Saturday night fever 2025

 Régen buliba jártam szombat este, manapság vécépumpa reviewkat olvasok. 

First world problems

 Mióta kiderült az iskolaváltás, folyamatosan azon nyenyergek, hogy hogyan lesz majd ott mindenki két gimi ballagásán - tudom, irigylitek a problémáimat. 

Amúgy Dr Márton megint kicsit nógatta az igit, aki kibökte, hogy akkor menjünk pofavizitre december 2-án, jaj, nagyon izgulok.

Elitgimi 2025

Az a szerencsétlen meg beleült valami büdös, barna löttybe, azt mutogatta ott órán, tanítás közben, aztán azzal fenyegette ôket, hogy aki dumál, azt beleülteti és mikor B dumált, elkezdte rángatni, meg húzta lefelé a székre és ô ugyan nem nagyon bírt védekezni, mert el van törve a karja, de végül csak sikerült valahogy ellökdösnie magától és elsétált a helyére.

szolgálati aka a titkos boomer viselkedésem

 Hát bocsánat mindenkitől, aki kommentelt bármikor a közelmúltban: nekem csak most tűnt fel, hogy 1. lehet kommentelni 2. vannak is kommentek, régebbről is.

Aszittem ennél azért menőbb arc vagyok...majd elmesélem a gyerekeimnek, biztos harsányan kiröhögnek majd (ilyen esetekben nagyikának szólítanak, hát nem bájosak?)

ahogy a dolgok vannak

 Marcus diétája a végét járja (velem együtt), de már előre balhézunk azon, hogy mit fog enni később. Sajnos tartok tőle, hogy ő egy maoam-negró-kukoricapufi tengelyen képzeli a további étkezését, ezzel szemben a legújabb dietetikusunktól megtudtam, hogy minél változatosabban kéne ennie kevés állati fehérje bevitelével (helló zöldségek!), amivel nem is az a baj, hogy húst hússal akar enni (ő se egy nagy húsrajongó, érdekes), hanem hogy nem szeret semmit - nagyjából tíz étel van, amit megeszik, zöldséget minimálisat és nagyon nem nyitott semmilyen új kajára. Meg fogok bolondulni, amíg még én etetem.

További izgalom, hogy Léna átmegy egy másik gimibe - már keresgéltünk, meg is volt a kiszemelt, Marci el is ment a szülői tájékoztatóra, ahol beszélt az igazgatóval (és nagyjából életében először doktorként mutatkozott be, mert hátha az igazgató is rangkórságban szenved és jól jön ez a titulus, mikor épp illegálisan be akarod nyomni a lányodat egy egész jó suliba), aki azt mondta, hogy Léna nem felvételizhet, nem végezheti el a kilencediket még egyszer (ez volt a terve szegénynek, hogy részt vegyen az osztály storming fázisában), majd kérte, hogy küldjük el a bizonyítványait. 

Na most Lénának olyan bizonyítványa van, hogy ha átnézed, hallod a tapsot ahogy kihívnak év végén átvenni az ajándék könyvet, meg érzed magát az igazgatói kézfogást is, mert nemcsak, hogy minden évben kitűnő volt, de minden évben kapott tantestületi dicséretet is, meg még hat-hét-nyolc másikat is. Elküldtük, aztán vártuk, hogy mondjon valamit. Amúgy Marci most épp  Wuhanban van konferencián (remélem covid nélkül tér haza) és mikor valamelyik este Léna nagyon nekikeseredett, hogy mi lesz most, hogy nem felvételizhet, hogy fog innen elmenni, jajjaj, mondtam Marcinak, hogy Lénó szomorú, csináljunk valamit, ő meg mondta, hogy beáldozza a roaming díjat és másnap felhívja az igit. 

Fel is hívta, aztán ő meg mondta, hogy mehet is már most, akár félév előtt is - egyelőre várunk egy pontos dátumra, meg lesz vmi angol felmérés - az angolos osztályba (Léna matek tagozatra akart volna, de mondta, hogy jó lesz ez is). Haha, mondtam a többieknek itthon, hogy nem csodálom, hogy az igazgató nem bírt ellenállni Léna csodás bizonyítványának.

Most persze nagyon izgul, meg búcsúzkodik, meg azért még mindig van bizonytalanság, meg lesz ez az angolos izé (vizsgáznia kell angolból), de megvan, amit akart, megszabadul a toxikus lányoktól és megismerkedhet újakkal.

Alapvetően azt hiszem, hogy a 'normális' női viselkedéssel van baja (utáljuk egymást, de úgy teszünk, mintha imádnánk), ami szerintem sajnos az univerzális női viselkedés, de ne legyen igazam, végülis én is ismerek olyan embereket, akik hallottak már olyanokról, akik ismernek kedves nőket, akik önzetlenek és őszinték a barátaikkal  kedves nőket. 

aggasztó temu rendeléseim

 

Családi csoport

 

Errare humanum est

 

I heart autumn aka words don't come easy

 

Szépek 15

Jó, hát tény, hogy én is öregszem, miközben ők is - abban csak reménykedni tudok, hogy vénségemre még pont elég menő vagyok hozzájuk. Annyira jó fej, kedves gyerekek, nem is értem, hogy lehetek ennyire szerencsés. 

Lénáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, ő a mindenes a családban, mindenhol: mindent megold, mindenkinek segít, mindent átérez, ügyes, önálló, tanul, rendes, udvarias, szemetet szed (de tényleg, mindenféle undormány dolgokat az utcán felvesz és kidobál), nem tudom, nem értem, nincs is még egy ilyen gyerek. Persze beszólogat sokat, forgatja a szemét, cringe vagyok, ez is cringe, minden cringe, dehát ez a dolga, legalább ebben nem rendellenes; a jófejségben szerintem nagyon is.

Marci meg? Marci egy enigma, akinek titkos fájdalmai vannak, amiket férfiasan magában tart, miközben magára vállalta a bohócszerepet, de nagy-nagy mélységek vannak benne, pontosan tudom – Lénával is nagyon hasonítunk rengeteg mindenben, de Marcival tök egyformák vagyunk ebben a  hisztis, feladom-de-basszus-azért csinálom-nem látod?-hozzáállásban.

Megszenvedtük ezt az évet, de volt benne sok jó is. Marcusnak fel kellett nőnie ehhez a betegséghez - és tényleg, nekem nagyon nagy döbbenet, amilyen éretten, szépen csinálja a diétát; nagyon ritkán nyafog, elfogadta, tudja, hogy muszáj, minden tiszteletem az övé.

Pár napig betegek voltak most, de hétfőn már mindenki ment suliba: hát annyira, de annyira hiányoztak! Meglepett, mert azt hittem jó lesz végre kicsit egyedül lenni...biztos ilyen az is, mikor elköltöznek: az ember várja, hogy majd akkor újra szabadság, fiatalság, hejehuja, de mikor megtörténik, veszettül elárvul.