Nos, álmomban sem gondoltam volna, hogy ENNYIRE kemény nap lesz. Reggel megvolt a multimajomkodás, ahogy kell, majd elhúztam a Moszkvára egy netkávézóba, mer volt még időm a következő órámig. A netkávézóba belépve mintha nyakon döftek volna:hirtelen nem értettem, hogy a francba fájhat így a nyakam, de gondoltam, sebaj, néha fájnak megmagyarázhatatlanul az ember testrészei, majd elmúlik. Pár pillanat múlva kicsit émelyegni kezdtem és éreztem, hogy valami mászik a nyakamon, be a blúzom alá. Vadul söprögettem magam, mer éreztem, hogy ez itten mosmár VALAMI, amikor a mellembe döftek egy szikével. Na jó, nem, persze, csak egy mocskos geci darazsat söpörtem ki magamból a földre. És egyre rosszabbul lettem. Okádnom kellett, szédültem, úgyhogy elvánszorogtam a legközelebbi gyógyszertárba, halálközeli élmények közepette. Állati rendesek voltak, kaptam egy nagy adag ampullás cuccot - olyat, amit az allergiásoknak adnak - és borogattak is. Naná, hogy nem volt pénz nálam, az anyámhoz vonszoltam be magam, hogy tudjak venni még egy kis kálciumot. Persze közben kínos óralemondás, utcán ájuldozás, hazavánszorgás, ahogy kell.Még mindig elég pocsékul vagyok, de persze sokkal jobban. A pechszériám valahogy végtelennek tűnik...tudom, lehet még sokkal szarabb is. Jövő héten biztos ebolám lesz, fuck it.
Ráadásul az előbb az a rémisztő gondolat kezdett kattogni az agyamban, hogy engem már soha senki nem fog szeretni. Nem jók a betegségek: az alapvetően is hatalmas szeretetéhségemet iszonyú kétségbeeséssé duzzasztják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.