Tegnap például épp valami nagy üvöltözésben voltak, a szembenéni meg lelkesen üdvözölt minket hazaérkezésünk alkalmából; épp a kaput nyitottam mikor hozzám szólt, így egy pillanatra elvesztettem az éberségemet és a gyerekeim, mint két dühöngő bika vetették magukat egymásra.
Kissé pironkodva búcsúztam a szomszéd nénitől, de igazából nem sok energiám van a többi ember véleményére.
Ma délután úsznak (ez az én wellness délutánom), én meg csak ülök, nézek a semmibe a kávém fölött és annyira jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.