Boldog kari

 

Monday night fever

 

words don't come easy

 Olyan egyedi módon hangolom magam a karácsonyra ezzel a sorozattal. Mondjuk olvasni legalább ezt a könyvet olvasom, jókat vihogok rajta esténként, nem, nem magas irodalom, mostanában (az utóbbi két évben mondjuk) nehéz könyveket olvastam csak és kizárólag, ez most jólesik. Van pár ilyen karácsonyi novellásom is, de valahogy ez az áhitat nem megy nekem jól, a karácsonyi sorozatok meg nagyon ritkán jók és öreg vagyok már marhaságokra pazarolni az időt. 

Történt mindenféle fontos: megünnepeltük Marci szülinapját, Marcus diétájának vége (és ahogy megjósoltam: azóta is öljük egymást kajaügyben), Léna megy az új gimibe a második félévtől, na meg felmondott a főnököm és tegnap elbúcsúztunk. 

Végérvényesen lusta blogger lettem, szóval jöjjenek a képek:

furious anger

 Jaj, már annyira vártam ezt a kérdést! De miért, mi bajod azzal, hogy főzni kell, eddig rendeltél?

Nem, bro*, főztem bazmeg, de nem mindegy, hogy központi számítógép módjára kell számontartani az összes alapanyagot, amit már használtam és amit még használhatok, mert ugye napi limit volt a kötelező ételekre eddig, ráadásul soha nem lehet(ett) csak úgy adni valami tésztát/mirelitet/konzervet/szendvicset/rendelt kaját/bármi kicsit is zsírosat, aka bármilyen nem csirkehúst, sajtot/tejterméket, semmit, ami be van csomagolva, semmit, ami egy háziasszony életét megkönnyíti néha és nagyjából minden étkezésre főzni kell valamit, lehetőleg olyat, amit meg is fog enni az a drága gyermek.

Plusz Marcus ugye eszelős válogatós (persze erre is megvan a replika: én nem hagytam, hogy válogassanak - jóvan, gyere akkor, beszélgess Marcussal, aki szerintem inkább éhen halna, mintsem, hogy bármilyen zöldséggel közelebbi kapcsolatba kerüljön).

Húúúú. Bro.

* a gyerekeim szerint mindenki pali, faszi, vagy bro, egymást is így szólongatják.

Thanksgiving

 Nagyon irigylem ezt az ünnepet az amerikaiaktól, de mindegy, mi Marci szülinapját ünnepeljük ilyenkor, szóval miatta bőven hálálkodhatok; nekem amúgy rendszeres tevékenységem a hálaadás: fekszem az ágyban és hálálkodom, hogy van hol laknom, állok a kertben, nézem az eget és hálás vagyok, hogy élek.

Ma reggel már megsütöttem egy kenyeret, egy adag muffint, megfőztem Marcus ebédjét, most meg kicsit lógok, mert egész Amerika pulykát süt és olyankor nekünk is könnyebb az élet. Ma este céges karácsonyi buli lesz (why? november van!), úgyhogy holnap táncolunk az asztalon Marcit éltetve. 

Fura ura

 Mikor utoljára rajzoltam Marcinak elképesztôen ronda madarat a karantén idején, a tanítónéni azt írta kommentbe, hogy jaj de jó, Marci, hogy segítség nélkül csináltad! Úgy emlékszem, mindketten megsértôdtünk. 

Saturday night fever 2025

 Régen buliba jártam szombat este, manapság vécépumpa reviewkat olvasok. 

First world problems

 Mióta kiderült az iskolaváltás, folyamatosan azon nyenyergek, hogy hogyan lesz majd ott mindenki két gimi ballagásán - tudom, irigylitek a problémáimat. 

Amúgy Dr Márton megint kicsit nógatta az igit, aki kibökte, hogy akkor menjünk pofavizitre december 2-án, jaj, nagyon izgulok.

Elitgimi 2025

Az a szerencsétlen meg beleült valami büdös, barna löttybe, azt mutogatta ott órán, tanítás közben, aztán azzal fenyegette ôket, hogy aki dumál, azt beleülteti és mikor B dumált, elkezdte rángatni, meg húzta lefelé a székre és ô ugyan nem nagyon bírt védekezni, mert el van törve a karja, de végül csak sikerült valahogy ellökdösnie magától és elsétált a helyére.

szolgálati aka a titkos boomer viselkedésem

 Hát bocsánat mindenkitől, aki kommentelt bármikor a közelmúltban: nekem csak most tűnt fel, hogy 1. lehet kommentelni 2. vannak is kommentek, régebbről is.

Aszittem ennél azért menőbb arc vagyok...majd elmesélem a gyerekeimnek, biztos harsányan kiröhögnek majd (ilyen esetekben nagyikának szólítanak, hát nem bájosak?)