Beszélgetéseim idegenekkel

Na és hány évesek a gyerekek?
Öt.
Ikrek?!
Igen, igen. 
(:némileg rosszallóan) Ez meg hogy sikerült?!

nyaff

Elöntötte a takony az agyam, csak három párnával tudtam aludni úgy négy-öt órát. Minek van a nátha? És minek van szombati munkanap? Lefordulok a székről mingyár. 

Marcus különkiadás

Ma a gyerekek délután ügyeletes csoportban voltak, értelemszerűen másik óvó nénivel, aki, mikor értük mentem, nem győzött arról áradozni, hogy fantasztikus, hogy Marcika mennyire jól olvas (ezek szerint Léna nem fedte fel tudományát: ő vagy kétszer olyan gyors, mint Marcus; persze ez alapvetően mindegy is, csak én még magamban büszkén hozzátettem, hogy ha tudná...) és hogy mennyire okos, biztos nem lesz gond vele az iskolában és hogy ugye nagycsoportos már, merthogy olyan magas is és annnnyira okos, kis professzor lesz belőle, bárki megmondhassa...miközben büszkén dagadt a mellem, fél füllel azt hallgattam, ahogy a leendő kis professzor arról monologizál, hogyaszongya és akkor jött egy nagy pú és az kitágította a fenekemet és akkor kicsusszant a nagy, kifli alakú kaki és nagyon büdös lett, aztán az óvó néni nagyon óvatosan megtörölte a fenekemet*. 

* a kurva  Mikulással megérkezett a szorulás is: Marcika szerda óta küszködik egy kakival óriási hisztit csapva, idegeink cafatokban, éjjel is kakiltattuk, stbstb. Én mindig mondom, hogy a csoki az ördögtől való. 

"A békásmegyeri rabszolgatelepen lakok" vol.453612789

Találtunk egy túl szép (és túl olcsó!), hogy igaz legyen házat tegnap. 

Teljesen ráizgultunk, de az ingatlanos egyszerűen az őrületbe kerget. Ilyenkor ugye nem árt gyorsan cselekedni, mert a nagyon jó dolgokra mindenki ráizgul, szóval gondoltam akkor nyaggatom az ingatlanost. Tegnap vagy négyszer(!) beszéltem vele és a következő módokon rázott le: a tulajdonossal nem tudott beszélni, mert az orvosnál volt, neki nem jó kora reggel, mert sétáltatni kell a kutyáit(!!!), az albérlőknek soha nem jó és tulajdonképpen el sem akarják adni a házat  és különben se hívjam többet, mert neki más dolga van. 

Végül nagy nehezen egyeztettünk jövő hétre időpontot, de én ezt nem értem: mikor én magamnak dolgoztam (értsd: vállalkozó voltam és csak a konkrét munkáért kaptam pénzt), akkor ha új "vevőm" volt, akkor minden követ megmozgattam, hogy gyorsan és udvariasan "kiszolgáljam" - ez volt az érdekem. Komolyan nem értem a lusta és kifogásokat kereső ingatlanosokat: nekik az egy rakás pénz, ha én megveszek valamit, nem? Jézusom. Mondjuk olvastam valamelyik nap egy cikket, ami arról szólt, hogy az ingatlanosok általában csak akadályozzák az adás-vételt. 

Találtunk továbbá egy kétszintes "luxuspanelt" (épp annyiba kerül, mint a ház az impotens ingatlanossal) úgy tíz percre az iskolámtól (ami talán a gyerekek iskolája is lesz egy szép napon) és az az igazság, hogy egy ilyennel már kiegyeznék (van egy kis kertje az egész háznak, van padlás, bicikli tároló, étkező, na meg négy szoba), bár sírnom kell a gondolattól, hogy sosem fogok a saját kertemben borozni a lemenő nap fényénél, miközben idült mosollyal nézem a füvön a labradorunkkal hancúrozó gyermekeimet. 

