slave to the wage vol.4532678

Holnap megyek interjúzni - egy iskolába, de akkor is - és ilyenkor, mintha mindenki megérezné, mert tanártársak és diákok is extra kedvesek lesznek. Persze az is lehet, hogy hirtelen nosztalgikus köd szállja meg az agyamat és az anticipált veszteség érzésétől mindent szebbnek látok.

Ma visszajött a covidos tanítványom a suliba és vidáman mondta, hogy ő akár még mindig beteg lehet, ugyanis második tesztet senki nem csinált neki. Remek. Mindenesetre karanténba tettem a ma írt dolgozatát*, két hét múlva kijavítom, haha. 

* most jutott eszembe, hogy biztos mindenki kiborul ezen az azonnali dolgozatíráson, de így jött ki a lépés, ma írtak volna mindenképp, dehát nekem áldott jó szívem van - egyébként tényleg, nem is gondolnà az ember -, szóval ne aggódjatok. 

furious anger

 Istenem, milyen csodálatosan stresszmentes volt az élet a kibaszott iskola nélkül! Most meg minden napra jut valami beírás, elfelejtett felszerelés, ordítozó infótanár, környezet dolgozat, hülye osztálytársak, fúj.

Ma például az történt, hogy Marcus intőt kapott, mert egy osztálytársa fellökte (!) - nem fejtem ki, mert spontán égek az idegtől, a tanító néni áldozathibáztatása prekoncepciókból táplàlkozik, ti. Marcus mindig rosszat csinál, nyilván ő hozta a saját fejére a bajt -, hàt komolyan már.

Milyen szuper volt itthon a kis tanulókörünk, mikor például én vécépapír gurigából húsvéti nyuszit ragasztgattam, ők meg bicikliztek addig! Könnyes szemmel gondolok vissza a karanténra.

Gasztro

Ha covid, akkor sütök. Most épp narancsos-kakaós és mandulás-kardamomos tökös muffint. Azért elég utálatos nem enni ezekből, de már mínusz 17 kilónál* tartok, muszáj erősnek lennem.

* tegnap észrevettem, hogy lötyög a jegygyűrűm az ujjamon, még ilyet!

Covid mesék aka covid para már megint

Át is keresztelhetem mostantól Covid naplóra ezt a blogot, dehát muszáj beszélnem róla. Tudjátok mi történt a pozitív eredmény után? Na? Na?! Hát kb semmi. Két másik diákot karanténba raktak, akik közel ültek a pozitív lányhoz, oszt csókolom. De van is egy újabb delikvens (több mint 24 órája várja szegény, hogy leteszteljék, na ez is egy érdekes sztori), aki tegnapelőtt egészen közel hajolva kérdezte tőlem, hogy elmehet-e hamarabb. Remek.

Ja, bocs, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a tanári karból azokat ingyen letesztelik, akik 15 percen át 2 méternél közelebb voltak a pozitív diákhoz. Több tanár félreértette az ingyenes tesztelés lehetőségét és feliratkozott a listára, erre rájuk ripakodtak, hogy mit képzelnek, csak úgy nincs teszt, csak, ha 15 percig álltál 2 méterre a pozitív lánytól, hát mit nem lehet ezen érteni?!

Egy vicc, ami ebben az országban megy, komolyan, pont ezért szeretem dokumentálni ezeket az abszurd történéseket.

Egyébként meg Marcust muszáj volt itthon tartani - tessék, ezennel megkövetem a tanítónénit, bár változatlanul nem értem, hogyan vetemedik diagnózisra -, mert nincs jól, levert, náthás és vagy négy napja folyamatosan fáj a feje (engem ez aggaszt a legjobban, mióta ismerem a pozitív diákunk törtenetét). A gyerekorvos azt mondta, hogy akkor hívjuk, ha nem múló tünete van, hát lassan elérkezik az idő (szinte lehetetlen felhívni, non-stop hívogatják).

