péntek, április 27, 2018

ahogy a dolgok vannak

Még szerencse, hogy nem aggódtam túl sokat (időm se volt rá): elrontották a felvételt és kilégzéskor csinálták, ezért az orvos szerint olyan volt, mintha nem is volna tüdőm...szóval minden oké, juhéj, foglalkozhatok a nőgyógyászati problémáimmal.
Aggasztó dolog ez az öregedés, én mondom...

péntek, április 20, 2018

"Nem tesz semmit. Szóra sem érdemes."

Ah. És akkor Marci hazajött és kivette a postaládából a papírt, amin értesítenek, hogy meg kell ismételni a tüdőszűrő vizsgálatot, amit úgy egy hónapja végeztek el.
Háttőő.
Remek.

csütörtök, április 19, 2018

"Szeretem, ha visztek, mindegy is hová"

Jók ezek a konferenciák: pár éve, mikor még Amerikában laktunk és hirtelen meghalt Marci harmincas főnöke és egyszer csak ott álltunk két gyerekkel Texasban Marci munkája nélkül, akkor egy szép napon jött egy e-mail Brazíliából, ahol Marci éppen konferenciált (ekkora mázlista figurát ezzel az állandó utazással, háddenem?!), hogyaszongya "nem költözünk Olaszországba?" Én persze bármiben benne vagyok, ami kaland, úgyhogy kezdtem is csomagolni.
Délután beszéltünk és Marci egyszer csak megkérdezte, hogy "nem megyünk Indiába?"
Kicsit elkerekedett a szemem mert már öregszem, aztán persze gyorsan kiderült, hogy csak egy konferenciára nyáron, meg persze nem is biztos és nem szabad beleélni magam és piszkosul drága, de hűha!
Azonnal beleéltem magam.

szerda, április 18, 2018

haha

Szerintem állati vicces, hogy Marci konferenciájának helyszínén a vécében is van tábla.
Nehéz eldöntenem, hogy a kutatók ennyire hülyék, vagy épp ellenkezőleg, remek humoruk  és kellő öniróniájuk van...

hétfő, április 16, 2018

(s)iker vol.5437891267

Mostanában azon tépik egymást a gyerekek, hogy ki olvasson esti mesét.
Ez az egyetlen formája a balhénak, amit szeretek hallgatni - olyan büszke vagyok rájuk, csodás ez az olvasásmánia.


ahogy a dolgok vannak

Az agyam úgy tűnik átkerült vizsgaidőszak módba: éjjel álmomban fordítottam és fordítói megoldásokon vitatkoztam, most persze dögfáradt vagyok.
Marci megint elutazott (olyankor amúgy is pocsékul alszom) és egy rakás stresszt kellett átélnem, míg ki nem derült, hogy a tesóm haza tudja hozni a gyerekeket a suliból, míg én az estin tanítok.
Olyan nehéz ez a bébiszitteresdi, mert nem állandóan kéne, de mikor épp igen, akkor sosem ér rá (nem hibáztatom, nem várhat mindig ránk ha pénzt akar keresni.)
Sajnos lassan kiöregszem, pedig feltett szándékom volt szülni magunknak egy nagymamát...

vasárnap, április 15, 2018

Nem tudja, tanulja

Tegnap, amikor már sokadjára akartam valamilyen romantikus megoldással élni egy EU-s szövegben, a tanárunk azt mondta, hogy lehet, hogy inkább műfordítónak kéne mennem - dehát mit csináljak, ha nem megy ez a száraz kifejezősdi?!
Emlékszem, már az egyetemen a konzulensem is megrovóan azt mondta, hogy maga túl jól ír.
A komoly embereknél úgy látszik nem ereny a sok cizellált kifejezés.

"Tanári kari karika"

Van egy ceruzám, aminek a végén egy kicsi műanyag elefánt üldögél és nagy becsben tartom, mert valahogy pont akkor kaptam az anyukámtól, amikor kiderült, hogy beteg és valamelyik nap az egyik legnehezebb osztály legeslegnehezebb csoportjából valaki ceruzát kért tőlem (!! wtf, de mindig ezt csináljak) és már nyúlt volna az elefántosért, mikor az egyik lány azt mondta felháborodva, hogy azt ne kérd el, az nagyon fontos a tanárnőnek, az anyukájatól kapta!
Meghatódtam nagyon. Sok baj van ezekkel a kamaszokkal, de néha kifejezetten kedvesek tudnak lenni.

szerda, április 04, 2018

"Mostly what I remember about my cat is how much better my life is because he was in it."

kedd, április 03, 2018

Van egy macska. Szeretem.

Azt hiszem, holnap elvisszük elaltatni a cicát, már nagyon rossz bőrben van.
Nagyon sokat sírtam már eddig, de muszáj előre is, mert holnap erősnek kell lennem.
Drága Fanni, olyan fontos személy ő az én életemben.
Valahogy azt képzeltem, ha valaha gyerekeim lesznek, majd könnyebb lesz ez az egész kisállattól való elválás, de pont úgy majd' megszakad a szívem, mint mikor drága Fülöp (az őrült, harapós macskám) meghalt, sőt...Fülöppel csak másfél évet töltöttem, Fanni viszont már 15 éve a cicám. Mennyi minden történt, míg élt ez a macska, te jó ég!
Remélem tényleg lesz erőm holnap végleg elbúcsúzni, olyan nagyon-nagyon nehéz ez.