"I read a book about the self Said I should get expensive help Go fix my head Create some wealth Put my neurosis on the shelf" vol.453267812

Hétvégén voltunk egy kislány szülinapi bulijában egy játszóházban  - vicces volt amúgy ahogy meghívtak minket oda és bár meg kellett volna sértődnöm, de én főleg csak röhögök ezeken, szóval: anyuka odaadta a meghívót, én meg nagyon megköszöntem, mire némi csodálkozással a hangjában arról magyarázott valamit, hogy hát nem is érti, de a kislánya az én gyerekeimet is meg akarta hívni - és nem győztem álmélkodni, hogy egyes szülők milyen könnyen váltanak óvó néni üzemmódba, ami a megszólítást illeti: jaj, ne festess az arcodra skorpiót, anyának az nem fog tetszeni, apa majd ad neked sütit, stbstb. 

Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy felnőtt emberek hogyan szólíthatják egymást anyának és apának, de biztos velem van a baj. Egy csomószor nem is szoktam érteni, hogy rólam beszélnek, hát baszki, nekem nem ez a nevem...tudom, tudom, ezek rossz példák, mert ha rólam beszél a gyerekeknek, akkor mit is mondhatna. (Jó, hát nekem ugye van ez a külön úri szeszélyem, hogy kiráz a hideg az anya/apa megszólítástól eleve.)
Eh, nem tudom, én úgy vettem észre, hogy a szülők nemcsak a férjükről/feleségükről/magukról kezdenek anyaként/apaként beszélni MINDENKINEK, miután gyerekük születik, hanem mindenki másról is, akinek gyereke van - rémes, ha engem kérdeztek. 

Amúgy Marci szerint bizonyára szörnyen ellenszenvesek voltunk, mert leültünk egy különálló asztalhoz amíg a gyerekek játszottak, én olvastam, Marci meg zh-t javított, de hát értitek, három órát ott voltunk, most ne már, hogy ne használjam ki, hogy épp nem nekem kell szórakoztatni a gyerekeket...jó, tudom, ilyenkor kell szocializálódni, de izé. Én nem tudok senkivel csak azért barátkozni, mert neki is van egy/kettő/három kisgyereke, sajnálom. 

PS.: Tegnap rettentően kiakadtam, bár Marcus poénként adta elő: állítólag a dadus néni azt mondta neki, hogy ha kiborítja a vizet az asztalra, akkor a fejére önti a kancsó egész tartalmát. Ez borzasztó gáz, nem? 

Marcus vihogva azt mondta, hogy biztos csak viccelt, de azért nemár, hogy így fenyegetnek egy kisgyereket. Fú, most megint felhúztam magam, mondjuk én bölcsis abúzus áldozata vagyok, nagyon együtt érzek az ilyennel*: a bölcsiben utált az egyik bölcsis néni, fogalmam sincs miért és olyanokkal fenyegetett, hogy berak a pöcegödörbe, meg folyton beszólogatott szemétségeket és ijesztgetett. Minden reggel zokogva mentem bölcsibe - nem is értem a szüleimet, hogy miért nem vittek máshová. Végül majdnem kirúgtak, mert egy szép napon visszavágtam és azt mondtam a néninek (a druszám volt egyébként, Panni néni), hogy te ronda kövér vagy és az anyukám is ezt mondta. Na, ebből jó nagy balhé kerekedett, behívták az anyámat az oviba, hogy miket tanít nekem (állítása szerint sose mondott ilyet, nyilván nem is) és csak nagy nehezen maradhattam ott (bár nyilván jobb lett volna, ha kirúgnak, teszem hozzá halkan.)

* Biztos azóta vagyok depresszióra hajlamos

Marcus különkiadás

Olyan kicsi volt és fiatal, szerintem nem is az igazi Mikulás volt, hanem Jézus beöltözve. 



PS.: És muszáj dicsekednem is: ma megdicsérte őket az ügyeletes óvó néni, hogyaszongya: nahát, milyen jól olvasnak!

(s)iker vol.452367891245

Tegnap oviból hazafelé Marcus Léna körül ugrált és időnként szándékosan jó nagyot taszított rajta. 

Egy idő után meguntam és undokul rászóltam, hogy hagyja abba, mire halálra sértődött és elindult az ellenkező irányba. Ilyenkor én meg szoktam állni és megvárom, míg jobb belátásra tér és visszajön hozzánk, de csak nem jött és mondogatta, hogy ő akkor elmegy (nagyon lassan ment is). 