Covid mesék aka para

Találtak nálunk egy pozitív diákot, akinek tök véletlenül ismerjük az apját és nagyon tanulságos a gyerek története: azért csináltatott neki tesztet az orvos, mert fájt a feje, nem volt semmilyen más tünete. 

Itt szeretném feljegyezni azt is, hogy Marcust ma hazaküldték, mert a fejéhez tartott lázmérővel 37.5-öt mértek nála és azért mérték meg a lázát, mert matekórán néma csendben ült (mondjuk nála ez tényleg egyértelműen jelzi, hogy nagy baj van). A tanító néni drága rögtön előadta Marcusnak, hogy ez biztos, hogy covid (honnan  a tökömből vesz ilyeneket és minek ijesztgeti szerencsétlent?), nekem meg a telefonban azt mondta, hogy nem örülök (hát baszki, én viszont nagyon), mintha legalábbis hallotta volna, hogy a családdal covid bulikba járunk. Itthon aztán mindenféle lázmérőkkel max 36.6-ot mértünk neki, szóval passz. Tény, hogy napok óta fáj a feje...mondjuk nekem is. És mondjuk 31 fok van, akár ettől is lehet mindenféle bajunk. 

A tanító néni szerint soha többé ne menjen iskolába, a héten ne menjen iskolába, a gyerekorvos szerint még egy napot figyeljük itthon, aztán mehet. Kíváncsi leszek, sikerül-e lemeccselni, hogy suliba járjon már a héten. 

Hogy nálunk mi lesz a suliban, azt nem tudom, egyelőre néma csend van, senki nem mondott semmit. 

Covid para vol. 657389

 Épp két gyerek covid tesztjére várunk bent, mondjuk nem csodálkoznék, ha pozitív lenne akár mindkettő.

De mi azért soron kívüli értekezleteket is beiktatunk, mit nekünk vírusok! A tanárok elpusztíthatatlanok, akár a csótányok.

Covid para

Elég lesújtó véleményem van a saját diákjainkról: elvileg a maszk a folyosón "kötelezően választható" (elég nevetséges, de tényleg az van, hogy felvehetik, de nem muszáj) és minden tanár hordja, de kb. egy diàk sem. Na meg a különböző összeesküvés-elméletek, amiket előadnak (és amikből süt a vírustagadás), istenem! Jó, nyilván a szüleiktől hallják ezeket, de olyan kiábrándító. 

Kíváncsi vagyok, ezzel a hozzáállással mikor lesz gócpont az iskolánk. A velünk egy épületben lévő általános iskolások sokkal fegyelmezettebbek.

Marcus különkiadás vol.562378812

Miért, szerinted nem vagyok okos?!

Dehogynem, nagyon okos vagy!

Olyan vagyok, mint Kossuth...vagy Zeusz.

Első nap az iskolában

Hú, azért fura érzés volt a gyerekeket ma otthagyni az iskolában (most napközben nem nagyon szabad találkoznunk, igyekeznek a gimiseket szeparálni a kicsiktől és a tanároknak is illik szeparálódni, én azt hiszem), kb olyan, mint anno bölcsibe vinni őket; ez alatt az öt hónap alatt nagyon sokat voltunk együtt, nagyon összenőttünk, úgyhogy eléggé elfacsarodott a szívem ma reggel, mikor elbúcsúztunk.

Amúgy is teljesen rendhagyó, hogy maszkot meg kézfertőtlenítőt pakolunk nekik, mintha műteni mennének, komolyan. 

Nagyon fura világ lett itt, de néha már azon gondolkodom, hogy végül talán így lesz vége az életünknek itt a földön: egy ilyen vírus elhozza a súlyos gazdasági válságot, a válság mindenféle viszályokat, háborúkat provokál, aztán azoktól sajnos mindmeghalunk.

(Ej, ne figyeljetek rám, egy csak ilyen szeptember blues, biztos mingyár lesz oltás, hejehuja, dínomdánom, marad a jó öreg frontális, irl oktatás, ovibölcsi, stb)