Friday Night Fever

 A férfiak péntek este elmentek focizni, mi meg Lénussal ilyen felemàs karaoke estet tartottunk: meghallgattunk egy csomó szàmot, ràkerestünk a szövegekre és daloltunk együtt a zenekarokkal vagy két óràn àt. Tök jó volt, igazi feszültség levezető. Aztàn mikor hazajöttek a pasik még tàncoltunk is mindannyian; a hétvégi tànc nàlunk màr lassan hagyomàny: mindenki lelkesen ugràl péntek este, hogy hurrà, hétvége.

11. szülinap

Molly: Engem is meg kell ünnepelni a gyerekek szülinapján, mert kitoltam őket. 

Marcus: Engem nem toltál ki, engem kihúztak. 

Jaj, hát megint volt jó fárasztó szülinapi buli, volt most is szemen dobott (majdnem végig a kertben kidobóztak) és elégedetlenkedő hisztis kislány, huh, azért egy fokkal egyszerűbb lesz, ha már maguk mennek bulizni a szülinapjukon, de szerintem összességében azért jó volt. Kaptak egy csomó ajándékot, köztük roxforti  levelet is; sajnos nem J. K. Rowling írta (egy olvasós csoportban láttam olyat, hogy valaki a gyereke tizenegyedik szülinapján szövetkezett az írónővel), de azért arról tájékoztatta őket, hogy felvételt nyertek a boszorkányiskolába, vicces volt, tetszett nekik.  

Olyan nagyok már, mindig meglepődöm, meg persze kicsit fájdalmas is, ahogy egyre inkább leválnak az emberről. Fájdalmas, de persze izgalmas is: nagyon érdekes megfigyelni, ahogy kialakul a személyiségük, fejlődik a humoruk, ahogy okosodnak, ahogy barátokat választanak.

 

slave to the wage aka ahogy a dolgok vannak aka 'aki nem tudja, tanítja'

 Ma a kedvenc csoportom óra végén nyivákolt, hogy maradjak én velük még a plusz három órájukon is - négyen tanítjuk őket, nyelvi előkészítősök, napi ezer angolórájuk van -, hát teljesen elolvadtam, nagyon szeretem őket, a kedvencem tök olyan, mint Marcus (esküszöm, még hasonlítanak is), nagyon jó fej gyerek, eredeti gondolatokkal, jó humorral, öniróniával. Alapvetően az egész csoportot szeretném örökbe fogadni, de mondjuk három gyerek is elég lesz kezdetnek, irtó helyesek. 

Végül egyébként szerencsére nem lett senki covidos - vagy addigra már nem mutatta ki a teszt, ki tudja, én olyan furán éreztem magam, mint még soha -, ma már dolgoztam (Marci még elég beteg) és ilyen hosszú hiányzás után (másfél hétig itthon voltam!) általában nehéz újra összerántani a csoportokat, most sem volt egyszerű, de egész rendesek voltak, bár nagyon elkényelmesedtek akiknek sok angolórája elmaradt, hát igen, így megy ez.

Ma elképedve vettem észre, hogy vittem magammal esernyőt; szerintem ez annak a jele, hogy végképp felnőttem. Ha elkezdek nagypárnán aludni, az szerintem majd azt jelenti, hogy végérvényesen megöregedtem. Rémisztő. 

El ne olvassátok a Firefly Lane második részét! (A sorozatnak már az első része is eléggé különbözött a könyvtől, de gondolom, ha folytatják, hasonló lesz az irány, mint a könyv sztorija, ezért nem is spoilerezhetek itt.) Tragikusan szar, tele hiteltelen pátosszal és sorsfordulattal, na meg túlvilági szerettekkel, jesus. 

kiskamasz különkiadás

Tényleg, Marcus, milyen volt a matek szakkör?

Őő...jó! Ez a Noémi,* ez nagyon szép làny!

*Léna padtàrsa és baràtnője, akivel egy csoportban dolgoztak a szakkörön

ahogy a dolgok vannak

 Borzasztóan lusta blogger lett belőlem, szànom-bànom, de vagy tíz napja beteg vagyok, itthon agonizàlok (nesze neked, új munkahely), hétvége óta pedig Marci is beteg és màra elment a szaglàsa, úgyhogy most épp karanténban vagyunk mindannyian, vàrjuk a tesztelést. Lénus teljesen maga alatt van, nagyon szeret suliba jàrni (Marcus is szeret, de azért nagyon boldog, mikor nem kell menni).

Bezzeg halàla teljesen lesújtott, borzasztó szomorú vagyok, pedig nem is ismertük egymàst, elkeserítő dolgok ezek, eszembe is jutott pàrhuzamba àllítani az ő halàlàt Marci gyerekkori baràtjànak tavaly màrciusi és az én egykori csoporttàrsam tavaly nyàron bekövetkező halàlàval. Mindketten agydaganatban haltak meg, az egyikük 40, a màsik 47 éves volt, kicsi gyerekkel, csalàddal, hàt micsoda igazsàgtalan, szemét dolgok ezek?! Persze tény, hogy sosem tudni előre, hogy kinek mennyi idő jut, ezért is van mélységesen igaza a buddhistàknak abban, hogy foglalkozni kell a halàllal és fontos - de milyen nehéz! - értékes, minőségi életet élni.

ahogy a dolgok vannak

 Majd egyszer talán írok az évkezdésről (esetleg a nyaralásról is) hosszasabban, de most egyszerűen annyira megterhelő ez a sok új intézmény, követelmény, ide-oda utazás (na meg végiggondolni, hogy melyik gyerek mikor végez, kinek kit kell megvárni és akkor ehhez képest mikor kell hazahozni őket, illetve hogy egyáltalán kinek sikerül értük menni, na meg van A és B hét, édes istenem), hogy semmire nincs energiám estére, csak nyálcsorgatva nézni magam elé. 

Röviden egyelőre annyit, hogy az új helyeken mindenki - még én is, ami nagy dolog, mint tudjuk - jól érzi magát, ami szerintem abszolút pozitív. 

egér rewind

Négy nap kellett, hogy az egér besétàljon az élvefogó csapdànkba, addig csak a neszeit hallottuk a mosogatógép alól, meg időnként a macskàk hisztérikusan befúrtàk magukat a konyhaszekrény mögötti részbe, ami azért elég àrulkodó volt. 

Bella egyébként annyira fellelkesült a remekül működő egér-projekttől, hogy pénteken is hazahozott egy élő egérkét (ezúttal Léna engedte be), de szerencsére Marci halàlos nyugalommal ràborított egy műanyag tàlat és elvitte a közeli mezőre. Szegény Bellàt azóta úgy engedjük be, hogy a résnyire nyitott ajtóban hosszasan tanulmànyozzuk a szàjàt, hogy van-e benne egérfarok.

(A csapda miatt sajnos alig làtszik, hogy mennyire helyes.)

Történelmi pillanat aka "elhull a virág, eliramlik az élet"

 A gyerekek ma szétköltöztek: ki-ki a saját szobájába. Őrület ez a sok változás, külön szoba, külön osztály, pedig nemrég még együtt lubickoltak a hasamban, brühühű.

egeres aka a vidéki élet szépségei

 Bella tegnap este egy élő egérrel tért haza: a bejárati ajtón át jött, én meg nem láttam, hogy lenne valami a szájában, úgyhogy most egy pici egérrel osztozunk a házon (olyan éjfél körül végképp eltűnt a nappaliban, a könyvespolc alatt).

Egy darabig üldöztük szegényt, de a genyó macskák csak szórakoztak vele, állatira tetszett nekik az élő játék. Reggel aztán egyszer csak nagy üvegcsörömpölést hallottunk, ekkor Marcus már ébren volt és később mesélte, hogy a macskák vadul üldözték szegény egeret, aki most meg talán valahol a mosogatógép alatt dekkol. 

Akarunk csinálni diós csapdát, hàtha kicsalogatja és elengedhetjük, szegény, irtó cuki, csak hát mégse szeretném, ha vele reggeliznénk ezentúl.

PS: Nagyon vicces volt: még este gyorsan kitettem egy kis sajtot, hogy majd az kicsalogatja az egeret és akkor a macskák elkapják, hát, több se kellett Balikónak: kicsit szaglászott a sajt körül, majd egykedvűen betolta.

Slave to the wage vol.sokezer

 Az élet olyan vicces néha: ma volt az első napom az új munkahelyemen és mivel találtam egy csomó könyvet az íróasztalomban, bementem a könyvtárba, ahol bemutatkoztam a könyvtárosnak, aki, hogy, hogy nem, az a csaj, akivel István anno megcsalt (másodszor? sokadszor?). 

Tulajdonképpen röhögök az egészen, de kicsit azért még most is felment a vérnyomásom.