszámolni, megszámolni, beszámolni, kiszámolni, számolni, 8, 13, 6, 33, 28, 8, 13, 6, 33, 28, 8, 13, 6, 33, 28, 8, 13, 6, 33, 28, értitek, számolni, számolni azt kell.

hétfő, szeptember 29, 2008

hat hét (vs) kilenc nap

Nem lehet nem észrevenni, hogy a posztmodern alkotások szerkezetileg mennyire emlékeztetnek a pornográf filmekre.(...) A pornográfia (s ez önmagában jellemző a degenerálódó emberiségre) egyszerűen a vágyak felkeltését, az aktusra való ösztönzést célozza meg. A művészfilmben megjelenő ilyenfajta ábrázolásnak viszont "világa" van: a bomlással, a csőddel, a kiúttalansággal, az emberiesedés hiányával, stb. szembesít. Ezek a művek az emberiséget illető illúziókat törik össze, a sokakban élő ideál semmibe veszését fejezik ki, éppen ezért kell nagyon keményen - felfokozott érzékiséggel - érvényesíteni hatásukat. Az újabb és újabb epizódok-hasonlóan a pornográfia aktus-sorához - meggyőzik a nézőt arról, hogy bármilyen túlzásnak tűnik mindez, egyszerűen nincs más út.




Undorodom a posztmodern filmtől, az elidegenedett társadalomtól, az individuumtól, a lét dadog, légy hát, akár az állatok, oly nyersen szép és tiszta, ki fogom dobni ezt a hányinger könyvet, fúj.



PS.: "A népszerű (al)műfajok helyénvalóbb ’objektív megfelelői’ a poszthumanista világlátásnak, mint a komoly regény”, amely mondhatni definíciószerűen embercentrikus, humanista világlátású és realista reprezentációs konvenciókat működtet.
Már jeleztem, hogy ezek az alkotói módszerek mind narratív, mind kognitív szempontok szerint artikulálódnak. Ilyen eszköz Lynch kezében az elbeszélői labirintus-szerkezet narratív komplexitása vagy a nézői információkezelés kognitív határainak feszegetése.



minden bölcsész haljon meg MOST

telefonbeszélgetés

Dé: Képzeld, a szülőknél egy ideje nagy kövér kukacok másznak a plafonon.
Mo: (:üvölt) Ne, kérlek hagyd abba, ne mondd ezt, nem akarom tudni, elég, elég, elég.
Dé: Sokáig nem tudtuk elképzelni honnan jönnek, de tegnap aztán rádöbbentünk, hogy a gyümölcstea a bűnös.
Mo: (:nyüszít) Hagyd abba, elég, elég, elég, elég, ne, ne, ne.
Dé: Nahát, nem gondoltam, hogy így kiborulsz, bocs, én csak tágítani akartam a horizontodat.

life is a bitch

Az élet egy köcsög. Hát mér kellett nekem a legnagyobb kalandra ilyen sokáig várnom?

(:duzzog, dohog, de végül megadja magát)

Kösz, élet.

vasárnap, szeptember 28, 2008

"Szeretem, ha visztek, mindegy is hová/Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmom"

Dé: Micsinálsz?
Mo: Szerelmes vagyok.
Dé: Reális megközelítésben?
Mo: Mosok.

"Pusztíts hát szörnyű szerelem"

Na arra gondoltam, hogy egy ilyen performanszot csinálok mondjuk jövő csütörtökön délután kettőkor reménytelen októberi fényben a Móriczon a SPAR előtt, méltó helyen, méltó időben, méltó módon, hogyaszongya Molly Bloom törli a blogját, rendőrök biztosítanák a terepet, tűzijáték, szilajkodás, ökörsütés, szem nem maradna, világégés, szárazon, nem beszélni, régóta ezt hallom belül, a kimondott meg a leírt szó, minden hang, mozdulat, titok, idegenség, gusztustalanul banális, de ne olvassátok már ezt a sok szart amit írok, jó?, ugyanmár gyerekek, ripacs vagyok, naná, de mégis, lassan a pornó ideje is lejár, nézzük ezentúl a falat vagy ha nem hát jó, oké, legyen, a liberális úristenemet már: mindenki kúrjon seggbe még egy embert.

Kedves tévénéző gyerekek!

egy ilyen hosszú filozofikusat akartam, hogy inner poise, meg le a kapcsolatfüggéssel és mindenkinek a maga kovácsa (érzem én is, hogy fájdalmasan vicces vagyok, sej), mer micike már megin belesírt a telefonba pénteken, hogyaszongya nem akarok többet egyedül lenni, meg aztán mindenféle baráti gerincek sorra beletörnek a pinába (juj, bocsbocs) és ez milyen már, énnekem fáj, de úgy frankón, nade meguntam félúton, annyit beszéltem én erről itten és nemár hogy ennyi sokat pofázzak, sosem írjátok le a dolgokat a tábláról, ki vagytok rúgva édes fiaim, de legalábbis egyes, hát tudjuk mi ezeket mindannyian és úgyis csak az van, hogy ki kell böjtölni, szét kell esni, újra meg újra meg újra, kívánom neked, hogy legyél sokat egyedül, senki nem mondta, hogy jó lesz, nem ér csalódni, elkeseredni, tűrni kell, öngyógyítás, nemfüggés, fall apart and start again, és ha majd már nem akarsz sírva felhívni ilyenkor, mer megcsinálod, megoldod, feloldod, eltünteted egymagad, na akkor, akkor kezdődnek a nagy dolgok.