Marcus különkiadás

 Marcussal eszméletlen tanulásban voltunk a hétvégén meg tegnap, mert az év végi szóbeli vizsgák hétfőn és kedden voltak,  idén töriből meg németből (az írásbelit már májusban letudták szegények, nyomják őket keményen), úgyhogy hétvégén kikérdeztem a törit (abból nagyon akart villantani, mert imádja és nagyon jó belőle), de közben meg eléggé elhanyagoltuk a németet. 

Aztán tegnap a szuper maxpontos törije után hazajött, elkezdett hisztizni, hogy ő már nem bír tanulni, minek kell ez, minden tanár hülye, utál mindent, nyenyenye, én meg tudom, hogy ő rohadtul bír tanulni, mert meggyőződésem szerint fotografikus memóriája van, úgyhogy baromi mérges lettem, összevesztünk  rondán először, de aztán jött kb tíz perc múlva, hogy oké, vegyük át, nyomjuk, na, ennek az lett az eredménye, hogy egyrészt fetrengtünk a röhögéstől egész délután (ha minket összeeresztenek, akkor ott kő kövön nem marad; állati komolytalanok vagyunk, mikor együtt tanulunk), mert vagy hét órán át nyúztuk a szituációkat meg a témákat (még egy csomó mindent ki is kellett dolgozni, persze chat gpt a barátunk, de azért ő nem volt elég, meg hibázik is rendesen) és lőn, maxpontos lett ez is, Marcus olyan boldog, amilyennek rég nem láttam, nagyon stresszelt szegény ezen is, huh, nem is tudom utoljára mikor beszéltem ennyit németül (a végén már olaszt és oroszt is kevertem bele az angolon kívül, haha).