ahogy a dolgok vannak

Olyan, mintha a víz alól bukkantam volna fel 2519 oldalnyi Knåusgard után.
Fontos könyvfolyam mindenről és semmiről; olvassátok el, érdemes.

FWP aka brühühű

Tegnap befejeztük a Better Call Saul ötödik évadát és hamarosan véget ér a Harcom is, ráadásul kávét sem iszom, istenem!
Miféle kiüresedett, semmirevaló, szürke élet ez így, rémület.

(s)iker vol.451278456

A gyerekek most épp abban a korban vannak, hogy elhányják magukat mindenfajta szülői smacizástól*, de szegényeknek nincs szerencséjük, mert mi egy  folyton turbékoló pár vagyunk. Újabban nagyon cinikusan konfetti! csatakiáltással kísérik minden csókjelenetünket, elég vicces.




*meg úgy általában a szerelem mindenfajta megnyilvánulási formájától

Hurrá, nyaralunk!

Mo: 45 éve nyaralok a Balatonon és az a szabály, hogy délelőtt sosem fürdünk, mert jeges szél fúj a parton és iszonyú hideg a víz.
Ma: Jaj, ugyan már, szerintem egy csomószor süt a nap.
Mo: Eddig kettőből kétszer jeges szél fújt...
Ma: Az statisztikailag nem releváns.

gyerekes

Ma megint orvosnál jártam és ilyenkor kicsit császkálok a városban, most ráadásul Léninek kellett sortokat vennem, mert óriásit nőtt (hízott is sajnos sokat, de állatira kamaszodik, izzad, szőrösödik a hónalja, nő a melle, szóval nyilván a hormonok miatt van, de hihetetlen, hogy ez már ilyen hamar kezdődik) és mivel mostanában online rendelek, elszoktam már a kisméretű gyerekruhák látványától. Nézegettem a kis cuki traktoros pólókat és el is plattyantam hamar, mert rögtön azon kezdtem mélázni, hogy nekem már sose lesz ilyen kis törpetermetűm otthon. 

Ráadásul pont tegnap érdeklődött Léna, hogy nem lehetne-e neki egy kistesója és akkor mondani kellett, hogy bocs, de a mama már öreg, be kell érned az unokatesóval. 

Sokszor nagyon sajnálom, hogy nem lett harmadik gyerekünk, de most meg azért tényleg egyre könnyebb az élet, ma például délig aludtam* (istenem, csodás volt), a gyerekek már lazán csinálnak mindent egyedül és még suttognak is, hogy fel ne verjenek minket. 

Persze azért mindig lesz bennem hiányérzet, hogy két első gyerekem van és sosem tudom meg, milyen egy gyerekre kizárólagosan odafigyelni (jó, egy harmadikra se lehetne kizárólagosan, bár jó nagy volna a korkülönbség, az azért segítene ebben) de hát ez van, ezt dobta a gép. 

* elnézést minden éjszakázó/hajnalozó kisgyerekestől

detox

Fontos feljegyeznem: június 28-án letettem a kávét, szétcseszte a gyomromat, muszáj volt. 

A fene gondolta, hogy az elvonási tünetek ilyen kemények lesznek (terhesen egyszer már leszoktam róla, de akkor amúgy is piszok rosszul voltam és folyton hánytam meg aludtam, úgyhogy annyira nem tűnt fel): tegnap éjfélkor például még nem tudtam aludni a súlyos izületi fájdalmaimtól, esküszöm azon gondolkodtam, hogy gyorsan bedobok egy dupla kávét üresen, én ezt nem bírom tovább, na meg nagy-nagy együttérzéssel gondoltam Mark Rentonra. 

Ma már egy kicsit jobb egy advil után,  de ez kísérletnek is érdekes, mert nem is gondoltam, hogy ennyire függő vagyok, napi két kávét ittam, nagy cucc, erre tessék. 

ahogy a dolgok vannak

Tegnap orvosnál és állásinterjún is jártam, mindkét helyen előkerültek témaként a gyerekeim.
Ezt az ikres dolgot persze változatlanul borzadó pillantások és megjegyzések - ikrek! úristen! - kísérik. Régen ezeken megsértődtem, most már kicsit sem érdekel, úgy látszik, jól haladok a személyiségfejlődés útján (nem).
Szerintem tök jók az ikrek, csak az első három évet kell kibekkelni valahogy, hát igen.
Amúgy mindenkit megdicsérek: a város tele van maszkos emberekkel, teljesen le voltam nyűgözve, hogy ilyen fegyelmezettek a magyarok. Vettem gyorsan magamnak is fekete maszkot a béna kékeszöld helyett, Marcus szerint ezzel egyértelművé vált a nindzsaságom.








PS.: Ha valaki véletlenül ismer holisztikus szemléletű gasztroenterológust, ne tartsa magában, írjon nekem, plíz.

perverz

Iszonyú szexisnek találom Marci online záróvizsgáztatását (nem mintha bármit értenék belőle), folyton hallgatózom.

Mikor megismerkedtünk, akkor is mindig nyaggattam, hogy beszéljen a munkájáról, de kifizetett annyival, hogy számolom a vonalakat. 

Update: A záróvizsga után elduruzsoltam Marcinak, hogy milyen szexi a záróvizsgáztatás, mire azt mondta, az én tanárságom pont annyira szexi, na tessék.

slave to the wage vol.millió

Múlt héten bejártunk az iskolába és azonnal hatalmas, agresszív balhék törtek ki (a szokásosnál is rémesebbek) és megint csak az jutott eszembe, hogy én ezt nem bírom tovább, ilyen légkörben nem tudok/akarok dolgozni. 

Ilyenkor persze mindig elkezdek állást keresni és bizony lehet, hogy most jön a jó világ, mert rengeteg mindent hirdetnek home office lehetőséggel - mire jó egy vírus? - , ami nekem maga volna a paradicsom; a gyerekek logisztikája miatt mindenképpen. 

Azt gondolom persze, hogy most nagyon nagy a verseny az állásokért - a vírus a munkanélküliségért is sokat tett nyilván -, de azt hiszem próbálkozni fogok, ha valami kicsit is izgalmasat látok. 

A stressz miatt kapásból előjöttek olyan - itt nem részletezendő, de elég kellemetlen - egészségügyi problémáim, amiknek híre-hamva sem volt, amíg nem találkoztam a kollégáimmal, ez azért annyira sokatmondó. 

Knåusgard megint/még mindig

A harmadik Knåusgard könyv (Játék) volt eddig a legnehezebb, mert itt ír részletesen a gyerekkorában elszenvedett súlyos (testi és lelki) bántalmazásról, amit az apjától kellett elviselnie.
Szomorú, hogy kegyetlen rohadék férgek is lehetnek apák, nagyon rossz volt olvasni arról, ahogy rettegett tőle, na meg egyáltalán, nagyon kellemetlen volt olvasni a borzalmas családi dinamikájukról.
Mondom, Daddy issues is lehetne a címe, a Harcom amúgy is több sebből vérzik (nyilván nem véletlenül).