Jaj és még nem is meséltem anyasàgom eddigi legnagyobb teljesítményérôl: elmentem Marcussal megnézni a Halàlos iramban 10. címû, méltàn népszerû alkotàst, amit Léna gúnyosan csak Halàlos iramban 43-ként emleget.
Az úgy volt, hogy Léna egyszer azzal jött haza, hogy ô meg akarja nézni a Macskàk címû, méltàn népszerû musicalt. Na most én màr a musical említésétôl is hànyok, Marcus meg még inkàbb, viszont Marci szereti az ilyen rémséges szórakozàst, úgyhogy kitalàltuk, hogy ôk Macskàznak, mi meg megnézünk egy filmet a moziban.
És bàr Marcus rajongva imàdja példàul az Intouchables címû filmet, amit én is nagyon szeretek, azért az ízlésünk (egyelôre) nem egyezik filmek terén. Jó, hàt sejtettem, hogy nem egy Nyikita Mihalkov filmet fogunk együtt megnézni, de azért kicsit kikészültem a gondolattól,hogy két és fél óràn àt autósüldözést és verekedést kell bàmulnom.
Végül nagyon jôkat röhögtünk (Marcus eleinte rajtam, mert példàul a reklàm alatt elô akartam venni a könyvem, aztàn a zajtól idônként kigúvadt a szemem), az estét a Jason Momoa àltal jàtszott pszichopata mentette meg, akinek voltak vicces szövegei.
Hazafelé talàlkoztunk a csalàd romantikusabb felével (kb ugyanakkor lett vége a Macskàknak, mint a filmünknek), akik lelkesedtek, hogy milyen jó volt, úgyhogy azt hiszem, végül mindenki elégedett volt a sajàt programjàval.
Én mondjuk alapvetôen utàlom az akciófilmeket, de musicalt akkor se néznék meg, ha fizetnének érte, szóval jó volt ez így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.