nem félek a farkastól

Mióta futás közben azt vizualizálom, hogy rákos sejteket rugdalok, azóta bármennyit és bármeddig képes vagyok futni.

Különben is, a futógép gyakorlatilag mindenre alkalmas: szoktam rajta sírni, nevetni, táncolni, épp csak nem eszem vagy dugok futás közben, nyilván megvan a véleménye az összes pitbullszeműnek, dehát lófasz az ő seggükbe.

Amúgy Micike leülhet, ötös; majdnem ő az egyetlen*, aki nem remegő szájjal ejti ki a "halál", "rák", "kemoterápia" és "idő" szavakat, ha velem beszél.

Tegnapi kiborulásomkor az István volt az első, akit felhívtam; ez rádöbbentett arra, hogy rettenetesen hiányzik az életemből a szerelem.

* a remegő szájúakat is imádom

PS.: Dehogy iszom halálra magam, nem vagyok én elmebeteg...

Mindenkivel üvöltök, hogy ne sírjak folyton. Öröm velem az élet, én mondom.

"Meg mondd, mitől van, hogy olyan ritka, amikor nagyjából minden ott van a helyén"

Néha azt gondolom, hogy egy Hogy lehet egy embert addig gyötörni, amíg igazán szarul nem érzi magát?-kísérlet alanya vagyok és ezért aztán nem is kéne aggódnom, mer mingyár vigyorogva előjönnek valahonnan a kínzóim és visszacsinálnak mindent.

Megint nem tudok aludni. Sírtam is. Hétvégén halálra iszom magam, ha lúd, legyen lejtőn lefelé. Ahogy kell.

omfg

Remélem, hogy a legrosszabb verzió csak munkafronton teljesül.

Nyitott vagyok, toleráns, optimista, szeretem a napot, a tejet, a zöldségeket, az egyetemet, de azért a kurva életbe már.

furious anger

Azt hiszem, ezentúl köpködni fogom az utcán dohányzókat, szerintem legalább annyira zavarná őket ez a kedves aktus, mint engem a gusztustalan füstjük amit előszeretettel fújnak az arcomba.

Tudjátok, mindenki utál valakit: a zsidókat, a dagadtakat, a cigányokat, a soványokat, a buzikat, nos, én azokat gyűlölöm tiszta szívemből, akik cigiznek.

Legszívesebben kilőném őket a holdra - igen, ezt már mondtam -, aztán bűzölöghetnek boldogan. Ezeknek az embereknek mindene büdös: a szája, a haja, a ruhája, egyszerűen gusztustalanok.

Szegény Dé, ha ma felhív, biztos meg kell hallgatnia a kibővített halállistámat - szerinte már így is nagyon hosszú -, amit rendszerint neki szoktam ordítva előadni, ő olyan kedves, jámbor lélek, mindig meghallgat.

Érzem én, hogy lassan politikai pályára kell lépnem...

recognishun

Ma azt a kiábrándító megállapítást tettem, hogy a világ egyik legszexisebb pasijának (tudjátok, a céges sex objectem, akinek le akarom rágni a kezét) olyan fogsora van, amivel pókokat lehet kiharapni a sarokból.

Nem baj, azér amikor csukva van a szája, akkor szerelmes vagyok belé.

iszony*

Nem, nem jó ez az iwiw, tele van a tévedéseimmel: épp most néztem meg az egyik évekkel ezelőtti baszópajtásom képeit és csak azért nem sikoltoztam az undortól, mert a fiúk nem értenék, hogy mi van velem, nekem meg nincs kedvem elmagyarázni, hogy régebben milyen sokat dugtam tök fölöslegesen.

* gyönyörű ez a szó

SNF

Egy, az anyámnál gyengébb embert valószínűleg nagyon rosszul érintene az a mondat, hogy szerintem hamarosan venned kéne egy parókát.

Nem, az anyámnak nincs igaza: a szülők bajait és halálát nem lehet elképzelni, nem lehet semmi ilyenre felkészülni. Lehet persze viszonylag normálisan reagálni - szerintem mi most épp azt csináljuk - de időnként nagyon nehéz, nemsírós fogadalmam ellenére néha nagyon elszorul a szívem, gusztustalan geci dolog a betegség.
Meg aztán persze itt van az apám, aki ugye jóban-rosszban és tényleg, le a kalappal, nekem sose lesz olyan pasim, aki naponta elkísér az idegsebésztre, mondjuk tény, hogy menyasszonyi csokor helyett inkább képzelek pisztolyt a saját kezembe, nade.
Kicsit hat éves lettem megint, minden szabadidőmben rohanok haza és lógok az anyámon, szegény, már biztos az agyára megy ez a nagy felhajtás, amúgy az egészségügy egy kalap szar, mindenki elmehet a kurva szavazásával ahova akar, én kivándorlok Kanadába amint az anyám meggyógyult, gyűjthettek nekem repülőjegyre meg jégcsákányra.

lófejű lány

A fogyásnak vannak kellemetlen következményei: kisebb lett a mellem és szexis lóarcom van.

Remek.

"My analyst says I exaggerate my childhood memories"

M a sztorijaimat hallva folyton azt hajtogatja, hogy egy szavamat sem hiszi, merhogy ilyen baromságok nem történnek senkivel, a minap is elmeséltem neki újra (tudjátok, az igazán jó sztorikat sokszor elmondja az ember, mer az úgy vicces), hogy engem imádnak - és általában üldöznek - az őrültek, az egyik legelképesztőbb őrültes élményem egy tébolyult fiúval volt, aki a csepeli 159-es buszon letérdelt elém és ordítva előadta az Énekek énekét, persze mindenki döbbenten nézett engem.