life is a bitch

a hagyatéki tárgyalás alatt végig a zöld borítékot néztem: az anyukám kézírásával az volt ráírva boldog karácsonyi ünnepeket!, az apukám kézírásával az volt ráírva temetési számla is kell

sunshine boogie

Ma:Fél tizenegy van, keljünk fel, vár a bowling.
Mo:Normális ember nem kel fel délelőtt, normális ember nem megy bowlingozni délelőtt, normális ember alszik délelőtt.
Ma:Már Dodler mackó is biztos ébren van, keljünk fel.
Mo:Dehogy van ébren, ő is tudja, hogy aludni mindennél jobb.
(nem volt ébren)

Na jó, aztán azér bowlingoztunk, tollasoztunk, fürödtünk, leégtünk, olaszt tanultunk, szabályos úszást gyakoroltunk, szkrebliztünk, macskaarcot pókhálótlanítottunk, kompoztunk, csecsemőt néztünk és majdnem szénhidrát-partit tartottunk.

helyzetjelentés

Feleim, az új Placebo album olyan mint egy elkent szúnyog a falon, btw azt álmodtam, hogy az István lebaltáz a Panoráma hotelben, tudom, ma fosom a szót, de ne aggódjatok, lassan elhúzok a Balatonra, hogy pár napig egy fizikus, egy pilóta és egy heroinista cirmos filozófus társaságát élvezhessem.

"for fear of growing old"

Amikor a nagymamámmal beszélgetve akaratlanul is rá vagyok kényszerítve, hogy rokonaim bélműködését, operációit, illetve gyógyszerszedési szokásait elemezzem, titkon elképzelem magam nyolcvan évesen, amint unokáimnak bölcselkedem irodalomról, zenéről, filozófiáról és persze meggyőződésem, hogy soha nem fogok előadást tartani a bélsaram színéről, a gyógyszeradagomról és kizárt, hogy doktor xy-t gyalázzam.
De mi van, ha a testem defektjei egy idő után mindenképpen átveszik az uralmat, elszabadulnak és önálló életre kelnek? Mi van, ha az ember testéből és szelleméből végül tényleg csak egy gyógyszerekkel szabályozott, de még így is gyatrán teljesítő, testcentrikus sejthalmaz marad?

Kicsit aggódom, hogy az intellektus nem győzedelmeskedhet a fécesz fölött.

Két kínzó blogger kérdés

A bloggercsajokért látatlanban rajongó férfiak olyan érzékeny és különleges személyiségfetisiszták, akik köpnek a külcsínre mer nekik csak a belbecs...?
A blogírást isten akkor tulajdonképpen a randa nőknek teremtette menedékül?

a férfiak őrültek

ez annyira mókás, hogy a puszta létemmel zűrt kavarok valakinek a fejében, akivel vagy nyolc éve találkoztam utoljára és akivel annak idején még csak nem is szakítottunk, egyszerűen csak nem találkoztunk többet, beszélni se kellett róla, én kérem nem csinálok semmi rosszat, én itt rendesen elnetezgetek, élek, ez meg itt a meghiúsult reményeivel gyötör, közös gyermekeinkről ábrándozik, egy életet leél velem fejben, gyerekek, ez most komoly? a férfiak is őrültek?

nekem is kell madonnás post

Mondjuk én úgy elmentem volna Madonna koncertre, ha valaki pisztollyal kényszerít, fizeti a jegyemet, plusz ad valami komoly tudatmódosító szert a koncert alatt, meg mondjuk még egy kis készpénzt is.

csak azt tudnám feledni, azt a gyrost

Ha az ember rosszul van, akkor iszonyú furcsa tudatállapotba kerül és meglepő módon ezt még az iszonyú furcsa tudatállapot kellős közepén is érzékeli: amikor túlságosan süt a nap és a hányás már a fogát csiklandozza, minden szag és hang külön életre kel, ugyanakkor az egész olyan álomszerű, tompa, mintha egy kút mélyére dobták volna vattával teli nejlonzacskóval a fején, továbbmenni már nem tud, a földre lefeküdni meg mégsem illik; igen, azt hiszem ez az állapot vetekszik az ájulás előttivel, amikor az ember tényleg kirajzolódik a világból, gyerekek, ajánlom kipróbálásra, még mozijegyet se kell venni; mondjuk kétségtelenül nehéz az éberségünket nem kikapcsolni amikor éppen lehányjuk a cipőnket, dehát.

elmebeteg álmaim vol. millió

Valamelyik nap azt álmodtam, hogy megcsaltál és iszonyúan összevesztünk és sírtam és üvöltöttem, de az álomban én tulajdonképpen nem én voltam, hanem te és te pedig nem te voltál, hanem én.

Augusztus 20-ba taszítva

Kevés nyomasztóbb dolgot tudok elképzelni egy nemzeti ünnepnél. Na jó, egy januári vasárnap délután talán versenyezhet vele...gyerekek, ezt az új poklos horrort ugye ilyen two in one-nak szánják, mármint hogy maga a film önmaga paródiája is, szerintem tök olcsó megoldás, támogatom, egyébként elképesztő, hogy a Közönséges bűnözők óta tartja magát az az elképzelés Amerikában, az ördög/sátán/gonosz/vatevör (vagy mindezek követe, mit bánom én) az bizony egy (több) magyar cigány (külön mókás, hogy amikor a főhős a magyar cigányok tanyájára téved, akkor innen is, onnan is orosz mormogást lehet hallani), aki magyarul átkoz, de várjunk csak, most jövök rá, hogy ez a film bizony tökéletes erre a nemzeti ünnepre, szittya vérem legalább két órára felgerjedt és úgy lobogott, hogy még a parasztvakításra (tűzijáték) is futotta, na jó, így talán kibírom valahogy október 23-ig.