A nagy röhögés után azért megsajnáltam ezt a nyomorult Szájert, rémes lehet ennyire képmutató, hazug életet élni* - meg van egy lánya, az is eszembe jutott, hogy annak milyen pocsék lehet, a feleséget gondolom annyira nem lepte meg a dolog -; olyan vagyok, mint Léna: ő is mindig zokog, mikor a mesében meghal a leggonoszabb szereplő.
* sőt, ez valójában a geciség művészi szintre emelése és egyben nyilván valami pszichés betegség is, hogy te simán éled a melegek gondtalan életét külföldön (mert ott azért van ilyen, bár kétlem egyébként, hogy pont olyan egyszerű, mint heteróként), itthon meg tűzzel-vassal irtanád az összes szabad, nyílt életre vágyó meleget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.