Na és akkor most már tényleg szünet van, elfáradtam, mint a dög. Tudom, a tanárok rohadjanak meg a hosszú szünettel, de mit csináljunk, hát ha nincs gyerek az iskolában, nekünk sincs értelme ott lenni...mondjuk azt már most látom, hogy egy pillanat alatt elröppen majd ez a másfél hónap, szóval okosan be kell osztanom a millió "majd nyáron" dolgomat.
A macskák nagyon durván elkezdtek kiszökdösni, úgyhogy szerintem megkapják az összes oltást, aztan elkezdjük kifelé orientálni őket: elég szabad jellem mindkettő, Fanni teljesen más volt, eszébe sem jutott szökni soha. Köszönöm a tanácsokat, igyekszünk majd vigyázni rájuk, amennyire lehet.
Tegnap volt egy évzáró-nyugdíjas búcsúztató buli sok nótával és Eddie Murphy poénnal, hát ez bizony nagyon nem az én közegem, annyi szent, de a suliban azért elvagyok a kollégákkal, az pont elég.
Mikor Hungáriát tettek be, akkor vágyakozva gondoltam a diákjaim dark minimal zenéire - a kollégák biztos elájultak volna, ha ezt be is vallom, haha. Jó, hát én Placebo, Depeche Mode, Cure meg Massive Attack számokon nevelkedtem, Palotai bulikba jártam, úgyhogy azt hiszem hatvan évesen sem kezdek majd Kordát hallgatni, ez elég bizonyos...de volt orosz vodka meg némi normális bor is, ezzel elviseltem a rettenetes altesti poénokat, huh.
Este Marcihoz bújtam és arról csacsogtam neki, hogy mennyire nagyon jó, hogy vele teljesen önazonos vagyok.
Augusztusban lesz a megismerkedésünk tizedik évfordulója, valami nagy csinnadrattával kéne megünnepelni, hogy találkoztunk, olyan nagyon igazi és fontos ez a mi kapcsolatunk.
A legeslegjobban azt szeretem, hogy iszonyat jókat röhögünk együtt (nem, a nevetés az túl finomkodó, mi tényleg röhögünk, sokszor sírva/fetrengve), nekem ez a cinkosság, ez mindent visz.
Néha ordítunk is persze - mindketten elég hevesen reagálunk mindenre-, dehát azt muszáj, ettől végképp igaziak vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése