Amikor hazafelé megtekeredik rajtam a melltartóm és egy húgyszagú telefonfülkében próbálom megigazítani néhány zöld arcú hajléktalan tekintetétől kísérve, akkor rögtön tudom, hogy nőnek lenni jó...
(szinte ugyanebben a pillanatban bulimeghívást kapok...a Rákóczi téren találkozunk...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.