you love you

és igen










PS.: Nem tehetek róla, de kurva finom muffint sütök.

élet

Írni akartam egy hosszút a szerelemről, ami drog, meg a hatásáról, ami szörnyű, de rájöttem, hogy szarok én ezekre, inkább elmesélem nektek, hogy Fanni méregdrága marhahúson él, nekem holnap lesz az első hivatalos munkanapom és jövő keddtől megint tanítok majd délelőttönként, ezenkívül szép zöld szemem van és kurva jó a hófehérke hajam, ráadásul újfent kiderült, hogy nagyon vicces lány vagyok én, sej.










PS.: A Massive Collected-ért pedig továbbra is bármire hajlandó vagyok, fél karomat is, satöbbisatöbbi. (ezt egyszer már eljátszottam az iwiw üzenőfalán, de senkinek sem kellett a fél karom)

én akarom így és mea culpa meg minden, de időnként nagyon nehéz.

Sosem fogom megérteni a kételkedő és vitázó kommentelőket.
Ha mondjuk leírom azt, hogy jól érzem magam, jön valaki és rögtön kétségbe vonja ezt a kijelentést, vagy elkezd provokálni.
Minek? Nem lenne egyszerűbb hagyni az egészet? Vagy nyugtázni, hogy ez jó és kész?
He?

mai bölcsességem

A pattanásnak egyszerűen nincs létjogosultsága.

irodalmi ellenségeim

Szerintem az tök evidens, hogy az összes Golding, Moravia és Merle megvan úgy nagyjából 15 éves korodig...mindig meglep, ha valaki huszonévesen például Moraviát bújja, mert szegény valahogy olyan túlhaladottnak tűnik egy bizonyos kor (15 év) után. (Nem is olyan régen egy agresszív boxos vérig sértődött, mikor lekamaszíróztam Moraviát, miután elmesélte, hogy éppen az Unalom című - egy kamasz számára egyébként remek - regényt olvassa.)
Na jó, nagyjából minden jobb, mint a Harry Potter. Meg a pöttyös könyvek. Na jó, a csíkosak is. Meg a Jú(u)lia. Bianca. Tiffany. Vavian Fable. Mattyasovszky Jenő, márcsak a neve miatt is. Szabó Magda. És persze, örök kedvencem, Zrínyi Miklós...
Esküdt ellenségem továbbá Virginia Woolf, E. M. Forster, D. H. Lawrence, Puskin, Yeats, Szilvási Lajos, Berkesi András, Kundera, Jankovich Ferenc, Balassi Bálint, Zola, Ibsen, Kerouac, a német irodalom elég tetemes része, meg mittomén, Kassák Lajos.
folyt. köv.

(lábjegyzet)

(Nem leszel kevésbé árva akkor, ha valaki olyannal vagy együtt, akit nem szeretsz.)

fogas kérdés

Ha valamiről (valakiről) minden indulat nélkül megállapítom, hogy felszínes és ostoba, akkor ez már a megítélés kategóriája?
Nem lehet, hogy puszta ténymegállapításról van szó?

értetlenkedős

Valaki magyarázza már el nekem - mint egy hat éves gyereknek, tudjátok -, hogy miért mindig a nőket sajnálják le, ha nem élnek tartós kapcsolatban?
Jójó, tudom, a kérdés ostoba, naiv és banális, meg egyéb csúf jelzős, nade mégis...a nők tehetnek erről a kétségbeesett kapcsolatvágyukkal vagy ez megint csak egy, az emberek fejéből egyszerűen kiverhetetlen sztereotípia?
A nők hisztérikus társfüggése persze nem ritka jelenség, bár számtalan férfit is ismerek, aki képtelen egyedül élni, de valljuk be, egy nőnek senki nem hiszi el, hogy nem akar együtt élni valakivel, míg a férfiaknál ez ugyebár mindig tök egyértelmű és inkább az ellenkezője a furcsa, hiszen én magam is meglepődve felkapom a fejem, ha egy huszonéves pasi így kezd egy mondatot, hogyaszongya "a feleségem".

Szóval, hogy is van ez?

helyzetjelentés

Kedden este leszámoltam a legkomolyabb hazugságommal*.
Bár fájdalmas és nehéz, de jobb lesz így mindenkinek.
És az igazság az, hogy most épp olyan jól vagyok, hogy kicsit félek magamtól.


Eh, mindegy is, az élet szép, sej.







*aki ezen most épp megsértődik, az legyen belátó és ne tegye