Amikor megérkezik a hideg, elkezdődik a krémleves szezon.
Na most ez a krémleves olyan sötéten finom, hogy sírva ettem ma ebédre, úristen, úristen, elképesztően finom, csináljatok ti is!
Mondjuk a szűzmária is borsós lesz, mert át kell passzírozni és a passzírozás miatt ilyen burzsoá módon kevés cucc marad, de majd legközelebb megtriplázom a hozzávalókat, hogy legyen emberi adag.
Rettentően mogorva vagyok napok hetek óta, Marcus megint kórházban, kiderült, hogy a gyulladás sosem múlt el igazán, úgyhogy most elkezdik nála a biológiai terápiát (ami egyébként a legjobb, csak rohadt drága), végre ágyúval lőnek erre a szarra, remélem ennek már lesz igazi eredménye. Ma egy rakás vizsgálatot csinálnak, hogy megnézzék, kaphatja-e egyáltalán az új gyógyszert, Marci ott van vele a kórházban (nagyon remélem, hogy minden oké lesz).
Eddig optimistább voltam, de most nagyon el vagyok plattyanva Marcus betegsége miatt, pedig most volt a Szépek tizenhatodik szülinapja, rendeztünk sweet 16 bulit, itt voltak a barátok, tök jó volt, de én meg mint valami szellem járkálok itt, eléggé megvisel a nagynéném halála is, de főként Marcus bajai, az egyetlen dolog, ami mostanában boldoggá tesz, hogy ezzel a csajjal nyomom a súlyzózást reggelente, meg továbbra is megmászom a környéken a dombokat.
Amúgy bocs, nem szeretem a kommenteket, muszáj volt eltüntetnem őket: én csak kiabálni akarom a dolgokat a világba, nem szeretném utána még megbeszélni is, de mindenkit szeretek, písz.
A temetés miatt kivettem egy nap szabadságot tegnapelőtt és mikor a team meetingen kacagva kérdezgettek, hogy miért voltam szabadságon és miért csak egy napig, akkor olyan szívesen mondtam volna, hogy temetésen voltam, hahaha, ugye milyen vicces? (Itt képzeljétek el, hogy forgatom a szemem).
Van ugye ez az óriási közhely, hogy a halál az élet része és beszélnünk kell róla és blablabla, hát megnéztem volna az arcokat, mikor a közös csetbe beteszem a képet, amit a nagynéném sírjáról csináltam (biztattak mindenkit, hogy tegyen képeket a dolgokról, amiket csinált mostanában, persze gondolom csak a jó dolgokról szabad)...amúgy is beidegesedtem tegnap, mert a főnököm a meeting után képes volt arról emailt írni nekem, hogy amikor bekapcsolom a kamerát, akkor ne azt válasszam, hogy elhomályosítom a hátteret, hanem használjam a céges logós nyomi irodai képet, mert az mennyivel profibb (ilyen félig elszáradt növény van egy totál üres asztalon - ez az egyik választható kép).
Hú, én azóta is ezen dühöngök, ez mikromenedzsment level 1000, úristen! Eddig ilyet nem tapasztaltam. Ráadásul nem valami külsőssel beszéltünk (ezzel próbáltam érvelni a válaszomban), komolyan, nem térek magamhoz.
Mondjuk felmerült bennem, hogy legközelebb péniszeket teszek ki, annyira kíváncsi vagyok, hogy mi történne (jó, biztos kirúgnának, de érdekelne, hogy hogyan fogalmaznák meg az indokokat - persze nem merek ilyet csinálni, ej, szomorú, nem vagyok elég badass).