Istenem, milyen csodálatosan stresszmentes volt az élet a kibaszott iskola nélkül! Most meg minden napra jut valami beírás, elfelejtett felszerelés, ordítozó infótanár, környezet dolgozat, hülye osztálytársak, fúj.
Ma például az történt, hogy Marcus intőt kapott, mert egy osztálytársa fellökte (!) - nem fejtem ki, mert spontán égek az idegtől, a tanító néni áldozathibáztatása prekoncepciókból táplàlkozik, ti. Marcus mindig rosszat csinál, nyilván ő hozta a saját fejére a bajt -, hàt komolyan már.
Milyen szuper volt itthon a kis tanulókörünk, mikor például én vécépapír gurigából húsvéti nyuszit ragasztgattam, ők meg bicikliztek addig! Könnyes szemmel gondolok vissza a karanténra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.