Covid blues

 Én eddig remekül bírtam az állandó itthonlétet, de ma nagyon nyűgös voltam és egy mikor lehet már végre beülni sörözni valahová? is elhagyta a számat (pedig kb soha nem megyek sörözni), na meg a diákokkal is nyafogtunk egymásnak egy sort, hogy fújfúj online oktatás. 

Felvételi update

 Hát bocs, most minden erről szól: van egy ismerősöm a második kiszemelt suliban és ő biztat, hogy meglátom, Marci bekerül még, addig sakkoznak a listával, meg kiesnek, máshova mennek végül emberek, hát, legyen neki igaza, kicsit egyszerűbb volna az élet...Elvileg április végén lesz egy végleges lista és akkor értesítenek mindenkit az eredményről, úgyhogy véglegeset csak akkor tudhatunk, remek, még röpke másfél hónap izgalom, mi az nekünk, mikor vagy egy éve a felvételi bűvöletében élünk...

Felvételi

Összességében csalódottak vagyunk, de azért: Marcusnak nem sikerült egyik iskola sem, Lénát viszont felveszik a második kiszemeltbe. 

Az első kiszemeltünk nagy csalódás és értetlenség a hülye szóbeli után: durván lepontozták a gyerekeket (jó, nem mondom, hogy lehetetlen, hogy nem voltak jók, de nem hiszem, hogy ennyire). Léna az írásbeli után benne volt az első húszban és végül a hatvanötödik lett, ami fura, főleg, hogy a másik suliban csak egy pontot vesztett a szóbelin. 

Na mindegy, szeptembertől mindenképpen új élet kezdődik, hiszen Marcit is el akarjuk vinni egy Léna közelében lévő suliba, a mostani osztályuk nagyon siralmas. 

Szegény Marcus nagyon csalódott volt, eléggé bízott benne, hogy sikerül, de szerencsére hamar megvidámodik ilyen helyzetekben, főleg, ha kap csokit és simogatom a haját. 

March Meeting trollok aka a home conference szépségei

 Miközben a világ egyik legnagyobb fizikus konferenciája folyik, az egész család Marci képernyőjére mered és egy pasit vizsgálgat, akit még Houstonból ismerünk:

- De nem olyan, mintha zacskót húztak volna az arcára?

- Dehogyis, az a füle!

Ahogy a dolgok vannak

Amúgy sajnálom nagyon a gyerekeket, mert most már van napi három online órájuk, amivel ők nagyon rosszul jártak: dögletesen unalmas és lassú órákat ülnek végig, kb százszor gyorsabban dolgoznak, mint a többiek és a tanító néni deklaráltan azért nem szólítja fel őket - Léna kb. még a lábával is jelentkezni szokott -, mert akkor a többiek nem fognak dolgozni, hiszen Marci és Léna úgyis megoldja az összes feladatot. Amikor tavaly csak kiadták a feladatokat, akkor pillanatok alatt kész voltak velük. 

A leckével amúgy most szenvedünk rendesen, mert Marcus délután már úgy néz rám, mint egy sorozatgyilkosra, mikor felvetem, hogy tán csinálja meg; mondjuk ezt is megértem, szerintem a felvételi baromi sokat kivett szegényekből. 

Elvetemült módon egyébként én (még mindig) szeretem a lockdownt, mert van időnk az igazi családi életre és az egész kicsit szanatórium jellegű: többet alszunk, minden lazább, nem kell rohanni, este meg igazi kocsmahangulat van itthon: dartsozunk, kártyázunk, malacpókerezünk, a pasik néha focimeccset néznek, mi meg addig Lénával a nagy ágyban olvasunk együtt. Nyilván jó lenne, ha idén nyáron már el mernénk menni Horvátországba sátorozni, na meg tervezünk a Fertő-tó körül egy biciklitúrát, de én igazából a Balatonnal is megelégszem. 

