"And I'm a genius, genius"

Na jó, hazudtam, van három musical, amit szeretek (bár színházban szerintem nem szeretném megnézni őket), az egyik a Hair és most teljes gyászban vagyok Berger miatt, viszlát Berger, jó utat!

"Belehalok, milyen szabad orszàg ez, anyàmnak írok smst és az Orbàn les"

 Hú, mindenki levizsgàzott (Léna ötös,  Marcus négyes), úgyhogy míg Marci sörözni ment, mi mindenféle zenékre ugràltunk itthon (ezt màr évek óta csinàljuk péntekenként, stressz ellen nincs jobb).

Sokszínû egyéniségünket jôl jellemzi, hogy ezzel indítottunk:

És ezzel zàrtunk:

anyasors vol.sokezer

 Jaj és még nem is meséltem anyasàgom eddigi legnagyobb teljesítményérôl: elmentem Marcussal megnézni a Halàlos iramban 10. címû, méltàn népszerû alkotàst, amit Léna gúnyosan csak Halàlos iramban 43-ként emleget.

Az úgy volt, hogy Léna egyszer azzal jött haza, hogy ô meg akarja nézni a Macskàk címû, méltàn népszerû musicalt. Na most én màr a musical említésétôl is hànyok, Marcus meg még inkàbb, viszont Marci szereti az ilyen rémséges szórakozàst, úgyhogy kitalàltuk, hogy ôk Macskàznak, mi meg megnézünk egy filmet a moziban.

És bàr Marcus rajongva imàdja példàul az Intouchables címû filmet, amit én is nagyon szeretek, azért az ízlésünk (egyelôre) nem egyezik filmek terén. Jó, hàt sejtettem, hogy nem egy Nyikita Mihalkov filmet fogunk együtt megnézni, de azért kicsit kikészültem a gondolattól,hogy két és fél óràn àt autósüldözést és verekedést kell bàmulnom. 

Végül nagyon jôkat röhögtünk (Marcus eleinte rajtam, mert példàul a reklàm alatt elô akartam venni a könyvem, aztàn a zajtól idônként kigúvadt a szemem), az estét a Jason Momoa àltal jàtszott pszichopata mentette meg, akinek voltak vicces szövegei.

Hazafelé talàlkoztunk a csalàd romantikusabb felével (kb ugyanakkor lett vége a Macskàknak, mint a filmünknek), akik lelkesedtek, hogy milyen jó volt, úgyhogy azt hiszem, végül mindenki elégedett volt a sajàt programjàval.

Én mondjuk alapvetôen utàlom az akciófilmeket, de musicalt akkor se néznék meg, ha fizetnének érte, szóval jó volt ez így.

Saturday fever

 L: Sajnàlom, de szörnyû hétvégéd lesz: ki kell         kérdezned a TISt*.

Hú, azért tényleg kemény, hogy mindketten vizsgàzni kezdenek minden év végén hatodiktól (tizedikben azt hiszem hàrom vizsgàjuk lesz, jaj)...jó, hàt nagyrészt egyedūl készültek eddig, de úgy làtom, egy nagy, végsô kikérdezésre (36 tétel van, némelyik négy oldal tömény informàció) igényük van (na jó, Marcusnak nincs, de ôt kényszeríteni kell mindenre, ami tanulàssal kapcsolatos, bàr eszméletlen memóriàja van - ez a szerencséje - , egyszer hall vagy elolvas valamit és tökéletesen visszamondja, kb a verseket is, tényleg elképesztô). 

Szóval ma egész nap toltuk a sertést, a szarvasmarhàt, az üveghàzhatàst, a burgonyabogarat és a paprikàt,  kicsit kikészültünk mindannyian estére, de két hét és vége a sulinak (meg a mostani munkàmnak, majd elmesélem egyszer, megint àllati màzlim volt), megyünk nyaralni, juhú!

* természetismeret

Egy pocsék éjszaka után

 Jé, kifestetted magad?! (Hümm, lehet, hogy a  home office kicsit slampossà tesz?)

Igen, mikor reggel felkeltem és leginkàbb a 97 éves dédnagymamàmra hasonlítottam, gondoltam nem àrtana, csak, hogy felismerjetek...

À, nem kellett volna, felismerünk a hangodról.

könyvmolyok gyásza

Nehéz újrakezdeni az írást, de most úgy érzem, hogy sürgősen beszélnem kell róla: a bookdepositoryt bezárták. Zokogok. 

slave to the wage vol.sokezer

Egyébként jó, hogy most kezdek megint blogolni, mert szerdán derült ki, hogy hirtelen kirugdalják/áthelyezik a projekt menedzsert (sok más társával egyetemben) nálunk és a saját munkám mellett az övét is kell csinálnom ugyanazért a pénzért, remek lesz - de legalább jöhetek ide ríni. 

Vagy találok egy másik munkát (ezen szorgosan ügyködöm, mióta kiderült, hogy vagy 300 embert ki akarnak rúgni gyors ütemben). Hát, ilyen ez a corporate élet...

post-sabbatical

Ki mondta, hogy a bloggereknek nem jár sabbatical? Mondjuk nehéz lesz összefoglalni az elmúlt nyolc hónapot, szóval ezt most ki is hagyom (mert sabbatical ide vagy oda, lusta blogger vagyok) és csak beköszönök, majd jövök még, khm...valamikor.