Mikor már egészen eltávolodott tőlünk, Léna egyszer csak odasprintelt hozzá, átölelte és szívszaggatóan zokogni kezdett. Mikor odamentem és megkérdeztem, hogy miért sír, azt mondta, hogy nem akarom, hogy Marci elmenjen. 

Egészen hazáig puszilkodtak a lehetséges elválás sokkját enyhítendő. 

Még mindig nem bírom idegekkel ezt a sok cukiságot.                                                                                                       

slave to the wage vol.345189712

Szóval voltam interjúzni a shiny magániskolában, de nem vágyom oda úgy döntöttem. Eleve nagyon fura interjú volt, én irányítottam a beszélgetést, mert az igazgató valahogy nem volt a helyzet magaslatán. 

Ami nagyon nem tetszett és ezért nem is hiszem, hogy tovább foglalkozom az üggyel, hogy az igazgató szerint három-négy bemutató órát kéne tartanom ahhoz, hogy meglássa bennem a potenciált. Hát egy túróst, ne már - nem vagyok hajlandó ingyen tanítani ennyi órát csak azért, hogy majd hátha felvesznek nem is tudom mennyi pénzért (mikor a pénzről volt szó, megkérdezte, hogy mennyit kérek, mire visszafordítottam a kérdést, mondván, hogy mennyit adnak, de nem derült ki).

Ráadásul, mikor rákérdeztem, hogy milyen könyveket használnak, a matek szakos igazgató közölte, hogy a nyelvkönyveket ő személyesen választja ki. Na ne már, beszarok az ilyenen, komolyan. Akkor minek vannak angol tanárok ha ehhez úgyis mindenki ért? 

Ez az attitűd mindig halálra idegesít egyébként a tanítással kapcsolatban: a legtöbb ember, aki valaha járt már iskolába és látott már tanárt azt hiszi, hogy bárki tud tanítani bármit kábé. (Ezért haragszom többek között a hobbiból, középfokú nyelvvizsgával nyelvet tanítókra.)

Csak halkan merem mondani, de ez egy szakma, meg kell tanulni, fogásai vannak amellett, hogy egy adott területet eléggé behatóan kell ismerni. Úgy nagyjából Marci is be tudta szerelni a konyhaszekrényünket, csak időnként kiesik a fiók meg ferde az egész, de semmi gond, oké, elvagyunk vele, nem hívunk asztalost - csak én nyafogok non-stop, hogy nem jól van ez így. 

“Those who can't do, teach. And those who can't teach, teach gym.” vol.45361278

Tegnap elsősöknél helyettesítettem, meg voltam velük az udvaron - hát gyerekek, én nem értem, hogy miért nem a tanítóknak van a legmagasabb fizetése a tanárok között: gimnáziumi osztályokban kutyafüle tanítani ahhoz képest, ahogy 32 elsős leszívja az embert röpke tíz perc alatt (én már mindet próbáltam, most már bizton állíthatom). 

Persze nagyon cukik meg olyan megható az azonnali bizalmuk (mondjuk engem valamiért úgy általában nagyon szeretnek a gyerekek, lehet, hogy mással nem ilyenek, bár gyanítom azért, hogy igen), de azért ezt csinálni nap mint nap nagyon sok órában, hát - le a kalappal minden tanító előtt. 

Az óvó néniknek meg szerintem valami érdemrendet kéne osztogatni, komolyan. 

"To find a prince you gotta kiss some toads"

Erről eszembe jutott egy nagyon elfuserált randim (nem sok ilyen volt nekem, mert én vagy szerelmes leszek rögtön és akkor a későbbi találkozókat már nem randinak hanem együttélésnek hívom, vagy sose leszek az, akkor meg kár erőltetni bármilyen találkozót. Tudom, szerelem első látásra nincs; hát de, szerintem meg van.), amikor egy híres ékszerboltos fiával randiztam (aki nem győzte a híres család híresen pénzes hivatását elégszer hangsúlyozni), aki nemcsak hogy megállás nélkül politizált (kedvenc pártjáról - ő mondta így -, az SZDSZ-ről magyarázott folyamatosan), de pénz nélkül jött a randira, aztán amikor én fizettem ki a bort amit ittunk, lelkesen biztosított róla, hogy otthon viszont nagyon sok pénze van. 

Jajistenem. 

PS.: Nem győzök hálát adni az Univerzumnak Marciért.