A gyerekek hétfőn szóbeliznek a kiszemelt suliban, kedden a "muszájvoltmégegyetbeírni" iskolában, megbolondulok addig a tanulástól.
Ráadásul fáj a bal térdem vagy két hete, így ki sem tudom futni magamból a rovar/növény részei és a víz körforgása miatt érzett fájdalmamat.
Azt hiszem, kicsit túltoltuk a home office-t: a gyerekek Marci kollégáinak akarnak öltözni a farsangon.
Hála az égnek, minden hétre jut egy kibaszott kibaszott értekezlet* (a mai röpke négy és fél órás volt) és ma ismét irdatlanul felhúztak és menjenek a picsába, de tényleg. Nem mondom el, mert unalmas és spontán égek, ha még egyszer végiggondolom, hogy mennyire kevés pénzért basznak ki velem folyton (és aztán emlékeztetnek, hogy az igazi pedagógus ezt nem a pénzért, hanem szerelemből csinálja és hogy képzelem, hogy felemlegetem a fizetésemet, vagy esetleg nem szeretnék nulla forintért egy csomó plusz dolgot csinálni?!), de az a lényeg, hogy most komolyan le kellett fognom a kezem, hogy ne írjak az igazgatónőnek, hogy ha ezt megcsináljátok, akkor holnap - esetleg még ma - felmondok.
És közben meg gyűlölöm magam, mert ilyenkor már nem mondok fel, mert jaj, az érettségizők, meg jaj, akkor mit csináljak, jaj, hol dolgozzak, jaj, ez olyan kényelmes, jajjaj és nem szólok vissza, vagy csak mérsékelten (most szóltam és mondtak is valamit hihetetlen lekezelő stílusban válaszként, ami kb azt jelentette, hogy leszarjuk a panaszaidat).
Pedig régen mekkora tökös gyerek voltam, felálltam mindenhonnan, ahol rossz volt és mennyire, mennyire igazam volt. Lehet, hogy holnap meghalok (ki tudja, ugye?) és hagyom magam nyomorítani? Mekkora bénaság ez, szégyellem magam.
* már a neve is valami szánalmas tevékenységet sugall; a 21.században mindenkinek meeting van, de a tanárnak maradt a szocreál értekezlet. Mondjuk elég jól tükrözi az iskolák szellemiségét ez az elnevezés...
Marcus tesztje szerencsére negatív lett - a tesztelés napján visszajött a szaglása, naná -, de nagyon fájt neki, kár, hogy megcsináltattuk, de most már mindegy.
Időközben megjöttek az írásbeli* eredmények, Léni benne van az első húszban, Marcus meg jóval utána, szóval nagyon durván jó szóbelit kell csinálnia (Lénának sem ártana, csak ő elég nagy biztonságban van, magyarból egy pontot vesztett, elég menő), úgyhogy minden délután matekozunk, nyelvtanozunk, szólásokat értelmezünk és szövegeket elemzünk és mindenféle természeti jelenségről diskurálunk (remélem kapunk majd valami díjat ennek a végén, iszonyat fárasztó).
* tegnap szóbelit írtam, wishful thinking
Marcus ma éjszaka olyan náthás lett, hogy én ilyet még életemben nem láttam: gyakorlatilag nem aludt, mert folyamatosan fújta az orrát, aztán reggel egyszer csak azt mondta, hogy nem érez egyáltalán szagokat (ecetet is szagoltattam vele, de semmi), úgyhogy a gyerekorvos rendelt neki covid tesztet, juhéj, szóval most senki se ki, se be, egy csuda lesz.
Mostanában olyan durván fáztam már éjszakánként*, hogy egy nagy paplannal, plusz egy (néha kettő) meleg takaróval, dupla pizsama felsőben és sízokniban aludtam, de mivel a kezem is jéghideg volt, ezért nosza, vettem magamnak egy vékony futókesztyűt is az ágyba (ezen azért elég sokat hezitáltam, mondván, hogy kesztyűben aludni elég nevetséges)...a következő lépés a hálósipka lesz (ezen most eléggé röhögök).
*igen, van fűtésünk, sőt, a házat pár éve szigetelték
Ah, mostantól két hét stressz, de végignéztük a megoldásokat és úgy tűnik, elég jó pontjaik lettek, reménykedem, hogy mehetnek szóbelizni.
Azt mondták magáról a felvételiről, hogy jó élmény volt, mert szimpatikus volt a többi gyerek és nagyon jó fej a felügyelőtanár. Olyan kis okosak, tök jó lenne, ha sikerülne, nagyon megérdemlik. Annyit güriztek, folyton hulla fáradtan hallgatták Marcit, ahogy a térfogatról meg a kombinatorikáról magyaráz és csak néha protestáltak.
Szegény gyerekek, olyan nehéz tíz évesnek lenni, istenem!