helyzetjelentés

Fogalmam sincs hogy fogom ezt az egészet végigcsinálni.
Az undorító szoftverfordítás közben majd elalszom (és még csak nem is kávézhatok) - ráadásul úgy tűnik engem tettek meg angol nagyhatalommá a cégnél, úgyhogy leszek szíves mindent egy perc alatt megcsinálni -, a tanítványomat meg majdnem lehánytam mert valami gyomorforgatóan édes parfüm lengte körül az órán. Remélem, holnap a másik tanítványom kölyök pitbullja szétrágja a seggem, mert túlérzékenységemben menekülni kezdek előle amint meglátom...
Meg hát egyáltalán, a józanabbik felünk ugye folyamatosan azt mondogatja, hogy nem most kellett volna ez a gyerekcsinálósdi, merhogy költözni kell, úristen, de azért persze örülünk, izgulunk, én konkrétan mondjuk rettentően be vagyok szarva (jézusom, mit mondjak én egy gyereknek), de remélem a hormonok majd segítenek és jön a nyálcsorgatós, mosolygós állapot.
Sajnálom, kismama bloggá válok, de ez van (és tulajdonképpen ki nem szarja le): nehéz nem a terhességről elmélkedni, ha az ember terhes.