Nagyon irigylem ezt az ünnepet az amerikaiaktól, de mindegy, mi Marci szülinapját ünnepeljük ilyenkor, szóval miatta bőven hálálkodhatok; nekem amúgy rendszeres tevékenységem a hálaadás: fekszem az ágyban és hálálkodom, hogy van hol laknom, állok a kertben, nézem az eget és hálás vagyok, hogy élek.
Ma reggel már megsütöttem egy kenyeret, egy adag muffint, megfőztem Marcus ebédjét, most meg kicsit lógok, mert egész Amerika pulykát süt és olyankor nekünk is könnyebb az élet. Ma este céges karácsonyi buli lesz (why? november van!), úgyhogy holnap táncolunk az asztalon Marcit éltetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése