Ahogy a dolgok vannak

Amúgy sajnálom nagyon a gyerekeket, mert most már van napi három online órájuk, amivel ők nagyon rosszul jártak: dögletesen unalmas és lassú órákat ülnek végig, kb százszor gyorsabban dolgoznak, mint a többiek és a tanító néni deklaráltan azért nem szólítja fel őket - Léna kb. még a lábával is jelentkezni szokott -, mert akkor a többiek nem fognak dolgozni, hiszen Marci és Léna úgyis megoldja az összes feladatot. Amikor tavaly csak kiadták a feladatokat, akkor pillanatok alatt kész voltak velük. 

A leckével amúgy most szenvedünk rendesen, mert Marcus délután már úgy néz rám, mint egy sorozatgyilkosra, mikor felvetem, hogy tán csinálja meg; mondjuk ezt is megértem, szerintem a felvételi baromi sokat kivett szegényekből. 

Elvetemült módon egyébként én (még mindig) szeretem a lockdownt, mert van időnk az igazi családi életre és az egész kicsit szanatórium jellegű: többet alszunk, minden lazább, nem kell rohanni, este meg igazi kocsmahangulat van itthon: dartsozunk, kártyázunk, malacpókerezünk, a pasik néha focimeccset néznek, mi meg addig Lénával a nagy ágyban olvasunk együtt. Nyilván jó lenne, ha idén nyáron már el mernénk menni Horvátországba sátorozni, na meg tervezünk a Fertő-tó körül egy biciklitúrát, de én igazából a Balatonnal is megelégszem. 

Jaj, nem is meséltem, hogy a Nagy Bezárás előtt hirtelen felindulásból vasárnap reggel fodrászhoz rohantam, mert kitaláltam, hogy most legyen rövid hajam, de az eredmény szerintem egészen kétségbeejtő (kicsit ezért is jó, hogy nem kell dolgozni járni, haha): az agyonfodrászolt, indokolatlanul kiegyenesített, de helyenként értelmetlenül bodrosra szárított hajammal olyan voltam vasárnap, mint egy tévébemondónő a nyolcvanas évekből; mivel ezt rosszul tűrtem, ezért még aznap megmostam, hogy majd én tudom, hogy természetesen lesz jó, aztán végül vasárnap estére úgy néztem ki, mint egy pszichiátriai ápolt, aki dühében össze-vissza belevagdosott a hajába. A végső stádiumban pedig - ez még tart - (hétfő reggel) leginkább Pumuklira hasonlítottam.

Marci szerint gyönyörű és szexi vagyok; én meg közben nem értem, hogy hogyan és miért lettem ekkora mázlista, de tetszik. 

Léni különkiadás

 Környezetből a falusi iskoláról és a gyerekek szabadidős tevékenységeiről tanulunk: A fiúk kötelet húztak, Adj király katonát! játékot játszottak. A lányok inkább a körjátékokat, ugrókötelezést és az ugróiskolát kedvelték, és csutkababával játszottak.

Léna a lányos játékok említésekor felhúzza a szemöldökét és mire a csutkababához érünk, undorral forgatni kezdi a szemét, majd dühösen felkiált: ez szexizmus!

Marilyn

 Jaj és azt nem is meséltem, hogy valamelyik nap azt álmodtam, hogy Marci meghalt (igazából azt hiszem ez volt az álom legszörnyűbb része, Marylin Manson ide vagy oda) és Marilyn Manson az új pasim. El is jött hozzánk lelkesen és a fekete karmos kezével a gyerekek kis pufók arcát simogatta (álmomban csecsemők voltak még), majd engem próbált paprika spray-vel fenyegetőzve, láncokat csörgetve szexre csábítani.

Mikor felébredtem, először borzadva gondoltam erre a nyomasztó álomra, majd könnyesre röhögtem magam. 

W.T.F.

slave to the wage vol.sokezer

 És még egy olyan is történt, hogy teljes állást kaptam a suliban, pedig már annyira elszánt voltam a munkahelyváltást illetően, eh, gyáva alak lett belőlem, de asszem ezt mondtam már párszor. 

Azt hiszem a gyerekes lét legnagyobb fájdalma nekem ez a beszariság, ami egyre inkább elhatalmasodik rajtam.

Végre vége

 Ah, vége. A második, nem annyira preferált iskolában hirtelen minden jobban tetszett a gyerekeknek és csak olyat kérdeztek, amit tudnak is, de ez persze semmire nem garancia, ide is óriási a túljelentkezés.

Én igazából tök szomorú vagyok, hogy mi is részt veszünk ebben a tülekedésben, de azt látom, hogy a mezei iskolák felsőre tényleg nagyon leromlanak, plusz a gyerekek iskolán kívüli tevékenysége (jó esetben) kimerül a tiktok videók küldözgetésében (nekem leginkább a gyerekanyaggal van bajom a mostani iskolájukban is, mert lássuk be, iszonyú sokat számít, hogy az osztálytársaid nem influencerek, hanem orvosok akarnak lenni; és szerintem ebben a példában minden benne van.) 

Én egyébként titkon csodálkozom, hogy a gyerekeket még nem csúfolják az osztályban, mert könyveket olvasnak és nincs telefonjuk. Emlékszem, engem már a 90-es években, a gimiben is csodabogárnak tartottak, mert nem csak a kötelezőket olvastam.

Most persze azon cidrizünk, hogy mi lesz, ha nem sikerül, vagy csak az egyiküknek sikerül, úgyhogy egyfolytában B és C terveket gyártunk, tök fárasztó ez is, de legalább iskola után nem megy el minden időm és energiám a tanulásra.

furious anger aka felvételi

 Semmiféle növény részei nem volt, Marcust a Koppányi aga testamentumával csesztették (az aga és a testamentum szót vajon a felnőtt lakosság hány százaléka érti?), kicsit csalódtam a kiszemelt suliban. 

Persze egyik gyerek sem tudja, hogy valójában hogy sikerült, most két hétig megint rághatjuk a körmünket, na meg holnap újabb felvételi, jaj. 

Szegény gyerekek, nagy hősök, komolyan.

ahogy a dolgok vannak

A gyerekek hétfőn szóbeliznek a kiszemelt suliban, kedden a "muszájvoltmégegyetbeírni" iskolában, megbolondulok addig a tanulástól. 

Ráadásul fáj a bal térdem vagy két hete, így ki sem tudom futni magamból a rovar/növény részei és a víz körforgása miatt érzett fájdalmamat. 

covid generation

 Azt hiszem, kicsit túltoltuk a home office-t: a gyerekek Marci kollégáinak akarnak öltözni a farsangon. 

furious anger aka slave to the wage

 Hála  az égnek, minden hétre jut egy kibaszott  kibaszott értekezlet* (a mai röpke négy és fél órás volt) és ma ismét irdatlanul felhúztak és menjenek a picsába, de tényleg. Nem mondom el, mert unalmas és spontán égek, ha még egyszer végiggondolom, hogy mennyire kevés pénzért basznak ki velem folyton (és aztán emlékeztetnek, hogy az igazi pedagógus ezt nem a pénzért, hanem szerelemből csinálja és hogy képzelem, hogy felemlegetem a fizetésemet, vagy esetleg nem szeretnék nulla forintért egy csomó plusz dolgot csinálni?!), de az a lényeg, hogy most komolyan le kellett fognom a kezem, hogy ne írjak az igazgatónőnek, hogy ha ezt megcsináljátok, akkor holnap - esetleg még ma - felmondok. 

És közben meg gyűlölöm magam, mert ilyenkor már nem mondok fel, mert jaj, az érettségizők, meg jaj, akkor mit csináljak, jaj, hol dolgozzak, jaj, ez olyan kényelmes, jajjaj és nem szólok vissza, vagy csak mérsékelten (most szóltam és mondtak is valamit hihetetlen lekezelő stílusban válaszként, ami kb azt jelentette, hogy leszarjuk a panaszaidat). 

Pedig régen mekkora tökös gyerek voltam, felálltam mindenhonnan, ahol rossz volt és mennyire, mennyire igazam volt. Lehet, hogy holnap meghalok (ki tudja, ugye?) és hagyom magam nyomorítani?  Mekkora bénaság ez, szégyellem magam. 

* már a neve is valami szánalmas tevékenységet sugall; a 21.században mindenkinek meeting van, de a tanárnak maradt a szocreál értekezlet. Mondjuk elég jól tükrözi az iskolák szellemiségét ez az elnevezés...

ahogy a dolgok vannak

 Marcus tesztje szerencsére negatív lett - a tesztelés napján visszajött a szaglása, naná -, de nagyon fájt neki, kár, hogy megcsináltattuk, de most már mindegy. 

Időközben megjöttek az írásbeli* eredmények, Léni benne van az első húszban, Marcus meg jóval utána, szóval nagyon durván jó szóbelit kell csinálnia (Lénának sem ártana, csak ő elég nagy biztonságban van, magyarból egy pontot vesztett, elég menő), úgyhogy minden délután matekozunk, nyelvtanozunk, szólásokat értelmezünk és szövegeket elemzünk és mindenféle természeti jelenségről diskurálunk (remélem kapunk majd valami díjat ennek a végén, iszonyat fárasztó).

* tegnap szóbelit írtam, wishful thinking