videkielet.hu

Szerintem már teljesen megszoktam ezt a, számomra azelőtt teljesen idegen, vidèki életet: rezignált pofával temetek minden macskák által elkapott rágcsálót, madarat, akár naponta többször is.

Nem tudja, tanulja vol.sok

Na tessék, hazudnom sem kell: ötöst kaptam.

És VÉGE. Isteni.

"I won"

Kedden megyek védeni, huh, jaj de jó!

PS.: Titokban pedig már ki is néztem magamnak ősztől egy négy hónapos műfordító tanfolyamot, nyilván elmebeteg vagyok, ez azért történhetett.

Ahogy a dolgok vannak

Hah, na tessék, Marcuska megkapta az ötöst matekból, úgyhogy végül két négyese lett, Léna kitűnő 123 dicsérettel, igazgatói kézfogással, ajándék könyvvel, plusz levágattuk a haját.
Én érettségiztetek pitbull módra, ma kilenc embernek írtak a csoportból, hogy megbuktak, de nekem nem, úgyhogy asszem meglesz most már az a záróvizsga, húha.

A hard day's night

Biztos már nem is szeretsz, mert nagyon unalmas velem az élet...Mindig vagy épp lefekszem, vagy szörnyen álmos vagyok.

Nem tudja, tanítja vol.5412789

Már nem is emlékeztem, hogy az érettségi ilyen rettenetesen unalmas!

Nem tudja, tanulja vol.5412789456

Mo: Igazából az zavarna a legjobban a bukásban, hogy az annyira ciki! Most érted, elvileg jól tudok angolul, tanítok, éltem külföldön, meg minden, aztán megbuktatnak...de majd maximum hazudok és azt mondom, hogy kettest kaptam!
Ma: Dehát ne csináld már, ha hazudsz, mért nem mindjárt ötöst?!



Jaj, hát jó nehéz volt. Mire hazaértem, el is jutottam a teljes kétségbeesés állapotába; még jó, hogy jön a szóbeli érettségi és nem lesz időm a hibákon agyalni és legalább végre vége.

VAKÁCIÓ!

Én marha, teljesen elrontottam ezt a visszaszámlálást*, de nekem amúgy is ma volt az utolsó napom, hejehuja, dínomdánom! (vers)
Holnapután záróvizsga, jesus. Megállás nélkül az elektori kollégiumokról és a hard Brexitről olvasok (kivéve mikor az izgalmas könyvemet bújom), muszáj átmennem, nem bírom még egyszer ezt a sok stresszt, kívánjatok nekem sok szerencsét!


* vicces ez a ció! után vakáció!, dehát sose szerettem vacakolni, történjenek gyorsan a dolgok, na

CIÓ!

De most komolyan erre a hányinger melegre vágynak az emberek? Már most nem tudok éjszaka aludni, mi lesz egy hónap múlva?

Bunkó nyár

IÓ!

Szerintem a tanító néni direkt szívat minket: ma Lecsóka ünnepélyes iskolagyűlésen kapott  egy oklevelet a nyelvtan verseny első helyért, de tanító néni cseszett szólni, hogy ugyan nézzem már meg (a kollégáim, akiknek odajár a gyereke, mind tudtak az ünnepségről.)
Plusz Marcusnak 4.53-ra csak azért is négyest ad matekból, ami oké, nem tragédia, csak baromira idegesít, hogy nemhogy gondozná a tehetségét (szerintem nagyon okos gyerek tényleg), bátorítaná, elnézné, hogy szétszórt, de még jól a földbe is döngöli (nem feltétlen a négyessel, van egy rakás más a rovásán).
Nem szeretem a tanító nénit. És utálom az iskolát. Az összeset.

Ó!

Ah. Van azért jócskán hátránya annak, hogy egy iskolában vagyunk a gyerekekkel: ma például, miközben trécseltem az egyik kolléganőmmel, szórakozottan kibámultam az ablakon és hát nem azt látom, hogy a gyerekeim önfeledten gyepálják egymást egy csapat katasztrófaturistával gyerekkel körbevéve az udvaron?! 

Le is mentem szétszedni őket - addigra már a napközis néni is próbálta rendezni a dolgokat -, de azért ez valahogy nem egészséges. Biztos nem árt, ha egy gyereknek van tere a saját iskolájában. Meg egy felnőttnek, khm...persze nyilván lehetne az, hogy úgy teszek mintha nem látnám, de sajnos ebben nem vagyok jó. 

Aztán hazajöttünk és a gyerekek itthon folytatták a piszkoskodást egymással, rémes hallgatni: folyton odamondogatnak a másiknak, hülye vagy, te vagy hülye, szórakozol velem?, na gyere!, aztán hirtelen kész is a kocsmai bunyó. 

Fel is sejlett előttem rögtön a végtelen hosszú nyár réme, amikor én Kamcsatkába akarok költözni örökre miközben azt hallgatom, hogy ordítva gyepálják egymást június közepétől augusztus végéig és közben ráadásul reménytelen fosmeleg van.  

Persze már mindenki baromi fáradt, Léna reggel rendszeresen sírdogál, hogy aludni akar, nem bír felkelni, meg tegnap panaszkodott, hogy majdnem elaludt matek dolgozat közben* (mert még jövő héten is írnak, éljen a brutális tanító néni!), hazafelé kábé húzni kell, mert alig bír jönni. Abban reménykedem, hogy ha kialusszák magukat, akkor talán kimozdulnak ebből az ősbunkó belém kötsz, öcsém?! hangulatból is, persze kicsit aggódom, hogy ez valójában már a csodálatos kiskamaszkor előszele. 

Marci éppen egy francia apátságban van sörözős  konferencián én meg itt egyedül már nagyon cidrizek a vizsgám miatt, négykor rendszerint rémes szívdobogásra riadok és nem tudok visszaaludni, legyen már vége, nem való nekem ez a sok iskola.

* azért csak ötös lett, haha. Két darab négyest kapott a drágám ebben az évben, egyet technikából, egyet tesiből. Ki volt borulva miattuk...

!

A sok mérgelődést - a gyerekek és a magam iskolája miatti idegbajra gondolok - végül mindig úgy állítom le, hogy arra gondolok, hogy összesen már csak öt napot kell tanítással töltenem; na jó, a tanítást most már inkább nevezném értelmetlen molyolásnak, bár ma például próbáltam megtanítani egy katatón csoportnak, hogy mi az a do hogyan írunk hivatalos levelet, de hát érzem én is, hogy szánalmas az erőlködésem; szóval öt nap van hátra, mert jövő pénteken záróvizsga és kivettem az előző napot is azért, hogy kicsit kialudjam magam és ne agyhalottként üljek be fordítani (fáradtan nevetséges hibákat ejtek, meg öt sort kihagyok, ilyesmik, rémes.)

Aztán persze kezdődnek a szóbeli érettségik, na az brutális szokott lenni: reggel hétkor betámolygunk és sokszor este hétre végzünk, ráadásul most két osztálynál is érdekelt vagyok, már attól összeesem, ha rágondolok.

Eh, megyek, olvasom kicsit a Beautiful Boy-t, sírdogálok, attól megnyugszom kicsit.

Muszáj beszélnem róla

A gyerekeim holnap lego kiállításra mennek az osztállyal különbusszal. A tanító néni már előre megtiltotta (!!) nekik, hogy olvassanak a buszon (!!!), mert, idézem - ahogy Léna mesélte -, a szép tájat kell nézni.

Szerintem meg be kell nyomni egyet a tanító néninek. Esetleg bazmeg.