Az a baj, hogy az iskolai szívások és a hajnali kelés miatt sárkány leszek estére, borzasztó. Amúgy sem vagyok egy türelmes alkat, de mostanában egészen tragikus, amit produkálok, ma például rondán összevesztem Marcikával* az szmk-s anyukák előtt (akiktől egyébként is agyfaszt kapok, finoman szólva), persze nagyon kellemetlen volt. Jó, szerencsére mindig kibékülünk, meg megbeszéljük, ha indokolt akkor bocsánatot is kérek, de utálok undok banya lenni, rosszul vagyok magamtól olyankor.
Az szmk-s anyukák hihetetlen kemények, engem az őrületbe kergetnek azzal, hogy halálosan komolyan veszik magukat és ha nem pattogsz nekik a facebook-on az összes délelőtt tízkor kiszenvedett agyszüleményükre, akkor fel vannak háborodva, mondván, hogy nagyon fontos lenne, hogy döntéseket hozzunk a gyerekek érdekében...ó, anyám.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bármelyikük is dolgozna, folyton azzal vannak elfoglalva, hogy hogyan díszítsük karácsonyra a termet, meg milyen sütit süssünk a Luca napi vásárra és a papírgyűjtés, az igen, az nagyon fontos és különben is vigyünk be szalvétát, illetve azonnal szavazzunk az összes nagyon fontos témában.
Jó, mondjuk én ha nem dolgoznék sem hiszem, hogy pattognék ezeken a dolgokon, hát majd ünneplünk, sütünk és díszítünk itthon, örülök, ha arra képes vagyok. Persze az is elképzelhető, hogy ezek ilyen keményvonalas csodanők, akik éjjel sütnek, nappal menedzserek, délután-este szmk-s szuperanyukák és mindez megy nekik non-stop, én sajnos nem vagyok ilyen és különben is csak irigykedem.
Jaj, ez az anyuka-kultúra nagyon kiborító, persze nem is vagyok a brancsban, csak úgy foghegyről köszönnek nekem, nyilván én vagyok, aki fenn hordja az orrát, ezt a címkét úgyis mindig megkapom, de annyi baj legyen.
Egyébként nemcsak én vagyok nyűgös, hanem a gyerekek is: az utóbbi időben állandóan veszekszenek, nagyon elkezdtek rivalizálni, rettentő idegesítő (az iskola pedig csak rásegít erre): folyton rondán ordítanak egymással, meg centire nézik, hogy mindenből ugyanúgy kapjanak, fel vannak háborodva, ha az iskolában valamelyik több kis télapót, csillagot és mosolygós fejet kap jutalmul, jézusom, nagyon fárasztó a folytonos acsarkodást és bömbölést hallgatni, plusz megérkezett Marcika menetrendszerű éves köhögése és az mindig elég pusztító: éjszakai és nappali inhalálás, bedugult orr miatti hiszti, hullafáradtság.
Tulajdonképpen csak azt akartam bővebben kifejteni, hogy fáradt vagyok és nyűgös és legyen szünet MOST.
*most épp azon, hogy legalább ezer percig készülődött mikor értük mentem, aztán a zűrös és idegesítően lassú készülődését megkoronázandó szétdobálta a matek korongjait, majd amikor összeszedtük, kétszer újra lesodorta őket a padról, mintegy véletlenül. Mire harmadszorra összeszedtük, már majdnem sírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése