péntek, július 16, 2010

Hányattatott-hányatott sors

Rájöttem, hogy egyetlen lehetőségem maradt, ha élvezni akarom a terhességet: meg kell szeretnem a hányást. Voltak ugye ezek az ígéretek, hogy majd elmúlik a tizenkettedik héten, aztán a tizennegyedik héten, aztán ha majd megmozdulnak és most?
Most csak az van, hogy hát, majd ha megszületnek...ez pedig reményeim szerint csak október vége körül lesz, szóval pozitív gondolatok, mantra indul, hányni jó, hányni hasznos, hányni szép, a hányás felszabadít, a hányásom én vagyok, hányok, tehát vagyok, én, kérem, tulajdonképpen hányni akarok.





PS.: Tök jó ez a komment nélküli blogolás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.