Jaj, nem is meséltem, hogy a Nagy Bezárás előtt hirtelen felindulásból vasárnap reggel fodrászhoz rohantam, mert kitaláltam, hogy most legyen rövid hajam, de az eredmény szerintem egészen kétségbeejtő (kicsit ezért is jó, hogy nem kell dolgozni járni, haha): az agyonfodrászolt, indokolatlanul kiegyenesített, de helyenként értelmetlenül bodrosra szárított hajammal olyan voltam vasárnap, mint egy tévébemondónő a nyolcvanas évekből; mivel ezt rosszul tűrtem, ezért még aznap megmostam, hogy majd én tudom, hogy természetesen lesz jó, aztán végül vasárnap estére úgy néztem ki, mint egy pszichiátriai ápolt, aki dühében össze-vissza belevagdosott a hajába. A végső stádiumban pedig - ez még tart - (hétfő reggel) leginkább Pumuklira hasonlítottam.

Marci szerint gyönyörű és szexi vagyok; én meg közben nem értem, hogy hogyan és miért lettem ekkora mázlista, de tetszik. 

Léni különkiadás

 Környezetből a falusi iskoláról és a gyerekek szabadidős tevékenységeiről tanulunk: A fiúk kötelet húztak, Adj király katonát! játékot játszottak. A lányok inkább a körjátékokat, ugrókötelezést és az ugróiskolát kedvelték, és csutkababával játszottak.

Léna a lányos játékok említésekor felhúzza a szemöldökét és mire a csutkababához érünk, undorral forgatni kezdi a szemét, majd dühösen felkiált: ez szexizmus!

Marilyn

 Jaj és azt nem is meséltem, hogy valamelyik nap azt álmodtam, hogy Marci meghalt (igazából azt hiszem ez volt az álom legszörnyűbb része, Marylin Manson ide vagy oda) és Marilyn Manson az új pasim. El is jött hozzánk lelkesen és a fekete karmos kezével a gyerekek kis pufók arcát simogatta (álmomban csecsemők voltak még), majd engem próbált paprika spray-vel fenyegetőzve, láncokat csörgetve szexre csábítani.

Mikor felébredtem, először borzadva gondoltam erre a nyomasztó álomra, majd könnyesre röhögtem magam. 

W.T.F.

slave to the wage vol.sokezer

 És még egy olyan is történt, hogy teljes állást kaptam a suliban, pedig már annyira elszánt voltam a munkahelyváltást illetően, eh, gyáva alak lett belőlem, de asszem ezt mondtam már párszor. 

Azt hiszem a gyerekes lét legnagyobb fájdalma nekem ez a beszariság, ami egyre inkább elhatalmasodik rajtam.

Végre vége

 Ah, vége. A második, nem annyira preferált iskolában hirtelen minden jobban tetszett a gyerekeknek és csak olyat kérdeztek, amit tudnak is, de ez persze semmire nem garancia, ide is óriási a túljelentkezés.

Én igazából tök szomorú vagyok, hogy mi is részt veszünk ebben a tülekedésben, de azt látom, hogy a mezei iskolák felsőre tényleg nagyon leromlanak, plusz a gyerekek iskolán kívüli tevékenysége (jó esetben) kimerül a tiktok videók küldözgetésében (nekem leginkább a gyerekanyaggal van bajom a mostani iskolájukban is, mert lássuk be, iszonyú sokat számít, hogy az osztálytársaid nem influencerek, hanem orvosok akarnak lenni; és szerintem ebben a példában minden benne van.) 

Én egyébként titkon csodálkozom, hogy a gyerekeket még nem csúfolják az osztályban, mert könyveket olvasnak és nincs telefonjuk. Emlékszem, engem már a 90-es években, a gimiben is csodabogárnak tartottak, mert nem csak a kötelezőket olvastam.

Most persze azon cidrizünk, hogy mi lesz, ha nem sikerül, vagy csak az egyiküknek sikerül, úgyhogy egyfolytában B és C terveket gyártunk, tök fárasztó ez is, de legalább iskola után nem megy el minden időm és energiám a tanulásra.

furious anger aka felvételi

 Semmiféle növény részei nem volt, Marcust a Koppányi aga testamentumával csesztették (az aga és a testamentum szót vajon a felnőtt lakosság hány százaléka érti?), kicsit csalódtam a kiszemelt suliban. 

Persze egyik gyerek sem tudja, hogy valójában hogy sikerült, most két hétig megint rághatjuk a körmünket, na meg holnap újabb felvételi, jaj. 

Szegény gyerekek, nagy hősök, komolyan.