Szegény Lénus! Idén először nem lett évfolyam tanulója (és az idióta infótanàr miatt kitűnő sem, viszont kapott dicséretet nyelvtanból, angolból és technikából; az utóbbit nem értjük egyáltalán, Léna utálja a technikát, de én főleg azt nem értem, hogy az átlag napi két könyvet elolvasó gyerekeim miért nem kapnak mondjuk egy irodalom dicséretet, vagy a zseniális sztorikat/fogalmazásokat író Lénát miért nem emelik ki ezért a képességéért, dehát nem kell nekem mindent érteni); szerintem őt az ilyesmi nagyon megviseli, pedig jobb, ha hozzászokik, mert a suliban, ahovà jàrni fognak, vannak a jobbak, meg a még jobbak. Marcus matekból (amiből az esze alapján hatosnak kéne lennie, hagyjuk is), infóból (egész évben irtó hülyeségeket csináltak, ezt is hagyjuk) és készségtárgyakból kapott négyest, de őt ez totál hidegen hagyja, nem olyan fából faragták, mint a maximalista Lénát. Mondjuk szerintem szegények tényleg elfáradtak a végére, a felvételi sokat kivett belőlük, de majd most nyaralunk egy csomót, mindenkire ráfér.
Megvoltak az első szülőik a nyolcosztályosban: az ofők eddig szimpik, Marcusé eléggé szét van esve, Lénàé egy hatàrozott matektanàr (akiről ódàkat zengenek az ismerősök).
Üdítő újdonság továbbá, hogy a szülői levlistán érkező üzenetek általában jó helyesírással és választékos szókinccsel íródnak, ez abszolút minőségi ugrás az előző osztály hát, khm...stilisztikailag és grammatikailag is erősen megkérdőjelezhető szülői hozzászólásaihoz képest. Tudom, egy elitista rohadék vagyok, amiért ez nekem fontos, de hát ez van, mit tegyünk. Mondjuk attól már most megőrülök, hogy ezek a szülők nagyon zsezsegősek, mindenki mindent jobban tud, ah, biztos mindig maratoni szülőik lesznek.
Tegnap tök véletlenül kiderült, hogy egy egyetemi csoporttársam volt gimis osztálytársa az egyik új kollégám lesz, rögtön össze is futottunk a suliban, megmutogatott mindent, még asztalom is lett. Továbbra is mindenki folyamatosan áradozik a suliról (a titkárnőtől kezdve a tanárokon át egészen a portásig), remélem, tényleg jó lesz.
Elbúcsúztattak a kollégáim: az angolos munkaközösség nagyon fog hiányozni, nagyon szeretem őket, kaptam kedves ajándékot (csokit, meg palackba zárt személyes üzeneteket), aztán a tantestület is elbúcsúztatott, tőlük kaptam két olyan dolgot, amit nem szeretek (csokilikőrt, meg belga csokis pralinét), de persze megköszöntem kedvesen, aztán az jutott eszembe, hogy ezek a nemszeretem ajándékok olyan jól szimbolizálják ennek az iskolának a hozzám való viszonyát (mivel sejtettem, hogy kapok majd ajándékot, napjában kb harmincszor mondtam el a tanáriban, hogy szerintem a legjobb ajándék a könyvutalvány, de úgy tűnik, senki nem akarta meghallani...)
Amúgy meg jövő héten indulunk kempingezni/biciklizni, aztán elmegyünk a Balatonra, jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.